Tolnai Népújság, 1991. december (2. évfolyam, 283-304. szám)
1991-12-19 / 297. szám
4 PÚJSÁG Menekültek Magyarországon Most, karácsony táján nagyon sok vendégük van a baranyai, zalai, vasi és tolnai falvaknak és a menekültek száma csak egyre nő. Ősszel, amikor a parlament emberjogi és kisebbségi bizottságának tagjaként én is jártam a mohácsi menekülttáborban, láttam reményvesztett tekinteteket, félve összerezzenő anyákat, hallottam a „minden elveszett” zokogását. Ütött-kopott kis traktort láttam: olyat, amivel szülőfalumban a tápot, a zsák kukoricát, a gázpalackot fuvarozza a gazda. Annak a háztáji járműnek a platójára csak a legszükségesebb holmikat tudta sebtiben fölrakni a vezetője, amikor menekülnie kellett. Voltak, akik biciklivel, motorkerékpárral jöttek. Pelenkák száradtak az udvaron, babakocsik álltak az épület, az egykori munkásőrbázis fala mellett. Beszéltem egy fiatalemberrel, aki augusztusban megkapta a behívóját, de nem akart se szerbre, se magyarra lőni, inkább „dezertált”. Mindent áthatott az ideiglenesség, a kiszolgáltatottság érzése, de ott volt a gondoskodás, a segíteni akarás is, mint ahogy ott van a menekülteknek gyűjtött és elküldött takaróban, cipőben, meleg ruhában és imában is. „Nem elég a magunk baja, még másét is mi cipeljük?” - hallom sok embertársamtól, akik országunk amúgyis sanyarú helyzetére és egyre összébb húzott derékszíjára hivatkoznak. Csitítsuk le a zúgolódókat, akik sokallják a negyvenezer menekültet, akik pedig nem jószántukból, hanem csupasz életüket mentve futottak hozzánk. Karácsonykor, amikor az akkori gyermek születésére emlékezünk, nem beszélhetünk róla igazán és tisztán, ha nem látjuk meg a történet máig tartó üzenetét, erkölcsi követelményét: hogy minden ártatlan menekülő, hazájából elűzött és hontalanná vált ember az örök emberség jogán kérhet tőlünk egy karéj kenyeret és egy fekhelyet. Főként, ha arra is emlékezünk, hogy harmincöt évvel ezelőtt, 1956 ősze után több mint kétszázezer magyar kapott Ausztriában, később Nyugat- Európában, majd szerte a világon menedéket és lehetőséget az életre. A szeretet ünnepén, Paks költő-szülöttének, Pákolitz Istvánnak a szavait idézem: „Fo- nottkalács-meleg szavak érlelődnek nyelvünk alatt.” Jó lenne, ha a hétköznapokra is maradna erő a bizakodásra, hogy ismét a költőt idézzem: szebb lesz, ha a szavak holnap post festa is fölragyognak. Szép lesz, ha fölragyognak a tettek is. Figler János országgyűlési lelkész, országgyűlési képviselő Rövid hírek A Lussonium Alapítvány és a paksi önkormányzat által alapított Dunacarter Kft. 1992. január 1-jén kezdi meg működését. Az újonnan alakuló cég ügyvezető igazgatója Csibi Ambrus. Az 1991. évi közművelődési pályázat nyertesei Paks, II. Sz. Általános Iskola 10.000, - Ft., Paks, Könyvtár 50.000, - Ft., Paks, Mozgássérültek Tolna Megyei Egyesületének paksi csoportja 90.000,- Ft., Paks, Művelődési Központ 50.000, - Ft., Paksi Műhely 240.000 forintot nyert. Korcsolyapálya a gyerekeknek Úgy tűnik, van egy megszállott vállalkozó a városban, aki a fejébe vette, hogy a gyerekeknek segít abban, hogy tudjanak a szabadidejükkel mit kezdeni, hiszen hamarosan itt a téli vakáció. A Koczor György építészmérnök által tervezett Ur- gemezei Szabadidő Központban megvalósuló fedett műjégpálya sajnos elveszett az idők távlatában. De ideiglenesen talán lehet majd azért korizni, ha az idő is hideg marad. A Dózsa György