Tolnai Népújság, 1991. november (2. évfolyam, 256-280. szám)
1991-11-16 / 269. szám
1991. november 16. PÚJSÁG 9 Egy optimista államtitkár Az új pályára álló mezőgazdaságról Sárossy László földművelésügyi államtitkár „beugróként” érkezett arra a szekszárdi rendezvényre, amelyet a Kereszténydemokrata Néppárt megyei szervezet patronált. Dr. Gergátz Elemér földművelésügyi miniszter gépe ugyanis a köd miatt nem tudott elindulni Rómából Budapestre. — Államtitkár úr, a KSH legfrissebb jelentése szerint jelentősen csökkent a tej, tejtermékek fogyasztása, ennek ellenére januártól újabb áremelés várható. — Szeretnék ellentmondani a statisztikának, mert az önfogyasztást és a termelői értékesítést nem tudja feltüntetni. Mi várható jövőre? Én a fogyasztói ártámogatás megvonását költségvetési szükségnek kell, hogy elfogadjam. De nem biztos, hogy ez a fogyasztói áremelésben is tükröződik majd, mert azért ne felejtsük el, hogy ma Magyarországon fejnek tehenet 11-12 forintos literenkénti költséggel, meg,26-30 forintos költséggel is. Én nagyon szeretném, hogy aki csak 30 forintos költséggel tud egy liter tejet kifejni, az felejtse el a tehenészkedést. Tudomásul kell venni, bizonyos költségszint felett nem érdemes foglalkozni vele. Azt várom, és azt remélem, hogy jelentős költségcsökkenés lesz a tehenészeti szektorban. A tej attól nem lesz olcsóbb, hogy valahol kifejik, majd 2-300 kilométeres utaztatás után, gusztustalan nylon zacskóba töltik, s visszaviszik oda, ahol fejték. Biztos vagyok abban, hogy a helyi értékesítés, ami már kifejezetten vállalkozói terület, gombamódra fog elterjedni az országban. Örülök, hogy több olasz cég is jelentkezett, komoly pénzeket hajlandók befektetni, például kis sajt üzemek létesítésére. Ne higgye senki, hogy Franciaországban, Svájcban, Dániában azért van olyan ragyogó minőségű sajt, mert egy-egy tejipari vállalat uralja a mezőnyt, hanem mert sok kis sajt üzemük van. Nem önmagukban a monopóliumokkal van a probléma, ha azt a piac hozta létre, de nálunk egyelőre csak ideológia által létrehozott -monopóliumok működnek. Ezek nem alkalmasak a piaci viszonyokra. Tavaly decemberben megszüntettük a tejipari trösztöt, ez csak az első lépés volt. Most az a feladat, hogy a tejipari vállalatok versenyezzenek. Ez az árverseny a fogyasztó felé is jelentkezni fog, mert amelyik tejipari vállalat értékesíteni akar, az mit tud csinálni? Azt, amit minden kofa a piacon, ha 10 forintért nem veszik a krumpliját, akkor nem 15-ért akarja eladni, hanem, esetleg 9 forintért. — Lehet, hogy a kérdésem naivnak tűnik, de megkockáztatom: Ózd a napokban egy milliárd forint támogatást kapott, a mezőgazdaságra mikor áldoznak ennyi pénzt? — A mezőgazdaság jövőre 30 milliárd forintot kap az agrárpiaci rendtartási kasszába, export szubvencióra és úgynevezett térségi fejlesztési programra. Létezik a foglalkoztatási alap is, amire nem esélytelen a mezőgazdaság. Az eddig kapott támogatások, sajnos tény, rosszul voltak elosztva és felhasználva. Nem oda kerültek ahová kellett volna. Példát is mondok, nyilvánvaló, hogy a búza termesztést nem olyan területen kell ösztönözni, ahol az életben nem lesz versenyképes a magyar búza, vagy, nem hiszem el, hogy a történelmi borvidékek nem tehetők verseny- képessé. Nyilván a szőlőtermesztést és a borászatot ezekben a körzetekben kell nekünk menedzselni — Várható-e a mezőgazdasági géppark felfrissítése, új gépek vásárlásának támogatása, esetleg vám és áfa mentességgé? — Igen. A Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumával és a Pénzügyminisztériummal közösen tervezzük, hogy a mezőgazdaság új pályára állítása egy jelentős technikai megújulást is hoz magával és nem csak az üzemméretek megváltozása miatt. Erre azért van szükség, mert a magyar mezőgazdaság gépparkja legalább 30 százalékban amortizálódott. Nekünk most azt kell megszervezni, hogy a mező- gazdasági vállalkozók adott esetben, akár termékkel is fizethessenek. Erre