Tolnai Népújság, 1991. december (2. évfolyam, 283-304. szám)

1991-12-17 / 295. szám

1991. december 17. TOLNAI-NAÜ NÉPÚJSÁG 5 Ki olvassa manapság Voltaire-t? Nálunk már életében nép­szerű volt. Alig fél évszázaddal a török után olvasták, vitatták és fordították, Dugonics András magyar regényt csinált a Za- digból, Fekete János bort kül­dött neki és verseket. Voltaire neve egybeforrt a felvilágoso­dással, nélküle elképzelhetet­len az „ész százada”. Hírneve fennmaradt, de olvasóinak száma egyre csökkent s a ha­talmas életműből mára egyet­len könyv maradt, egy hosz- szabb elbeszélés, a Candide. Verseit nem idézik, drámáit egyetlen színház sem veszi elő, regényei sem kellenek, még az olyan remekmű sem, mint a XII. Károlyról szóló életrajz, Voltaire most már megmarad a Candide szerzőjének. Kár, mert ez a fürge szellem ma is eleven, aki kézbe veszi, nem fog csalódni. Ha jól tudom, kisregényeit nem számítva az utolsó váloga­tás 1951-ben jelent meg ná­lunk, a terjedelemre is szegé­nyes kötet a filozófus Voltaire-t akarta bemutatni. A kép szük­ségszerűen hiányos, szándéka szerint voltaképp Marx- és Le- nin-illusztráció, ami Voltaire vi­lágától igazán messze van. Most a Filozófiai írók tára című nagybecsű sorozatban az Aka­démiai Kiadó adott ki testes kö­tetet, filozófiai írásaiból válo­gatva. Voltaire-nél mindig a bőség okoz zavart, az életmű hihetet­lenül gazdag, így minden válo­gatásnak számolnia kell a hiá­nyokkal. Válogatott filozófiai írásainak ez a kötete minden­képp a legjellemzőbb munkákat szemelte ki, mint az angliai száműzetése alatt írt Filozófiai levelek, a Metafizikai értekezés, A tudatlan filozófus. Természe­tesen megtalálható a kötetben Voltaire harcos életének olyan kitűnő dokumentuma is, mint a La Barre lovag haláláról szóló beszámoló, a Calas és Sirven család ellen indított hajsza do­kumentumai. Drámái, amelyekre oly büszke volt, manapság olvas­hatatlanok, kérdés, hogy por­nográfiáit kedvelő korunk nem unná-e a La Pucelle-t, ám ezek a filozófiai írások ma is kitűnő olvasmányok s ami igazán meglepő, rendkívül időszerűek. Voltaire egész életében szenvedélyesen harcolt a vak­buzgóság, a fanatizmus ellen, Ludassy Mária szellemesen jel­lemzi a tolerancia intoleráns apostolának. Zaklatott száza­dunkat a türelmetlenség jel­lemzi, s ez azt jelenti, hogy Vol­taire ma épp oly időszerű, mint volt a maga korában. Minden magyarázat helyett álljon itt né­hány idézet bizonyítva, hogy „csakis a türelmesség teheti el­viselhetővé a társadalmat”. „Szörnyűséges szenvedély a gőg, mely arra kényszerítené az embereket, hogy ugyanúgy gondolkodjanak, ahogyan mi; ám nem a legnagyobb őrült­ség-e azt képzelni, hogy úgy fogadtathatjuk el velük a ma­gunk hittételeit, ha a legborzal­masabb rágalmakat szórjuk rá­juk, ha üldözzük, ha kínpadra, bitóra, kerékre és máglyára vonszolván őket szüntelenül ébren tartjuk bennük a lázadás szellemét?” És sajnos ez is idő­szerű intelem: „Ne mondjuk hát, hogy nyoma sincs már a türel­metlenség szörnyű fanatizmu­sának: mindenütt ott lappang, még a legemberségesebbnek számító országokban is. Meg­lehet, a lutheránus és kálvinista lelkészek, ha ők kerekednének felül, éppolyan könyörtelenek, éppoly zordak, éppoly arcátla­nok lennének, mint amilyenek állításuk szerint az ellenlába­saik”. Voltaire-ról pedig ismét bebi­zonyosodik, hogy kitűnő író, ér­velése világos, stílusa élveze­tes, filozófiája emberséges, ta­nulni is van mit tőle. Válogatott filozófiai írásainak, kötete