út és Táncsics Mihály utca sarkán álló üres telken egy korcsolyázásra alkalmas helyet alakítanak ki. Minden előírásnak eleget téve, lehetséges lesz, hogy kivilágított, zenés korcsolyapályán örülhetnek a gyerekek a téli vakációnak. Paks és Rimaszombat kapcsolata Az ősz folyamán a szlovákiai Rimaszombaton a Kisvárosi Önkormányzatok Érdekszövetsége keretében 20 szlovák és 20 magyar polgármester szándéknyilatkozatot írt alá, hogy a kultúra, a sport és egyéb területen közös programokat rendeznek. Köztük volt dr. Széchenyi Attila, Paks város alpolgármestere is, akitől megtudtuk, a különböző kínálati „coctélt” a fent említett területről az 1992-es évre már elküldték a koordinálást végző magyar polgármesternek. Ebben szerepel iskolai együttesek, sportegyesületek bemutatkozása és minden, ami egy életszerű, pezsgő kultúrális kapcsolat fenntartásához szükséges. Karácsonyi áhitat A református templomban december 24-én, kedden, Ádám-Éva napján, délután három órakor ifjúsági karácsonyi ünnepség lesz. A Szentlélek templomban december 24-én, délután 15 órakor és este 23 órakor Betlehemi pásztorjátékot adnak elő a gyermekek. Éjfélkor pedig szentmise lesz. A Jézus Szíve templomban december 24-én este 23 órakor betlehemi pásztorjáték, majd éjféli szentmise lesz. A bibliaismereti szabadegyetem idei, utolsó záróprogramjaként, Prykrill Gyuláné hitoktató vezetésével a hittant tanuló gyermekek a városi művelődési központban hétfőn betlehemi pásztorjátékot adtak elő. A bibliaismereti szabadegyetem január 6-án folytatódik. Megjelent Sólyom Károly Egy evangélikus gyülekezet a Duna partján című könyve, dr. Harmati Béla evangélikus püspök ajánlásával. A kiadvány kapható a lakótelepen, az 1. sz. fiókkönyvtárban. Paks és környéke Hajba Antal, az ASE kajak-kenus edzője is hivatalos volt az elmúlt hét végén a Thermál Hotelben arra a jubileumi díszközgyűlésre, melyet az 50 éves Magyar Kajak Kenu Szövetség rendezett. Ebből az apropóból kerestem fel a népszerű edzőt. — Nagyon jóleső érzés volt találkozni a régi idők olimpiai, Európa- és világbajnokaival, hogy csak néhány nevet említsek, akikre talán sokan emlékeznek még, Szöllősi Imre, Wichmann Tamás, és Vaskúti István. Ezen a díszközgyűlésen büszkének éreztem magam én is, hisz az 1954-es vb óta, minden világ- és európa-bajnoksá- gon a sportág elhozta az aranyakat. Ilyen sport nincs több még egy Magyarországon. — Hány évesen került a kenusok közé Hajba Antal? — Elég későn, 19 évs voltam, de a sporttal már kis srác korom óta foglalkoztam. Először birkóztam, majd amikor lesérültem, a birkózást abba kellett hagynom. De a kenu addig sem volt ismeretlen számomra, mert nyaranként rendszeresen lapátoltam a Dunán. A válogatottba 1960-ban kerültem, 23 éves koromban. Nemzetközi versenyeken sokáig nem tudtam nyerni, nekem a fűre építették a dobogót, mert mindig negyedik lettem. De azért jó csapat volt az akkori, 1960 és 62 között heten lettünk a csapatból a válogatott tagjai. Dávid Géza volt az akkori edzőm. Huszonnyolc éves voltam, amikor 1966-ban Berlinben világbajnok lettem. # — A kenu mellett mire jutott még ideje? — Budapesten, a villamos energiaipari technikumban érettségiztem, és vettem a bátorságot hozzá, hajókat tervezzek. Tanítómesterem volt ebben Gillemot Ferenc kenus. A mai napig két hajómat használják is. Egy ma készült műanyag hajót 20-30 évig lehet használni. Én fahajókat terveztem. Az a hajó, amelyben a világbajnokságot nyertem, szintén fából készült, ma itt van nálunk, az ASE vizisporttelepén. Sokat tanultam edzőmtől, a már említett Dávid Gézától, majd Söptei Róberttól, hogy ma itt vagyok, ezt úgy érzem, nekik is köszönhetem. 