Tolnai Népújság, 1991. szeptember (2. évfolyam, 204-229. szám)

1991-09-13 / 215. szám

2 TíÉPÚJSÁG 1991. szeptember 13. Földvári stációk Egy emlékmű kálváriája A dunaföldváriak közül többen szégyellik, hogy míg - a legkisebb települések közül is - többhelyütt méltó emléket ál­lítottak a második világháborúban elesettek emlékére, addig a Duna-parti városkában eleddig ez nem történt meg. Pedig látszólag mindenki jót akart, csak éppen ahelyett, hogy az emlékezés közelebb hozta volna egymáshoz az érintetteket, valami más történt... Évek óta szorgalmazta néhány asszony az emlékmű felállí­tását. Az ügyet - a tavaly Földváron alakult - „A Második Vi­lágháború Áldozatainak Emlékbizottsága” karolta fel, mely­nek elnöke, Deák Árpádné mondta el a cseppet sem szívde­rítő történetet. * — Ezek az asszonyok el­kezdték gyűjteni a pénzt: be­tűnként ötven forintot szedtek a hozzátartozóktól.— Akkor még nem sejtették, hogy milyen tor­túra elé néznek. A város köz­pontjában lévő temetőben, a bejárattól nem messze akarták felállítani. — Az egyház azonban ebbe nem egyezett bele. Frekventált helyen van - mondták, könnyen meg is sérülhetett volna, no és „megrontaná a temető harmó­niáját”. Egy kutat is - amely na­gyon régóta ott van - át kellett volna helyezni miatta. * — A polgármester is megkí­sérelt közvetíteni a dologban, végül azt mondta, hogy próbál­junk meg kompromisszumos megoldásra jutni. * — Az egyház felajánlotta, hogy a temető egy másik ré­szében, vagy az „öreg temp­lom” mögött állítsuk fel az em­lékművet, ezt azonban a kez­deményezők nem fogadták el. * — Ekkor az az ötletünk tá­madt, hogy állítsuk fel a Duna-parton. Ez sem nagyon tetszett az asszonyoknak, de úgy tűnt, hogy ez megoldás le­het. Az első világháborús és a szovjet emlékmű közötti terüle­ten találtunk egy helyet, ahová egy építészmérnökkel tervez­tettünk egy szerény emlékhe­lyet. Ez itt Földváron nagyjából mindenkinek tetszett, de mert köztérre készült volna, kellett hozzá a Képzőművészeti Alap lektorátusi engedélye. „Termé­szetesen” nem adták meg, el­lenben ajánlottak másik alkotó­kat, akikkel „bátran terveztet­hetnénk”, ők azonban nagyon drágák voltak nekünk. * — Miután ez az ötlet is kútba esett, arra gondoltunk, hogy he­lyezzünk el egy emléktáblát az eiső világháborús emlékművön, de mert ez komoly átalakítá­sokkal járt volna, a szakembe­reknek ez sem tetszett. Gondolhatja, hogy ezek után elment a kedvünk, és egy kicsit leégtünk... * — Az emlékműről mégsem mondtunk le. Amikor kicsit ösz- szeszedtük magunkat, „men­tünk vissza” a temetőbe. Mond­tam az asszonyoknak, hogy ne huzakodjunk, mert egy év azzal telt el, hogy valakinek valami nem tetszett. így aztán az asz- szonyok végülis belementek „a hátsó fertályba”... A temető­nek ezen a részén nyugszanak egyébként többen a második vi­lágháborúban elesettek közül. — Egy kertészmérnök, Bor- zavári László - aki Dunaújvá­rosban dolgozik - építészmér­nök kollégáival közösen, ingyen elkészítette a terveket. Eszerint lenne egy-egy tábla a polgári és a katonai áldozatoknak, vala­mint a holocaust és az ’56-os forradalom mártírjainak. Egy helyi kőfaragó mester fogja el­készíteni. Nehezen merek most már jósolni, de nagyon bízom abban, hogy március 15-én fel tudjuk avatni . . . Persze, még pénz is kellene hozzá, mert kö­rülbelül hatszázezer forintba fog kerülni. Létrehoztunk egy alapítványt: eddig kétszázti- zenhétezer gyűlt össze a helyi téeszektől, a gumiipari és a fa­ipari szövetkezettől, meg né­hány magánszemély adomá­nyából. A vállalkozókat is megkeres­sük, és bízom abban, hogy erre a célra sokaktól fogunk kapni. Tudja, ez egy jómódú kisvá­ros ... Lejegyezte: Hangyái János Kérdőjelek Alapozás Sajátos fintora az eseményeknek: Párizsban néhány nap­pal azután írták alá az egyetértést és barátságot hirdető ma­gyar-francia alapszerződést, hogy Brüsszelben éppen a fran­cia egyet nem