Tolnai Népújság, 1991. november (2. évfolyam, 256-280. szám)

1991-11-16 / 269. szám

4 PÚJSÁG 1991. november 16. TOLNAI KÖRKÉP TOLNA VÁROSRÓL ÉS A KÖRNYEZŐ TELEPÜLÉSEKRŐL Környékbeli események Testületi ülés Kölesden November 18-án este 6-kor testületi ülést tartanak a kölesdi képviselők. Szó lesz többek kö­zött a leendő borjádi és a le­endő kölesdi falugyűlés előké­szítéséről, és a borjádi vízmű-beruházással kapcsola­tos kérdésekről is. Önvédelmi csoport Faddon November 13-án huszon­egyen vettek részt a faddi ön­védelmi csoport alakuló ülésén. Képviseltette magát a rendőr­ség és a polgármesteri hivatal is. A csoport életrehívását Ge­rendái Ferenc helyi lakos indít­ványozta. Ezen az első össze­jövetelükön megállapodtak ab­ban, hogy a „kritikus idősza­kokban” járőrözni fognak - ci­vilben ügyelve a közbizton­ságra. A rendőrség munkájuk­hoz szakmai támogatást ígért. Testületi ülés Bogyiszlón November 22-én este 7-kor testületi ülést tartanak Bo- gyiszló képviselői. Terítékre ke­rülnek egyebek között a ’92-es fejlesztési elképzelések, az ön- kormányzat és a helyi gazdál­kodó szervezetek kapcsolata, és a művelődési ház tevékeny­sége, tervei is. Öregek köszöntése A kölesdi öregek otthona kedves rendezvény színhelye volt november 13-án. A helyi fiatalok köszöntötték az idős embereket egy táncos-zenés műsorral, az önkormányzat pe­dig egy színes televíziót aján­dékozott nekik. Testületi ülés Tengelicen November 18-án 17 órakor kezdődik a tengelici képviselők testületi ülése. Megvitatják az elsőlakáshoz jutó fiatalok köl­csönkérelmét és sor kerül egyéb segélykérelmek elbírálá­sára is. Adó Fácánkerten Ruppert János jegyző szerint körülbelül 1500 forint lesz az egy családra eső adó 1992-ben Fácánkerten. A lakosság a nemrégiben megtartott köz­meghallgatáson nem lelkese­dett ugyan a helyi adók beveze­téséért, de nem is ellenezte azt. Szélsőséges követelésekre nem került sor. A közmeghall­gatás után elkészült a tervezet végleges változata, mely a kö­vetkező testületi ülés elé kerül. Eszerint bevezetik a kommuná­lis adót (az ebből képződő be­vételt az infrastruktúra - út, járda - fejlesztésére fordítják), a ház, telek, üzlet és mühelya- dót (az innen befolyt pénzeket a település működtetésére, a szociális ellátás javítására, a tanköteles gyerekek költségei­nek fedezésére szánják). Kö­rülbelül négy éve kapott vizet a falu. Azóta fizet szinte minden család, évi háromezer forint vi- ziközmű-hozzájárulást. Ez a kö­telezettségük 1993-ban jár le. Addig nagyobb mértékben megterhelni, megadóztatni az egyes háztartásokat nem lehet. Cigányfórum Körülbelül 70-80 tolnai és szekszárdi meghívott vesz részt a november 18-án 17 óra­kor tartandó cigányfórumon, a tolnai művelődési házban. Tá­jékoztatást hallhatnak itt az et­nikai kisebbség képviselői a bel- és külföldi munkalehetősé­gekről, és más kérdések között arról is: hogyan juthatnak ol­csón tűzifához. Tervek szerint a cigányság megyei központja a közeljövőben Szekszárdról Tolnára kerülne át - ott nyitná­nak ügyfélszolgálati irodát. Éppen jókor kerestem Marosi István bácsit Medinán, mert kényszerpihenőt tartott - lega­lább is a beszélgetésünk ide­jére. A hegyről jött villáért, gyu­fáért. A korai kukoricaszárat égeti, tövestül kihúzkodta azt, még a komoly hideg beállta előtt rendbe akarja tenni a kis- kertnyi területet, aztán neki az ekét. A maga gyártotta kettes ekét, a maga gyártotta traktor­ral. — Az én „gépekekkel kötte­tett házasságom” már negyed századdal ezelőtt kezdődött - mikor Medinára kerülvén, a té- esz traktorosiskolára küldött. Itthon aztán jött a