32 éves koromban, 32 szeres válogatottság után abbahagytam a versenyzést, és az Egyetértés, majd a Honvéd után Pakson lettem edző. — S miért pont Pakson? — Egyszerűen azért, mert meg akartam mutatni, hogy vidéken is lehet jó sportteljesítményt elérni. Igaz, hogy felmerült bennem, ki a fene ismer majd egy paksi edzőt, de vállaltam. Az évek folyamán kiderült, hogy itt, Pakson a lélekszám- hoz viszonyítva sokkal többen sportolnak, mint tegyük fel Szegeden. — Mi történt itt, Pakson Önnel, hogyan fogadták? — Elmondhatom, hogy a vállalat vezetése mindent megadott azért, hogy eredményes legyen a vizisporttelep. Igaz, később másoktól itt is megkaptam a magam pofonjait, hogy minek kell így, meg úgy, de én utálom a középszerűséget. A verkli vagy jól menjen, vagy sehogy. Nagyon örülök, hogy a paksi gyerekek ennyire szeretik a vizet, a Dunát, s ezt a sportágat. S nagyon büszke vagyok arra is, hogy az elmúlt évek folyamán 20-30 túra-kenu mozog a vízben, s nem csak ladik, mint azelőtt. — Ugyanakkor vidéken nehezebb bajnokot, „menő” sportolót találni. — Nekem „menő kenusom” akkor lesz, ha mögötte ott van 60-80 gyerek. Ez a piramis-elmélet, minél szélesebb alapot kell képezni. A gyerekek pedig kitermelik maguk közül a „menőt”. Ez nem úgy megy, hogy ránézák egy tízéves kisfiúra és azt mondom, te leszel a bajnok. — Úgy tudom, külföldön is edzősködött... — Igen, 1987-ben másfél évig Dél-Koreában voltam. Az ottani csapatot készítettem fel az 1988. évi szöuli olimpiára. — És milyen eredménnyel? — Ázsia legjobbjai voltak. Jártam Kínában, Angliában is, előadásokat és bemutató edzéseket tartottam. — Beszél angolul? — Budafokon laktam, Sokáig kellett hazafelé villamosoznom, akkor kezdtem el nyelveket tanulni, de tudok németül és oroszul is, most pedig szeretnék spanyolul megtanulni. — Csak nem Dél-Amerikába készül? — Á, dehogy. — Változik a Paksi Atomerőmű Vállalat struktúrája, a jövő évtől Rt-vé alakulnak, új vezérigazgató van. Mit vár a jövőtől? — Remélem, a sport finanszírozásában nem lesz változás. Az Rt érdeke is az lesz, hogy egészséges gyerekek nőj- jenek fel itt, Pakson. Egészséges emberek álljanak a blokkvezénylőben, a reaktor mellett. — Mit szeretne még elérni? — Azt, ha a mai tizenéves tanítványaim ha felnőnek, a saját gyerekeiket is ide, erre a vi- zisporttelepre hozzák majd kenuzni, kajakozni. — De ki lesz akkor majd az edző? — Ki lenne?! - Természetesen én. E.G. Bűnmegelőzés Az elmúlt hetekben is megszaporodtak a lakásbetörések, és a kereskedelmi üzletek kirakatbetörései. A lakásokból készpénzt, nagyobb értékű arany ékszereket, az üzletekből pedig műszaki cikkeket tulajdonítottak el - mondták a Paksi Rendőrkapitányságon. — Hogyan lehetne ezeket a bűncselekményeket megelőzni? - kérdeztem Czobor Borbála főhadnagyot, a bűn- megelőzési alosztály vezetőjét. — En reménykedem abban, hogy a magánszemélyek, cégek ismerik az „Együtt a biztonságért” Alapítványt. A Paksi Rendőrkapitányság felvette a kapcsolatot a Rimi MS Security Kft-vel, akik jelezték, hogy a kapitányság egész illetékességi területére kiterjedő, 24 órás megfigyelő szolgálattal biztosított, rádiós rendszert telepítenek, díjmentesen, megfelelő