Tolnai Népújság, 1991. november (2. évfolyam, 256-280. szám)
1991-11-28 / 279. szám
PÚJSÁG Paks és környéke 1991. november 28. A híres paksi tégláról Változások a Ritter és Plézer Téglagyárban Az idei évben a szokásosnál korábban, október 31-én leálltak az égetőkemencék a paksi téglagyárban. Ennek okáról érdeklődtem Ritter Józseftől, aki korábban gyárvezető volt, most pedig a Ritter és Plézer Téglagyár és Forgalmazó Kft. ügyvezető igazgatója. — Mi az a rendkívüli dolog, ami miatt a változás történt? — Sem a paksi téglagyárral, sem a Baranya-Tolna Megyei Tégla- és Cserépipari Vállalattal semmi rendkívüli dolog nem történt. A céget, s így gyárunkat is elérte az a változás, amely szerte az országban elérte az ipari termelő vállalatokat. A támogatások elvonásával a költségek nőnek, a piac beszűkült, s a nagy cégek fenntartása ily módon egyre gazdaságtala- nabb. Átalakulásra van szükség. Erre a változásra már készült a vállalat. A piac, a gazdasági mutatók már jelezték azt az időt, amikor ezen lépést meg kell tenni. A nagy kérdés hosz- szú ideig az volt, hogy milyen formában történjék meg ez az átalakulás. A vállalat végülis úgy döntött, hogy a legmodernebb gyáraiból - Bátaszék, Mohács, Alsómocsolád - részvénytársaságot alapít. A nyolc hagyományos üzemet, köztük a paksi téglagyárat, a régi struktúrában nem tudja tovább fenntartani, üzemeltetni. A vállalat a törvényes utat választva mondott le 346 dolgozójáról. Ez azt jelenti, hogy mindenkinek a felmondási időre 100 százalékos átlagkeresetet folyósít. Ezen felül minden dolgozóját végkielégítésben részesíti. — Akkor Önt hogyan találhatom itt? — Mi, a paksi téglagyár vezetői úgy döntöttünk, hogy a gyárat nem hagyjuk veszni. Ennek a gyárnak termelnie, üzemelnie kell. Társammal, Plézer János volt művezetővel, a társasági törvény adta keretek között a korlátolt felelősségű társasági formát láttuk a legmegfelelőbbnek, hogy a gyár hatékonyan termelni tudjon. Ezért megalakítottuk a Ritter és Plézer Téglagyár és Forgalmazó Kft.-t és elfogadtuk a vállalat azon ajánlatát, hogy bérleti szerződés formájában ezen új kft. üzemeltese a paksi téglagyárat. Mi a téglagyártást hosszú távon szeretnénk végezni, de úgy, hogy később a gyárnak végleges gazdái lehessünk. — Kik lesznek azok, akik itt dolgoznak? — Amikor a vállalat a dolgozóitól megvált, mi minden egyes dolgozótól úgy búcsúztunk el, hogy az újonnan alakuló kft. visszaveszi őket. Várja őket a gyár, a kemence, ahol eddig is hosszú éveket töltöttek el kemény munkával. — Mire alapozza a jövőjüket? — A már meglévő vevőkörre, meg arra, hogy a gazdaságnak el kell mozdulnia arról a holtpontról, ahol most áll. Például bízunk abban, hogy mégis lesz világkiállítás. A tervezett beruházásnál azért a hagyományos téglára is szükség lesz. Ha nem is konkrét megrendeléshez, de új piacokhoz juthatunk általa. Hadd dicsekedjem egy kicsit! Bevált és ezért szeretnénk bővíteni a raklapos kiszolgálást. Ezzel a szolgáltatással betörtünk egészen Budapestig a téglapiacra. Folyatni kívánjuk a fuvarszervezési tevékenységünket is. — Ez mit jelent? — Az építkezni szándékozónak a helyszínre szállítjuk a megrendelt téglamennyiséget, a fuvarról nem kell gondoskodnia. — Hol építenek paksi téglából itt a városban? — Említhetném a Kosár utcai építkezést, vagy pedig az ürgemezei strandot. De nagyon fájlalom, hogy az egyik paksi cég más városból hozott be Paksra téglát, és tudomásom szerint még drágábban is! — Mikor indítják újra a kemencéket? — A felfűtés március hónapban történik, de már januárban hozzálátunk a karbantartási munkálatokhoz. Addig is a kész téglák értékesítése zavartalanul folyik. Könyvajánlat Nemrég Budapesten járva betértünk az írók Könyvesboltjába. A bőséges könyvválasztékban felfedeztük a Hegyi és Társa Kiadó által