Tolnai Népújság, 1991. szeptember (2. évfolyam, 204-229. szám)

1991-09-09 / 211. szám

1991. szeptember 9. PÚJSÁG 3 Gazdasági növekedés = vállalkozások „A magyar privatizáció a leggyorsabb Kelet-Európábán” Interjú Bőd Péter Ákossal Hol tart jelenleg a privatizáció? Ezt a kérdést gyakorta fel­teszik a kormány illetékeseinek, ami érthető is, hiszen a ma­gyar gazdaság továbblépése nem kevés mértékben függ a privatizáció ütemétől. A múlt péntek esti MDF-megyegyűlés sajtótájékoztatóján Bőd Péter Ákos ipari és kereskedelmi mi­niszter adott tájékoztatást ebben a témakörben. — Az elmúlt másfél év alatt kiderült, hogy szektoronként, gazdasági ágazatonként külön­böző a privatizáció üteme - mu­tatott rá Bőd Péter Ákos. — A kereskedelemben viszonylag gyors a haladás, s bár koráb­ban sokat panaszkodtak az előprivatizáció lassúságára, most már ezen a téren is előre­lépés történt. Nemcsak Buda­pesten, hanem az ország más részein is megjelentek például a diszkont-áruházak, az út menti autósáruházak, tehát minden remény megvan arra, hogy az előírt ütemmel nem lesz gond. — Valószínűleg más kép kerekedik ki a mezőgazda­ságról, melynek privatizáci­ója még előttünk áll . . . — Sok minden függ itt a kár­pótlási törvény sikeres végre­hajtásától. Egyébként a mező- gazdasághoz hasonlóan ugyancsak nem kezdődött el a bankszektor privatizációja, már a parlament előtt van a törvényi rendezés tervezete. — Ipar? — Ez a legnehezebb kérdés. Ezidáig mindössze a vállalati kör tizenöt százalékára terjedt ki valamilyen formában az át­alakulás. Ez nagyon kevés. Úgy vélem, hogy 1992 végéig az állami vállalati kör legna­gyobb részében előírható s megvalósítható a társasággá való átalakulás, ami persze még nem privatizáció, de ez felgyorsítja a konkrét tervek be­fogadását. — Néhány fontos ágazat még hátravan, úgy mint egészségügy, oktatás . . . — Az itt végrehajtandó priva­tizáció mind függvénye annak a törvénykezési munkának, ami a parlament előtt áll. S ha ösz- szességében tekintem át a helyzetet, akkor azt gondolom, hogy a magyar privatizáció a leggyorsabb Kelet-Európábán, de önkritikusan el kell ismerni, hogy lassabban halad, mint azt eredeti terveink előrevetítették. Az is sajnálatos, hogy a gazda sági visszaesés néhány terüle­ten keresztezi törekvéseinket. — Tehát az eredmények el­lenére érkeznek önhöz jelzé­sek a privatizáció lassúságá­ról? — Hogyne, s ez az alapér­zés a kormányon belül is, hi­szen gyakorta foglalkozunk az­zal, hogy mi az oka a lassúság­nak. Külföldön sokkal nagyobb a megértés, mert jobban tudják, hogy milyen nehéz a tulajdo­nosváltás. A türelmetlenséget értem . . . — A türelemre való felhí­vásokon kívül mit lehet még tenni? — Én nem kérek türelmet, mert itt nem erről van szó, ha­nem arról, hogy ha nincs keres­let a piacon, akkor hiába hang­zanak el buzdítások, ott nem lesz vállalkozás. Éppen ezért a kormányzat feladata nemcsak a privatizáció gyorsítása, hanem a gazdaság egészének egy olyan pályára állítása, ahol biz­tosított a növekedés. Mihelyt érezhető a növekedés, ugrász- szerűen megemelkedik a vál­lalkozások száma. — Az érem másik oldala­ként: véleménye szerint nem fűződik túlzottan nagy