számú érdeklődő esetén. — Mit jelent ez annak a polgárnak, cégnek, vagy bárkinek, aki ezt beépíteti? — Ez egy őrző, kompatibilis technika, betörés esetén a kódok beérkeznek a Paksi Rendőrkapitányságon üzemelő ügyeletre, ahol a számítógép a másodperc töredéke alatt kiértékeli a jelzést és beindítja a szükséges riasztási folyamatot. Ez a struktúra azonban nemcsak betörést jelez, hanem megfelelő érzékelők rákötésével tűz, víz, gáz, támadás, mentőhívás, stb. jelzések fogadására is képes. A jelzést követően pedig lehetővé teszi az azonnali megfelelő intézkedést. Környékünkön egyre több az értékes ingatlan, úgy gondoljuk, a bennük elhelyezett vagyontárgyak értéke sem csekély. Ezért a beépített szolgáltatásért az igénybevevők havi díjat fizetnének. Mi, akik a bűnüldözéssel foglalkozunk, úgy érezzük, hogy ezek a megelőző szolgálatatások a bűnözők tevékenységét megnehezítik. E. G. A zene mindenkié Ünnepi hangverseny A Kodály Zoltán daloskor megalakulásának 35. évfordulója alkalmából ünnepi, karácsonyi hangversenyre hívták Galántára az elmúlt hét végén Paks város képviselőit. Ez a meghívás többéves, hagyományos kulturális kapcsolatra épült. Városunkat dr. Széchenyi Attila alpolgármester, D. Szabó Mária, a városi művelődési ház vezetője, és Károly János, a paksi munkáskórus karnagya képviselte. Kodály Zoltán Galántán töltötte gyermekkora legszebb hét esztendejét. Híres volt akkor a galántai zenekar, Mihók prímás vezetésével. Ez az időszak meghatározó volt élete későbbi szakaszában is. Az ünnepi karácsonyi hangverseny programjában szerepeltek Kodály leghíresebb zenekari művei, a Fölszálott a páva, a Háry János szvit, a Galántai táncok és a Marosszéki táncok. A műsorban fellépett a Galá- tai Magyar Tannyelvű Alapiskola gyermekkara, a Kodály daloskor és a balassagyarmati dalegylet E. G. A györkönyi szíveslátás El kell mondanom, hogy világéletemben városlakó voltam, de valahányszor Györkönyt megpillantom, mindig feltör bennem az az érzés, hogy de jó lenne itt élni! Van valami ebben a kis községben, ami megfogja az ember szívét, lelkét. Talán a táj, az emberek, a régi pincék látványa. Úgy érzem, ezzel nemcsak én vagyok így. Györkönyt már felfedezték mások is, németek, osztrákok, s hazánkfiai, akik egy kis kikapcsolódásra vágytak a városi, rohanó világból. A német vendégek nagyrészét még rokoni szálak is fűzik e kis község lakóihoz, lévén Györ- köny-Jörging sváb község. Érdeklődésemre a polgár- mesteri hivatalban megtudtam, hogy több család foglalkozik a vendégek elszállásolásával. A falusi turizmus divatba jött a környéken. A jó hangulatról Lücl Ervinné, a Weinstube borozó tulajdonosa gondoskodik. Idén nyáron a nemzetiségi napon, július 13-án adták át a vendégeknek a régi pincéből kialakított remek kis borozót. Meg kell mondani, hogy eddig még soha nem láttam a vidéki áfészek kezelésében ilyen takaros „borszobát”. Itt elhiszem, hogy bárki, aki betér ide, megtalálja a helyhez illő hangulatot, mellé a finom ételeket és a kitűnő györkönyi bort. Nyáron az Ibusz faluról falura üdülési programjában is ajánlotta a falusi üdülést kedvelő vendégeknek Györkönyt és környékét. Általában csak beszélünk a falusi turizmusról, de úgy látom, a beszéd helyett az itt élők tettek is valamit, s nem is keveset! Remélem, a példa ragadós lesz! Epül-szépül Györköny Téli hangulat „32 éves koromban abbahagytam a versenyzést” Kenus a Duna partján
