Tolnai Népújság, 1991. szeptember (2. évfolyam, 204-229. szám)
1991-09-07 / 210. szám
ÍTOLNAIi , 8 NÉPÚJSÁG 1991. szeptember 7. Egészséges erotika Ezúttal szégyen nélkül egy tabu témáról Nagy vihart kavart amikor januárban Szekszárdon megnyílt az Erotich shop, nem csak a környéken lakók, de a város „tisztességes polgárai” is tiltakoztak a ellene. Vajon miért? Hiszen még annyira sem feltűnő, mint a hasonlóan garázsból kiépített szomszédos presszó vagy zöldséges bolt. Nem zajos és rothadt gyümölcs szaga sincs. Vajon mitől félünk? Hogy megrontják a gyerekeket? A bolt egyszerű, nincs kirakata, bemenni és vásárolni pedig csak felnőtteknek lehet. Megrontja a felnőtteket? Őket már nem kell félteni, aki hajlamos rá, eddig is megkereste a bűnbeesés módját. Gondoljunk csak az első nyugati utakra, hány honfitársunktól vettek el az éber vámosok pornónak minősített kazettát és szexújságot. Hányán meséltek arról baráti társaságban, micsoda éjszakai élet van kint, kupik, automaták, bárok. Az aztán ade- mokrácia! A szele már bennünket is megérintett. Dr. Johnen elvei Amikor találkoztam Sztáro- vics Jánossal, az Erotich shop tulajdonosával, meglepődtem. Egy, az öregedés első jeleit magán viselő férfira számítottam, aki a saját kiégett vágyait igyekszik leplezni egy ilyen üzlettel. Ehelyett egy fiatal, jó megjelenésű férfivel találkoztam. — Hogyan lesz az ember szexüzlet tulajdonos? — A 70-es évek végén, 20 évesen zenekart alakítottam és 4 üzletem volt. Dolgoztam éjjel-nappal, ha két ezer évvel ezelőtt szülétek, biztosan rabszolga vált volna belőlem, mert imádok dolgozni. 1980-ban, 24 évesen azért hagytam el ezt az országot, mert szűknek éreztem a lehetőségeimet. Bejártam a világ egy részét, Kanadában, a Fülüp-szigeteken, Ausztráliában vállalkozóként próbáltam megélni, igaz a kalandvágy is hajtott. Végül NSZK-ban telepedtem le. Üzletember vagyok, a munkámnak csak egy része az erotikus üzlet fenntartása. Be akarom bizonyítani, hogy ezt is lehet diszkréten és szakszerűen csinálni. Dr. Johnen német szexológus, ő dolgozta ki azokat az elveket, amelyek alapján ez az üzlethálózat működik. Ezzel már azt is elárultam, hogy nem csak Szekszárdon, de Pécsen is van boltunk, sőt Amerikában és Németországban üzlethálózatunk is. — Melyek dr. Johnen elvei? — Szakszerű tanácsadás és ismeretterjesztés. Mi csak egészségügyi végzettséggel vészük fel alkalmazottakat. Ingyenes orvosi tanácsadást biztosítunk szexuális problémákra. Fiatal házasoknak sokat segíthetnek a videokazettáink. Meg kell tanulni az örömszerzést is. Én hiszek abban, hogy boltjaink akár megmenthetik a már szürkülőfélben lévő házasságokat is, és nem egy harmadik felé fordulva, hanem egymásban keresnek megújulást. — Nem gondolja, hogy túl teljesítmény centrikus körülöttünk a világ? Az érzelmek, a meghittség háttérbe szorultak és a kapcsolatok csak a szexre egyszerűsödnek, ez különösen a fiatalokra jellemző. — Valóban, egy racionális világban élünk, ahol sodorják az embert az impulzusok. Én magam is sokszor vagyok stresszben amiatt, hogy vajon amit várnak tőlem annak meg tu- dok-e felelni. De mindenkinek önmagának kell felállítania a saját diagnózisát. Én nem írhatom elő senkinek, hogy neki ez vagy az lesz a jó, csak aki tanácstalan és hozzánk fordul, annak adunk útbaigazítást. — Milyen férfinek tartja saját magát? — Mindig is szexuális