Tolnai Népújság, 1991. december (2. évfolyam, 283-304. szám)
1991-12-20 / 298. szám
4 PÚJSÁG 1991. december 21. TOLNAI KÖRKÉP TOLNA VÁROSRÓL ÉS A KÖRNYEZŐ TELEPÜLÉSEKRŐL Mintabolt a városközpontban Olcsón és jó minőségben Tolna központjában tetszetős külsővel egy új üzlet díszeleg, kínálva a város egyik patinás gyárának, a textilgyárnak termékeit. Keringtek különféle pletykák, voltak akik már keresztet vetettek a gyárra és lehetett hallani a régi textilesek méltatlankodásait városszerte. És most mégis, alkalmazkodva a változó idők diktálta körülményekhez, a tolnai üzemek közül a Patex Szövő Rt. nyitott elsőként saját termékeit forgalmazó mintaboltot! (Azt hiszem többünk kívánsága teljesülne, ha a város többi ipari és mezőgazdasági üzemei is.^a sok panaszkodás helyett,'"hasonló lépésekre szánnák el magukat!) Beszélgetőpartnerem Tör- kőné Ulrich Mária, a részvény- társaság ügyvezető igazgatója. — Mi késztet arra egy gyárat, hogy bekapcsolódjon a kiskereskedelembe és üzletet nyisson? — Idén januártól állítunk elő késztermékeket és így kerültünk közvetlen kapcsolatba a kereskedelemmel. Nem elsősorban és csak a haszonszerzés motivált bennünket az üzlet megnyitásában, hiszen úgy gondoltuk, ha áruinkat hetven százalékban tudjuk értékesíteni a nyugati piacon, akkor lehetővé kell tenni a tolnaiak számára is, hogy megismejék és hozzájuthassanak termékeinkhez. Persze, az is nyilvánvaló, hogy a közvetlen árusítás sokkal kedvezőbb árat biztosít a vásárlóknak és a gyártónak is megéri. — Milyen választékkal állnak a vevők rendelkezésére? — Felvonultatjuk jóformán az egész termékskálánkat, ami véleményem szerint elég sokrétű. A konyhai textíliák (törlőruhák, abroszok), aztán ágyneműk, lepedők, törölközők, fürdőlepedők éppenúgy megtalálhatók, mint a düftin, flanel, bársony méteráru, kínálunk munkaruhához alapanyagot, pamut felsőruházati cikkeket. A felsorolás közel sem teljeskörű, tehát tartogatunk még néhány kellemes meglepetést a hozzánk betérőknek. Még annyit fűznék hozzá az elhangzottakhoz, hogy a lakosság jobb ellátása érdekében, a mieinkhez hasonló profilú, olcsó és jó minőségű termékeket előállító üzemekkel felvettük a kacsola- tot, áruikkal a közeljövőben ők is jelen lesznek a boltunkban. — Tolnai viszonylatban, legalábbis külsőségét illetően, mintha túl csinosra sikeredett volna ez az üzlet! — Lehetséges. Néhány keAz új üzlet reskedő meg is jegyezte, hogy felesleges ennyit költenünk az eleganciára. Mi úgy véljük és azt szeretnénk, ha az ilyen kiállítású üzletek nem lennének kivételek Tolnán sem. Mikor megvettük azt a régi házat a központban (a volt Ku- rovszky-ház), üzletpolitikánk egyik lényeges eleme volt, hogy külsőségekben is kulturált színvonalat nyújtsunk. — A textilgyár a város egyik reprezentáns üzeme, ejtsünk néhány szót jelenéről és jövőjéről! — A sokszor félinformációkon alapuló híresztelésekkel ellentétben gyárunk helyzete egyáltalán nem aggasztó. Természetesen mi is küzdünk azokkal a zavarokkal, livkiditási gondokkal, amelyek tulajdonképpen az egész magyar ipart, ezen belül természetesen a textilipart is jellemzik. Nehéz időket élünk, sokszor rajtunk kívül álló okok miatt. De a termelés nem állt le és minden erőnkkel megpróbálunk alkalmazkodni a kereslet támasztotta feltételekhez. Ma már nem gyártunk olyan nagyságrendekben alapanyagokat, mint azelőtt, tehát eladható és keresett késztermékeket állítunk elő, sokszor egy ilyen gyárra általában nem jellemző kisebb tételekben is. Minden területen a megrendelőink igényét szeretnénk kielégíteni. Összefoglalva: jelenünket a szemlélet- és a termelési struktúraváltoztatás jellemzi, és ha ezt kellő erővel és elszántsággal tudjuk véghez vinni, akkor a jövőnk is biztosítva lesz. Úgy gondolom és nyugodtan kijelenthetem, nincs más választásunk, ha fenn akarunk maradni! — Ehhez sok sikert kívánva köszönöm a beszélgetést. Takács István Fotó: Kispál - Kövesdi Nyitás után Egy arc egy mesterség Werling József cukrászmester Tolna városában aligha van olyan ember - legyen kicsi vagy nagy - aki ne tudná hol van a Werling cukrászda, a Csúcsú. A városon áthaladók közül is sok-sok vendég betér nyáron, egy-egy hűsítő fagylaltra, finom süteményre. — Kérem Werling úr mesélje el, mi történt 1866 óta, mikoris az Ön ősei mint mézeskalácso- sok elkezdték ezt a szakmát művelni! — Édesanyámnak még mézeskalácsra szólt az iparengedélye, 1919-től jött hozzá a cukrászat, ami aztán kiszorította - no meg a változó divat - a mézeskalácssütést. Megőriztük