megjelentetett Katolikus templomok Magyarországon című albumot. A címlapon pedig ott volt a többi nagyszerű épület között a Makovecz Imre által tervezett paksi Szentlélek templom is, mely az organikus építészet egyik legszebb alkotása. Pécs, Eger és más történelmi városaink lakóinak már századok óta természetes, hogy templomaik, bazilikáik, ország-világ előtt ismerlek. Mi, paksiak újak vagyunk ebben. Ajánlom ezt az albumot mindenkinek, aki szereti a szépet, a maradandót. Képzőművészet A Városi Művelődési Központ Galériájában Tilless Béla szobrászművész nyitotta meg Lantos Ferenc képzőművész kiállítását november 21-én. „A létezés csodái jelennek meg képein. A geometrikus összkép és az amorf világ itt, amint az életben is, együtt van jelen” - mondta Titles Béla. A kiállítás december 31-ig látható, naponta 16-tól 20 óráig. Átalakul a Paksi Költségvetési Üzem Később-várhatóan több önálló egységre, társaságra bomlik Charley nénje Pakson Huszonegy éve, hogy Budapesten, a Városmajori Szabadtéri Színpadon láttam a Charley nénje című vígjátékot. Akkor Bodrogi Gyula játszotta a főszerepet. A mai „Charley nénje”, Kassai Károly színművész is vitte a darabot kedden este Pakson, a Városi Művelődési Központ színháztermében. Kassai mindvégig önfeledten mókázott, játszott, s ebben jó partnerei voltak Harmath Imre és Fogarassy András, a két oxfordi diák is. Brandon Thomas darabja hálás cselekményre.épül. A női ruhába öltözött főszereplő körül kavarog a történet, feltűnnek régi szerelmek, s tudjuk, a darab végére mindenki megtalálja a párját. Aldobólyi Nagy György zenéje ma is vonzó a közönség számára. Mikor felhangzik a „fehér orchideák, fehér orchideák” a nézők kis időre elfelejtik, hogy milyen gondokat hagytak a színházon kívül. Még az előadás kezdete előtt Kassai Károly lapunknak elmondta, hogy színháza, a Budapesti Kamaraszínház, amely a volt Népszínház utódja, ezt a kedves, humoros darabot már a második évadban játsza. Úgy érzik, a közönség most is „vevő” a majd’ száz éve színlapon lévő vígjátékra. A legközelebbi produkció, melyben színpadra lép, az Eörsi István által írt és rendezett „Sírkő és kakaó” című darab. Az elmúlt években a spontán privatizáció több vállalatnál végbement. A legtöbb cégnél az átalakulásra azért volt szükség, hogy a meggyengült gazdasági helyzetüket külföldi tőke bevonásával javítsák, s ezzel előnyösebb piaci pozícióba jussanak. De a Paksi Költségvetési Üzemnél teljesen más a helyzet. Erről érdeklődtünk Csibi Ambrus igazgatótól, akitől megtudtuk, hogy miért is szükséges itt az átalakulás: — A költségvetési üzemek átalakulásáról elsősorban azért szükséges dönteni, mivel időközben a megszűntek az üzemek jogi helyzetét és működésüket szabályozó jogszabályok. Ebből adódóan ez nem csak a Paksi Költségvetési Üzem problémája, hanem a? ország minden ilyen üzemére kötelező feladat. Az átalakulás végső időpontja 1991. december 31-e. A változás szükségessége már korábbról ismert, de jogszabályi feltételei csak ez év szeptember 1 -tői hatályosak. A vonatkozó jogszabályok értelmében a költségvetési üzemek által kezelt állami vagyon, az 1991. évi XXXIII. törvénnyel önkormányzati tulajdonba került. Ennek alapján az átalakulás módjáról, formájáról az ön- kormányzatnak a joga és feladata dönteni. — Hogyan döntött a paksi önkormányzat? — Az üzem vezetését bízta meg az átalakulásra vonatkozó koncepció kidolgozásával. Jogi szempontból több lehetőségünk volt: az önkormányzat az üzemet az átalakulás után intézményként, önkormányzati vállalatként, vagy társaságként is működtethetné a továbbiakban. — Az üzem gazdasági vezetése milyen formában látta biztosítottnak az eddig felhalmozott vagyon és szellemi tőke további gazdaságos működtetését? — Az általunk megfogalmazott elképzelést első