érdeklődésű voltam, de nem jobban mint a normális átlag. Nekem kell az az illúzió, amikor szerelmes vagyok, higgyek benne, hogy ő a legjobb és a legfontosabb és az az érzés is kell, hogy velem a másik meg van elégedve. A férfiak nagyon érzékenyek erre, bár sokszor állítanak ki magukról hamis képet baráti társaságban. Szeretik eljátszani a nagy bikát és közben egymást is cukkolják ezzel, pedig a nők 95 százaléka azt tartja, hogy az örömszerzés nem a méreteken, hanem a meghitt együttléten múlik. Én az egészséges szexuális életet hirdetem. „Mit csináltok, Fáni?” Nem tudom, megfigyelték-e már, de a szórakoztató műsorokban mindig a legnagyobb sikert azok a jelenetek aratják, amelyekben valami utalás van az intimitásra. Ha impotens férj a főszereplő, a nézőtér máris dől a nevetéstől. Az életben valahogy nem így van. Beismerem, hogy az Erotich shop körüli vita csak ürügy volt arra, hogy megkérdezzem a szakembert, mitől féltjük az „erkölcsünket”, egyáltalán van-e rajta mit félteni és vajon menynyire mennek körülöttünk jól a dolgok? Már csak azért is felmerülnek bennem ezek a kérdések, mert a képesújságok egyre népszerűbb rovatai közé tartozik az „orvos válaszol”. Név nélkül talán könnyebb erről beszélni. Dr. Benkó Sándor az egyetlen szülész-nőgyógyász a megyében aki régebben szexuál- pichológiai feladatokat is elvállalt. — Létezik ma már hivatalosan is szexuálpichológia, de olyan kevesen vannak ezek a szakemberek, hogy szinte ismerik egymást, és ez nem azt jelenti, hogy csak ennyire van szükség. A nőgyógyászok közül valamennyien tudjuk, hogy létezik a női panaszok egy bizonyos csoportja, amely a házasélet diszharmóniájára vezethető vissza. Ezek a megfejthetetlen alhasi panaszok. Aktív nőgyógyász nem is tud vele mit kezdeni. Tulajdonképpen ez adta az ötletet, hogy szexuális problémákkal is foglalkozzam • autodidakta módon.Ez nagyon időigényes munka volt, hiszen míg egy nőgyógyász 5-10 perc alatt fix diagnózist tud kiállítani, addig egy szexológus több órás beszélgetés után is csak találgat. Nagyon fontos a múlt felidézése, az első szerelmi élmény, lányoknál az első havivérzés megélése. Sokat jelent az anya hozzáállása, milyen példát mutat. „Havi bajként”, görcsökkel, fejfájással vagy természetes folyamatként éli át. Később a rendellenes menstruáció tünete lehet annak is hogy a feleség el akarja hárítani a szexuális együttlétet. A férj távoltartása egyértelmű a havivérzés idején, ezt produkálja tudat alatt a szervezet, amikor felborul a megszokott ciklus. Munkám során megfigyeltem, néha már az is segít ha kibeszélheti magát a beteg. — Vajon egymásnak miért nem mondják el a gondjaikat a párok, hiszen igazán mégis csak az segítene és orvos sem kell hozzá. — Az amerikai statisztikák szerint a nők fele soha nem jut el a csúcsig, legfeljebb színlelik. Ebben a neveltetésnek is nagy szerepe van, tele van tabukkal a család és már gyerekkorban leszoktatják arról, hogy kérdezzen. Pedig az életben azt az egy-két gyermeket leszámítva amit tudatosan vállal egy házaspár, nagyobb részben mégiscsak az örömszerzés lenne a házasélet célja. Nálunk szégyen ha valakinek pokoli öröme van a szexben, ő a legjobb esetben is fehérmájú. — A szakember szerint az erotikus boltok, filmek újságok segítenek-e a szexuális problémákon? — Biztos vagyok benne. Egy szép erotikus bugyi izgalmasabbá tehet