a berendezést, vele együtt az igazi cukrászdái hangulatot, s a szakma szeretetét és tisztességét is. — A mai világban divat vállalkozónak, maszeknak lenni. Sokan a könnyű meggazdagodást látják benne. Ön, önök - hisz 41 éve hűséges társával feleségével együtt doloznak -, hogyan emlékeznek vissza, milyen volt a maszek sors az utóbbi évtizedekben? — Nem panaszként mondom; hisz elmúlt az az idő, de sokszor bizony bizonytalan és nehéz volt. Szálkának tűntem sok ember szemében. Egy dolgot tehettem csak, dolgoztam. Sokat. És neveltük a gyermekeinket. Mindkettő orvos és ők feledtetnek velünk minden rosz- szat. Három unokánk van, és egy reményünk, hogy talán valamelyik megszereti ezt a szakmát, és nem szakad meg, amit őseim 1866-ban elkezdtek. — Aki mindig ilyen finomságok között dolgozik, vajon sze- reti-e az édességet? — Nagyon. Még azt sem tudom megmondani, hogy melyik a kedvencem. A lényeg, hogy édes legyen. — Mielőtt benyitottunk, megcsodáltuk a kirakatban a sok szép mézskalács-figurát. Gondolom, ezzel a hagyományt kedvelőknek kedveskedik így karácsony előtt. — Hát igen, miután mézeskalácsot már minden vásárban lehet kapni, mi már csak ilyenkor, karácsony előtt sütünk. Annál is inkább, mert ezek a figurák, amiket mi csinálunk kicsik, fenyőfára függeszthetők, finom, megehető alapanyagból készülnek. — Torták, fagyik, krémesek I garmada után mi jelenti, vagy jelentette önnek fiatalabb korában a kikapcsolódást a pihenést? — A sport, a foci. Sok szabadidőm nem volt, hisz ebben a szakmában nincs hétvége, nincs ünnep. Most már hogy idősödünk, valamivel kevesebbet vagyunk nyitva, néha már gondolni kell a pihenésre is. — Nem kíván segítséget felvenni, esetleg tanulót? — Nem tudok sajnos parancsolni. Egyedül szeretek dolgozni, illetve a feleségemmel, mert mi mindig mindent együtt csináltunk az eltelt évtizedek alatt. — Talán felesleges is a kérdés, mégis: mi lesz a karácsonyfán a Werling családnál? — Mint nagyszüleimnél, szüleimnél és nálunk is mindig. Mézeskalács. Megköszönve a beszélgetést, kellemes ünnepeket kívánva búcsúzunk a Werling házaspártól, és még egy búcsúpillantást vetünk a kirakatban kínálkozó, ünnepi hangulatot árasztó mézeskalács huszárokra, pólyásbabákra, csillagokra és szívekre. Boldog karácsonyt! Sas Erzsébet Fotó: Ótós Réka Dombori télen Fényképezte: Kispál Mária Csónaksors Az üdülőfalu alszik Az öregfalu éli hétköznapjait Duna-parti csendélet A bogyiszlói szemétpénz Bogyiszlón marad Kukás kocsi - Svájcból A bogyiszlói polgármester, dr. Sümegi Zoltán, egy minisztériumi és államigazgatási szakemberekből álló delegáció tagjaként Svájcban járt. Hatnapos útjáról a közelmúltban tért haza. Egy ottani kisváros, Aarau vendégeiként ismerkedtek a svájci demokratikus állam- redszerrel és közigazgatással. Tapasztalatait úgy összegezte, hogy azok a jelenlegi magyar viszonyok között még nem hasznosíthatók. Messze megelőz bennünket Svájc az élet szinte minden területén. Össze sem lehet hasonlítani például a kistelepülések anyagi lehetőségeit. Ott úgy közelítenek meg egy kérdést, hogy „Hogyan lehet megcsinálni?”, itt, egyelőre úgy, hogy „Honnan kaparjuk rá össze a pénzt?” Mégis volt gyakorlati haszna a polgármester útjának: a kisváros ugyanis felajánlotta a magyaroknak „megunt, de még jó állapotban lévő” szemétszállító autóját. Négy polgármester tartott rá igényt, s a kalapból Bogyiszlót húzták ki a sorsoláson. A kukáskocsit várhatóan tavasszal hozzák el az Aarau-be- liek, ami azt jelenti, hogy Bo- gyiszló önállóan oldja meg a szemétszállítást. Körülbelül 400 ezer forintot fizetnek most ezért a szolgáltatásért a tolnaiaknak. Ez az összeg - ha beindul a svájci motor - a falu kasszájában marad. - Wy „Aranykapu” Egy verébugrásnyira van tőlünk a karácsony. Az „évi rendes” fenyőfát már felállították Tolna központjában, a buszvégállomásnál. Mellette kijelölték az árusítóhelyeket is. De a sátrak üresen ásítoznak, napok, hetek óta. Az idén mindössze kilencen jelezték a polgármesteri hivatalnak, hogy szeretnének „beszállni”, vásározókként, az Aranykapuba. Közülük öten menet közben meggondolták magukat, s végül csak négyen fizették be a 4 ezer forint közterületbérleti díjat. Az engedélyük 23-áig érvényes, de mindeddig nem jöttek ki a placcra. Vajon miért?- WyFotó: Kövesdi János A tolnaiak karácsonya = az ország karácsonya. Előtérben a fenyőfa, teli szebbnél szebb díszekkel, finomságokkal, ajándékokkal, háttérben az eladóktól és vásárlóktól hangos ünnepi vásár forgataga.
