Tolnai Népújság, 1991. november (2. évfolyam, 256-280. szám)
1991-11-23 / 275. szám
1991. november 23. PÚJSÁG 5 TOLNATAJ Politikai harc tárgya lett a művi terhességmegszakítás. A viták abban élesednek ki, hogy milyen jogi intézkedésere van szükség. A nyilatkozatháborúk, deklarációk és ellenakciók kísértetiesen hasonlítanak a hitoktatás körüli vitákhoz. Ott is az volt viták tágya, hogy kötelező lehet-e a hitoktatás a huszadik század végén a polgári Európába igyekvő Magyarországon. Annak ellenére volt így, hogy nem pontosan erről szólt az előterjesztés. Most is olyan a vita, mintha csak két véglet létezne. A teljes, minden korlát nélküli szabadság és az abortusz betiltása. Kultúra és hagyományok Az abortusz elsősorban nem politikai, még- csak nem is jogi kérdés, bár jogi szabályozást igényel. Föl lehet fogni szociális problémának, de akkor újabb kérdésekkel találjuk szembe magunkat. Ma az abortusz kérelmek legnagyobb része arról szól, hogy nincs lakás, kevés a jövedelem, az utóbbi időben indok a munka- nélküliség is. Elfogadható érvek, hiszen „x” ösz- szegből ugyan miként lehetne fizetni az OTP-t kamatadóstul, hogyan lehetne ilyen árak mellett kettő helyett három gyereket élelmezni. Mi legyen a negyedik gyerekkel akkor, ha egy bébicipő ezerhatszáz forint és három hónap alatt kinövi a gyerek. Igaz, de akkor miért van az, hogy háborúk alatt és után több gyerek születik, hogy nagyobb legyen a rejtély, ráadásul több fiú, és mi a magyarázata annak, hogy a harmadik világban, ahol éhen halnak az emberek, gyerekek, sokkal nagyobb a születésszám, mint Európában? Ezzel a furcsaságoknak még nincs vége, hiszen köztudott, hogy az NSZK-ban (ma is Németország Szövetségi Köztársaság a neve), Svédországban, a miénkhez hasonlóan alacsony a születésszám, pedig az életeszínvonal jóval magasabb. Annak ellenére így van ez, hogy Németországban például tilos az abortusz, ezért járnak Hollandiába az asszonyok. S a jogállamiság nem akadályozza meg a német hatóságokat, hogy a visszatérőket kényszer-vizsgálatnak is alávessék. Ott ugyanis a törvényeket betartatják az állampolgárokkal. Svédországban van abortusz, meghatározott szabályok között, ettől függetlenül alacsony a születésszám. Az Amerikai Egyesült Államok- ban-ban szintén engedélyezett a művi terhességmegszakítás, a katolikus és protestáns középosztály körében mégis, vagy ettől függetlenül egyformán "divat" a sok gyerek. Hogy mennyire kulturális kérdés is a gyermekvállalási hajlandóság, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a Nyugat-Európában dolgozó vendégmunkások akkor is az otthoni szokásokat követik, vagyis sok gyerekük van, ha beilleszkedtek, és átlag, vagy a feletti életszínvonalon élnek, és akkor is, ha nyomorognak. Okoz is ez több országban politikai vitát, mert mindig vannak, akik féltik a többségi nemzetet az államolgárrá lett idegenektől. Nálunk is hasonló a helyzet, hiszen köztudott, hogy a cigány lakosság - bár az utóbbi évtizedben csökkent az átlag - kétszer annyi gyereket vállal mint a magyar. A halhatatlan lélek Farkas Béla római katolikus plébánossal a szekszárdi parókián beszélgettünk. — Az egyház álláspontja a terhességmegszakítás teljes elutasítása, milyen hitbéli alapjai vannak ennek? — Mi az ember életét a fogantatás pillanától számítjuk, tehát attól kezdve létezik a halhata- lan