Tolnai Népújság, 1991. december (2. évfolyam, 283-304. szám)

1991-12-17 / 295. szám

4 PÚJSÁG Tamási és környéke 1991. december 17. Nemes gesztus A városházán hallottuk A legutóbbi tudósításból ki­maradt az indoklás, de a tény attól még tény maradt. A tamási képviselő-testület - mérlegelve az előnyöket, hátrányokat és számolva a nehézségekkel is - úgy döntött, hogy továbbra is vállalja a két középiskola fenn­tartását és nem adja azt át a megyei önkormányzatnak. A következő két információ alapja már napvilágot látott la­punkban, most viszont azért említjük meg azokat, mert új té­nyek birtokába jutottunk. Egyik: a testület elfogadta a helyi adók bevezetéséről szóló rendeletet, amit a városi lap, a Tamási Új­ság mellékleteként teljes terje­delemben leközöl. Tehát akit érdekel a rendelet, az keresse az említett forrást. Másik: a Koppány-parti üzletsor építése - erről az elmúlt héten írtunk ­olyan stádiumba jutott, hogy a nagy érdeklődésre való tekintet­tel még ebben a hónapban ver­senytárgyaláson sor kerül a he­lyiségek értékesítésére. A nemes gesztus címet vi­selhetné a következő tény. Hogy miért, majd mindjárt kide­rül. December 20-án egy autó- busznyi Jugoszláviából mene­kült kisiskolást lát vendégül a diákcentrum és az önkormány­zat. Lesz karácsonyfaállítás, ajándékcsomag és megpróbál­nak a szervezők - bizonyára si­kerrel — egy kis karácsonyi hangulatot varázsolni, s elfelej­tetni néhány órára a háború okozta borzalmakat. A kényszerpályához igazodnak Az ember szinte minden nap hallja, sajnos, hogy egyre több a munkanélküli, s azt is tudja, zömük az iparból kerül ki. Mos­tanság azonban - igaz, keve­sektől, de - mást is lehet hal­lani. Nem a politikusok, hanem az egyszerű emberek hangoz­tatják, számolnak azzal, a kár­pótlás, illetve a szövetkezeti törvény után a mezőgazdaság­ban is szaporodik a munkanél­küliek száma. A dolog érthető, hiszen a szövetkezésnél a va­gyon, a tőke szövetkezik egy­mással, s akinek semmije sincs, vagy csak kárpótlási je­gye lesz, aki csak irányítással képes dolgozni, netán olyan, aki életében mindig lusta volt, a sor folytatható, az - úgy mond­ják - elmehet a sóhivatalba. Vagy mivel ezt az intézményt még nem találták ki jelenlegi nagyjaink, legalábbis a munka- nélküli segélyért. Mayer Pál, a felsőnyéki Egyetértés Mgtsz megbízott el­nöke egyetért a gondolatmenet­tel, s aztán elmondja, Nyéken szerencsés helyzetben vannak, mert van hova átcsoportosítani a dolgozókat. A szőlő 30-35> embert foglalkoztat, de jelentős’ a részesmüvelés is, az állatte­nyésztésben viszont hiány van. Gond, hogy nem kapnak olyan dolgozókat, akik szeretik az ál­latokat és értő módon gondoz­nák azokat. A traktorok száma a tsz-hez méretezett, a szállító- kapacitás is az igényekhez szabott. Talán az adminisztratív dolgozók közül lehet leépíteni - gondolkodik el az elnök, aztán elmondja, eddig hat személyt segítettek hozzá - saját kéré­sükre -, hogy önállóak legye­nek. A termelőszövetkezet vezetői a foglalkoztatási stratégiát vá­lasztották. Ennek egyik eleme az öntözéses kertészet, aminek a tapasztalatok alapján, s a piac igényei szerint jövőre 30 hektáron biztosítanak helyet. A hagyományos gyökérzöldségek és vöröshagyma mellett Granó nevű spanyol salátahagymát és