vára­kozás a privatizációhoz, a vállalkozáshoz és az ebből következő tulajdonossá vá­láshoz? Sokan mintha min­dent ettől várnának... — A privatizáció nem csoda­szer, s hiszek abban, hogy ál­lami tulajdon is működtethető hatékonyabban, ha az társa­sági formát ölt. Mégis, cipőgyá­rat, pékséget és fodrászatot igazából nem tudok elképzelni tartós állami tulajdonban. Azo­kon a területeken, ahol az em­ber az emberrel áll szemben, a magánmotiváció elkerülhetet­len. Egy atomerőmű esetében viszont már nem az az alapkér­dés, hogy az állami vagy ma­gán. — Ha visszatekintene ed­digi működésére, mit tenne másképpen? — Tíz döntésből négynél ér­zem úgy utólag, hogy másképp kellett volna döntenem. Persze, ezek már olyan kávéházi okos­kodások. Ha úgy tenné fel a kérdést, hogy ha mégegyszer születnék, akkor mit csinálnék másképp, nos ... Ta­lán .. . Akkor lehet, hogy el sem vállaltam volna ezt a fel­adatot. Szeri Árpád Fotó: Ótos Réka Munkába állt az új jegyző Cikón Köztudott, hogy július elsejé­vel betöltetlenné vált Cikón a jegyzői állás. Az önkormányzat pályázatot hirdetett meg, melyre három pályázat érke­zett. A képviselőtestület a döntést illetően Dr. Takács Ambrus mel­lett voksolt, aki szeptember 2-án kezdte meg a munkát a polgármesteri hivatalban. A jegyzőt munkahelyén ke­restük fel: — Szíveskedjék röviden bemutatkozni? — 38-ban születtem Deáki- ban. Jogtudományi egyetemet végeztem. Dolgoztam állami­gazgatási területen, a megyei tanács építési osztályán, a KPM-nél, sütőiparnál, tervező vállalatnál, valamint a té- esz-vonalon fő és mellékállás­ban. Legutóbb Nagymányokon, a brikettüzemnél voltam jogta­nácsos és jogügyi előadó. Va­lamennyi munkahelyemen mű­szakiak mellett ténykedtem. Nős vagyok, Szekszárdon la­kom, onnét fogok ingázni Ci- kóra. — Mi vezérelte, hogy felcse­rélje előző pozícióját a jegyzői állásra? — Izgatott és vonzott a fel­adatok megismerése, végrehaj­tása. Ez a munkakör hasonló a tanácsi munkához, amely a tör­vény szerint sokoldalú. Ismerni kell az államigazgatást, a pol­gár- és munkajogot. Szerénytelenség nélkül mondhatom: a végzettségem­mel, a képességeimmel vala­mint az eddigi munkahelyeimen és a korommal járó tapasztala­tok birtokában képes leszek eleget tenni az elvárt feladatok­nak. Nagymányokról nem ha­raggal, hanem barátsággal jöt­tem el, amit igazol az a tény, miszerint meghívásos alapon heti egy alkalommal, másodál­lásban foglalkozom náluk a ne­tán felmerülő ügyes-bajos dol­gokkal. A gyakori munkahely­változtatások oka majd minden esetben a pénz volt. Ezt úgy tessék érteni, hogy mindig olyankor voltam szűkében az anyagiaknak! — Mi volt cikón az első megbízatása? — Első feladatom a kárpót­lási törvénnyel kapcsolatos. Fel kell mérnünk a lakosság igé­nyeit, segíteni fogunk kitölteni a kérvényeket, aztán összegyűjt­jük és bevisszük egyeztetni a földhivatalba. — Hallhatnánk az esetleges terveiről, elképzeléseiről? — A jelenleg ürese nálló volt pedagóguslakás tatarozása, rendbetétele után szeretnénk odaköltöztetni egy orvosházas­párt. Elképzelésünk az, hogy valamelyikük fog- vagy gyer­mekorvos legyen. Aztán kialakí­tanánk a mai igényeknek meg­felelő orvosi rendelőt és a