Tolnai Népújság, 1991. november (2. évfolyam, 256-280. szám)

1991-11-13 / 266. szám

TOLNAI* , 4 NÉPÚJSÁG Utóhang egy sorozathoz Dombóvár és környéke „Csak a dombóváriak egyharmadának problémája” Amiről hallgatni akartak, és amiben egyetértettek Lehet, hogy sokak megköny- nyebülésére, de véget ért a so­rozat, amelyben az önkor­mányzat képviselői fejthették ki véleményüket. Az interjú műfajában a riport­alanyé a főszerep, azt mond. amit akar, és hallgat azokról a gondolatairól, amelyeket nem kíván megosztani a nyilvános­sággal. Előfordulhat, hogy egy-egy hallgatás beszéde­sebb, mint a kimondott szavak. Érdekes volt a tizenkilenc, il­letve a testületen kívülről beke­rült húsz emberrel beszélgetni, természetesen sokkal több té­máról, mint amennyi e hasábok terjedelme megenged. Többen megtiszteltek bizal­mukkal, részletesen kifejtették emberi és politikai nézeteiket, s kiváncsiak voltak az újságíróéra is. Egyedül a polgármester nem ismert tabu témát. Nem mondta semmire, hogy ez most „nem aktuális", vagy hogy a témáról nem tud, esetleg nem akar be­szélni. Mindenről volt és van vé­leménye, és ezt el is mondja, de ha valami miatt ez megvál­tozik, akkor azt is vállalja. Az újságíró az ilyen kérést kénytelen—kelletlen méltá­nyolja, de vannak kivételek. Ezek közé tartozik az alpolgár­mesterek megválasztása, ami­ről mindenkit megkérdeztem, azokat is, akiknek válasza nem került be a lapba. Minden jel szerint érdemes volt körbejárni a témát, mert meggyőződésem, hogy a másik véleményét meg­ismerve, mára sokkal tisztább a kép, s a választópolgárok is be­láthatnak a kulisszák mögé. Azért még mindig vannak, akik nem tudnak belenyugodni abba, hogy nem ők győztek a helyi választásokon, s ambíció­jukhoz képest kicsi a befolyá­suk. A „legveszedelmesebbek”, akik képviselők sem lettek. Kö­zülük kerülnek ki, akik megkér­dőjelezik a bejutottak legitimitá­sát. Ezekről az urakról is a kép­viselők beszéltek — nagy titok­ban. Ott még nem tart a demok­rácia, hogy nyíltan akarjanak szólni, mint ahogy máig vannak titkok a képviselőválasztási időkből. Az adott és kapott sé­relmek lassan halványulnak, s máig nem tudni a teljes igazsá­got. Aztán ott volt a nagy helyez­kedés is, osztozkodás a pártok között. Van, aki bevallotta, hogy teljesen véletlenül került oda, ahol éppen van, s a következő választáson ki tudja milyen szí­nekben láthatjuk majd viszont. Az ilyen emberek - akár képvi­selők most, akár csak a képvi­selők szavaiból rajzolódott ki a portréjuk - egy fontos dologról megfeledkeznek. A vezető be- osztásúakat le lehet váltani, az önkormányzatot, a rendszert meg lehet változtatni — ez eb­ben a században néhányszor már megtörtént —, de a szom­szédok maradnak. A régi osz­tálytársakat, a volt tanárokat nem lehet leváltani! Ők emlé­keznek ránk nemcsak tavalyról, de öt, tíz, sőt, húsz évvel ez- előttről is. Mi is rájuk. Nem övezi a képviselők ré­széről sem osztatlan elismerés a „neofitákat”, azokat a buzgó hívőket, akik csak a rendszer- váltás óta koptatják a templo­mok padjait, de mindjárt az első sorban, s lehetőleg nagymisén. Tisztelettel szólnak viszont azokról, akik munkájukkal, s nem pártállásukkal bizonyítot­tak azelőtt, és most is. Egymás szellemi színvonalá­ról is szóltak a képviselők. El kell mondani, mert ez öröm a kívülálló számára is, hogy álta­lában azokat a más párthoz tar­tozó képviselőket hozták szóba, akikkel pártállásuktól függetle­nül, vagy annak ellenére, de ro­konszenveznek. Arról beszél­tek, akinek felkészülségéröl és vitakészségéről jó véleménnyel vannak. Van, aki nem ért egyet saját pártvezetőivel, de azt gondolja, hagyják el a pártot azok, akik nem odavalók. Kivétel nélkül mindegyik kép­viselő elmondta, hogy elég volt a pártcsatákból, a személyes háborúkból, most már végre és igazán csak a város érdekeiért kívánnak dolgozni. így a végére már csak egy kérdés marad, ha ennyire egye- tértnek ebben, akkor miért nem így csinálják?-Ihárosi­Ki kap támogatást? Negyven százalék nor­matív támogatásban része­síti a dombóvári önkor­mányzat a képviselőtestület legutóbbi ülésén hozott ha­tározati javaslat alapján a távfűtéses lakásban lakókat 1991. november-december hónapban. A díjemelés kompenzálása abból a 10 millió 146 ezer forintból tör­ténik, amit a város külön e célra kapott a Pénzügymi­nisztériumtól. Mint a határozati javaslat előterjesztője, Szigethy Ist­ván alpolgármester el­mondta, ezzel csak az esélyegyenlőséget terem­tették meg az itt lakóknak, hogy ne fizessenek többet, ne legyenek hátrányosabb helyzetben, mint az ország más városaiban, távfűtéses otthonokban élők. A támogatást egyébként nem fizetik ki a lakóknak, hanem lakásonként, havi bontásban átutalják a Szekszárdi Városgazdálko­dási Vállalatnak, mert csak így látják biztosítottnak a fű­tőmű üzemelését. A fenti normatív támoga­táson túl az önkormányzat­nak még van lehetősége mind az egyedi, mind a táv­fűtésesben lakó és szociális helyzetük miatt rászoruló polgárok támogatására. Uj posta Dalmandon Mint arról korábban beszá­moltunk, végre munkájához méltó otthont kap Dalmand meglehetősen nagyforgalmú postája. Két terv készült, egyik a Magyar Posta, másik a DMK tervezőinek asztalán. Ezek „vi­tatkoztak”, mígnem sikerült el­fogadtatni, hogy a környezetbe illőbb terv helyben készült. A községháza parkjában szeptember 3-án kezdődött az új postahivatal építése, s minap a tetszetős küllemű épületben már a belső valkolást, szerel­vényezést, kint pedig - gondo­san vigyázva a környezetre - a vízvezeték kiépítésének föl­dmunkálatait végezték. A telepüjés lakóinak életében fontos beruházás kivitelezője a Dalmandi Mezőgazdasági Kombinát építőrészlege, alig­hanem ez az egyik magyará­zata annak, hogy az épület ké­szenléti állapota megfelel a ter­vezettnek. Már november 30-án sor kerülhet a 2 millió 300 ezer forintos beruházás műszaki át­adására, majd az új létesítmény berendezésére, ezt megelő­zően az épület kifűtésére. Úgy döntött ugyanis az önkormány­zat képviselőtestülete és az üzemeltető - mely fél millióval járult hozzá az építkezéshez -, hogy a nyitással várják meg a tavaszt. Akkorra a falak kiszá­radnak. Az mindenesetre elé­gedettségére szolgál a község lakosságának, hogy az új posta gyorsan épül. Távfűtés es frakciófegyelem Interjú Horváth Lajos országgyűlési képviselővel Horváth Lajos 35 éves, ok­leveles gépészmérnök, Dom­bóvár és környéke ország- gyűlési képviselője, egyéni választókerületben, MDF-szí- nekben jutott be a parla­mentbe. Általános iskolás kora óta él Dombóváron. A műszaki egyetem elvégzése után először Budapesten, a Vegyépszernél dolgozott, majd a megoldatlan lakás- helyzete miatt visszajött a vá­rosba, és a Láng Gépgyárnál helyezkedett el tervezőmér­nökként. Nőtlen, mennyasz- szonya Budapesten él. Mióta országgyűlési képviselő, azóta hétközben a főváros­ban van, hétvégeken Dombó­váron. Szabadidejében íjász- kodik, a barátaival találkozik.- Milyen programmal indult a képviselőválasztáson ?- Az MDF programjának a felvállalásával. Az emberekben az a tévhit él a demokráciával kapcsolatban, hogy mindenki azt csinálja, mármint a parla­mentben, amit jónak lát, pedig van frakciófegyelem.- Ezt úgy értsem, hogy Ön eszerint szavaz mindig, elfo­gadja a pártfegyelmet?- Igen, addig elfogadom, amíg nem ellenkezik a lelkiis­meretemmel. Elfogadom, hogy van, amihez értek, és van, ami­hez kevésbé. Ezt megbeszél­jük, és elfogadom annak az egy-két embernek a vélemé­nyét, aki frakción belül meg­mondja, mi az, amire szavaz­nunk kell, hogy az a törvény működőképes legyen. Bár lé­nyeges törvényeknél már kriti­kusabb a helyzet. Annakidején megkaptam a magamét, mert arra szavaztam, hogy a földtör­vény kétharmados legyen, a frakciófegyelemmel ellentét­ben.- És most, a nagy vihart ka­vart Zétényi-Takács féle előter­jesztéssel kapcsolatban mire szavazott?- Ezt megszavaztam, ezzel egyetértettem. Azt hiszem, ez olyan törvény, amelyik tiszta vi­zát önthet a pohárba. Akiről be lehet bizonyítani, hogy bűnös, az bűnhődjön, de mindenkiről feltételezni kell, hogy ártatlan.- Az MDF melyik szárnyá­hoz tartozik?- A Demokrata Fórum jobb csücskében vagyok, Kónya Im­rével és Csurka Istvánnal szim­patizálok.- Áz országos dolgokról tér­jünk a helyiekre. Az elmúlt más­fél évben mit tett Dombóvárért, a választóiért?- Csak egyes eseteket tudok kezelni. Dombóvárért, a váro­sért, azt hiszem, nem tudok semmit tenni, az az önkor­mányzat feladata.- Azért bizonyos esetekben egy képviselő lobbizhat a város érdekeiért...- Talán amikor beindul az önkormányzatok segélyezésről szóló törvény, akkor nyilván én is Dombóvárért fogok lobbizni.- Nem kell addig várni, ve­gyük a legutóbbi esetet, itt van a fűtőmű és a távfűtéses laká­sokban lakók harca...- Ez nem a város, csak az itt élők egyharmadának problé­mája. Itt nemcsak a távfűtéses lakásokban élők harcolnak a fű­tési díjak csökkentéséért, már megindult egy „ellen-aláírás­gyűjtő” akció, melyben azt ké­rik, hogy az önkormányzat ne csak azoknak ossza ki a se­gélyt, akik azt elfűtik a leve­gőbe, hanem támogassa azuo- kat a polgárok is, akik kifizetik a saját lakásuk fűtését, megve­szik a szenet és salakoznak. Egy képviselő mindig olyan, mint egy ügyvéd, aki az egyik réteg érdekeit képviseli, a má­sik meg ezért megharagszik rá.- Azért csak tett valamit ez ügyben?- Természetesen. Megnéz­tem, hogy hol van ez a pénz, és mekkora összeg az, amit a kormány adott,- Milyen nagyságrendű ősz- szegről van szó?- A kormány erre a célra a 125 forint feletti összeg 80 szá­zalékáig ad az önkormányzat­nak kompenzációt, ez országo­san pillanatnyilag 700 millió fo­rint. Először a januárig esedé­kes összeget utalták át, utána a második félévit. Ezenkívül Bőd Péter Ákos miniszter úrral is beszéltem, aki megígérte, hogy kivizsgáltatja, hogyan lehet to­vábbi költségcsökkentést el­érni. A gyakorlat ugyanis az, hogy a fűtőmű megkapja a ház­tartási fűtőolajat a legalacso­nyabb áron, és erre ráteszi a saját költségeit, az üzemeltetési költségektől kezdve a prémiu­mokig. Beszéltem az Állami Számvevőszékkel is, akik rész­letes vizsgálatot fognak végezni a dombóvári fűtőművel kapcso­latban. Annak is utána néztem, erről már a polgármester úr is tud, hogy a Kereskedelmi és Hi­telbanknál lehet a német szén­segélyre pályázatot beadni, ezt én meg tudom támogatni. Ezenkívül kaptam egy kvázi ígéretet is Bőd Péter Ákostól arra nézve, hogy jövőre a vá­rosi fűtőmű korszerűsítésére kap pénzt a város.- Ön távfűtéses lakásban él?- Nem, én egy fafűtéses, öt­ven négyzetméteres, hagyo­mányos építésű tömbházban lakom. A lakást egyébként a nagynénémtől örököltem.- Péntek délutánonként van a képviselői fogadóórája. Mi­lyen ügyekben keresik fel Önt?- Általában személyes ügyekben keresnek meg a vá­lasztóim. Van, aki azért jön, mert úgy érzi, igazságtalanul mondtak fel neki, ami sok eset­ben igaz is. Volt, hogy ezt meg tudtam akadályozni, mert az el­járás nem volt jogszerű. Akadt olyan, erdélyből áttelepült ügy­felem, aki azért jött, mert nem kapta meg a Romániában le­dolgozott évei után járó sza­badságát, pedig a munkatör­vénykönyv szerint járt neki. Ér­dekes módon, amikor ezt a Munkaügyi Minisztériumnak je­leztem, abban a pillanatban el tudta intézni az a személyzetis, aki korábban erről hallani sem akart. Ilyen és hasonló ügyem jócskán akad, bár van jónéhány olyan ügy is, amikor a polgár­nak nincs igaza, de ezt nem látja be, és minden lehetséges fórumot megkeres a panaszá­val. Ezenkívül sokan megkeres­tek a Samax ügyeivel kapcso­latban is.- A parlamenti képviselők­nek többféle típusa van. Az egyik lelkiismeretesen részt vesz minden ülésen, lelkesen nyomogatja a gombokat, a má­sik a saját szakterületéhez tar­tozó ügyeket intézi, a harmadik alig jár be. Ön melyik kategóri­ába tartozik?- A másodikba. Én szeretek olyan ügyekkel foglalkozni, amihez értek, ezenkívül bele­megyek kínos ügyekbe is, bár néha úgy érzem magam, mint az olasz filmek bírói. Olyan erők mozognak a háttérben, amikkel szemben tehetetlennek érzem magam. Olyan emberek lohol­nak el mellettem, akik bárme­lyik rendszert kiszolgálják, csakhogy pénzük legyen, maf­fiózók. Komolyan mondom, néha megijedek.- Milyen honatyának lenni?- Óriási felelősség, rengeteg munka, és megterhelő. Elkese­rítő, ha egy ügyben nem lehet előrelépni és felemelő, ha mégis sikerül. f. kováts Iskola általános után Felkészíteni az életre Megkezdődött a tanítás a megye legújabb oktatási formá­jában, a nyolcadik utáni to­vábbképző csoportban, az új­dombóvári áltálános iskolában. Mit csináljon az a fiatal, aki elvégezve az általános iskolát, nem tanul tovább? Állást nem talál, annál is inkább, mert a fia­talkorúak foglalkoztatásának megvannak a szabályai, korlá­tái. Ebben a korban a szülők sem szívesen küldik még dol­gozni a gyereket, arról nem is szólva, hogy úgysem lehet ál­lást találni, mert az érettségizet­teknek, szakképzetteknek sin­csen. Az ebből következő hiányt és társadalmi igényt ismerte fel az újdombóvári József Attila Álta­lános Művelődési Központ és Iskola, amikor úgy döntött, hogy kihasználva a vegyes intéz­mény adta lehetőségeket is, megszervezi a nyolcadikat el­végzettek továbbképző csoport­ját. A tervek szerint, ha kialakul a képzés, és marad az igény, akkor kétéves továbbképző ta­gozattá fejlesztik, hiszen a még érvényben lévő oktatási törvény 16 évben határozza meg a tan­köteles kort. Weich Józseffel, az intéz­mény igazgatójával beszélget­tünk arról, milyen problémákkal, nehézségekkel kellett szembe­nézniük. Elmondta, hogy maga sem számított rá, hogy ennyi váratlan új kérdéssel találkoz­nak a szervezés során. Pályázaton nyertek el két­százezer forintot, ami fedezi a csoport működéséhez szüksé­ges bért. Egy pedagógógus ve­szi a kezébe a társaság irányí­tását. A városból és környéké­ről 14-en jelentkeztek a képzési formára, közülük 9 a lány. Az iskola véleménye szerint ennek a duplája lehet azoknak a diá­koknak a száma, akik nem je­lentkeztek sehovam, vagy nem vették fel őket, illetve mindjárt az elején kimaradnak a szak­munkásképzőből. A