konkrét példát is tudok mondani: a minszki traktorgyárral megindult a tárgyalás, tudniillik, ők jelezték, hogy szükségük van mindenre ami ehető. Az ideküldött gépekért élelmiszereket kérnek. Az már csak szervezés kérdése, hogy egy régió, vagy egy gazdakör a megtermelt élelmet, vagy annak egy részét, néhány évre leköti traktorok ellentételezésére. — Az új szövetkezeti törvényt a tsz-tagok mikor és milyen úton fogják majd megismerni? Véleménye szerint, a törvény életbelépése után, várható-e falun a munkanélküliek számának emelkedése? — Nagyon kérjük a sajtót, hogy segítsenek a törvény részletes bemutatásában. Minden ehhez kapcsolódó információt meg fogunk adni. Ugyanerre kérjük a pártokat, szervezeteket is, ismertessék az emberekkel a törvényt. Ami a munkanélküliség alakulását illeti, tudni kell, hogy a magyar mezőgazdaság jelentős szociális foglalkoztató szerepet töltött be. Tény kérdés volt, ha egy tsz, az új sertéstelep építési engedélyét kérte, akkor kapta meg, ha úgy mellesleg, a község csatornázásába igen komoly eszközökkel beszállt. Ezt ma, a világpiacon az úristennek sem fizetnék meg, mert ezt költségként nem tudná beépíteni az árakba. Túlfoglalkoztatás van a mezőgazdaságban. Mire lehet számítani? Magyarországon hiányzik a kis és közepes feldolgozó élelmiszeripar, hiányoznak a szaktanácsadói, hitelintézeti, szolgáltatói funkciók, amik az új pályára álló mező- gazdaságban a világon mindenhol létre kell, hogy jöjjenek. Ezek is egyértelműen munkahely teremtő lehetőségek. M. I. - G. K. Itthon nem kellett A gyógyító fény Bíztató eredmények Már többször írtunk lapunkban arról a szekszárdi, egészségügyi magánvállalkozásról, amely a Bioptron fényterápia segítségével gyógyít bizonyos betegségeket. A kezdeti nehézségek után, a Talizmán Kft, melyet négy orvos és egy gyógyszerész alapított, mára már elismert gyógycentrumként üzemel. Szemészeti, bőrgyógyászati, onkológiai, mozgás- szervi, pszichiátriai és gyógy- kozmetikai problémákkal járnak ide a betegek. Budapest és Pécs után, Szekszárdon is alkalmazzák a Bioptron fényterápiát, ami abban különbözik a lézerfénytől, hogy nem egyetlen hullámhosszon, hanem széles spektrális tartományban bocsát ki fényt. A többlethatást, ami a fénynyaláb polarizáltságának köszönhető, 1981-ben fizikusokból és orvosokból álló kutatócsoport fedezte fel Budapesten. De ez a magyar felfedezés is úgy járt, mint a legtöbb, nem lett próféta a saját hazájában. Az állami egészségügy nem vette meg ezt a gyógyászati lehetőséget, de megvette Németország, Kína, Ausztria, az USA, Svájc és Svédország. Mindenhol látványos eredmények születtek, a gyógyíthatatlannak hitt lábszárfekély, a sebes bőrfelület, a szemölcsök, reumatikus fájdalmak, allergiás eredetű bőrproblémák területén. Ezúttal a betegekkel beszélgettünk. Pozsonyi bácsi az egyik „büszkesége” a magánvállalkozásnak. Pár hónappal ezelőtt súlyos betegként kereste fel a rendelőt, ma már sokkal jobb a közérzete.. —1980 júniusában kezdődött a különös bőrbetegségem. Az arcom elfekélyesedett, a szám kívül-belül kisebesedett, olyan voltam, mint a leprás. Levált a bőr az arcomról, nem tudtam enni, a nyálkahártyám kiszáradt, a bőröm viszketett és égett. Egyik orvostól a másikhoz mentem, még a bajai csodadoktornál is jártam. Azt mondták, ez egy ritka betegség, nem lehet gyógyítani. Máig sem tudják mi idézte elő. Júliusban jártam itt először, eddig 29 kezelést kaptam, még kapok tízet, aztán megmutatjuk a világnak, mit tud ez a lámpa. Sokkal jobb a közérzetem, tudok enni, a fekélyek gyógyulnak és már a tükörbe is bele merek nézni. Dr. Várnai Anna bőrgyógyász kezeli Pozsonyi bácsit. — A Bioptron egy csodaszer? — Szó sincs róla. Kiegészítő terápia. Sok betegséget gyógyít, amire más nem jó, de minden bajra ez sem alkalmazható. Egy kezelés háromszor öt percből áll, a lámpával három oldalról kell kezelni az érintett testfelületet. A lámpának károsító mellékhatása nincs, a fénye ultraibolya