emberi lélek, ráadásul teljesen ki van szolgáltatva, nem tud védekezni. Elgondolkodtató az is, hogy nem ezért pusztítják el az emberek olyan könnyen? Az élet Istentől való, az embernek nem lenne szabad azt kioltani. — A fogamzásgátlásról mi az egyház álláspontja. — A természetes módszereket ajánljuk, s nem fogadjuk el a mesterséges megoldásokat. — Ön, mint lelki pásztor, mit tanácsolna egy három gyerekes elvált asszonynak, ha lelkiismereti problémájával Önhöz fordulna, szülje-e meg a negyediket? — Ha elvált asszonyról van szó, akkor egyáltalán nem tanácsolom, hogy szüljön, hanem azt, hogy éljen becsületes életet. — Miért, aki elvált az nem lehet szerelmes? — Szerelmes lehet, de ez nem jogosítja fel arra, hogy élettársat tartson. A házasság első értelme a házastársak szerelme, szeretet, de testi találkozásukból nem zárhatják ki a gyermek születését. Aki az egyház tanításai szerint Abortuszvita él, Jézust követi, az nem kerül ilyen lelkiismereti helyzetbe. Kinek mi köze hozzá? Ki tudja miért, a nőgyógyászaton a nők fe- csegőek lesznek, s mindent elmesélnek. Kövér fekete nő, megállapíthatatlan, hogy harminc vagy negyven éves. — Hányadszor van itt — Még csak hatodszor. — Még? — Miért, nekem is jogom van ... — Persze, de miért nem védekezik? — Nem bírom a tablettát. Ideges leszek tőle, elmegy a kedvem a .. .-tói. — Ez jobb? — Kinek mi köze hozzá, minek játsza meg magát, maga nem azért van itt, hogy kikaparják? A hangerő nem igazán diszkrét, s a zsúfolt rendelőben egyre többen figyelik a párbeszédet, lehet, hogy az én hangomat nem is hallják. A helyzet egyre kínosabb, de ez őt nem zavarja. — Hova szüljem azt a gyereket? Az uramat is lecsukták, mit kezdjek a purdékkal, a segélyt meg hiába kérem, azt mondják, van a családi pótlék, éljünk abból! Más annyi fizetést se kap, mint mi családi pótlékot, ezt mondta az a vörös körmű puccos nagysága! — Hány gyereke van? - próbálom megállítani a szóáradatot. — Három, nem is kell több, de legalább megcsinálják ingyen. Reggel bemegyek, délután kijövök, de az ebédet, azt még megeszem, nem hagyom a nagyságáknak! Szerencsére a hölgy következik. Bemegy a nőgyógyászatra, ki tudja hány hetes terhességével, mert mint kiderült beszélgetésünk elején, nem számol ő semmit, csak megérzi ha teherben van, s meglepően pontos leírást ad a terhesség lehetséges tüneteiről. Hanyatló európai kultúra? Harminc éves értelmiségi nő, két fia van. Nevetségesnek tartja a kérdés felvetését, hogy megtilthatják a művi terhességmegszakítást, hiszen mint mondja, csak az ő dolga, hogy szül-e vagy nem. Szerinte a férfiak ebbe nem vonhatók bele, mert - kevés kivételtől eltekintve - menekülnek a probléma elől. Az ő sterilizálásuk sokkal egyszerűbb, mint a nőké, mégis alig akad vállalkozó. Védekeznek, mégis mindkét gyerek a véletlen műve volt. Megszülné a harmadikat is, mivel szeretnének a két fiú mellé még egy kislányt, függetlenül attól, hogy most anyagilag rosszkor jönne, de hát rosszkor jött a másik kettő is. Azt mondja, éppen elege van a biliből, a pelenkából, a bezártságból, de azért el sem tudja képzelni, hogy az abortuszt választaná. Vallásos lenne? Szó sincs róla, valamiféle pantheista világkép az övé, úgy fogalmaz, hogy a világegyetemben minden mindennel összefügg. Ö már csak elvi szempontból is képtelenségnek tartaná, hogy természeti