egy kapcsolatot, vagy egy film akár ötletet is adhat egy unalomba fordult házasságnak. Én személy szerint örülök neki, hogy van ez a bolt, mert szükség van rá. — Az impotencia, a frigiditás mire vezethetők vissza, mik a gyökereik? — Ahány eset, annyiféle ok, de az kétségtelen, az alkohol, egyes gyógyszerek, a túlhaj- tottság hatással vannak a potenciálra. A férfiaknál ez „kézzel fogható”, a nőknél már bonyolultabb a helyzet, hiszen ha nem vallja be, nehezebb tetten érni. Mindenesetre azoknál a nőknél gyakrabban jelentkezik, akik meddőségre vannak kárhoztatva. Valószínű ennek lelki okai is vannak és ebben szerepet játszik a női identitás tudat zavara is. — Mennyire meghatározó későbbi életünk során az első szexuális kapcsolat? — Abszolút meghatározó. Ha fájt, ha kellemetlen , ha megalázó volt, nagyon sok problémát vált ki, amitől vagy sikerül megszabadulni, vagy cipeljük magunkkal. Eszembe jut az a sváb néni, akitől amikor megkérdeztem, miért csak egy gyermeket szült abban a korban amikor még nem volt fogamzásgátló, elmesélte, hogy a házasságuk első éveiben a szobájuk mellett az anyósa aludt és ahányszor csak meg- nyikordult az ágy, átkiabált: mit csináltok Fáni? Később pedig már nem hiányzott. Hol rontottuk el? Vera 34 évesen, két szülés után is lányosán csinos. Szőke, hosszú hajával, karcsú alakjával nyugodtan letagadhatna akár 6-8 évet is. Tanári diplomája van, de vállalkozó. Egy butikban dolgozik a belvárosban. Tizenkét éve ment férjhez. Nehezen indult a beszélgetés, amikor magáról beszélt nem nézett rám. Zavarban volt. — Nem a férjem volt az első az életemben, de az előzőkről azt gondoltam azért nem volt jó, mert nem voltam szerelmes. Aztán jött a nagy Ő, a férjem. Olyan más volt minta többi, férfias, vonzó. Jó volt vele összebújni, de azt az érzést, amit szaknyelven úgy hívnak, hogy orgazmus, soha nem éreztem. Az elején még bizakodtam, talán majd összeszokunk, de ő csak magára figyelt. Előfordult, hogy utánna megkérdezte: ugye jó volt? Mit lehet erre mondani. Attól féltem, ha megmondom neki az igazat, a férfiasságát bántom meg vele. A hibát egyébként is magamban kerestem. Aztán jöttek a gyerekek, már más értelmet kapott a házasságunk. A maradék vágy is elmúlt. Most is tisztelem őt, de néha úgy vágyom arra, hogy igazán, szerelmesen tartozzon hozzám egy férfi. Nem tudom hol rontottuk el. Mauthner Ilona Csip-csup csodák Gazolás írás közben Többféle formája létezik. A be-, meg a ki-, ami köztudottan utálatos munka. Annál talán csak az ablakpucolás lehet rosszabb. De hát ha esik az eső, nő a gaz, sokkal jobban mint a virágok. Sőt, a gaz akkor is nő, ha az eső nem esik. Az ember csak szemezget a gazzal napokig, aztán nincs mese, meg kell lennie. A szúnyogok elbújnak a félméteres zöldben, és alattomosan támadnak. Szörnyű egyedül, rém szerencsétlennek érzi ilyenkor magát az ember. Sehol egy felmentő sereg csak a szúnyogok. Jó meleg van, már kupacokban gyűlik a járdán a gaz, de a kertben mintha ez meg sem látszana. Egyszer csak látogató köszön oda: — Csókolom! Van valamije? Felnézve a gazolásból a kérdezőre, aki negyven év körüli, tiszta ruhába öltözött asszony, kipréselek magamból egy humoros választ. Van! Gazom van, de az jó sok. — Nem baj, csókolom, majd én segítek, ne tessék félni, szorgalmas vagyok én, tudok én dolgozni, Nagydorogról jöttem, mert délután