lega­lapvetőbb, illetve legfontosabb gyógyszerekkel elllátott patikát. Az őszi betakarítási munkák végeztével megszüntetünk egyes bérleményeket a község területén. Itt lehet, hogy ingye­nes házhelyeket mérünk ki. A kihasználatlan kultúrotthonban munkalehetőséget kívánunk te­remteni. Elképzeléseink közt szerepel réteslapok gyártása, de tárgyalunk a cipőgyáriakkal is. Gond, hogy nincs helyben lakó lelkipásztor. Ez ügyben is intézkedni fogunk. Célunk a kul- túrális élet megteremtése, a sport fellendítése. Téltől akár előadói estekre, különböző mű­soros programokra szeretném jobban összefogni az apparátus munkáját. Remélem, megtalál­juk a kontaktust, igaz, rövidke ittlétem óta a munkafegyelmet jónak ítélem. Ezentúl jobban kell ügyel­nünk a benyújtott segélykérel­mek felülvizsgálására, és ha úgy látjuk, környezettanulmányt végzünk. — A problémákkal mikor le­het Önt megkeresni? — Tervbe vettük fogadóórák bevezetését, de az irodám aj­taja a szó szoros értelmében mindenkor bárki előtt nyitva áll! Hunyadi István Kábeltévé és atomtemető Alsónánán, szeptember 9-én, ma este 6 órakor falugyűlést tar­tanak a kultúrházban. Ezen tá­jékoztató hangzik el a kábelte­levízió szervezési munkáiról, működésének feltételeiről, s ar­ról, hogy mit kell tudni erről a rendszerről. A Paksi Atomerőmű képvise­lője tart előadást arról, hogy mit kell tudni az atomtemetőről, s az ezzel kapcsolatos elképzelé­sekről. Horgászverseny Az Őcsényi HE szeptember 14-én, szombaton a szálkai víz­tározón tartja hagyományos házi horgászversenyét. Gyüle­kezés 6 órakor, az IB faházánál, ezt követi 7-től a 11 óráig tartó verseny, majd a mérlegelés és 12 órakor az eredményhirdetés. A résztvevők két botot (fene- kező vagy uszós), két-két ho­roggal ellátott készséget hasz­nálhatnak. Az egyesület veze­tősége értékes díjakat ad majd át az 1 -3. helyezett férfi, női és gyermek pecásoknak. A horgászegyesület vezető­sége minden tagját elvárja a ve­télkedésre. TESZ megyei gyűlés A Társadalmi Egyesületek Szövetsége Tolna Megyei Szervezete szeptember 13-án, pénteken délután két órakor tartja megyei gyűlését Szek­szárdon, a Dózsa György u. 1. szám alatt lévő tanácsterem­ben. Ezen szó lesz az 1991. októ­ber 19-ére tervezett országos szövetségi gyűlés előkészülete­iről és tennivalóiról. A TESZ Vá­lasztási Szabályzat-tervezettel, TESZ Gazdálkodási Szabály­zat-tervezetével kapcsolatos észrevételek, javaslatok hang­zanak majd el. Ismertetésre ke­rül az országos értekezletre ké­szített - megadott szempontok szerinti - értékelés. Szubjektiven a közigazgatásról Tiszta víz kerülhet a pohárba Három község - Nagy- mányok, Váralja és Kismá- nyok - közös vízműrend­szert építtetett, a települé­sek egészséges ivóvízzel való ellátása érdekében. A rendszer jelen pillanatban körülbelül 80 százalékos készültségi fokot ért el, je­lenleg folyik a telep próba- üzemelése, de már több mint 200 lakás bekötése megtörtént a 450-ből, ahol már szűrt, tisztított és nem nitrátos víz folyik a csapok­ból. Nagymányokon meg­szüntetik a régi kút üzemel­tetését, csak az újonnan fúrt kutak fognak működni. A ki­vitelező a tolnai Wiede­mann Rt, mely sokak véle­ménye szerint is jó munkát