való­ban hiányt pótol, az Akadémiai Kiadó jó szolgálatot tett vele. A könyv jelentőségét növeli Kis János és Réz Pál elegáns fordí­tása, Ludassy Mária szellemes bevezetője. Csányi László Tájoló * A Tolna Megyei Tudomá­nyos Ismeretterjesztő Egye­sület „Sorsfordulók” sorozatá­nak következő előadására de­cember 20-án 16 órai kezdettel kerül sor Szekszárdon, a Beloi­annisz u. 1-3. második emeleti tanácstermében. A középkori Magyarország, mint nagyhata­lom Európában (az Anjouk és Mátyás Magyarországa) cím­mel Várady Zoltán régész tart előadást. * Szekszárdon, a Babits Mihály művelődési házban de­cember 17-én délután 13.30-kor és 15.30-kor a Gyermek l-ll. bérlettel Csukás István-Rossa László: Gyalog­csillag című zenés mesejátékát nézhetik meg a gyerekek a Veszprémi Petőfi Színház mű­vészeinek előadásában. * Pakson, a művelődési házban december 17-én dél­után három órakor a Bezerédj általános iskolás gyerekek né­met nyelvű karácsonyi műsorát láthatják. Pénteken, 20-án a 2. számú általános iskolának lesz karácsonyi ünnepsége 12 órai kezdettel, míg este hat órakor az energetikai szakközépiskola szalagavatóját rendezik. Más­nap, 21-én 9 órakor az úttörő­szövetség karácsonyi ünnep­ségére kerül sor, melyen köz­reműködik a Póker együttes. Vasárnap, 22-én délután két órakor a polgármesteri hivatal rendez műsort a hátrányos helyzetű gyerekeknek. Megjelent * A Nagy egészség­könyv a Kossuth Könyv­kiadó és a Medicina gon­dozásában jelent meg. Az európai bestseller lista él­vonalában szereplő tu­dományos ismeretter­jesztő mű szerkezete sa­játosan újszerű és gyalor- latias. Szemléletében a magyar viszonyokhoz és az egészségügyi ellátás­ban bekövetkező válto­zásokhoz igazodik. * A Guinness-rekor- dok könyve '92 sok ér­dekességet tartogat az olvasónak. * A Walt Disney soro­zatban jelent meg Az én nagy szótáram című kö­tet, magyar, német és angol nyelven. * David Macoulay: Hogy is működik? Az emelőtől a lézerig, a sze­kértől a videóig: a gépek világának teljes áttekin­tése - sok képpel, illuszt­rációval. A Holló a rádióban A Magyar Rádió 22-es stúdió­jának volt a vendége szerdán este a szekszárdi Holló együt­tes. A népszerű trió ezúttal vendégzenészekkel együtt lé­pett fel, a tökéletes megszóla­lás érdekében. Kovács Gábor, Ritter Péter és Sili Károly mel­lett zongorán Sili Klára, brácsán Kovács Géza, dobon Soponyai József, fuvolán Körtés József, gitáron pedig Parrag Tibor ját­szott. A csapat két számot vett fel, az új kísérlet, azaz a folk-rock stílus jegyében. Fotó: Ótós Réka Aggodalmak Hollywoodban A csődbíróság védőszárnyai alá került az Orion hollywoodi filmstúdió, amely a többszörös Oscar-díjas Farkasokkal tán­coló című filmet és Woosy Allen több produkcióját készítette. A lélekharang szólalt meg a filmvi­lágban, - mondják a borúlátók. Ez persze túlzás, de még Max Alexander, a Variety című ma­gazinnak, a Show-businnes bib­liájának vezérigazgatója is azt mondta az AFP francia hírügy­nökség tudósítójának: Ebben az évben a filmiparnak is meg kellett tanulnia, hogy nem búj­hat fedezékbe a gazdasági pangás elől. A borúlátást a számokra ala­pozzák az amerikai filmfővá­rosban. Az 1989-es rekordév­ben eladott 1.13 milliárd mozi­jeggyel szemben tavaly csak 1.05 milliárdot adtak el az Egyesült Államokban, s ebben az esztendőben 1 milliárd alatti eladással kell számolni. Erre ti­zenöt év óta nem volt példa. A jegyárak emelése ellenére fokozatosan csökkennek a be­vételek is. 1990-ben az előző évhez