pritaminpaprikát termesztenek majd. A másik "elem" a szőlő. A vezetők most tárgyalnak egy céggel, aminek a dolgozói el­végzik a vagyonfelmérést és a nyékiekkel együtt meghatároz­zák a továbbéléshez szükséges alternatívákat. Május körül tud­nak tiszta vizet önteni a po­hárba, s akkor dől el, milyen irányba lépnek tovább. A szőlőt felértékelik - eladni nem tudják, mert a bank rátette a jelzálogot -, a táblákat bérbe vagy ré­szesművelésbe adják. Nem felhőtlen az égbolt Fel­sőnyéken, hiszen tizenötmillió pluszköltség keletkezett az idén. A kukoricát kénytelenek voltak eladni 550 forintért, hogy fizetni tudjanak, 1500 hektár termőföld még szántatlan, a kétmillós üzemanyagköltséget nem tervezték az idei évre, és akadályozza őket (is) a morató­rium. Terveikben bent volt az is, hogy az üresen álló, romló ál­lagú szolgálati lakásokat érté­kesítik, de ezt nem tehetik. Ha lehetőség nyílna rá, akkor null­szaldós lehetne a szövetkezet. A jövő? Kényszerpályához kell igazodni. Megfogható va­gyontárgyakhoz kell juttatni a tulajdonosokat, azután pedig a szövetkezésből adódó előnyö­ket - tároló, szőlő, adminisztrá­ció - ki kell használni. Ehhez já­rul hozzá a gazdaság szerkeze­tének a megválasztása, a több kis autonóm egység létreho­zása, az önálló pénzgazdálko­dás, a vezetőválasztás joga. Jegyzők klubja Többször, több helyen felvetődött már egy jegyző­klub létrehozásának az igé­nye. Először Pály Dezsőék hozták szóba, aztán dr. Kecskés József, de elma­radt, mert mindenki elfog­lalt, leterhelt. Végül Németh György né ozorai jegyző vál­lalta magára a szervezést. Az elsőt én hívtam össze november 13-án Nagykó- nyiba. Tizenkilenc személ­lyel számoltunk, de aztán ti- zenketten lettünk. Úgy ter­veztük, legyen Tamási a központ, mert az mindenki által könnyen elérhető, ám úgy határoztunk, minden hónapban máshol tartjuk az összejöveteleket. Egymás és a körülmé­nyek megismerése a cé­lunk, mindenféle formalitást mellőzünk, nyíltak, őszin­ték, kitárulkozók akarunk lenni és nem adjuk fel egy­mást. Van az egésznek egy tapasztalatcsere jellege, ugyanis hiányosak a jog­szabályok, számtalan nincs is meg, ami kint van, az el­lentmondásos. Ezért szere­pel az egységes értelmezés a céljaink között. Az élet kényszerített bennünket arra, hogy megalakítsuk a jegyzőklubot. Elég, ha csak a szociális segélyezést, vagy a jegyzőkönyvezést nézzük. Minden alkalommal egy-egy témát megvitatunk, iratmintákat, önkormányzati rendeletterveket adunk közre és véleményezzük azokat. Hisszük azt, hogy hasznosan töltjük el együtt az időt. Elmondta: Feliinger Károly né nagykónyi jegyző Aranycsengő a művelődési házban Az idén második alkalommal rendezik meg a tamási kiske­reskedők a városközpontban lévő művelődési házban az Aranycsengő névvel illetett ka­rácsonyi vásárt. A december 6-tól 23-ig nyitva tartó rendez­vényen illatszert, rövidárut, la­kásfelszerelést, cipőt, bőr-, szőrmeárut, hangszert, kazet­tákat, sportszert, különféle játé­kot, divatárut és sok-sok hasz­nos ajándéknak valót kínálnak, de fel lehet keresni a művelő­dési központban működő Dávid üzletházat is, ahol eredeti olasz női, férfi cipőket, csizmákat árulnak. Bemutatjuk az uj rendőrkapitányt December 1-jétől új rendőr- kapitánya van a városnak és a