temetjük az unokahugomat, fiatalon meghalt, mindig krákogott, vagy mi a fene baja volt, aztán gondoltam, eljövök jó korán, hátha valamit találok a kukák mellett, azóta járom a várost, de tessék mán nézni, még semmi sincs a szatyromban, pedig otthon kérem három gyerek vár, meg itt a nyakunkon az iskola, az az átok uram meg elhagyott! Hogy a gyehenna égesse meg, de nem is bánom, most legalább az a kevés ami összejön, a miénk a gyerekekkel, tetszik mán látni ez a fele már meg is van, segítek én magának aranyos kedves naccsága, szeretek én dolgozni, azelőtt házakhoz is eljártam, mindenhol nagyon szerettek, mert dógos voltam, meg nem ragadt az én kezemhez semmi, csak a kapa nyele, azért ha vóna a naccságának valami fölösleges holmija, na nem kérem, isten ments, nem azért segítek, anélkül is megtenném, hát csak nem nézném, hogy egyedül csinálja itt, ha meg mégis lenne, amíg én itt odahordanám a kukába a gazt, addig összeszedné aztán kihozná ide nekem, mert a világért sem zavarnám ám az otthonában a naccságát. A gazolás véget ért, az én asszonyom bekukázta a gazt, én meg guberáltam a szekrényemben és első felindulásomban, mindent összeszedtem amit csak gondoltam, hogy három kamaszodó gyerek használni tud. Hálás voltam. Azért, mert megrövidítette a gazolás utálatos munkáját, de leginkább azért, mert nem vártam tőle a segítséget, nem kértem és ő sem várta el a fizetséget. Egymásra találtunk, pedig nem is kerestük egymást. Hihetetlen, hogy még gazolás közben is történhetnek csodák az emberrel. Sas Erzsébet (Gyertyafény) Valami zavar támadt, elsötétült a világ, gyertyafény mellett írom ezeket a sorokat. A gyertyatartó régi, biedermeier darab, súlyos sárgaréz, több kiló, hogy a nyugtalan álmú férfiú, aki este megterhelte a gyomrát, ne tudja leverni az éjjeliszekrényről, vagy miként abban az időben mondták, a nathtkasztliról. Védelmi célt is szolgálhatott, mert ha valaki bemászott a nyitva felejtett ablakon, a gazda legott agyoncsaphatta vele. Nálam békésebb dolga van, mint például most is, amikor ezeket a sorokat írom. Kazinczy írt gyertyafénynél, Petőfi és Arany is, utoljára talán Krúdy, midőn kikapcsolták a villanyát. A villany újkori találmány, a századfordulón kezdett terjedni, azóta a villamosítás minden országban a gazdasági és politikai program része lett. Gyerekkorom kisvárosában villannyal világítottunk, de abban az időben általában helyileg gondoskodtak az áramról. Nálunk a vasútállomás mellett volt a villanytelep, csinos épület, nagy ablakokkal, melyek előtt, ha esténként arra vitt utam, szívesen bámészkodtam. Bent gépek kattogtak, közöttük néhány férfi járkált, munkazubbonyban, komoly méltósággal, a dugattyúk működését ellenőrizve. Újév éjjelén pontosan éjfélkor, egy percre megállították a gépeket. Ilyenkor megilletődve álltunk a sötétben, a felnőttek kezében meg se rezzent a pohár, s mindenki arra gondolt, elmúlt egy év. Öregapáméknál, a régi ará- csi házban, melyben dédapám is élt, nem volt villany. Esténként gyertyát gyújtottunk, s úgy ültük körül az asztalt, mint a kísértetek, s ma már, annyi idő után, úgy látom, hogy a sejtelmes fényben a falra vetődő árnyékunk valóságosabb volt, mint mi magunk. Ezután csak a háború végén ültem gyertyafényben, egy somogyi faluban, ahol meghúztuk magunkat. Éjszakánként a hóesésben a benyomuló katonák vonultak a kihalt