értés akadályozta meg többek között Magyar- ország Közös Piachoz való társulásának számunkra oly fon­tos meggyorsítását. Budapesten nem is tekintették igazán ba­rátinak ezt a francia lépést. Nem akármilyen ellentmondás, ugye? Tények sora igazolja - legfelsőbb szintű találkozóktól a magyar szempontból meg­határozó súlyú francia beruházásokig hogy a magyar-fran­cia viszony ma politikailag bízvást lehet barátságként, gazda­ságilag pedig fejlődőként jellemezni. Minden olyan ügyben, ahol az érdekek közösek, vagy legalábbis nem veszélyeztetik a partner köreit. A brüsszeli vétó is belefér a partnerségbe? Tetszik, nem tetszik, a nemzetközi értelemben vett barátságot mindig, min­denütt alárendelik a valós vagy vélt nemzeti érdekeknek. Nemcsak Angliára igaz a mondás - némi kiigazítással hogy Londonnak elsősorban nem szövetségesei, hanem érdekei vannak. De ezekre az érdekekre barátságok épülnek Magyar- ország esetében is. És a szomszédaink? Kapcsolataink szinte minden szom­szédunkkal nélkülözhetetlenné teszik az alapszerződések mi­előbbi megkötését a párizsihoz hasonló jó szándékkal. Egy magyar-csehszlovák barátsági államszerződés az egyetértés jegyében például létérdeke mindkét országnak akkor is, ha Bős-Nagymaros ügyét alapjában az egyet nem értés jellemzi. Sőt, különösen ezért. (FEB) Hannoverben lesz Expo 2000-ben Magyarországon még tart a vita az 1996-ra tervezett világ- kiállítás ügyében, Németor­szágban viszont eldőlt: lesz EXPO 2000-ben Hannoverben. Gerhard Schröder, Alsó- Szászország szociáldemokrata miniszterelnöke bejelentette, hogy eredményes megbeszé­lést folytatott a kiállításról Hel­mut Kohl szövetségi kancellár­ral. „Egyetértünk, hogy a tervet meg kell valósítani” - közölte Schröder, akinek elégedettsége érthető, hiszen Németország és főként az állami költségvetés nehézségeire hivatkozva éppen a szövetségi kormány egyes tagjai emeltek kifogást az ez­redfordulón megtartandó Expo ellen. Az SPD részéről többen - megfigyelők szerint nem alapta­lanul - pártpolitikai indítékot véltek látni a bonni akadékos­kodások mögött. A szövetségi kormány Günther Krause köz­lekedési minisztert bízta meg azzal, működjék közre az Expo előkészítésében. FEB KARRIERLEHETŐSÉG - MULTINACIONÁLIS VÁLLALATNÁL Piacorientált magyar-amerikai vegyes vállalat speciális karbantartó vegyszerek ipari, kisipari, közületi direkt eladására keres Tolna megye területén fiatal ÜZLETKÖTÖKET Feltételek: legalább 23 éves életkor, középfokú végzettség, átlagon felüli vállalkozókészség, saját tulajdonú gépkocsi. MIT AJÁNLUNK ÖNNEK?- A feladatra való kiképzést munkatársaink segítségével - Értékesítési vezetőink hatékony segítségét munkája közben- Azonnali kiemelkedő kereseti lehetőséget Hosszú távú állást, reális előrelépési lehetőségekkel (értékesítési vezetőink az ületkötők közül kerülnek ki)- Önálló munkát, saját értékesítési területtel. Felvételi beszélgetésre jelentkezés 1991. szeptember 16-án, hétfőn. Telefonszám: 1-149-506. NCH-Florin Kft Budapest (118JJ Beszélgetőpartnerünk: a külügyi államtitkár (II.) Somogyi Ferenc a magyar diplomácia mérlegéről Az Észtországgal, Lettor­szággal és Litvániával létrejött megállapodás nyomán 151-re emelkedett a hazánkkal diplo­máciai viszonyban levő orszá­gok száma. Somogyi Ferenctől, a Külügyminisztérium közigaz­gatási államtitkárától arról ér­deklődtünk, hogy mit takar ez az önmagában impozáns adat; hogyan tagozódik a magyar dip­lomácia külföldi hálózata. — A differenciálás ezen a té­ren fontos követelmény és - kis ország lévén - hazánk eseté­ben már csak azért is szükség- szerű, mert anyagi eszközeink meglehetősen korlátozottak - mondja az államtitkár. - Kül­képviseleteink szintjét és állo­mányát tehát ahhoz kell igazí­tanunk, hogy milyenek a fogadó országgal fennálló politikai, gazdasági, kereskedelmi, pénzügyi és egyéb kapcsola­tok, s milyenek a fejlesztés le­hetőségei. — Ami