végzett, de a tervezett szep­temberi határidőre vélhe­tően valóban nem tudják átadni a teljes rendszert. Ennek igen prózai oka töb­bek között az, hogy anyag- ellátási problémák adódtak időközben. Ugye, ez senki előtt nem ismeretlen ügy széles e magyar hazában? Az átadás várhatóan két hónappal csúszni fog így, de a 35 millió forint értékű vízműtelep már működik. Végülis jók a kilátások. Sz.S Bizonyára készülnek már e témakörben is a tudományos igényű elemzések, e sorok írója ezek publikálásáig kívánja né­hány szubjektív benyomását közzétenni. Egy éve annak, hogy megis­merkedtünk az akkor még csak néhány hónapja felállt többpárti parlament és koalíciós kormány elképzeléseivel a demokratikus magyar közigazgatás új rend­szeréről. Az új jelzőt igazándi­ból idézőjelbe kellene tenni, hi­szen az elképzelések egy része a Horthy-közigazgatásból fa­kad, a külföldről „importált” mo­dellek pedig már évtizedek óta funkcionálnak odakint. Miután az átszervezéskor (rendszer- váltáskor!?) nem volt túl sze­rencsés a hatalom elképzelé­seit kritizálni, még szigorúan szakmai szempontból sem, így akkor az amúgy is megbélyeg­zett tanácsi szakemberek csak igen halkan tették meg észrevé­teleiket. A parlamenti „harcok” végeredménye közismert: a magyar önkormányzatiság egy pártpolitikai szempontok által determinált kompromisszum, amellyel igazából senki sem elégedett. Olyannyira nem, hogy ennek még a jelenlegi belügyminiszter is hangot adott, féltételezve, hogy a történelem nem fogja igazolni a jelenlegi egyszintű önkormányzati struk­túra helyességét! (Igaz, ez a belügyminiszter nem az, aki a jelenlegi rendszer születésekor bábáskodott!) A szakembereket kevésbé köti a kormányzat iránti lojalitás, ők kevésbé dip­lomatikusak, véleményük sze­rint a közigazgatás ilyen át­szervezése egy, a dilettantiz­mus jegyeit viselő amatőr munka. Féreértés ne essék, nem a magyar viszonyoktól idegen orosz típusú tanácsokat siratják, hanem egy modern, európai közigazgatás megte­remtési lehetőségének az elmu­lasztását! Valóban a legnagyobb prob­léma a jelenlegi struktúrával, hogy a miniszteriális és az ön- kormányzati szint között nincs semmi, a hirtelen „kitalált” és a magyar közigazgatásban példa nélkül álló köztársasági megbí­zott intézmény jelenleg még nem igazán találja a helyét eb­ben a rendszerben. Emlékeze­tes székfoglalójában a minisz­terelnök egyszerűbb és kar­csúbb közigazgatást ígért, ami egyik vonatkozásban teljesült is, hiszen a megyei tanácsok korábbi „mammut-apparátusai” elolvadtak, a helyivel azonos szintű megyei önkormányzat csak töredék létszámokat fog­lalkoztat. Más vonatkozásban viszont csalóka a kép, hiszen nap mint nap derül ki, hogy a miniszteriális szinten „kitalált”, koordinált munkának, felada­toknak alsóbb szinten nincs végrehajtója, felelőse. (Például: sport, oktatási, művelődési stb. feladatok egy részének.) Ilyen­kor persze létre lehet hozni egy-egy újabb központi irányí­tású, dekoncentrált szervet, hi­vatalt, csak éppen az „egysze­rűbb és karcsúbb” közigazgatás elvét tévesztjük mindinkább szem elől. A megoldás? Elvileg roppant egyszerű: a „lemodellezett” (és javított!” elméletet kell megfele­lően összegyúrni