viszonyítva 12 millió dol­lárral kevesebb, 5.2 milliárd folyt be a mozipénztárakba, idén pedig ez az összeg 5 milli- árdnál is kevesebb lesz. A fenyegető gazdasági pan­gás ellen a filmstódiók most nagy ágyúikat, a legismertebb rendzőket és sztárokat vetik be. A Sony néhány nap múlva ki­hozza Steven Spielberg új pro­dukcióját, a Hook-ot. (Nem tudni, mi lesz a film magya címe, mivel Hook horgot is, csapdát is jelent.) A film fősze­replői, Julia Roberts, Dustin Hoffman, Robin Williams a Pe­ter Pan című amerikai mese kissé már megfakult hőseibe lehelnek új életet. A Sony ezen kívül egy ké­szülő Barbra Streisand filmtől remél sikert. Pavarottit lelkesen ünnepelték Buenos Airesben Luciano Pavarotti óriási siker­rel lépett fel vasárnap este Ar­gentina fővárosában. A tenorki­rály a Buenos Aires legneveze­tesebb és legnagyobb sugárút­ién, az Avenida 9 de Julión fel­állított monumentális színpadon 200.000 ember előtt énekelt operaáriákat és nápolyi dalokat. Kitörő tetszésnyilvánítás fo­gadta a műsoron szereplő va­lamennyi áriát, különösen Do­nizetti Szerelmi bájital című operájából a híres „Quanto e cara, quanto e vela” kezdetűt. A lelkes közönség konfettiesőt hullatott tetszésének kifejezé­sére. Pavarottit a Buenos Aires-i Filharmonikusok kísérték, Le­one Magiéra vezényletével. A nem mindennapi körülmé­nyek közt megrendezett kon­certre a belépés ingyenes volt, leszámítva a 16.000 ülőhelyet, amelyek mindegyike 120 dol­lárba került, hogy megtérüljön Pavarotti 750.000 dolláros fel­lépti díja. Ugyanazon a helyen előző este Soda Stereo argentin rock együttesére csupán 120.000 ember volt kíváncsi. Egyelőre még csak találgat­ják, hogy lesz-e a közeljövőben újabb Pavarotti-Carreras-Do- mingo koncert, amelyről tárgya­lások folynak. Tv-napló Szép magyar nyelv A szobrász Melocco Miklós drámai szavakkal beszél ar­ról, hogy nem tudunk magyarul. Pontosabban már csak né- hányan tudnak, a többiek elfelejtették anyanyelvűket. Köz­ben időnként megjelenik egy régi felvételen Örkény István, a magyar nyelv szépségét, kifejező erejét dicséri, szavai val­lomásként hatnak, de ugyanígy lehetne idézni Kosztolányit vagy Márai Sándort is. Talán Márai a legmeggyőzőbb példa a nyelv megtartó erejére: ifjúságában német lapoknak dol­gozott, de később csak magyarul írt, négy évtizedes emig­rációjában is kizárólag magyarul. Mély megvetéssel nézte azt, ami itthon történt, erkölcse és ízlése egyaránt tiltakozott ellene, s ellenállt a csábításnak is, amikor felajánlották, hogy kiadják java munkáit. Ekkor már csak a nyelv kötötte ahhoz a hazához, amely megtagadta, de ez a hűség erősebb volt mindennél. Most pedig Melocco Miklós, a szobrász panaszkodik, hogy romlásnak indult a nyelv, a szép magyar beszédből jobbára üres frázisok maradtak, sete-suta félmondatok, ta­golatlan, hangsúlyát vesztett szövegmondás. A parlamentet idézi, politikusok üres szónoklatait, melyekből nemcsak a re­torika eleganciája hiányzik, hanem a nyelv szépsége, tiszta­sága is. Az lep meg, hogy mindezt egy szobrász mondja, aki már­vánnyal, érccel, kővel dolgozik, de jól tudja, hogy nyelvünk tart meg bennünket, benne „él a nemzet”, s ha a szó elveszti hitelét, nem értjük meg egymást. Búcsúszentlászló A természet antidemokratikus, nem egyenlőn osztja el a képességeket és lehetőségeket. Elég egy ellenőrizhetetlen félreértés, a DNS hibásan közvetít egy üzenetet s rögtön felborul az élet rendje, az értelem és a valóság között át­hághatatlan fal emelkedik. Vannak