lépésben az önkormányzat gazdasági bizottságával egyeztettük. Közös álláspontként már az egyeztetések elején kialakult, hogy az üzem további fejlődése és stabilitása csak olyan gazdálkodási formában teremthető meg, ahol a piaci igényekhez való alkalmazkodás rugalmassága, a vállalkozói készség érvényesülése biztosított. Ezeknek az elvárásoknak leginkább a gazdasági társasági forma felel meg, nevezetesen a korlátolt felelősségű társaság és a részvény- társaság. A gazdasági bizottság által elfogadott átalakulási koncepció került a november 11 -én megtartott képviselő-testületi ülés elé, ahol a testület azt elfogadta. — Mi az átalakulás menete? — Az önkormányzat 1991. december 31 -vei a Paksi Költségvetési Üzemet megszünteti. Az üzem általános jogutódjaként a szintén önkormányzati alapítású Lussonium Alapítvánnyal közösen korlátolt felelősségű társaságot alapít. Az új kft. 1992. január első napjától kezdi meg működését. — Eddig a Paksi Költség- vetési Üzemről elmondhattuk, hogy nyereségorientált, eredményes cég. Ezt a jövőben hogyan kívánják továbbvinni? — A kft. létrehozásával a működés jogi alapjai megvannak, azonban ez önmagában nem biztosítéka a további hatékony működésnek. Szervezetünk árbevételének döntő hányada szolgáltatói tevékenységből adódik. A mai gazdasági nehézségek közepette a fizetőképes kereslet drasztikusan csökken. A piac ma már az infláció mértékét sem ismeri el az árak alakításában. A hatékony működésnek ma csak egy lehetőségét látom, ez pedig a termelési költségek csökkentése. Ezt változatlan szervezeti felépítéssel, adminisztratív intézkedésekkel nem tudjuk kellő hatékonysággal megoldani. Hogy ez megvalósulhasson, a jelenlegi szervezeti struktúránkat korszerűsíteni kell, ezt pedig a tényleges érdekeltségi rendszer megteremtésével látom kivitelezhetőnek. — Ez pontosabban mit je- lent? — Önállóan működő és költségérzékeny szervezeteket kell a jövőben létrehozni. Ezeket már az új kft. alapítja, lehetőséget teremtve, hogy a dolgozók alapítóként résztvehessenek az új társaságokban. Az átalakulásnál fontos szempontnak tartom, hogy az üzem közel 900 dolgozójának az átalakulás miatt ne kelljen a munkahelyétől megválnia. A változás további menetében kellő körültekintéssel és átgondoltsággal ez a cél is megvalósítható. Tanácsadás Az Ifjúsági Iroda tanácsadásai: szerdán 16-18 óráig pszichológiai, 18-20 óráig orvosi, csütörtökön 16.30-17.30-ig mentálhygiénés. A Paks és környéke oldalt írta Eördögh Gabriella, szerkesztette Árki Attila. Önkéntes véradók köszöntése Dr. Kiss József köszöntötte Paks véradóit Szép és bensőséges ünnepség keretében emlékezett a városi vöröskereszt vezetősége a Véradók Napjáról Pakson. A Neptun Jacht Klub Éttermében gyűltek össze az ünnepeltek, valamint a vállalatok és üzemek képviselői. Dr. Kiss József, a városi vöröskereszt elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, majd dr. Széchényi Attila, Paks alpolgármestere mondott ünnepi beszédet. Kiemelte az önkéntes véradás jelentőségét, hiszen a bajbajutott embernek a vér életet jelenthet. A vérkészítmények a gyógyító munkában pótolhatatlanok, a véradás soha nem lesz felesleges. Végül az alpolgármester a város nevében, és mint orvos a betegek nevében megköszönte az önkéntes véradók önzetlen segítségét. Ezt követően 68 kiváló véradó vehette át a kitüntetést, szerény pénzjutalmat és kis ajándékot, amit vállalatuk, illetve a Vöröskereszt nyújtott át számukra. Száraz István a Du- namenti Egyesült MGTSZ elnöke a „Véradó Mozgalomért” emlékplakettet vette át. Koch Frigyesné - a városi vezetőség tagja - pedig a „Kiváló véradó szervező” kitüntetésben részesült. Negyvenszeres kiváló véradó Pakson: Kohl Mihály, Bán Tibor, Fritz János. Harmincszoros kiváló véradó: > Hanoi István, Schmidt Ferenc, Fatter