Tolnai Népújság, 1991. szeptember (2. évfolyam, 204-229. szám)

1991-09-07 / 210. szám

1991. szeptember 7. (tolnai) tÍEPUJSAG 9 Egy választás anatómiája Májusban megüresedett a dunaföldvári általános iskola igazgatói széke. A vezetői feladatokat ideiglenesen megbízott igazgató látja el. A tanév kezdete előtt néhány nappal a tantestület három je­lölt közül új vezetőt válasz­tott. Kíváncsiak voltunk, mi­lyen körülmények között zaj­lik a választás, hisz ebben az intézményben is most került sor első alkalommal ilyen ak­tusra, amikor több aspiráns indult a székért. Riportunk­ban a leginkább érintetteket szólaltatjuk meg. A tantestülettől a legkeve­sebb szavazatot Teleki Károly kapta, aki korábban az iskola zenei tagozatának vezetője volt, de ez év májusában felállt a székéből. — Vannak Földváron, akik úgy gondolják, hogy még az igazgatóválasztás előtt Ön úgymond fejjel rohant a falnak a zeneiskola miatt... v — Nem, azt hiszem inkább bedobtam a törülközőt, mert egyszerűen nem látok megol­dást. Az épületünket elvették, délután négytől este kilencig kü­lönböző helyeken kellene taní­tani, ami szerintem kivitelezhe­tetlen. — Korábban - mi is beszá­moltunk róla - volt itt egy „mentő ötlet”. — Igen, az ebédlőből lett volna zeneiskola, meg is írtam az önkormányzatnak, hogy ez számomra elfogadható és ha ez megvalósulna, akkor visz- szamennék dolgozni. — Miért utasították el a ja­vaslatot? — Mert be kellett volna zárni miatta egy óvodát. Máshová kellett volna a gyerekeknek jár­niuk. Sajnos nem volt jól előké­szítve a dolog. Tíz éve dolgozom itt a fe­leségemmel, és ez volt a nyol­cadik épület, amiben tanítot­tunk. Szinte évről évre vándo­roltunk. Egyszerűen megun­tam. — Ha ez így van, akkor mégis milyen reményekkel pá­lyázta meg az igazgatói szé­ket? — Ezt a problémát megol­dani csak az iskola igazgatói székéből lehet, mármint ennek a hatalmas iskola-konszernnek a szétválasztását. Négy óvoda, egy gyógypedagógiai és tulaj­donképpen két általános iskola van - rengeteg épületben. Min­den intézménynek pályázat út­ján betölthető vezetői széke lett volna... Mivel magyarázza, hogy ilyen kevés szavazatot kapott? Mindössze tizenhármán voksol­tak ön mellett. — Nem csináltam hadjáratot - mint a kollegina - nem vittem disznótoros sültet... No meg, voltak egyéb körülmények is, amelyek ellenem dolgoztak. A választás előtt, amikor a prog­ramomat szóban kiegészítet­tem, a megbízott igazgató föl­állt, és azt mondta, hogy őt az önkormányzat azzal bízta meg, hogy ha valamelyik pályázó olyat mond, ami törvény- ellenes, vagy ütközik valami­vel, azt ő itt mondja el. Az első pályázónál bent sem volt, a másodiknál körülbelül a felénél jött be, az enyémet végigülte. Utána azt mondta, hogy az el­képzeléseim kivitelezhetetle- nek, és hogy azokkal az ön- kormányzat nem ért egyet. — Azt mondják Önről, hogy álmodozó. Olyan dolgokat sze­retett volna megvalósítani, ami­nek semmiféle alapja nincs. — Álmodozás az, hogy első­től harmadik osztályig legyen tornaterem a gyerekeknek? Le­het, hogy álmodozás, mert nem lesz sosem. Na de, akkor minek ez az egész? Álmodozás, hogy az óvodát különválasszák az ál­talános iskolától? Álmodozás, hogy legyen önálló zeneiskola? Az lehet, hogy álmodozás, hogy én eladtam volna a Jókai utcai épületet, annak az árából tantermeket építtettem volna a központban. — Hogyan érzi most magát? — Nagyon megnyugod­tam ... Ami izgat, egyedül a gyerekeim sorsa ... Hiszen a mostani vezetőket nem a gyermekszeretet hajtja, hanem a hatalomvágy. — Ez nagyon súlyos vád. — Tisztában vagyok vele. — Feladta? — Ha az embertől elveszik a kardot, akkor mivel harcoljon? Abban azonban biztos vagyok, hogy ez a felállás nem marad­hat sokáig. Ezt én a - régi - párt utolsó verdesésének ér­zem. — És most mihez fog? — Várunk a feleségemmel együtt, ő