folyamatokba avatkozzék, mert ki tudja, hogy ennek mi lenne a következménye, és hol romlana el valami más, milyen hatással lenne ez a tette a nagy egészre, vagy az ő következő életére. Mindenkinek joga van megszületni, aki megfogant, s az abortusz azért erkölcstelen, mert lehet tenni ellene, senki nem köteles arra, hogy saját jövendő gyermekét ölje meg. Tessék védekezni, mondja, bár azt is természeti folyamatnak tartja, hogy Európa elöregszik. Szerinte kultúrája hanyatlóban van, ezért csökkent a születések száma, illetve több országban már maga a lélekszám is. Pár száz év, és csak elvétve lehet majd fehér embert találni! - mondja. Korábban is eltűntek már civilizációk és kultúrák, ez lesz a sorsa a mostani európainak is. Ha addig el nem pusztítja magát az egész emberiség - teszi hozzá töprengve. Akkor sosem derül ki, hogy az afrikai, vagy az ázsiai kultúra lesz-e a győztes. Nem tudom, miért Harmincnyolc éves értelmiségi nő. — Életem legszebb időszaka volt a terhességem kilenc hónapja. Jól éreztem magam, sokat dolgoztam, kiegyensúlyozott, nyugodt és boldog voltam, nem kétséges, hogy ehhez hozzájárult a férjem magatartása is. Ő valójában meglehetősen kényelmes természet. Ma már néha az is eszembe jut, hogy a nyugalma mélyén nem közöny van-e az emberek, a világ iránt, de akkor a port is elfújta a lábam elől. Sokáig szoptattam a gyereket, szépen fejlődött, gyakorlatilag nem volt komoly gond vele, élveztem is a GYES-t körülbelül két évig. Aztán szinte egyik pillanatról a másikra pánikba estem, hogy kiesek a szakmai gyakorlatból, ha nem megyek vissza dolgozni. Izgalmas, szép feladatot kaptam, a gyerekre a nagyanyja vigyázott, nem kellett bölcsődébe adni. Szépen éltünk, anyagilag is gyarapodtunk, amikor váratlanul terhes lettem. Képtelenségnek tartottam, hogy megint abbahagyjam a munkát, feladjam szakmai ambíciómat, és ismét viszatérjek a pelenkák közé. A férjem csak annyit kérdezett: de miért nem tartod meg? Akkor még ez a ragozás is kiborított, mi az, hogy én tartom meg? Miért csak az én dolgom a gyerek? És ő mit vállal? Hisztériáz- tam, amivel csak azt értem el, hogy aztán már semmit nem volt hajlandó mondani, hiába próbáltam szóbahozni ismét a témát. Egyedül kellett döntenem, s megtettem. Nem okozott semmiféle lelki konfliktust, mert az a véleményem, hogy az ember élete a születéssel kezdődik. Addig csak lehetőség a lét, ami felett az anyának joga van dönteni. Teltek, múltak a hónapok s egyszer csak eszembe jutott, hogy éppen ma kellene születnie a lányomnak. Este valamin összevitatkoztunk a férjemmel, s éjszaka olyan sírógörcsöt kaptam, hogy orvost kellett hívni. Azóta ez két-három évenként ismétlődik, ha nangyon összejönnek a dolgok. Már nem kötődik dátumhoz, de ha kiborulok, mindig bekövetkezik a sírás. Igaz, már nem hívunk orvost, hanem bekapok egy marék nyugtatót és kialszom. Akartunk még gyereket, de mindig elodáztuk a döntést, mindaddig, amíg már késő nem lett. A fiam sokszor tett szemrehányást, hogy miért nincs testvére, s nem tudok neki igazán válaszolni. Az orvos véleménye Dr. Panka József, a megyei kórház és rendelőintézet szülészeti és nőgyógyászati osztályának vezető főorvosa azt mondja, az egyik leg- ocsmányabb munka a művi terhességmegszakítás, hiszen végülis nem erre esküdtek. Biztosan minden orvosnak eszébe jut néha, hogy