a bevált gya­korlattal. A dolog rákfenéje per­sze ott van, hogy kik és milyen érdekektől vezérelve hogyan döntenek az ellentétek és a gyakorlatok beváltása kapcsán. Salgó (Azon természetesen lehet vi­tatkozni, hogy miben van igaza szerzőnknek, és miben nincs. Egy azonban bizonyos: min­denkit érint e téma közvetlenül is, ezért szívesen közölnénk mások véleményét is.) Tengelicen találkoznak Az Erdélyi Magyarok Tolna Megyei Egyesülete szeptember 14-én, szombaton délelőtt 10 órakor tartja havi találkozóját, ezúttal Tengelicen. A református istentiszteleten igét hirdet Apostol Pál lelkipász­tor, az egyesület pártoló tagja. A vallási türelem címmel elő­adást tart Nagy Károly mözsi re­formátus lelkész. A találkozóra minden tagot, és érdeklődőt szívesen elvár­nak. Előadás Sióagárdon Az MDF és a 228. számú jog- tanácsosi munkaközösség szervezésében a kárpótlási el­járással kapcsolatban 1991. szeptember 9-én, hétfőn este 7 órakor a sióagárdi általános is­kolában tájékoztató előadás lesz, melyre minden érdeklődőt szeretettel várnak, mivel a téma igen sok embert közvetlenül érint. Grafikai kiállítás Szekszárdon Szekszárdon, a Babits Mihály művelődési ház folyosógalériá­jában Mözsi Szabó István fes­tőművész „Vigyázó tornyok” című grafikai sorozatát láthatják az érdeklődők. Az erdélyi templomokat be­mutató metszeteket szeptem­ber hónapban tekinthető meg. A bankszakma többségi tulajdona Botos Katalin tárcanélküli miniszter a születendő banktörvényről tartott tájékozta­tót. Mint kijelentette: hiába terelik egyesek politikai vágányra a kérdést; ez a törvény elsősorban szakmai marad, noha vitatha­tatlanul vannak politikai kihatásai is. A készülő tövény két kardinális pontját - az állami, illetve a külföldi tulajdonlás ará­nyát- elemezve emlékeztetett arra, hogy a kormány privatizációs stratégiájában kie­melt helyen szerepel a bankszférában a nemzeti majoritás érvényesítése, de a kül­földi banktőke bevonása nélkül - jelenlegi gazdasági helyzetünkben - nem képzel­hető el működőképes magyar bankrend­szer. Stratégiailag is szüksége van az or­szágnak idegen befektetőkre, akik techni­kát, tudást hoznak, s felkészítik a jövő ma­gyar szakembereit. Ezzel közvetve is eme- lilTbankszakmánk színvonalát. Az állami részvételről szólva Botos Kata­lin kijelentette: ha a törvény szigorúan megkötné az állami tulajdon részarányát, miközben a magánszektornak szabad teret engedne, akkor ez utóbbi kerülne erőfö­lénybe. Éz persze, nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem lehet állami részvétel nél­kül bankot alapítani, mint ahogy erre már működő példa a vállalkozói bank. A tények, számok azt bizonyítják, hogy a híresztelések ellenére sincs elsöprő több­ségi állami tulajdon a magyar bankoknál, hiszen még akkora sincs, mint amekkora mondjuk Németországban az állami tulaj­donrész a bankszférában. Ezzel kapcso­latban nyomatékkai hangsúlyozta: már csak gazdasági szempontból sem mond­hat le az állam a banktevékenségből szár­mazó haszonról, így tehát ez a dominencia a nemzetközi gyakorlatban is általánosan elfogadott szokás volt és az is kell, hogy maradjon. Domi Ferenczy-Europress

Next

/
Thumbnails
Contents