visszament GYED-re, én munkanélküli vagyok, de bí­zunk benne, hogy lesz itt még önálló zeneiskola, és akkor visszamegyünk dolgozni. Jászberényi József, az iskola megbízott igazgatója elutasítja Teleki Károly vádjait: — Teleki úr olyan kiegészí­téseket fűzött a pályázatához, amelyeket ott kifogásolnom kel­lett. Bejelentette, hogy egy elő- szállási hölgyet kíván idehozni gazdasági vezetőnek. Dilettan­tizmussal vádolta az intézmény vezetését. Az iskola megosztá­sáról pedig szó sem lehetett, ez az önkormányzatnak kikötése volt. — Ezt Ön, mint az önkor­mányzat által felkért megbízott igazgató, vagy mint a tantestü­let egy tagja mondta el? — Is-is. Amikor kifogásolta, hogy a másik két jelöltnél nem voltam bent, akkor visszavon­tam. Egyébként tényleg kicsú­szott a számon, hogy a polgár- mester úr megkért... — A polgármester úr tartotta megvalósíthatatlannak Teleki úr programját? — Nem, hanem arra kért, hogy ha valamelyik pályázó megvalósíthatatlan dolgot mondana a választási előny miatt, akkor feltétlenül szóljak. Petrovics Józsefné - hu­szonnégy szavazatot kapott - a második helyen végzett. — Tizennyolc évvel ezelőtt kerültem Dunaföldvárra, akkor kezdtem el itt dolgozni. Mate­matika-fizika szakos vagyok, 1980-tól ’85-ig felső tagozatos igazgatóhelyettes voltam. Utána a nagyközségi pártbi­zottság titkára lettem, és ta­valyelőtt jöttem vissza az isko­lába dolgozni. Jelenleg általá­nos igazgatóhelyettes vagyok. — Mit szeretett volna Ön megvalósítani? — A programom hasonlított a nyertes kolléganőéhez: szor­galmaztam a csoportbontást, mégpedig a gyerekek képessé­gei alapján, és nagyon fontos­nak tartom a nyelvoktatást. In­dítottam volna tagozatokat, és hatodik osztály után lehetővé tettem volna, hogy a gyerekek a humán, vagy a reál tantárgyak irányába indulhassanak el. Azt hiszem, hogy én egy picit ott veszítettem, hogy a fiatalok és az alsó tagozatosok engem nem nagyon ismernek. — És a kolléganője mivel győzött? — Ő sokkal régebb óta dol­gozik itt, talán ezért, és nem megvalósíthatatlan a prog­ramja. — Mit gondol, tudnak majd együtt dolgozni? — Úgy gondolom, hogy min­den vezetőnek meg kell adni a lehetőséget, hogy maga vá­lassza meg a vezetőtársait. Amikor őt az önkormányzat ki­nevezi, én felajánlom, hogy le­mondok igazgatóhelyettesi funkciómról, és rábízom a dön­tést, hogy ő akar-e vetem dol­gozni. — A választásnál okozott-e hátrányt, hogy ön korábban a pártbizottságon dolgozott? — Ebbe inkább ne menjünk bele... — Mégis: hogyan élte meg Ön ezt a választást? — Ez „benne volt” az elején, hogy van első, második és harmadik helyezett. Nem vá­lasztott rosszul a tantestület, mert a kolléganő szakmailag is alkalmas arra, hogy az iskola vezetője legyen. Az igazgatóválasztáson a tantestület nyolcvannyolc tagja közül nyolcvanhármán voltak je­len, közülük ötvenegyen adták voksukat Lóki Istvánnéra, a je­lenlegi alsó tagozatos igazga­tóhelyettesre. Ezzel megválasz­tott igazgató lett, ám a végső döntést a helyi önkormányzat mondja ki, a következő ülésen határoznak arról, hogy kineve­zik-e igazgatónak. — Ismerve a képviselőket, tudom, hogy lesz közöttük, aki nemmel fog szavazni, de abban bízom, hogy a többség igen­nel ...- kezdi Lóki Istvánné, majd így folytatja: - Talán meg is van rá az esélyem. — Milyen indokokat hozhat­nak fel Ön ellen? — Korábban az iskola párt­titkára voltam, és nyilván van­nak olyanok, akik szerint emiatt nem vagyok alkalmas a funkció betöltésére. Én merem vállalni a múltamat, és nem szégyel­lem. Engem akkor is emberként is, kollégaként is kedveltek - úgy érzem. Ezért mertem in­dulni a választáson. — Mit gondol, mivel győzött? —1 Tizenhét éve vagyok az alsó tagozat vezetője, és így volt lehetőségem, hogy maga­mat is megismerjem. Persze, rengeteget változtam az elmúlt években. Határozott típus va­gyok, és