itt egy természetes folyamatot szakítanak meg durván, egy egészéges magzat fejlődésének vetnek véget, hiszen a terghességmegszakítá- sok döntő többsége nem egészségügyi okból történik. Megdöbbentő a statisztika, amit a főorvos elmond. Az országban kilencvenezer abortuszt végeznek el évente és mintegy százhúszezer a szülések száma. Tavaly csak ebben a kórházban 1600 szülésre 1200 abortusz jutott, a számuk folyamatosan növekszik, ez év október 31-ig százötven volt csak a különbség a születések javára. — Ami a legborzasztóbb, az a lányok számának a növekedése, és ezen belül az életkor folyamatos csökkenése. Csináltunk mi már sajnos 12 éves lánynak is művi vetélést. Milliószor elmondtuk, hogy minden beavatkozásnak van kockázata, ennek meg különösen, de úgy látszik hiába. Járunk iskolákba felvilágosító órákra, de sajnos nem látom az eredményét. — Úgy tudom, az egészségügyi szakiskolából és szakközépből is vannak közöttük ... — Persze, hogy vannak, arra is volt példa, hogy szült a középiskolás, mert már későn jött. — Megkérdezik, hogy mi és miért történt? — Az előző munkahelyemen, egyetemi klinikán nyolcadikos kislánytól megkérdeztem. Kiderült, hogy a sétatéren a pádon esett teherbe, a fiúnak csak a keresztnevét tudja. Én tudom, hogy a szülők éjjel-nappal dolgoznak, hogy a pedagógusok túlterheltek, alulfizetettek, de valakinek csak foglalkozni kellene a gyerekekkel is! Véleményem szerint a tananyag is hiányos. Hiányzik az egészből a humánbiológia, nem elég emberközpontú a tananyag, az oktatás, a nevelés. Nagyon hiányoznak a régi tanítók, osztályfőnökök, akikhez fordulni lehetett minden problémával. A helyzet egyszerűen tarthatlan, a szigorítás nem kerülhető el. Nem hiszem, hogy annyi lenne a kriminális abortusz, mint ahogyan mondják, persze abból egy is sok. A megelőzésben hiszek, minden megoldás jobb mint a művi vetélés. A lányok esetében más megoldást alkalmazunk, mint a szülni már nem kívánó asszonyoknál. Gyógyszeres előtágítás után vákuumos módszerrel szívjuk le a méh tartalmát. Legfontosabb előnye, hogy nem kell durván, műszeresen tágítani a méhszáját. — Nem fordulhat elő, hogy bennt maradó méhlepénydarabkák okoznak szövődményt? — Dehogynem, minden beavatkozásnak megvan a maga kockázata. Egészen apró darabkák is okozhatnak bajt, a műszereinkre vagyunk utalva, nem látunk bele az emberi testbe. Nem értek egyet azokkal, akik a tablettás módszer hátrányairól beszélnek, mert az kétségtelen, hogy bizonyos betegségek esetében nem javasolt a szedésük, de hogy mi történt volna, ha nem szedi a beteg a fogamzásgátlót, sosem lehet tudni. Arról nem is szólva, hogy nincs olyan betegség, aminek jót tesz, ha a tabletta nem szedése miatt kerül sor az abortuszra. A nőgyógyászati betegségeket illetően pedig kisebb veszélyben vannak a tablettát szedő nők, mert rendszeres ellenőrzésen esnek át. A szigorú szakmai szabályokat be kell tartani, éppúgy, mint a spirál esetében. Utóbbiak között is van mindenki számára megfizethető. Hogy milyen szigorításokat lehetne bevezetni, az már jogi kérdés is, meg persze nagy mértékben függ az életszínvonal alakulásától. Nem szeretnék hazafias szólamokat hangoztatni, de hát pusztítjuk az ország lakosságát, tovább folytatódik a társadalom elöregedése. Végül ki fogbennünket öregségünkre eltartani? Ihárosi Ibolya - Fotó: Ótós Réka