lángelmék és tökfilkók, jóeszű emberek és olyanok, akiknek agysejtjei lomhák, az elemi ismereteket is éppen csak befogadják. S vannak olya­nok, akik kívül maradnak a gondolat örömén, a lét peremén imbolyognak, tehetetlenül és kiszolgáltatva. Ki felelős mind­ezért? S mit tehetnek értük az épek és erősek? A Fekete Doboz megrendítő filmjében Elbert Márta és Já- vos István nem a választ keresi, egyszerűen bemutatja a búcsúszentlászlói elmeszociális otthon ápoltjainak és ápoló­inak életét, ime, ilyen is van. Ellenáltak a kísértésnek, hogy filozófiai, etikai kérdéseket firtassanak, még csak az egész­ségügy működését sem vitatják, a válasz a nézőre marad, akit alvilági utazásra hív a valóság. Még ma is kísért a tetszetős elmélet lángész és őrült ro­konságáról, de ez ostobaság, akkor is, ha Lenau, Nietzsche, Bajza József, Kemény Zsigmond sorsára gondolunk. Az anekdoták is sértőek, amelyek például arról szólnak, hogy Einstein elfelejtette begombolni a nadrágját. Éppenséggel megtörténhetett, az embert azonban mindig teljesítménye jellemzi, legyen szó a világmindenség titkának megfejtésé­ről vagy szakértelemmel végzett kézműves munkáról. Ez a film azokról szól, akik alkalmatlanok az életre, akiket kivetett magából a menny és pokol, s napi táplálkozásuk is attól függ, hogy gondoskodik-e róluk néhány áldozatos lélek. A külső világ, a jog azonban itt is utoléri őket. A nővér türe­lemmel magyarázza a szerencsétlen nőnek, hogy írja alá a hivatalos iratot, amelyben az áll, hogy önálló életvitelre al­kalmatlan, nincs ítélőképessége birtokában. Megrendülünk, miként akkor is, midőn a templomban bűnbocsánatért kö­nyörögnek, mert ugyan mi bűne lehet annak, aki nem tudja szétválasztani a jót és a rosszat, s az életről csak annyit tud, hogy eleget kapott-e ebédre, s adtak-e fagylaltot is? Megrendülünk s ezt csak fokozza tehetetlenségünk ér­zése, mert ugyan mit is tehetnénk értük? De azért így sincs tanulság nélkül. Arra figyelmeztet, legyünk szerények, talán hálásak is, mert felismerjük a kategorikus imperatívuszt, meg tudunk oldani egy másodfokú egyenletet, fejben ki tud­juk számítani, hogy mennyi kilencszer kilenc. És szét tudjuk választani a jót és a rosszat, de azt már mindenkinek a lelki­ismeretével kell elintéznie, ha mégis a rosszat választja. . Csányi László Táncbemutató Medinán Pénteken este a medinai kul- túrház adott otthont az Art Kon­takt táncköre és néptáncstúdió bemutatkozó műsorának. Széki, dunántúli, szatmári, kalo­taszegi, mezőségi, marosszéki táncokat láthatott a közönség. A táncösszeállítást a sokak ál­tal ismert medinai népi bútor fa­ragó Ferentz János készítette, a talpalávalót a Bartina együt­tes szolgáltatta, a szereplők pedig a szekszárdi táncházból kinőtt kamaraegyüttes lelkes tagjai voltak. A táncok között székely történeteket, góbésá- gokat hallhatott a nagyérdemű, s a műsor befejeztével még ko­rántsem ért véget az este. Akik kedvet kaptak a tánchoz, a pil­lanatok alatt átrendezett néző­téren eljárhattak még egy-ket­tőt. — Medinán ez volt az Art Kontakt első előadása, sajnos éppen azok nem jöttek el, akik a kultúráért felelősek. Egyedül az iskolaigazgató volt jelen az estén. A nézők zöme, sajnos, Szekszárdról jött. Bíztató azon­ban az, hogy a műsor után so­kan gratuláltak és kérdezték, mikor lesz a következő - mondta Ferentz János. Az est bevételét egyébként az iskola felső tagozatának visszahoza- talára ajánlották fel.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents