Tolnai Népújság, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-10 / 238. szám

¥ PUJSAG Paks és környéke 1991. október 10. Mi lesz a szabadidő-központtal? A klasszikus fürdőkultúra jegyében Interjú Koczor György építészmérnökkel Kinevezték a városi tisztifőorvost Bemutatkozik dr. Brázay László Ez lenne a gyermekmedence Az emberiségnek évezredek óta vágya, hogy életét kellemes környezetben töltse. Az ókori Róma fürdői, átriumos házai a ma építészét is csodálatra késztetik. Paks lakossága húszezer kö­rüli, ebből mintegy hatezer a 18 év alatti. Az elképzelt szabad­időközpont az ő igényeiket is teljes mértékben kielégítette volna egész évben. Az elmúlt hetekben többször jártam a polgármesteri hivatal­ban Nagy Istvánnál, a műszaki csoportnál, hogy az épülő ür­gemezei strandról érdeklődjem. Megismertem a terveket, el­képzeléseket, gondokat, akadá­lyokat. E beszélgetések folyamán ismerkedtem meg Koczor György építészmérnökkel, a paksi szabadidőközpont terve­zőjével, akit a várossal kapcso­latos benyomásairól, s az Ür­gemezőn látható befejezetlen műről kérdeztem. — Mit jelentett Paks neve az embereknek régen és ma? — Paks az atomerőmű tele­pítése óta misztikus csengésű helységnévvé vált. A reaktor fi­zikai „csodája” az ismeretlentől való kimondott vagy titkolt fé­lelem, de főként a kiemelt ál­lami nagyberuházás gazdasági hatásai tették ezt. Történelmi távlatokra vissza­nézve mindig az állam volt a legnagyobb mecénás. Akár kul­tikus, akár katasztrófa-elhárí­tási, akár gazdasági indíttatá- súak voltak ezek a beruházá­sok, mindig válogatott csapatot foglalkoztattak, és mindig mé­lyen visszahatottak a környező kisebb vagy nagyobb közösség összetételére, életére és kör­nyezetük arculatára. — Az építkezésen néze­lődve, a terek megkomponálá- sát szemlélve, a római kultúra jut eszembe. — Teljesen jogosan, de akár még régebbre is visszanézhe­tünk, az egyiptomi piramisok építéséig. — Ön, mint építész, aki a tervezési munkákat végezte, milyen érzésekkel emlékezik vissza az elmúlt időszakra? — Paksra dolgozni jó volt. Lényegesen nyitottabb szelle­miség uralkodott ebben a vá­rosban, mint az ország telepü­léseinek jó részén. Talán sze­repe lehetett ebben a város na­gyobb anyagi biztonságának is. Jó viszony alakult ki az erőmű és a város között. A szociális beruházások oko­san gazdagították a város köz­műrendszerét. A vezetés pedig széleslátókörű emberekkel vette magát körül. Régi prob­léma a város szabadidős lehe­tőségeinek gazdagítása. Az erőmű építése óta napirenden lévő kérdés. Akkor elsősorban a városban élő ideiglenes né­pesség lekötése igényelte volna. Ma viszont a megtelepült állandó lakosság, illetve a város megtartó képessége szempont­jából lényeges, hogy kialakulja­nak az elsődleges életszükség­letek, a lakás és alapkiszolgá­lás mellett a szabadidőeltöltés különböző intézményi lehető­ségei. — A tervezés után tehát megindult az építkezés is ... Igen, a feladat egy téli-nyári üzemű, 4000 fő befogadására alkalmas strand kialakítása volt, verseny méretű, gyermek és a létszámnak megfelelő strand­medencével. A téli üzemet ponyva-lefedés biztosította volna. Fontos volt, hogy a hely a klasszikus fürdőkultúra értékei­ből minél többet fölmutasson. Kerüljenek kapcsolatba a hasz­nálók a természeti környezet több rétegével. A strand beren­dezése pedig ne legyen esetle­ges, hanem a bejáratoktól - mindkettő magaspont - a rálá­tás révén a tervezett „kert”, a medencék rendszere, valamint belső sétányai azonnal átte­kinthetőek legyenek. A szinte rituáis rend minden­képpen hatással van a haszná­lókra. A kelet-nyugati tengely­ben lévő medencéket körbe­fogó „promenád” a szabadtéri medencék oldalán lévő lépcső­sor, mint leülőfelület előtt megy el, és a főépület földszintjéhez kapcsolódó terrárium csatlako­zik. A terrárium ülőfülkés, galé­riás felépítménye adja a ver­senymedence vízfelülete körül kialakított átrium udvar keleti lezárását. A gyermekmedence félszinttel lejjebb lévő udvara, napozó lépcsősora és pillére­ken álló árnyékoló tetőszerke­zettel határolt gazdagon növé- nyesített tér. — De, mint köztudott, válto­zott az ország gazdasági hely­zete és változott a városé is... — Az erőmű beruházásának fölfüggesztésével egyidejűleg meg kellett tennünk az első, programot csökkentő átterve­zést, amely az öltöző és kiszol­gáló igényeket csökkentette a medencék megtartásával. Ma ismét beborulni látszik az ég a strand csökkentett prog­ramjának befejezése fölött. Jó lenne, ha az értetlenség és a szűklátókörűség nem nehezí­tené a pénzügyi helyzetet. Vá­rosfejlesztési távlatokban gon­dolkodni tudó, széleslátókörű polgárok segítségére van szük­ség, hogy ne kerüljenek újabb jó törekvések a félbehagyott, befejezetlen folyamatok listá­jára. Dr. Kertai Pál országos tiszti­főorvos nevezte ki 1991. októ­ber 1-vel városi tisztifőorvosnak dr. Brázay Lászlót, aki a Városi Rendelőintézet és Paks város főorvosa volt. A tisztiorvosi szolgálat még a II. világháború előtt intézmé­nyesedéit, 1936-ban és az 50-es évekig élt. Feladataikat ezután vették át a köjálok. A mai új tisztiorvosi szolgált név­ben hasonló, de funkcióját te­kintve szélesebb skálán műkö­dik. A közegészségügyi és jár­ványügyi feladatok mellett na­gyobb hangsúlyt fektet az egészségmegőrzésre. — Nem újdonság, amit mondok - nyilatkozta dr. Brá­zay László -, a magyar népes­ség, főleg a középkorúak egészségügyi állapota siral­mas. A városi tisztiorvosi szolgá­lathoz a volt járás területén lévő községek és Dunaföldvár tarto­zik. Fő feladatuk - többek kö­zött - az önkományzatokkal való napi szoros kapcsolat. A városi tisztiorvos az ön- kormányzati testületi üléseken tanácskozási joggal vesz részt. így jelen volt dr. Brázay László az 1991. október 7-i paksi testületi ülésen, ahol tár­gyalták az Aerocaritas mentő- szolgálathoz való csatlakozás lehetőségeit - ahol csak azt szögezték le, hogy a paksi tűz­oltóság által felajánlott leszálló- pálya és a németkéri sportpálya igen alkalmas lenne az Aeroca­ritas helikoptereinek a fogadá­sára, csak - túl az anyagiakon - az esetleges paksi sérültet nem tudnák a szekszárdi kór­házba szállítani, mert ott nem tudják a helikoptert fogadni. A testület azonban nyitott maradt a kérdés iránt, s megbízta a tisztiorvosi szolgálatot, hogy jo­gos esetben az Aerocaritas hívhatóságát ismertesse a terü­letén dolgozó kollégákkal. Más, egészségügyet érintő téma is volt - a leköszönő dr. Brázay László helyett dr. Rimay István rendelőintézeti igazgató- helyettest a testület megbízta az igazgatói teendők ellátására, 1991. december 31-ig. Várva a két-három héten belül a parla­ment elé kerülő társadalombiz­tosítási törvény adta lehetősé­get, amikor is a rendelőintézeti főorvosok másodállásban látják majd el feladataikat. Szó esett a családorvosi ellá­tásról is. A Népjóléti Miniszté­rium cselekvési programja alap­ján a jelenlegi körzeti orvosok 1992. január 1-től a Társada­lombiztosítási Önkormányzat­hoz tartoznának. A jövendő családorvosok felett ez az in­tézmény gyakorolja majd a munkáltatói jogokat. Paks egészségügyi ellátott­ságáról dr. Brázay László kifej­tette: ennek tárgyi feltételei biz­tosítottak - tavaly óta kardioló­giai szakrendelés is van -, in­kább a területi széttagoltság a probléma. így például - kicsit tréfásan - a rheumathológia a hegyen van, a hozzá kapcso­lódó röntgen pedig a völgyben. Alapvetően az orvosaink szakmailag felkészültek, ez a majdani családorvosi munká­ban is remélhetőleg megmutat­kozik. Az orvos-beteg kapcsola­tának el kell jutnia arra a fokra, ami egy egészségesebb társa­dalom kialakulásához vezet. Testületi ülés Paks képviselő-testülete ok­tóber 7-én ülést tartott. Többek között új helyszínt jelöltek ki az átmeneti szállásnak, mivel Du- nakömlődöt most már nem tar­tották megfelelőnek. Túl mesz- sze van, s nehezebben ellenő­rizhető ... A kiválasztott hely a Deák Ferenc utcában a volt Családsegítő Központ épülete. Herceg József képviselő mó­dosító indítványként javasolta, hogy kérdezzék meg a közeli zeneiskolában tanuló gyerme­kek szüleit, hogy mit szólnak a szállás új helyéhez. A képviselők elfogadták a DUNAHOLDING Rt. ajánlatát egy közös kft alapítására. Fő kikötés volt a képviselők részé­ről, hogy az önkormányzat ap­portként az eljövendő kft-be csak ingatlanát ajánlja fel. A vá­rosatyák megbízták Bor Imre polgármestert a tárgyalások le­folytatására, a társasági szer­ződést pedig aláírás előtt a tes­tületnek köteles bemutatni. A DUNAHOLDING Rt. me­nedzselné az uszoda melletti terület hasznosítását, és oda az önkormányzat által megjelölt célú üzlet létesítéséhez befek­tetőket keresne, a közös kft pe­dig az önkormányzat gazdálko­dási, pénzügyi és vagyonkeze­lési problémáinak megoldására jönne létre. Mellesleg, a vállal­kozásokat is elősegítené a tér­ségünkben. Paksi ártükör Folyékony mosogatószerek 10. sz. ABC (ÁFÉSZ) Csemege Népbolt (Lakótelep) Carmen, 550 gr. 55­— 53,­Bip, 500 gr. 50­51,50 50,­Tip 84, 650 gr. 86­— 84,­Tip 67, 650 gr. 52­53,­— Lima, 1000 gr. 116,­— — Ultra Daisy, 500 gr. 48,­49,20 47,­Csillag, 500 gr. 57,­— 56,­Mylady, 500 gr. 47,­— 46,­Minna, 500 gr. 93,­— 95,­Pril, 500 gr. 117,­122­— Sunlicht, 500 gr. 103,­107­99,­Galaxy, 1000 gr. 245,­— — Poly, 1000 gr. — 77­— Andy, 750 ml. — — 137,­Évi Top, 500 ml. — — 42,­A társadalomnak szüksége van az igazságra Beszélgetés Figler János országgyűlési képviselővel Több mint egy év telt el azóta, hogy Ön Paks és kör­nyéke országgyűlési képvise­lője lett. Az MDF színeiben, egyéni listáról jutott be a Par­lamentbe. Azóta az emberek többsége csalódott a politi­kában. Mi erről a véleménye? — Azért csalódott, mert egy­szerűen nem volt alkalma az elmúlt negyven évben megta­nulni a politikát, hiszen a feje fölött mások politizáltak. Ilyen múlttal, ilyen előzmények után nem hiszen, hogy otthon érez- hetné magát a magyar nép a közélet porondján. A mi népünk, sajnos, megfé­lemlített nép, és rabról a bilin­cset előbb le lehet venni, mint a félelmet, az tudniillik nem kulccsal nyílik, hanem sok-sok év sok-sok pozitív tapasztalata kell hozzá. A fiatalok, akiket már nem kísért a múlt emléke, lassan belejönnek, és elhiszik végre valahára, hogy az ő sza­vuk nyomja le a mérleget, és semmi más. — Az elégedetlenség leg­főbb oka a gazdasági szférá­ban keresendő... Nyilvánvaló, hogy sok embert ez szembefordít velünk, hiszen a pénzügypolitika igazán zsebbe vágó kérdés. De a kor­mánynak nem szabad elvesz­nie a részletekben, látni kell az egészet, a kiutat. — Keleti piacaink elvesz­tek, termékeink nagy részét oda gyártottuk, mondhatnám azt is, hogy igénytelen pi­acra, igénytelen termékein­ket. De most az sincs. Figler János — A kelet-európai piacokat elvesztettük, nem a mi hibánk­ból, hanem egyszerűen azért, mert á kelet-európai partnere­ink nem tudnak fizetni. Meg­próbálunk - igaz, egyelőre csak kicsiny réseken - a nyugati pi­acra betörni. Hadd mondjam el, hogy az 1991-es évben külke­reskedelmünk is nagyon jó eredményeket ért el. Hogy mi­kor lesz jólét? Ki kell cserélni a gazdaságban majdnem az egész gépparkot, a technoló­giát, és - hadd tegyen hozzá - nagyon sok vezetőt is. Vezér- igazgatók vannak még hat elemivel, marxista-leninista esti tagozaton szerzett diplomával. Hogyan zárkózzunk fel a nyu­gati menedzserréteghez? Ez ma már így nem megy. Amíg ki nem cseréljük a lestrapált gépe­inket, technológiát és az alkal­matlan vezetőket, addig nem tudunk komolyan fellépni azo­kon a piacokon, ahová igyek­szünk. — Magyarország a többi volt szocialista ország között milyen helyet foglal el? — Az elmúlt rendszer azért tett jót is, ez tény. Adott egy ki­csivel nagyobb szabadságot. A tsz-tagnak lehetett háztáji föld­je, a gyári munkásnak hétvégi telke. A kereskedelemben és a vendéglátásban pedig ott volt a gebines rendszer. Ezek már előiskolái voltak a mostani vál­lalkozásoknak. Lényegében ez az óriási tőkénk, ez a vállalko­zási tapasztalat. — A gazdaság után kicsit beszéljünk másról. Nekem a Kónya-tanulmányról újra eszembe jut a Justicia-terv. Szükségünk van erre? — Voltaképpen egy társada­lomnak van egy látható és egy láthatatlan élete. A láthatóba a gazdasági szféra elemei tartoz­nak, mint a termelés, a fogyasz­tás, az infrastruktúra. A láthatat­lanba - a szellemi szférába - viszont az emberek, a közös­ségek közérzete, morálja, ön­becsülése, jövőképe. Ahogy az MDF a programjá­ban meghirdette a gazdasági átalakulásunk menetrendjét és kitűzte az állomásait, úgy nagy gondot fordít a társadalom mo­rális szférájára is. A Kónya-tanulmány, illetve az azt megelőző Justicia-terv ebbe a bizonyos morális szfé­rába tartozik. A kérdés tehát igazából így hangzik: szüksége van-e a magyar társadalomnak a morális, az erkölcsi megúju­lásra, vagy sem? Mert a Justicia-terv - hadd fordítsam le most ezt a latin szót - az igazságot jelenti. Szüksége van-e a magyar tár­sadalomnak az igazságra? A Justicia és minden egyes tör­vény a tökéletesség és teljes­ség igényével indul, de az élet sokkal szerteágazóbb, mintsem azt paragrafusok satujába le­hetne szorítani. Ezért a Justicia is alapvető, kardinális igazsá­gokkal kíván foglalkozni. Nézzünk példákat! Az új rendszer megörökölt 20 milliárd dollár adósságot. Ezt a kölcsönt nem az új politikusok vették fel, hanem a régiek, de nem tehet­ték meg, hogy ezt az adósságot ne ismerjék el. A morális szfé­rában is van azonban adóssá­gunk. Adva van két ember. Az egyik 56-ban a magyar lobogó­val és jogos követelésekkel ki­ment az utcára, a másik pedig az idegen tankok segítségével leverte. Az első először rab, majd száműzött lett saját hazá­jában. A másiknak a nyugdíja az eget veri, az 56-os forradal­már pedig egészségében, be­csületében összetörve, a lega­lacsonyabb nyugdíjacskával él. A magyar parlament az első törvényében kimondta, hogy 1956-ban szabadságharc és forradalom volt Magyarorszá­gon. Nem hagyhatjuk tehát a szabadságharcunk és forra­dalmunk közkatonáit nyomor­szinten, a forradalom eltipróit és vérbíráit pedig kivételezett helyzetben. Dr. Brázay László A római kori építészetre emlékeztet a látvány

Next

/
Thumbnails
Contents