Tolnai Népújság, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-08 / 236. szám
<3 >LNAl) NÉ PUJSAG Tamási és környéke 1991. október 8. Kit, mit hol talál? A városházán hallottuk Nem véletlen a címben feltett kérdés, hiszen mire ezek a sorok megjelennek, addigra befejeződik a városházán a költözés és - remélhetőleg - mindenki a helyén lesz. Erről már korábban szóltunk. A földszinten találják meg ezután a munkaügyi központ kirendeltségét, az adócsoportot, az igazgatási és a városüzemeltetési (volt műszaki) osztályt, az emeleten pedig a titkárságot, a gondnokságot, a költségvetési csoportot és az állategészségügyet. Mihdezeket megtudhatják a földszinti információs tábláról, de készségesen adnak felvilágosítást, útbaigazítást a bejáratnál lévő hivatalsegédek is. Úgy hallottuk, négy bizottság és a hivatal szakemberei műhelymunkában készítik el a helyi adórendeletet, amelyről már két esetben is téves információ jelent meg különböző sajtótermékekben. Eldöntött tény ugyanis, hogy január 1-jétől a helyi iparűzési, illetve az idegenforgalmi adót bevezetik. Nem új, de ismét - sőt, még mindig - aktuális a következő „hallomás”. Élénk az érdeklődés a városban a telefon iránt. A távközlési igazgatóság elképzelése szerint '93 előtt nem lenne új telefonközpont, de ezzel kapcsolatosan az önkormányzat egyeztet még, tárgyal a távközlési igazgatósággal. A SOFA raktárbázis létesítését tervezi, mivel Tolna, Baranya és Bács-Kiskun megye fehér folt ebben a körben. Profilt bővít a vízitársulat Műszaki vizsgáztatás Tamásiban Lengéscsillapító bemérése Mostanság az úgynevezett vizitársulati munka jelentősen visszaesett, ezért nem véletlen, hogyha a bevételi forrásokat, a munkalehetőség biztosítását más tevékenységgel próbálják megoldani az említett cégek. Jó példa érre a tamási székhelyű Kapos-Koppányvölgyi Vizitársu- lat is, ahol - ezt dr. Mózes György igazgatótól tudjuk - az országban elsőként kapták meg a fő profil mellett a ZT 2-t, vagyis a zárt technológiai műszaki vizsgáztatás jogát. A nagy gyakorlattal rendelkező gépjárműtechnikus és a két tapasztalt szerelő tanfolyamon vett részt, vizsgázott, a korszerűen berendezett műhelyre pedig több mint egymilliót költöttek. Vettek két emelőt, fékerőmérőt, lengéscsillapító vizsgálót,. CO-mérőt, fényszó- róbeállítót, valamint minden típushoz megvásárolták a célszerszámokat és a katalógusokat. Az összes Lada, Skoda, Dacia, Trabant, Wartburg típus vizsgáztatása mellett elvégzik az UAZ, a Nysa és a ZUK mű- szakiztatását is. A tamásiak és a környékbeliek eddig Dombóvárra, Siófokra vagy Dalmandra vitték felkészíttetni, illetve vizsgáztatni a gépjárműveiket, most ez a távolság lényegesen lerövidült a yizitársuiat műhelyének csatasorba állásával. Az alkatrészt részben raktárról, részben pedig az autósbolttal kötött szerződés alapján biztosítják, és lehetőség van a karosszéria javítására is. A vizitársulatnál már tervezik a jövőt. Szolgáltatásukat ki akarják terjeszteni az úgynevezett nyugati kocsik szervizelésére, javítására is. Bizonyára sikerrel. Szárazdi kérdés: Miért nincs gáz, ha van? Úgy látszik, megböjtölik a szjárazdiak a gázszállítók három héttel ezelőtti ügybuzgalmát, amikor egy nap háromszor is megjelent a teherautó. Most jó lenne, ha már végre jönnének, mondják sokan, hiszen azóta se híre, se hamva a gázosoknak, mintha a föld nyelte volna el őket. Minden áldott nap telefonált a hiány miatt Ruppert Henrikné gazdasági előadó - legutóbb azt mondták neki, elindult az autó -, de ottjártunkig nem kapott a község gázt. így kénytelenek voltak beszerezni ezt a fajta tüzelőt a környező településekről. Volt már vezetékes ivóvíz a faluban, de furatott a község egy másik, 110 méter mély kutat, mert kell a víz, hiszen a nyári igényeket nem tudta kielégíteni egy vízforrás. Szárazd szárazon maradt a kánikulában. Ezután erre - remélhetőleg - nem lesz gond. Beosztják a pénzüket, állítja Ruppert Henrikné, amit elkezdtek, azt befejezik. Sok társadalmi munkával leköveztek két utcát, s megvan az elképzelés arra, hogy hol biztosítanak megfelelő helyet a szeméttelepnek. Akad másfajta feladat is, hiszen az orvosi ellátáson kívül minden Szárazdon maradt, a művelődési ház, a könyvtár, az önálló óvoda, benne 7-8 gyerekkel, aztán az tudott, sokkal inkább a székhelyközség, mint a társa fejlődött az elmúlt évtizedekben. Ez meglátszik a középületeken, így a községházán is, ami korántsem korszerű, elavult a villanyhálózat, nincs tanácsterem, a folyosón tartják az esküvőket. Egyedüli reménykeltő, hogy egy szükségmegoldással klubot tudtak kialakítani a fiataloknak, ám ez korántsem jelent befejezett tényt. Azt mondják, nem létezik, hogy a település utoléri önmagát, hiszen azt az időt kellene bepótolni, amikor a tanács közös volt, s a fejlesztés elmaradt. Nehéz örökség Mit mondjak Önöknek, uraim, Szakadátról? Jót is, rosszat is? Megpróbálom. Az egykor Gyönkhöz tartozott községek mind csak panaszkodni tudnak. Itt semmi nem készült. Elvitték a tsz-t, a tanácsot, az iskolát, ebből is látszik, hogy elsorvasztani készültek a települést. Azt mondták ránk is, meg a többi községre, halmozottan hátrányos helyzetű települések vagyunk, s ez igaz. Az elkövetkező húsz évben jó, ha talpra tudunk állni. Önállóak lettünk, de a vagyonmegosztás nagyon alszik. Közösen épült az iskola, egy csomó szolgálati lakás, a szennyvíztisztító és sok minden, s most viszakaptunk két szekrényt, két íróasztalt, egy írógépet . . . Szeretnénk talpra állni, de ahhoz a háború előtti vagyon kéne. Van a négyszázharminc lakosú községben egypár fiatal, aki birkával foglalkozik, de el kell nekik hajtani Miszlára a juhokat, mert itt nincs legelő. Kik állítják talpra a községet? Mivel lehet idehozni a fiatalokat, hisz nincs munkahely? Mit tudunk adni nekik? Kérdések sokaságát tehetném fel. Elképzeltem, ha kárpótlást adnának az elmúlt húsz évért, akkor az jelentős összeget tenne ki. Abból már lehetne áldozni a falura is. Csak az utcákra kéne hat-nyolcmillió. A szilárd burkolatú út a legalapvetőbb, hogy visszajöjjön valaki. Van már vezetékes ivóvíz, ami legalább olyan jelentős, mint amikor először kigyulladt a villany. A viziközmű építéséből hétszázötvenezret megigényeltünk, visszakaptunk, s ebből szilárd burkolatú utat építünk a Templom utcában, hogy a halottakat ne kézben kelljen a sírházba kivinni. Jövőre újabb utat készítünk, aztán így megyünk lassan, lépésről lépésre. Az iskolások - harmincnégy gyerek van - Gyönkre járnak, a nemzetiségi óvodánk önálló. Közel hetvenezer forintba kerül egy gyerek ellátása. Egyébként az idősek étkeztetését is az óvodából biztosítjuk. Mi a megoldás? - kérdezhetik. A fiatalok visszaszivárgása. Próbálunk valamit tenni, kezdeményezni, de sok a korlát. Az is gond, hogy azokat kaptuk vissza, amire költeni keli. Nehéz továbblépni. (Elmondta Varga Ferenc polgármester) Az utóbbi években épült három ház egyike „Hitelbe nem adnak kenyeret” Az udvari faluközpontban Varga István mezőőr, Varjú József és Roszkopf József - mindketten rokkant nyugdíjasok - beszélgetnek az őszi verőfényben, múlatják az időt. Készségesek, amikor közéjük állunk. — Mi újság Udvariban? Nagy a nyomor, azzal kell kezdeni - mondja Varga István, mikor észre veszi tekintetünkben a kételkedést, meg is magyarázza. - Ha újságot olvas, tv-t néz vagy rádiót hallgat az ember, akkor tudja, hogy országosan is így van. Minimálisak a jövedelmek - egy-két kivétellel - a községben is.- Van kb. húsz-huszonöt fiatal, de se egy klub, se egy szórakozóhely - kezdi Varjú József. - Mióta önkormányzat van, nincs hova menni a fiataloknak, mert a KISZ-helyiségből fodrászüzlet lett. Marad a kocsma. Rákényszerítik az ifjúságot a züllésre. Egyébként szomorú tény, .hogy az általános iskolából két éve kimúlott gyerekek közül egyiknek sincs munkahelye. Aki hét végén hazajön, mehet a kocsmába, utána meg cél nélkül lófrálhat a faluban. Egyetlenegy szórakozási lehetőség a kuglipálya. Minden pénzt az önkormányzati épületre fordítanak, aztán pedig kilátásba helyezték egy utca szilárd burkolattal való ellátását. Ha kérdezi az ember, hogy mikor lesz kész, azt mondják, várják az útépítőket. — Pénz kérdése minden. Meg lehet érteni. De abban a ronda kommunista rendszerben volt egy mozink, most meg kul- turálódás szempontjából nullán állunk-summáz Varga István. — Földet nem kér vissza senki. Megszoktuk mi a tsz-t, meg voltunk vele elégedve - kapcsolódik a beszélgetésbe Roszkopf József. — Nem is tudunk mit kezdeni vele. Valami nagyon nagy beruházás és természetesen sok pénz kellene a farmergazdálkodáshoz. Kérdezem: Udvariban mit lehet megtermelni? Kukoricát, árpát, búzát. A hízót viszont nem lehet értékesíteni. Májusban eladtam a lőrinci tsz-en keresztül őket, azok már elszállították, most abból a pénzből fizetik a tagságot, de én még nem kaptam egy vasat sem. Márpedig hitelbe nem adnak kenyeret . . . Visszatérve a földre, azt mondom, az emberek nagy része-nem is tudná önmagát kormányozni, megszokta, hogy megmondják neki, mit csináljon. Ez az igazság. Varga István — Bizony így van - bólogat Varga István. - Nagyon helyes a megállapítás. Ha itt szétverik a gazdaságokat meg a tsz-eket, akkor nem lesz az országnak kenyere. — Visszajutunk a cselédsorba - vélekedik Varjú József. - Ami meg a kártalanítást illeti, azt mondom én maguknak, felvidéki vagyok. Kitől kapok kárpótlást, amiért engem kitelepítettek onnan? A németek annak idején megkapták . . . — Jobban is élnek, mint mi - veti közbe Roszkopf József. - Nincsenek rászorulva. Nyáron eljönnek ide, aztán jöhet a svátli, a szajmóka, a pirospaprika aztán meg a jó szilvapálinka. Ez a lényeg, a többi nem érdekes . . . Roszkopf József és Varjú József Nagykónyi Van úgy -igaz, nem mindenhol és nem mindenkor hogy szívesen veszik az újságíró jelenlétét, s ezt kifejezésre juttatják. így jártunk legutóbb Nagy- kónyiban is, ahol dr. Mittich János körzeti orvos fejezte ki örömét, s mindjárt jó hírekkel szolgált. Elmondta, jelentős napok előtt áll a '89. augusztus 20-án alakult hagyományőrző kisegyüttes, akik azt a célt tűzték ki maguk elé annak idején, hogy Nagykónyi, Értény és Koppányszántó lakodalmi népszokásait bemutatják, közkinccsé teszik. Tevékenységükhöz Sz. Bozóki Margit: Az emberi élet sorsfordulóinak szokásai és hiedelmei három Koppány menti községben címmel megjelent munkáját vették alapul. A huszonöttagú, saját zenekarral és énekkarral rendelkező együttes - a legfiatalabb óvodás korú, a legidősebb 1-2. osztályos gimnazista - működéséhez ötvenezer forintot nyert a kultuszminisztérium pályázatán, azonkívül penagy tervek dig bírja a környező üzemek, de főleg a Kop-ka Áfész jelentős anyagi támogatását. Nagy célja a kisegyüttesnek, hogy a határainkon túl élő magyarságnak is bemutassa a Koppány menti örökség előbb említett részét. Érvényes meghívásuk van Nagyváradra, Kozma Imre atya, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat vezetője személyesen támogatja a csoportot, s megígérte, a jugoszláv belpolitikai helyzet letisz tulása után Szlovéniába is meghívják a hagyományőrzőket. A támogatók között var Csilla von Boese Lager bárónő aki egy németországi utazás és szereplés megszervezését vál lalja. Ezenkívül Kárpátalját is meg akarják célozni. Kozma atya egyébként mái többször járt Nagykónyiban, s legközelebb október 20-ra vár ják, amikor misét celebrál majc és valószínű, ekkor nyilvánítjál- máltai szeretetotthonná az ed digi idősek otthonát. Az ügy í Népjóléti Minisztériumban van. Máltai szeretetotthon lesz ez a ház