utcán, prüszkölő lovakkal és vonító ebekkel, melyek megrakott szánkókat húztak. Nem tudom, miféle csapattest volt, később soha nem láttam hasonlót. Félve néztük őket a kis ablakon át, a gyertyafényben imbolygó szobában. Mindez romantikus volt, borzongató kellék egy felesleges reményhez. Milyen a világ gyertyafénynél? Berzsenyi könyökére dőlve szemlélte a kanóc pislogó lángját, Petőfi azt írja, „gyertyám homályosan lobog”, s ez a kétes fény csak elmélkedésre való, ilyenkor a világ összeszűkül, ami kívül rekedt, bizonytalanul lebeg a nehezen meghatározható térben. így üldögéltem azokon a baljós téli estéken is a Somogy megyei faluban, 1945 elején, amikor csak azt lehetett tudni, hogy valami elmerült az időben. Az utcán orosz katonák kurjongattak, s a részvétlen csillagok alatt reménykedve és rettegve vártuk a reggelt. A szökevények, akiknek számát én is szaporítottam, fellélegeztek, ez volt az egyetlen bizonyosság. Most, ebben a történelmileg indokolatlan gyertyafényben, amikor kis időre cserben hagyott a technika, a régi falusi esték emléke a félhomály kiszolgáltatottságát hozza visz- sza. Jól tudjuk, a gonosz szellemek élnek sötétben, a föld mélyén vagy általunk ismeretlen helyen. Az Akheron, a görög alvilág folyója, a föld alatt hömpölyög, az óperzsa vallásban Ormuzd a fény, a jó, Ahrimán a sötétség, a gonosz ura, s ez a kettősség végigkíséri az emberiséget. A tömlö- cök mélyén is sötét van, a pokol, a zsidó seól, az örök sötétség birodalma, s Krisztus is „szállá alá poklokra”, pontosabban a limbusra, a pokol tornácára, hogy az ott várakozóknak hírül vigye a baszileia, a mennyek orszáqának örömhírét. A jelenségek élesen szétválnak, világosság és sötétség kibékíthetetlenül áll egymással szemben. Aki fényözönbe kerül, nem vet árnyékot, akkor sem, ha szerencselovag, félművelt szédelgő, a sötétségben minden elmosódik, anyagtalanná válik, a koncepciós per áldozatát épp úgy elnyeli, mint a gonosztevőt. A gyertya állítólag meghitt, családias, a valóságban azonban büdös, imbolygó fénye megbízhatatlan. Kevés fényt ad, a fél méteres sugarú körben elidegenednek a tárgyak, s miután ennyi a világ, minden felértékelődik, ami érzékelhető. Veszélyes pillanat. Babits versbeli utitársa, aki Vajtán szállt föl a sötét éjszakai vonatra, gyertyakészletet vesz elő s ennek „szokott fényével szűkíti magának a világot”, hogy ne lásson semmit a kinti valóságból, „ne gondoljon arra, mi van ott - mi van messze a téli mezőkön”. A gondolat végtelen tereket képes bejárni, csak ne korlátozza útját sanda érdek, rövidlátás, s arra is ügyeljünk, hogy ne szakadjon meg az áramkör. Nálunk túl gyakran volt áramszünet, ma sem elegendő a világosság, ilyenkor gyertyaláng mellett ülünk az elbizonytalanodott világban. Folytathatjuk Babits versét: „Ó, istenem, ha valamennyien együvé ülhetnénk még egyszer, akik szeretjük egymást..1917-18 telén írta, de írhatta volna később is, bármikor, folyamatos áram- szüntben élt ő is, mert a „jól fésült szakállú urak”, mint utitársa, mind maguk köré szűkítették a világot s ellenségesen néztek mindent, ami gyertyájuk fényén kívül esett. Egyre nyugtalanabbul figyelem gyertyám homályos lobo- gását s reménykedve gondolok a fényre, amikor végre minden visszakapja valós formáját, föloszlik Ahrimán sötétsége s egymásra találnak azok, akiket eddig elrejtett a homály. Csányi László