komponenseket nem tartalmaz. Ma Magyarországon 200 ezer lábszárfekéllyel küszködő beteg van. Ez a kellemetlen, gyógyíthatatlannak tűnő betegség elsősorban az álló munkát végzők körében ismert. Az érrendszeri betegség következménye, hogy elhal a bőrfelület és csontig hatoló nyílt seb keletkezik a lábszáron. Jakab 39 éves, de már leszázalékolták. A betegsége két és fél évvel ezelőtt kezdődött. A rádióban hallott a Bioptron hatásáról és rögtön jelentkezett. — Mindent megpróbáltam írás közben (Az áldozat) A szerepek néha felcserélődnek, a történet pedig megismételhetetlen, nem lehet újra kezdeni. Az áldozat végül ott áll gyilkosa mellett s mindketten arra gondolnak, hogy másként is történhetett volna. Az élet megy tovább, új szereplők lépnek színre, igazságot szolgáltatnak, úgy tesznek, mintha nem történt volna semmi. Végül mindenki az életével fizet, az áldozat oktalanul, a gyilkos a törvény nevében, jogerősen. Egy bizonyos ponton túl azonban már ennek is alig van jelentősége. Z. Jánost természetesen elítélték, a bíróság gondosan mérlegelte a súlyosbító és enyhítő körülményeket, a tényállás azonban világos volt, egyértelmű. A tanúk szabatosan beszéltek, s ha akadt is köztük, aki bizonyos elégtételt érzett, mert a valóság titkolt vágyainak oktalan beteljesülését jelentette, a történteket nem vitatta senki. Ez történt - meg is nevezem a falut - Ozora határában: A szövetkezet tagjai, akik a valóságban silány bérmunkások voltak, szénát kaszáltak, ezt ment ellenőrizni az agronómus. Maga is bérmunkás, sorsa az elnök kezében volt, akit a megyei pártbizottság ültetett nyakukra, s a mezőgazdasághoz annyi köze volt, hogy szerette a malacpaprikást. Ez volt a hírhedt 3004-es rendelet korszaka, nem sokkal a forradalom után, amikor a párt politikai komiszárokat vezényelt a szövetkezetek élére, kétszeres fizetéssel, kiváltságokkal. A szövetkezeti tagok megvetették a politikai biztost, de tartottak is tőle, mert tudták, hogy röghöz kötöttségük ellen nem tehetnek semmit. Az új elnök, aki pártmegbizatása előtt fűszerességed volt, Marxra és Leninre hivatkozott, közben pedig buzgón ivott, mert Ozorán jeles borok teremnek. A tábla szélén váratlanul szóváltás támadt, egyre élesebb vita, az atyafiak indulatosan kiabáltak, mert kevesebb szénát kaptak, mint amennyiben megegyeztek. Az agronómus higgadtan csitította őket, s valami olyasmit mondott, hogy az elnök döntött így, beszéljenek vele. Ekkor lépett ki a csoportból Z. János: a többi pillanatok alatt zajlott le. „Te is az elnök embere vagy!” - ordította s ebben a váratlan tegezésben feneketlen gyűlölet lobogott, pokolbéli harag. Az agronómus széttárta kezét s védekezve mondta, „majd megbeszéljük, János bátyám”, de az öreg meg sem hallotta, egyetlen mozdulattal belevágta a kaszát. Az agronómus összecsuklott s néhány perc múlva meghalt. A bíróságnak nem volt nehéz dolga. A tényállás világos: erős felindulásban elkövetett emberölés, a büntetés mértékéről a törvény intézkedik. Kérdés azonban, hogy ebben az ügyben lehetett-e igazságos ítéletet hozni? Egy ember oktalanul életét vesztette, ez vitathatatlan tény. Ott van a kasza is, amit a rendőrség lefoglalt, a tárgyaláson bemutatták, sőt a bíró meg is kérdezte, Z. Jánostól, hogy ez volt-e az a bizonyos kasza. Az öreg komoran bólintott, mint akkor is, amikor kimondták az ítéletet. Vannak, akik elébe mennek sorsuknak. A korakereszténység vértanúaktáinak mártírjai nem törődtek kínokkal, a rájuk váró halállal, elszántan megtagadták, hogy áldozatot mutassanak be a császár szobra előtt és sugárzó reménnyel mentek az üdvösséget jelentő halálba. Hamlet azonban megtorpan a tett előtt, mert nem tudja, hogy akkor nemesb-e a lélek, „ha tűri balsorsa minden nyűgét s nyilait, vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen s fegyvert ragadva véget vet neki?” A kérdés erkölcsi és alkati is egyben, vagy inkább biokémiai, mert nemcsak hős nem lehet akárki, de alamuszi megalkuvó sem. Zola