a szinteket illeti, ér­dekesség, hogy a nemzetközi kontaktusok egy korábbi sza­kaszában a nagyköveti, követi szint volt a megkülönböztetés egyik fő formája. Napjainkra azonban a követi lépcsőfok csaknem teljesen „elkopott”, a különbségtételnek ez a módja gyakorlatilag megszűnt. A kap­csolatok hierarchiájában az első a nagykövet vezette nagy- követség, s közvetlenül utána következik az olyan nagykövet­ség, amely ideiglenes ügyvivő irányításával működik, s a nagyköveti posztra egy - rend­szerint valamelyik szomszédos országban, hasonló rangban tevékenykedő - diplomatánkat akkreditáljuk. Nos, a Magyar Köztársaság jelenleg 72 or­szágban tart fenn nagykövet­séget; közülük 70-et nagykövet, kettőt (Koreai NDK, Dél-Afrikai Köztársaság) ideiglenes ügy­vivő vezet. — További változat, hogy a fogadó országban nincs nagy- követség, de akkreditált nagy­követ látja el a képviseletet. Végül, hogy van ugyan diplo­máciai kapcsolat, de nincs sem nagykövetség, sem akkreditált diplomatánk az adott ország­ban. Hazánkat jelenleg 57 part­nerországban akkreditált nagy­követ képviseli, 22-ben pedig csak a diplomáciai kapcsolat megléte fémjelzi viszonyunkat. Megjegyzem, hogy ez utóbbi kategóriába zömmel olyan tá­voli, kis országok tartoznak, amelyekkel az érdemi együtt­működésnek, földrajzi vagy egyéb objektív okokból, hiány­zanak a feltételei. — A kép teljességéhez tar­tozik, hogy Strassbourgban az Európa Tanács, Brüsszelben az Európai Közösség, továbbá New Yorkban az ENSZ, Genf- ben és Bécsben több, szintén nagy hatósugarú nemzetközi szervezet, valamint Bécsben a 35-ök, illetve a leszerelési tár­gyalások fóruma mellé akkredi­tálva működik magyar képvise­let. Ezeken kívül 14 országban főkonzulátusunk is tevékeny­kedik. A külvilág budapesti je­lenlétéről pedig annyit: főváro­sunk 62 nagykövetségnek, 7 egyéb képviseletnek - köztük az Európai Közösség képvise­letének - és 3 konzulátusnak ad otthont. Negyvennyolc or­szág akkreditált nagykövete ré­vén tartja fenn a diplomáciai kapcsolatokat. Igaz, Magyarország az első között létesített diplomáciai kapcsolatot a balti államokkal, de máig sem deklarálta, hogy hivatalosan elismerte, elismeri őket. Ez az aktus miért maradt el? — Tény, hogy ez a kitétel az ide vonatkozó dokumentumok­ban nem szerepelt. Egyszerűen azért, mert a nemzetközi érint­kezés gyakorlatában elfoga­dottá vált: a diplomáciai kapcso­latfelvétel nemcsak egyenér­tékű, hanem bizonyos értelem­ben több is, mint a puszta elis­merés. Hiszen egy ország vagy országcsoport elismeréséből nem következik automatikusan a diplomáciai viszony megte­remtése. A diplomáciai kapcso­lat létesítése azonban eleve fel­tételezi, hogy a felek elismerik egymást - méghozzá nemcsak az egyszerű tudomásul vétel szintjén, hanem a közvetlen kacsolatépítés készségével és szándékával. Nota bene, éppen az előzőekből adódóan az „el­ismerés”, mint önálló diplomá­ciai aktus - csakúgy, mint az említett „követségi, követi szint” - egyre ritkábban alkalmazott formula a nemzetközi életben. Bajnok Zsolt USA - bevándorlás Az USA külügyminisztériuma szeptember 6-án közétett nyilatkozata szerint a jövő hónapban in­duló speciális program keretében az elkövetkező három év során évente további 40.000 új beván­dorló telepedhet le az Egyesült Államokban. Ebben a különleges „lottó” rendszerű prog­ramban a világ azon 34 országában születettek vehetnek.részt - köztük magyarok is -, amelye­ket a leghátrányosabban érintett az 1965. évi Bevándorlási Törvény. A programra 1991. októ­ber 14-e és 20-a között lehet jelentkezni. A jelentkezéseket a beérkezés sorrendjében fogadják a meghirdetett hét nap folyamán. Az első 50.000 jelentkező lehetőségeket kap arra, hogy a jelenlegi pénzügyi évben, az 1991. októ­ber 1. és 1992. szeptember 30. közötti időszak­ban kiadott 40.000 vízumszám egyikét elnyerje. Az 50.000 jelentkező közül az a 40.000 igénylő