Béla, Klippel János, Ledneczki György, Pupp Márton, Krausz Ignác, Fritz József, Romfa Antal. Ötvenhat fő 10-20-szoros kiváló véradó kitüntetést vehetett át. A városi vöröskereszt vacsorával vendégelte meg a Neptun éttermében a meghívottakat. A vacsora kellemes, baráti beszélgetésre adott alkalmat az egybegyűlteknek. Kell-e új iskola Pakson? A legutóbbi testületi ülés bővelkedett a város költségvetését, és majdnem minden lakóját érintő javaslatokban. Többek között most került terítékre az a tanulmány, melyet a polgár- mesteri hivatal megbízásából készített az M és N Bauplan magyar-német vegyes vállalat, s amelynek témája Paks általános iskolai fejlesztési koncepció-tervezete. Száz szónak is egy a vége, ez a mű nem aratott osztatlan sikert a képviselők körében, túl azon, hogy a döntés alapja nem lehet ezen tanulmány, olyan határozat született, hogy a testület két bizottsága, az oktatási, kulturális és sportbizottság, valamint a gazdasági bizottság vizsgálják felül, hogy a tanulmány megfelel-e a megrendelésnek. A vizsgálat záródjon a „megfelelő, kiegészítendő, vagy nem megfelelő” megállapítások valamelyikével, amelynek természetesen következményei lesznek. No de lássunk egy-két információt a koncepció-tervezetből! A fenti vegyes vállalat megbízta F. Vankó Ildikót, az ELTE szociológusát a helyzetelemzésre. F. Vankó Ildikó tárgyilagos, pontos helyzetelemzést készített arról, amit már mindenki ezen a szinten tudott. Kiderült, hogy nincs a városban egy olyan oktatási-nevelési intézmény, amely maradéktalanul megfelelne az elvárásoknak, légyen az régi iskola, vagy pedig új. Itt van például az 1979-ben épült lakótelepi, II. sz. Általános Iskola. Uram bocsá’ az iskolát is építészek tervezték, s gondolom a terveket felelős emberek fogadták el. Ma mit csináljunk egy olyan iskolával, amire a tanulmány készítője azt mondja: „sivár és célszerűtlen, kényelmetlen és az igen alacsony minőségű iskolai mobiliák pedig fizikai értelemben is veszélyeztetik a gyerekek épségét”. Egyébként ezer kisdiák jár oda, tehát - egyelőre - nem rombolhatjuk le. A tanulmány vége szerint ezt már a Bauplan készítette - a barakkiskola kiváltásakor alighanem 16 csoport egésznapos tevékenységének környezetét érdemes megteremteni. Tehát épüljön egy 4800 négyzetméteres új iskola kettőszáznyolcvanmillió forintért, s ezt az iskolát a fenti cég 1992 év tavaszi kezdéssel, 1993 év tanévnyitására megépíti. Felkerestünk három személyt, kettőt a képviselők közül, egyet pedig a polgármesteri hivatalból, hogy mondják el véleményüket. A képviselők: dr. Rónaky József, a PAV nukleáris főmérnöke, a gazdasági bizottság tagja és Komáromi János, tanár, az oktatási, kulturális és sportbizottság tagja. A harmadik pedig Nagy István műszaki csoportvezető a polgármesteri hivatalból. Rónaky J: - Tanulmányozván az elemzést és fejlesztési elképzelést, kettő lényeges megállapítást olvashatunk ki belőle: egyrészt azt, hogy siralmas az iskolahelyzet, másrészt azt, hogy ennek megoldására a tanulmány javasolja, a Bauplannal építtessünk egy iskolát. Szükséges lenne tisztázni, hogy milyen korösszetételű gyermekcsoport kerül általános iskolába az elkövetkező 2-5-10 évben, tehát egy tervezhető időszakon belül. Nem látható, hogy a jelenlegi iskolák terhelése milyen módon fog változni az elkövetkezendő években, és még valami, amit nem szabad számításon kívül hagyni: az egyház vajon itt Pakson milyen iskolára tartana igényt? Visszatérve a koncepciótervezethez, nincs kapcsolat az elemzés és a fejlesztés között. Még mindig nem kaptam választ azon kérdésemre érthetően és világosan: hogyan oldható meg a IV. sz. barakkiskola helyzete, a javasolt 16 tanterem mire lesz elég, és a szakmunkásképzés helyzete a városban megnyugtatóan hogyan fog rendeződni? (Folytatjuk)