arra törekedett, hogy a környezetnek és a fizikai-kémiai törvényeknek alávetett embert ábrázolja, tudományos alapon, mert vonzalmaink és ellenérzéseink produktumok, s az akarat sem más. Ebben nem vagyok biztos, bár vannak esetek, amikor a körülmények uralkodnak rajtunk, azt pedig a koncepciós perek bizonyították, hogy a szervezet egy ponton túl megadja magát, aláírja a jegyzőkönyvet, mert képtelen az ellenállásra. Z. János is a körülmények áldozata. Valószínűleg vérmes, indulatos ember volt, s egész életében viselnie kellett kiszolgáltatottsága jármát. Akkor is becsapták, amikor azt mondták neki, hogy végre eljött az ő ideje, beköszöntött a szabadság, vége az úri világnak. Ebben volt valami, hallotta hírét, hogy az elűzött gróf a szomszédos pusztán húzta meg magát és nyu- lakat tenyészt, de ezzel az ő sorsa nem változott. Ha azon a napon, szénakaszálás helyett fűtött szobában ül, Shakespeare-t olvassa vagy bor mellett máriást játszik barátaival, másként fordul az élete, de sorsa ezt nem adta meg neki. A világból csak annyit látott, amennyi elfért a mesgyék és dülőutak között, s tudta, megint becsapták, mint életében annyiszor, még azt a semmi szénát is sajnálják tőle. Ráadásul itt az új elnök, pöffeszkedik az irodában, s annyit se tud, mint egy kisbéres. A bíróság ezt nem vizsgálta, nem is. volt feladata. Amikor az elnököt kihallgatták, - a tárgyalás idején már régen nem volt a faluban - csak azt kérdezték tőle, milyen embernek ismerte Z. Jánost? Nem ismerte, arcára sem emlékezett, de ezt nem mondhatta meg. „Rendes ember volt” - mondta sápadtan, még mindig rettegve, mert tudta, ha zavartalanul mennek a világ dolgai, most az agronómusnak kellene tanúskodnia az ő gyilkossági perében, s valószínűleg akkor is Z. János lenne a vádlott. Az fel sem merült, hogy legalább tanúként idézzék meg azokat, akik az új elnököt a falura szabadították, pedig voltaképpen ők írták alá az agronómus halálos ítéletét, s ők küldték börtönbe Z. Jánost. Most kellett volna kideríteni, ki az igazi felelős a szerencsétlen agronómus haláláért. De azok is hallgattak, akiknek ez eszébe jutott. Nem is volt mit kérdezni. Az ügy lezárult, minden jogszerűen zajlott le, törvényességi óvással sem élt senki. Azt sem lehet mondani, hogy Z. János koncepciós per áldozata, még azt sem kockáztatnám meg, hogy ártatlan, bár bűnösnek sem mondanám. Egy életen át becsapták, megalázták, minden ösz- szefogott ellene s nem is végezhette másként. Békés körülmények, tisztességes emberek között derűs öregsége lehetett volna, akinek születésnapjára szivart meg meleg papucsot visznek az unokák. így azt sem tudom, kibírta-e a börtönéveket. Csányi László Fényterápiás kezelés mire ide kerültem. Voltam Pécsen a bőrklinikán, jártam talp- masszásra is, de semmi nem segített. Mindig megkérdezték: ugye milyen szépen gyógyul, de a seb egyre nagyobb lett. Május óta járok ide, már két hét után láttam, hogy a seb életre kel, pedig olyan mély volt, hogy fél dió is bele fért volna. Heti négy kezelést kaptam és most már a seb csak pár milliméteres, a bőr behegesedett. Teljesen meg fogok gyógyulni, mondta a doktor úr is. Újból dolgozni szeretnék, hiszen ebből a pénzből nem lehet megélni egy családnak. Újból visz- szatért az életkedvem. Dr. Tóth János onkológus egyik alapítója a vállalkozásnak. — Hogy az egész kft. a kezdeti gáncsoskodásokat túlélte, az a kozmetikának köszönhető. Nyugaton a bankok egy jól menő orvosnak, minden gond nélkül adnak kölcsönt. Mi itt műszerekre szerettünk volna hitelt felvenni, de fedezetnek se a kocsimat, se a lakásomat nem fogadták el. Napi húsz beteget fogadunk, mindenkit időre hívunk be, így senkinek nem kell várakoznia. Fix árakkal dolgozunk, a lámpás kezelés 300 forint alkalmanként. Az összeget nem az orvosnak, hanem a pénztárba kell fizetni, tehát hálapénz szóba sem jöhet. Mindenkire van időnk, néha a jó szó legalább annyit segít, mint a kezelés. Mauthner Ilona Fotó: Gottvald Károly