gépek, trakto­rok sora, a német szecskázó, a MTZ 50-es, s az akkoriban új­donságnak számító nagy Dutra. A téeszünk egyesülése és át­szervezése után a Szekszárdi Állami Gazdaságba mentem. Ekkor egy Rába traktor lett a „társam”. Majd a családi körül­mények alakulása folytán a víz­ügyhöz igazoltam át. Megint tanfolyam: a munkagép-keze­lőit kellett elvégeznem Székes- fehérváron. MTZ-re szerelt ka­szával dolgozom már 10 éve. Rézsű kaszával. — Mindig vizek mellett dol­gozik? — Mindig! Figyelni kell, mert a tekintgetés, a vagánykodás könnyen vezetne tragédiához. Hála Istennek ilyen még nem fordult elő velem, pedig a csa­tornák, vizek, lejtős rézsűje a munkaterületem. Dolgoztam én A harci gáz Átadták 8-án Harcon a falu gázvezeték-rendszerét. A mun­kálatok indulásakor 148 igénylő jelentkezett. A település teljes területén elkészült a hálózat, még azokra a helyekre is elvit­ték, ahol a későbbiek során szeretnének házhelyeket osz­tani. Körülbelül 30-40 lakásban és egy-két intézményben már működnek is a konvektorok, a többiek tavaszra halasztották a házi rácsatlakozásokat. A kivitelezést a DDGÁZ vé­gezte. A megyében még Zom- bán, Sióagárdon, Tolnán, Báta- széken és Szekszárdon folyik gázvezeték-építés. Ha újabb megrendelés nem lesz, két-há- rom éven belül befejeződik a program. Szóba jöhet még Dombóvár környékének kiépí­tése. De mint minden, ez is az anyagi lehetőségektől függ. A központi támogatás - mely az olaj kiváltását célozta - néhány éve megszűnt. Önerőből pedig a települések legtöbbje nem mer belevágni a gázháló­zat-építésbe. Milyen világban élünk? Közbiztonság Tolnán Ne engedjük be a „házalókat”! Idézzünk egy olvasói levél­ből! Özv. Bertalan Sándorné (Tolna, Tompa u. 27.) így ír: A fiam átment kocsival a tűz­oltó barátjához, és hazafelé jö­vet Tolna központjában eléállt 8-10 huligán. Kirántották a ko­csi ajtaját, és a 2 kisgyereke előtt, hajánál fogva kiráncigál- ták, agyba-főbe rugdosták... Rendes, becsületes család va­gyunk, mégis rettegnünk kell. Olvastam az újságban, hogy Tolnán 25 fős őrs van. Mért nem járnak ki járőrözni, mikor tudják, mi folyik a központban? Milyen világban élünk? Valóban: milyen világban é- lünk, milyen a közbiztonság Tolnán? A kérdésre Andics Jó­zsef hadnagy, a városi rend­őrőrs közbiztonsági csoportve­zetője válaszolt: — Ki kell emelnünk egy fon­tos dátumot: szeptember else­jét. Ekkor kezdte meg működé­sét Tolnán a rendőrőrs. Érte­lemszerű, hogy nagyobb lét­számmal, korszerűbb techniká­val dolgozunk, mint a korábbi körzeti megbízotti hivatal. A bűnözés érzékelhetően csök­kent azóta, részint azért, mert az elkövetők megijedtek a rendőrségnél bekövetkezett változásoktól, részint mert ha­mar kézrekerülnek. (Legutóbb például a mi járőreink érték tet­ten a 6-os út melletti Vöröske­resztnél lévő bisztrónál a betö­rőket.) Jelenleg a tolnai őrsön 25-en dolgozunk. Ebből 15-en közbiztonsági állományúak, kö­zülük 9-en járőrök. Hozzánk tar­tozik: Tolna, Mözs, Bogyiszló, Fadd, Fácánkert és Domború A terület elég nagy, ebből követ­kezik, hogy nem lehetnek min­dig mindenütt jelen az embere­ink, de a központi ügyeletünk éj­jel-nappal működik az őrsön. —■ Mit mutat a bűnözési sta­tisztika? — A mondott területen tavaly összesen 366 bűncselekmény történt. Ebből ezidáig 242 a fel­derített, ami országos viszony­latban igen szép eredménynek számít. Az idén - az őrs megje­lenését követő pozitív változá­sok ellenére is - mintegy 4-10 százalékos emelkedés várható. Ennek fő okai: a munkanélküli­ség növekedése és az állam- polgári figyelmetlenség, hiszé­kenység, a „házalók” beenge­dése. Ha a