városkörnyéknek Kovács Zol­tán őrnagy személyében. E so­rok írója gyerekkora óta ismeri, hiszen mindketten értényiek - ezért a tegeződés -, de sze­retné megismertetni a lakos­sággal^. — Úgy tudom, sok szállal kötődsz ehhez a vidékhez. Értényben élnek a szüleid, nagyszüleid, feleséged ta­mási, és ha jól emlékszem, 33 éves vagy és mindig rendőr akartál lenni. — Az eleje helyes a gondo­latodnak, az utolsó része vi­szont nem. Katonatiszt akartam lenni, ezért is választottam a tartalékos tiszti iskolát és a BM tartalékostiszt-képzőjére men­tem Kistarcsára. Ott jó szak­emberek voltak, olyanok, akik felcsillantották előttem a pálya szépségét, de az árnyoldalát is. Amikor 1979-ben végeztem - alhadnagyként -, érdeklődtek, ki akar hivatásos lenni. Igent mondtam és akkor Dombóvá­ron kaptam nyomozói állást. Miután 1986-ban elvégeztem a rendőrtiszti főiskolát, közrend- védelmi osztályvezető lettem, mellette pedig '89-től kapitány­helyettesnek is kineveztek. Az­tán elérkezett 1991. december 1 -je . . . — Eléggé nehezen jött össze ez a találkozó, mivel a menedzserképző, meg a jogi Kovács Zoltán őrnagy egyetemi tanulmányaid beha­tárolták az időpontot. — így van. Az az igazság, tudod, egy rendőrnek sokoldalú ismeretekre van szüksége - többek között pszichológiára, büntetőjogi, polgári jogi, sza­bálysértési jogi tájékozottságra, de érteni kell a KRESZ-hez és a műszaki dolgokhoz is -, hogy azonnal tudjon a gondra, bajra reagálni. — Ma óriási mértékű a bű­nözés országosan és helyi­leg, a technikai felszereltség viszont elmaradott, hiányzik a rendőrségi törvény, maga­sabb fizetés, több jog kéne. Mindehhez pedig három do­log szükségeltetik: pénz, pénz és pénz. — Eddig csak saját berke­inkben foglalkoztak ezzel, de most egyre többen teszik a kül­sők közül is. Presztízsben most már van elmozdulás, ha anya­giakban lépést tartunk az inflá­cióval, akkor elégedett lesz az állomány a fizetésével. — És az állampolgárok a rendőrséggel mikor lesznek elégedettek? — Akkor, ha gyorsan tudunk a gondjaikkal, bajaikkal foglal­kozni. — A környéket járva azt tapasztaljuk, egyre több tele­pülés szeretné, ha állandó rendőr lenne a községben. — Hosszútávon egyetértek vele, de ahhoz létszámnövelés kell, hogy minden faluba lega­lább egy rendőr jusson. — Tapasztalom, több az elvárás is veletek szemben. — Igen. Ezért szeretném, ha stabilizálódna az állomány, megnyugodnának a kedélyek. Itt jó képességű emberek dol­goznak, szép eredményeket tudnak produkálni, ha hagyják őket dolgozni. A látható rendőri jelenlétet akarom növelni a köz­területeken, utakon, és szeret­ném, ha a hangsúly az intelli­gens intézkedések felé tolódna el. — Ehhez és az egyáltalán nem könnyű hivatáshoz kí­vánok neked és munkatársa­idnak erőt, egészséget és sok szerencsét. Köszönöm a vé­leményedet. Elváltak, de mégsem ? Gázeladás az utcán Ilyen még nem volt hazánk­ban - mondják a jogászok, két falu, Regöly és Szakály lakos­sága viszont háborog. Ennek nincs más oka, mint az, hogy kiderült, az egyesült termelő- szövetkezet szétválása tör­vénysértő módon zajlott le. Ezért nem jegyzi be őket a cég­bíróság. Minden együtt van pe­dig az önállósághoz - KSH, adószám, tb kifizetési kód, bankszámla, az eszközöket mindkét fél elvitte -, csak a