munka a tudásszint felmé­résével kezdődik, majd tan­tárgyblokkokban próbálnak akár személyre szóló tovább­képzést nyújtani a hallgatók­nak. Lesz egy közismereti és egy gyakorlati tantárgycsoport. A közismereti nem szorul ma­gyarázatra, annál érdekesebb a másik. Tanulnak háztartási is­mereteket, megismerkedhetnek a környéken fellelhető szak­mákkal, mégpedig a helyszí­nen, a műhelyekben, az állam- polgári ismereteket is a gyakor­latban sajátítják majd el, talál­koznak képviselőkkel, jogász- szál, ellátogatnak a polgármes­teri hivatalba. Helyben van a könyvtár és a művelődési ház rendezvénysorozaté. A képzés célja az elsajátított új és a meg­szilárdított régi ismereteken túl, hogy a tanév végén, a záró­vizsga után, több önismerettel rendelkezzenek a fiatalok, s így közelebb kerülhessenek annak eldöntéséhez, mihez is kezde­nek akkor, ha "kikerülnek az életbe". -/­1991. november 13. Kutatjuk a többszáz, több­ezer évvel ezelőtti esemé­nyeket, miközben a néhány évvel, évtizeddel ezelőtti tör­ténések feledésbe merülnek, pedig a közelmúlt dolgai mai valónkat jobban befolyásol­ják, mintsem azt gondolnánk. Az alábbiakban szemelvé­nyeket bocsátunk közre Dombóvár 1969.december 1. óta vezetett krónikájából. 1983. december 28. Városfejlesztési eredmé­nyek. Az idén a szerényebb anyagi lehetőségek mérsékelték a vá­rosfejlesztés ütemét. A nagy építkezések helyett előtérbe ke­rültek az év folyamán a kisebb beruházások. Első helyen kell megemlíteni a lakásépítést. Az állami bérlakások mellett nö­vekvő szerep jutott az OTP és lakásépítő szövetkezet nö­vekvő beruházásainak. Ezt bi­zonyítja az Árpád utcában át­adott 42 lakásos és a Népköz- társaság útján elkészült 55 la­kásos épület. Városkép szempontjából is fontos a Dombó Pál utca és a Bezerédj utca sarkán felépült 36 lakásos paneles technológi­ájú épület, melynek földszintjén az Állami Biztosító és az Autó- közlekedési Intézet kapott he­lyet. A többszintes építkezések mellett fokozottabb szerep jutott a családiházas építkezéseknek is. A szolgáltatás színvonalának javítása érdekében az áfész új ABC-t épített Újdombóváron, a kórház közelében. A Hunyadi téren megnyílt új optikai szak­üzlet régi hiányt pótolt. Köz­ponti helyre került a piac a Hu­nyadi téren, a grillbüfé udvarán, heti öt lakalommal üzemel. Az állami és szolgáltató vállalatok tevékenységét szerencsésen egészíti ki a 83 féle szakmában dolgozó, 334 fő kisiparos a vá­rosban. A kereskedelemben kü­lönösen nagy jelentősége van a magámkereskedelemnek. A kis üzletek száma különösen 1982. júniusától nőtt meg, számuk az idén megduplázódott, jelenleg 59 található a városban. Az egészségügyi alapellátás javítása érdekében több rende­lőt is korszerűsítettek a város­ban. Az Unió ipari szövetkezet a Kesztyűgyárral közösen jól felszerelt, igényesen megépí­tett rendelőt létesített, ahol megfelelő orvosi ellátásban ré­szesülhetnek a dolgozók. A közlekedés javítása érde­kében az elmúlt évben főleg az utak karbantartása, javítása volt a cél. Megépült a szőlőhegyi városrészt Kapospulával ösz- szekötő út, és több más utca. Néhány helyen az aszfaltjárdát újították fel, és járdalapokat biz­tosítottak a lakosságnak, hogy társadalmi munkában elkészít­sék a járdát. Gunarasban új au­tóbuszmegálló épült, az Engels utcában pedig autóbuszme­gálló készült. A többi folyamatban lévő be­ruházás átadása a jövő év ele­jén valósul meg. Az oldalt szerkesztette: F. Kováts Éva Foto: Tillinger Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents