Tolnai Népújság, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-31 / 255. szám
PÚJSAG Paks és környéke 1991. október 31. Aba Béla grafikusművész kiállítása Az október 23-í paksi ünnepségsorozat egyik eseménye Aba Béla grafikusművész kiállításának megnyitása volt a Városi Művelődési Központban. Sajnos - a meghirdetett programmal ellentétben - Szörényi Levente akadályoztatása miatt elismerést, s azt is tudni kell róla, hogy Szörényi Leventével közösen - mindketten a Magyar Demokrata Fórum tagjai -* alkották meg az MDF emblémáját. A kiállítás '56 emléke és a rendszerváltás jegyében született alkotásokból nyújt ízelítőt. Paksi vállalkozó Gazda kell mindennek Jó választásnak bizonyult Németh Ferenc üzlete - a Tolnai úti gazdabolt, mivel sok embernek van kiskertje ezen a környéken. Németh Ferenc több évtizedet töltött el a szövetkezeti és az állami kereskedelemben. Arra a kérdésünkre, hogy miért váltott ennyi év után, ezt a választ kaptunk: — Nem elégített ki már az a tevékenység, amit végeztem, kereskedem akartam, a pult mögött állni, érezni azt a boldogságot, amit a jól végzett munka ad. Bejön hozzám például János bácsi a szomszéd községből, és nagyon örül, hogy mindent, amit keres, itt megtalál. Ez nagyon jó érzés, mert a mai kereskedők - tisztelet a kivételnek - csak eladnak, nem kereskednek. De a gazdaságban, a kereskedelemben is bekövetkezett ez a változás. Tulajdonos kell a kereskedelmi üzleteknek, a vendéglátásnak, s mindennek, itt a saját bőrén érzi meg, aki valamit nem jól csinál.” Németh Ferenc még igénybe vehette az újrakezdési kölcsönt, ami láthatóan jó befektetésnek bizonyult, mert - mint megtudtuk - a jövőben saját tulajdonú üzletében szeretné várni vásárlóit. Azért pedig, hogy a kereskedő szakma a családban fennmaradjon, jelenleg a fia sajátítja el az iskolapadban és édesapja keze alatt a szakma szerétét és tisztességét. A hosszú évek tapasztalatát hasznosítani tudja a gazdaboltban. Szükség van persze piackutatásra, információkra, egy hibás beszerzés értéke évekig lekötheti a pénzt. Itt nem porosodhatnak eladhatatlan áruk a polcokon! Tagja a Vállalkozók Országos Szövetségének, és minden ebből származó lehetőséget kihasznál, hogy a profilba vágó új ismereteket megszerezze. A vevőkörről érdelkődve megtudtuk, hogy egyelőre csak a kisegítő gazdaságok igényeire támaszkodik, de nagyon reméli, hogy a jövőbeni farmer- gazdaságok igényét is ki tudja majd elégíteni. — Nem a meggazdagodás vezérelt, hanem az, hogy saját tulajdonú üzletem legyen, s ez nagyon jó motiváció - foglalta össze végül röviden Németh Ferenc a vállalkozóvá válás okait. Paksi ártükör Méz-mustár■ ' :• < : . s. ■ . ", ketchup ■ 10. sz. ABC Csemege (ÁFÉSZ) Népbolt (Lakótelep) Term, selyemfűméz, 500 gr. — — 105,Termelői virágméz, 500 gr. — — 95,Termelői virágpor, 500 gr. — — 90,Mellis akácméz, 350 gr. 80,— — Propur méz, 500 gr. 100,— — Akácméz, 500 gr. — 178,— Virágméz, 500 gr. — 107,— Maci méz — 79,50 — Termelői akácméz, 150 gr. — 40,60 — Qualitáts ketchup, 450 gr. 173,— 175,Globus ketchup, 500 gr. 77,76,50 — Tomas ketchup, 260 gr. — 48,60 — Némé ketchup, 340 gr. — 55,— Csabai ketchup, 340 gr. — 56,50 — Uniko Tomas ketchup, 340 gr. — 54,50 — Ketchup, 580 gr. — ' 96,— Globus mustár, 1000 gr. 116,— 95,Mustár, üveges, 850 gr. 65,65,50 66,Mustár, üveges, 220 gr. — — 47,Globus mustár, üv. 370 gr. 62,46,70 — Bugaci mustár, 500 gr. — 45,— Bibliaismereti Szabadegyetem Pakson Harmadik évfolyamát kezdi november 4-én délután 17 órakor a Bibliaismereti Szabadegyetem Pakson. A Városi Művelődési Központban Sólyom Károly nyugalmazott evangélikus lelkész „Az egyház kincse: az evangélium” című előadás- sával nyitja a sorozatot. Bérlet és belépő a helyszínen váltható. Bölcske legidősebb és legfiatalabb tűzoltója Régi emlékek, új reménységek A Bölcskei Önkéntes Tűzoltó Egyesület fennállása 100. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen jutalmat kapott a község legöregebb és legfiatalabb tűzoltója. Kik ők és miért e döntés? Baranya Lajos bácsi a 80. évében jár. Bizony már elkél segítségnek a bot, de mégis fiatalos lendülettel meséli tűzoltói emlékeit: — Sógorom bíztatására még 1936-ban léptem az egyesület tagjai sorába. Nagy tekintélye volt ekkor az egyesületnek, nem lehetett mindenki a tagja, s jól megmérettetett a jelölt. Becsületesnek, józanéletűnek, szorgalmasnak kellett lennie. Még így is szükség volt némi protekcióra a bejutáshoz. Pedig keményen kellett dolgozni, rendszeresen gyakorlatoztunk, minden vasárnap reggel fújta a kürtös a gyülekezőt. A foglalkozás után hazamentünk átöltözni és irány a templom. A nagymise után ismét találkoztunk. Fecskendőnket lovakkal lehetett vontatni, de sokszor magunk húztuk a helyszínre. Mégis szerettünk együtt lenni, viccelődtünk, meg tanultunk is. Kedvezményeket is kaptunk, például nem kellett közmunkára menni abból a házból, ahol tűzoltó volt a családban, nekem pedig - kosárfonó voltam - az évi adómból 25 százalékot elengedtek. Az egyesületben színdarabokat tanultunk, bálokat, majálisokat rendeztünk akkoriban. Sajnos ma már nincs ilyen élet, szomorú sorsra jutott az önkéntes tűzoltóság. De azért együtt vagyunk. Itt Bölcskén egyébként egész dinasztiák alakultak ki. Itt van például a Pala Miska, akinek a nagyapja alapító tagja volt az egyesületünknek. Valahogy tanulni kellene aKmúlt jó Bölcskei gyerekek bemutatója dolgaiból. Át kellene azokat venni, hozzáigazítani a mai körülményekhez. Reméljük megindul az élet ilyen területen is. Talán most lenne jó fiatalnak lenni - fejezi be emlékezését Lajos Bácsi. ❖ Mihálovics Lajos 10 éves, az 5. osztályosokból létrehozott diákcsapat tagja. Ők már megtanulták a fecskendő szerelését, az ünnepség előtt be is mutatták tudásukat. Bizony csodálkozva nézték a felnőttek, hogy azokkal a kis kezekkel a hatalmas tömlőket hogyan kapcsolják egybe. Sikerült a szerelés, Gáborné Dánó Ibolya tanárnéni megdicsérte őket. Az ifjú Mihálovics Lajos is egy tűzoltó dinasztia tagja, nagyapja és apja is tűzoltók, bátyja a középiskolás csapat tagja. A megyei tűzoltószövetség nevében jutalmaztuk meg a legidősebb és a legfiatalabb tűzoltót. A Lajos bácsinak átadott elismeréssel meg kívántunk emlékezni a múltról, s természetesen a kiadott oklevél mögött ott van a mai egyesületi tagok munkájának dicsérete is. A diáktűzoltóság intézménye mintegy 200 éves múltra tekinthet vissza, a sárospataki, debreceni diáktűzoltóságok voltak az első ilyen szervezetek az országban. Nekik is köszönhető, hogy ma Bölcskén négy diákcsapat működik. Az átadott elismerésben ott van a korábbi évek versenyeredményeinek dicsérete is. A legidősebb és legfiatalabb tűzoltó részére átadott jutalommal szeretnénk szövetségünk elismerését tolmácsolni a múltból a mába, illetve a mából a jövőbe vezető úton haladóknak. Kívánjuk: érjenek el sikereket ebben az embert próbáló időben. Csöglei István a Tolna megyei Tűzoltószövetség elnöke Ismét a szakmunkásképzésről Senki sem vállalja a gyerekek tanítását? Nemrégiben felmerült, hogy lehetőség lenne a későbbiek folyamán a paksi szakmunkás- képzőt Biritóra, a Paksi Állami Gazdaság épületeibe költöztetni azután, hogy a megállapodások szerint a jelenlegi épületet vissza kell adni a volt tulajdonosnak, az evangélikus egyháznak. Mi igaz a hírből? Erről érdeklődtünk a szakmunkás- képző igazgatójától, Krémer Dezsőtől: — Történtek már lépések ebben az ügyben? Mi a véleménye a biritói iskola-centrumról? — Sajnálattal kell közölnöm, nem tudok arról, hogy bármi is történt volna ez ügyben. Pár hete a polgármesteri hivataltól is hasonló választ kaptam. Biri- tóval kapcsolatban valóban ez az említett lehetőség már felmerült, de azt is hozzá kell tennem, hogy nem aratott osztatlan sikert. A tanulóink több mint 10 településről járnak be reggelenként, különböző időben végeznek délutánonként, tehát igen komoly problémákat okozna az utaztatásuk. — Mi a véleménye arról, hogy a hagyományos szakmák után egyre kisebb lesz az érdeklődés? — Én ikább úgy fogalmaznék, hogy az iparitanuló-képzés iránt nincs érdeklődés. A most alakuló különböző vállalkozásoknak, és a még prosperáló vagy vegetáló vállalatoknak kész szakemberre van szükségük, tanulóképzéssel nem kívánnak foglalkozni. A kisiparos nincs elegendően dotálva azért, hogy tanulót képezzen ki. Az ezer forint adóalap-kedvezmény nem fedezi azt a sok költséget, bevételkiesést, amelyet a tanuló gondos kiképzése jelent a vállalkozónak. Körülbelül a harmadik évben lesz csak - hogy úgy mondjam - a tanuló- képzés nyereséges. — Hallottam IPOSZ-osztá- lyokról, amelyek német segítséggel indultak az országban sok helyen. Itt Pakson nem lett volna erre lehetőség? Én úgy vélem, hogy a helyi ipartestületnek kell ez ügyben lépni. Velük is próbálkoztunk a gyakorlati oktatással, de kiábrándító volt a hozzáállásuk. Szinte említést sem érdemel. A kisiparosok nem érdekeltek az oktatásban. — Akkor hát kinek érdeke a gyerekek szakmához való juttatása, vagy egyáltalán állami keretek között való oktatása egy bizonyos korig? Mi lesz azokkal a jövőben, akik esetleg nem jutnak be a gimnáziumokba, szakközépiskolákba? — Én úgy érzem, a képzés ma még az állam feladata lenne. Erre a kérdésre is nemsokára választ kapunk majd, ha elfogadják az új közoktatási törvénytervezetet, de addig is az a véleményem, hogy talán az önkormányzatnak is törődnie kellene a területén lévő ilyen oktatási intézményekkel. Üzlet, vagy humánum? Avagy: hogyan juthatunk kamatmentes kölcsönhöz? Figyelmes lettem a szegedi Aga Kft. hirdetésére, amely a minap jelent meg a Népújságban és kamatmentes készpénzkölcsönt ígért. Izgatott a dolog: milyen kft az, akinek a szíve megesett pénztelen embertársain és tőkéjét kiosztja kölcsön formájában? A félfogadás helyén, Tolnán felkerestem megbízottjukat. Rajtam kívül már többen is kerengtek autójukkal, újsággal kezükben a „forrás” felkutatására! Bejutván a házba megtudtam: ezen kölcsönforma a humánummal átitatott pénzmozgáson alapszik. A humánum ott van, hogy ha például szeretnék 150 ezer forint kölcsönt kapni, abban az esetben a kölcsön potom 25 százalékát azaz 37.500 forintot és még csekélyke 15.000 forintot befizetek. Az előbbi az előtörlesztés, az utóbbi a kezelési költség. Ezután türelmesen várok 30, illetve 60 napot, ennyi időre ígérték ugyanis, hogy a humanitárius társaságtól megkapom a kölcsönt. Addig vajon a kis pénzecském hol pihen? Tán csak nem forgatják valahol? Nos tehát, ha elfogadom a feltételeket, akkor később fizetem a törlesztőrészleteket, melyeket a szegedi Agrobank valamilyen címen még három százalékkal megfejel, s ezek után azon szerencsében részesülök, hogy potom másfél év után a korábban befizetett előtörlesztésem elismerik, s négy hónapig úgy érzem, hogy nem kell tör- lesztenem. Sajnos a szerződés egyetlen példányával sem ismerkedhettem meg, mert az már elfogyott, de azt a kecsegtető ajánlatot kaptam, hogy a rózsaszín kereskedelmi pénzesutalványt megvásárolhatom potom 120 forintért. Hogy miért ennyiért? Azt a választ kaptam, hogy 100 forint ellenében tagja lehetek a „kisszövetkezetnek”. Minő öröm! Hogy milyen kisszövetkezetnek, azt már meg sem mertem kérdezni. A 20 forintért kapott ellenszolgáltatásra sém derült fény. Hiába szerettem volna azonban a rózsaszín utalványt megtekinteni - hogy ugyan hová is megy az ötvenezer forintocskám - ez sem sikerült. Talán meg kellett volna mégis vennem azt az utalványt, hogy okosabb legyek? Lehet, hogy most fosztottam meg magam a nagy üzlet lehetőségétől? Aba Béla, Bártfai Zoltán és Torday Ferenc a kiállítás megnyitóján nem tudott a megnyitóra eljönni, így Bártfai Zoltán, a helyi MDF szervezet tagja és Torday Ferenc előadóművész működött közre az eseményen. Aba Béla, a 48 éves grafikusművész főként a plakát és lemezborító műfajban szerzett