bűncselekmények milyenségét vizsgáljuk, el­mondható, hogy a „rázósabbak' - az életellenes tettek, a súlyo­sabb betörések - szinte telje­sen megálltak, megszűntek, s a kevésbé veszélyesek valame­lyest szaporodtak. Leggyako­ribb a kerékpárlopás, a benzin­leszívás és a tanyabetörés. Eredményeink tehát vannak, de feladataink is. A rendőri munka hatékonysága még tovább ja­vítható az őrsnél. Ismereteim szerint felettes szerveink arról is tárgyalnak, hogy további lét­számfejlesztést hajtsanak végre Tolnán. - Wy­Egy arc - egy mesterség sorban, ahogy jött: a fadd-du- naszentgyörgyi csatornán, a te- veli, a bátaszéki csatornán, a Séden, időnként a Sió, a Sár­víz, a Kapos is sorra került. A héten a Duna-töltés oldalát vá­gom, Madocsán. — Kérem, mutassa be a „társát”! — Egy négykerék meghaj­tású MTZ-82-es, és erre van felszerelve a 1250 milliméteres vágószélességű kasza. A mo­torház bal oldalán az olaj a hid­raulikának, és a 200 kilogramm ellensúly. A jobb oldalon a gé­men levő kasza. Ezt három munkahenger működteti. A ka­szát is egy hidromotor hajtja. A munka nagyon „strapás” a gép­nek, de végül is ezért van. Áz évtized alatt kétszer volt ten­gelytörésem. Olyan probléma, hogy a hidraulika nem emel, mert eldugult a szelep, több­ször előfordult. Vigyázok is rá nagyon, mert ezzel a géppel csak egyedül dolgozom, „Ő” sem hagyott cserben, én sem „Őt”. Március végén töltöm be a hatvanadik évemet -, és negy­ven év aktív munka után nyug­díjba készülök. Aki átveszi, megkapja az MTZ-t, bizonyo­san jól fog járni! — Szombatonként, délutá­nonként gyakran látom kistrak- torozni... — Ez saját gyártmány! A do­log úgy kezdődött, hogy a kert­ben, ami a ház udvarán kívül van - nem akartam ásni! Nem a lustaságom miatt, hanem egy­szerűen nem volt, nem lett volna rá időm. így hát vettem egy Pannónia motorból készí­tett kistraktort. Készítettem hozzá egy ekét. Szántottam, fogasoltam, szállítottam is vele. Két keréken ment, szántás közben nagyon nehéz volt tar­tani, sőt - még menni is szapo­rán kellett utána. Szóval ké­nyelmetlen volt kissé! — Ez a gép, nem az a gép?! — Túladtam rajta! S megint kezdtem elölről. Vettem egy használt Trabantot, a motorja miatt. Vettem egy GAZ kocsit, a hátsó híd, a meghajtás végett. Vettem vasanyagot a vasud­varban, és elkezdtem „csinál- gatni”. Már a bejáratáson is túl van. Mivel négy kerekes, csak utána kell akasztani az ekét és irányítani. Úgy választottam meg az áttételt, hogy a motor egyes sebességével tudjak szántani. Lámpa és villogó is van rajta. Kéz alól vettem a kis pótkocsit -, de nyugdíjasként már az első napokban egy na­gyobb gyártásához kezdtem. A lóerő megvan a motorban, ak­kor csak vigye! Konrád László Az egyetlen igazi öröm az életben... Gyenis István kiállítása Sióagárdon Gyenis István a tengelici szociális otthon lakója. Ne­héz sorsú művész. Grafi­kus. Ismerősei azt tartják róla, hogy az életben egyet­len igazi örömet a rajzolás jelent számára. Sok csapás érte. „Kirajzolja magából a bánatot.” Cím nélküli képei - me­lyekből kettőt itt is bemuta­tunk - még november 30-áig megtekinthetők a sióagárdi művelődési ház­ban. A tárlat ezt követően Szekszárdra kerül, és a Ba­bits Mihály Művelődési Központ Folyosógalériáján lesz ismét látható, decem­berben. De Sióagárdon sem áll le, az utóbbi időben örvende­tes pezsdülésnek indult kul­turális élet. Gyenis István képei után fényképek kerül­nek a művelődési ház kiállí­tótermének falára: Görbe Ferenc fotói, amelyekről a látogató megtudhatja, mi­lyen is volt a régi Leányvár. Fotó: KPM Marosi István, a gépek atyamestere

Next

/
Thumbnails
Contents