va­gyonmegosztás nem tisztázott. — A regölyi jogutód vezetői állásfoglalást kértek a Pénz­ügyminisztériumtól, mert va­gyonelosztási vita volt - mondja Szőke György, a szakályi Ka- posvölgye Mgtsz elnöke, s mu­tatja is az Erős József osztály- vezető által aláírt levelet. Ebből a következőket tudhatjuk meg. A szövetkezet szétválására nem az 1989. évi XIII. törvény, hanem a 62/ 1988/ XII. 24. PM rendelet 2. § 3. bekezdése vo­natkozik, amely nem teszi lehe­tővé a vagyontárgyak átértéke­lését. A szétválás során alakuló szövetkezetek nyitó mérlegébe az eszközöket és forrásokat a vagyonmegosztási megállapo­dásnak megfelelően, együtte­sen a megszűnő szövetkezet eszközei és forrásai értékével egyezően kell felvenni. A va­gyontárgyak átértékelésére esetükben tehát nincs lehető­ség.” Szőke György elmondja, tár­gyalt Erős úrral arról, hogyan lehet igazságosan elosztani a vagyont, a döntést pedig meg­fellebbezték. Gyakorlatilag kivi­hetetlen, hogy fél évnyi külön munka után újra együtt dolgoz­zanak az emberek. A közöskö- dést sikerült egyszer politikai nyomásra kialakítani, de most kanászostorral sem lehetne el­érni azt. Az elnök elbeszélése szerint a cégbíróságnak az volt a gondja velük, hogy a vagyon- elosztásról nem készítettek megállapodást, a részközgyű­lések nem határoztak arról, hogy melyik tag melyik jogutód szövetkezetben folytatja tag­sági viszonyát. Szőke György véleménye: nem vette figye­lembe a cégbíróság, hogy már­ciusban és júniusban írásban nyilatkoztak a tagok, külön ha­tározat kellett volna - és az is gond, hogy a zárómérleg nem egyezik a vagyonmérleggel. — Az átalakulási törvényt és a hozzá kapcsolódó végrehaj­tási utasításokat alkalmazták a szétváláskor - kezdi Vas Ist­ván, a regölyi tsz elnöke. - Ti­zenkétmillióval leértékelték az állatállományt és 4,5 millió ké­tes követelést írtak le. Ezzel 16,5 millióval módosult a mér­leg, úgy lett belőle vagyonmér­leg és ezt fogadtatták el a tag­sággal. így lett törvénysértő, mivel könyv szerinti értéken kel­lett volna megosztani. Felleb­beztünk a cégbíróság döntése ellen, mert sérelmeztük, hogy ad acta tették az ügyet és nem adtak lehetőséget, hogy köz­gyűlésen pótoljuk a hiányt. Az előzőekből bizonyára ki­tűnik, hogy nem véletlen a ta­nácstalanság és a felháboro­dás. Mert többek között azt is tudni kéne, a két tsz-nek együtt vagy külön kell-e adóznia, egy vagy két mérleget készítse­nek-e. Talán kiderül egyszer. A pincehelyi volt Volán- ki- rendeltség november 1 -jétől Gas Trans néven működik to­vább és tevékenységi köre töb­bek között kiterjed a gázfuvaro­zásra. Cseretelepeket látnak el - sajátot is üzemeltetnek Pin­cehelyen, Tamásiban és Bony- hádon ötven kilométeres körzetben pedig lakossági szolgáltatásként házhoz szállí­tással is foglalkoznak. A pol­gármesteri hivatalokkal egyez­tetett időpontban és helyeken jelenik meg az autó és a csere­telepek áraival megegyező összegért kínálják a gázt. A kft. autói 250 ezer palackot visznek ki havonta, ebből tízezret vásá­rolnak meg az utcákon megálló gépkocsikról a települések la­kói. Felvételünk Magyarkesziben a falu végén, a nmásodik meg­állónál készült, ahova a ponto­san érkezett a gázos. A 30 milliós új irodaház tizenegy ember munkahelye most

Next

/
Thumbnails
Contents