kapja majd meg a vízumot, aki elsőnek küldi vissza a vízumhoz szükséges okmányokat. Az 1993-as és 94-es pénzügyi évben a programot megismétlik, s az el nem fogadott kérelmeket meg lehet újítani. A programra való jelentkezésnek nincsenek különleges feltételei. A teendő pusztán a követ­kező: az érdeklődőknek meg kell adniuk angolul saját, illetve házastársuk és gyermekeik teljes nevét, születési helyét és idejét, címüket, akár az Egyesült Államok területén, akár hazájukban, és annak az amerikai nagykövetségnek vagy kon­zulátusnak a nevét, ahová kérik ügyük továbbí­tását. Minden olyan érdeklődőt időben értesíteni fognak, akinek a jelentkezését elfogadták, és nekik az általuk megadott amerikai nagykövet­ségen vagy konzulátuson folyamodniuk kell majd bevándorlóvizumért. A kiválasztott kérelmezőknek dokumentumok­kal igazolniuk kell függőben lévő amerikai állás- ajánlataikat, de csak a vízumkérelmük benyújtá­sakor. A függőben lévő állásajánlatokról szóló papírokat a lottóprogramra történő eredeti jelent­kezéshez nem kell mellékelni. A programban 34 ország állampolgárai vehet­nek részt, ezek a következők: Albánia, Algéria, Argentina, Ausztria, Belgium, Csehszlovákia, Dánia, Észtország, Finnország, Franciaország, Guadaloupe, Uj-Kaledonia, Németország, Egyesült Királyság, Bermuda, Gibraltár, Ma­gyarország, Izland, Indonézia, Írország, Olasz­ország, Japán, Lettország, Lichtenstein, Litvá­nia, Luxembrug, Monaco, Hollandia, Norvégia, Lengyelország, San Marino, Svédország, Svájc és Tunézia. Amenyiben további információkra kiváncsi, kérjük, személyesen keresse fel az Egyesült Ál­lamok budapesti nagykövetségét. ---------------------------------------*-------------------------------------­K uba - szovjet csapatkivonás (Folytatás az 1. oldalról) A kubai nyilatkozat egyidejű­leg nemtetszését fejezti ki Ja­mes Baker amerikai külügymi­niszter moszkvai állásfoglalá­sával kapcsolatban is, aki üd­vözölte a szovjet bejelentést, viszont - mutat rá a kubai ok­mány - nem tett említést arról, hogy Kuba területén működik a guantanamói amerikai támasz­pont, ahol amerikai katonák ál­lomásoznak. A kubai hírügynökség szer­dán egy moszkvai keltezésű tudósításban azt jelentette, hogy „szavahihető” források szerint, „valamivel több” mint 3 ezer katona alkotja a jelenleg Kubában tartózkodó szovjet kontingenst. (A szovjet egysé­gek néhány hónappal az 1962 októberi karibi rakétaválság előtt érkeztek a szigetor­szágba.) Az amerikai védelmi minisztérium közel hatezer szovjet katona kubai jelenlété­ről tud. A kubai televízió híradója szerdán kommentár nélkül is­mertette a kubai külügyminisz­térium nyilatozatát. Nem tett említést Gorbacsovnak arról a szerdai állásfoglalásáról sem, hogy a szovjet vezetés új ala­pokra kívánja helyezni a Szov­jetunió és Kuba gazdasági és politikai kapcsolatait. Az Amerika Hangja Kubába sugárzó adója, a Radio Marti ugyanakkor részletesen foglal­kozott a moszkvai bejelentés­sel. Megszólaltatta egyebek között Jorge Más Canosat, a kubai amerikai alapítvány jelen­leg Moszkvában lévő elnökét. Jugoszlávia - harcok Folytatódtak az elkeseredett harcok csütörtökön a szerb na­cionalista erők és a horvát milí­ciák között azt követően, hogy a szerb erők csütörtökre virradó éjszaka heves, közel két és fél órán át tartó tüzérségi támadást intéztek Eszék ellen. Az éjsza­kai támadásnak - melynek so­rán a város területén 144 löve­dék csapódott be - három sú­lyos és két könnyebb sebesültje volt, jelentős anyagi károk ke­letkeztek - jelentette a Reuter brit hírügynökség. A zágrábi rádió beszámolója szerint a ju­goszláv légierő az éjszaka so­rán bombázta Vinkovcit, a helyi helyőrségből pedig hajnalig tartó tüzérségi támadást folytat­tak a település ellen. A horvát erők támadták a szerb erők egyik főhadiszállásának szá­mító Vukovárt. Harcok voltak az ország más részeiben is.

Next

/
Thumbnails
Contents