gyakran előfordult, hogy hirtelen, nyersen, nem csomagolva mondtam meg a véleményemet. Amikor szóltak emiatt a kollégák, akkor elgon­Jaszberenyi József: Kifogá­soltam Teleki úr programját. dolkodtam rajta és megpróbál­tam lefaragni belőle. — Most már jobban csoma­god , — Nem vagyok olyan indula­tos, de ugyanolyan őszinte va­gyok, mint korábban. — Úgy gondolom, elég nagy gondot vett most a nyakába. Mihez szeretne hozzányúlni, ha kinevezik? — Nemcsak szeretnék, ha­nem már most szeptemberben elkezdjük megvalósítani az el­képzeléseimet. El akarjuk fo­gadtatni a szülőkkel, hogy ez az iskola valóban gazdagítja a gyerekeket és nemcsak a taní­tási órákon. Az alsó tagozatban egésznapos iskola működik, délután heti háromszor fél órá­ban angolt és németet tanítunk, de lehetőségük lesz zenélni, képzőművészettel foglalatos­kodni és sportolni is a tanulók­nak. Ma egy iskolának másként kell működnie, mint korábban. Ahhoz, hogy a polgármestert meg tudjam győzni arról, hogy a költségvetésemet ne csök­kentse, meg kell mutatni, hogy mi mindent tudok csinálni. — A zeneoktatásról jut eszembe: Teleki Károly fel­mondott ... — Amíg a helyét nem tudjuk szakképzett zenetanárral betöl­teni, tanítónők — akik korábban zeneiskolába jártak — fogják helyettesíteni. — Úgy vettem észre, hogy önök között a Teleki úrral sze­mélyes ellentétek feszülnek. Ő például sérelmezi, hogy egy ko­rábbi ötletét - egy úgynevezett táncos osztály létrehozását - ön torpedózta meg. — A személyeskedő meg­jegyzésére a disznótorosról csak annyit, hogy nálunk az a szokás, hogy ahol vágnak disz­nót, az a kolléga hoz egy kis kóstolót. Én sem tettem más­ként. Ami a táncos osztályt illeti: azt akarta, hogy a három első osztály közül válogathassa ki a Lóki Istvánné: Nem a hatalomvágy vezérel. gyerekeket ebbe az osztályba. — Ez miért jelentett gondot? — Ez ellen egységesen lé­pett fel az alsó tagozat, mond­ván, hogy ez nem zenetagoza­tos általános iskola. A Teleki úr nem csinált titkot abból, hogy egy elit osztályt akar indítani, és ezzel én nem értettem egyet, mert úgy gondolom, hogy nincs szelektáló szerepe az általános iskolának. — Ezek szerint ön minden­féle tagozat beindításától ide­genkedik? — Nem, én a Teleki úr mun­kájával nem voltam megelé­gedve. Én tehát emberileg tilta­koztam, hogy olyan ember vá­logasson, aki nem következe­tes a munkájában. — Teleki úr szétbontotta volna ezt a nagy iskolát, ahová több, mint ezer gyerek jár. — Én a lehetőségekhez mé­rem a tennivalókat. Egyelőre nincs meg a feltétele annak, hogy önálló zeneiskola legyen, de egy zeneiskola nem attól zeneiskola, hogy egy épületben van, hanem hogy ott zenélnek, ott tartalmas munka folyik. Ami a szétválás többi részét illeti: később lehetségesnek tar­tom, hogy a jelenlegi nagy isko­lából két kisebb legyen - tegyük fel egyházi iskola legyen az egyik - de ehhez is meg kell te­remteni a feltételeket. Engem nem a hatalomvágy vezérelt, ahogy a Teleki úr mondja, nem akartam én min­denáron igazgató lenni, inkább ő csinál presztízskérdést abból, hogy a tagozat, amelynek veze­tője volt, nem lehetett önálló in­tézmény. Kívülről nem illik, nem ta­nácsos és nem etikus „ítél­kezni” e komoly konfliktuso­kat hordozó történet szerep­lői fölött. E sorok írója sem teszi meg, azzal a megjegy­zéssel, hogy a szavaknak hi­telt bizonyára a tettek adnak majd. Hangyái János Vita a Szekszárdnál építendő Duna-híd körül A híd túl messze van? Az átkelésért majd fizetnünk kell Régi téma már a Szekszárd térségében megépítendő Duna-híd sorsa, hiszen éppen egy évtizede húzódik az elkép­zelés megvalósítása. Ennek oka természetesen mindig a pénzhiány volt, de most, hogy van már koncessziós törvé­nyünk, nyitva áll a lehetőség, hogy külföldi befektetők pénzé­ből felépüljön a híd és a hozzá kapcsolódó, a 6-os és az 51-es utakat összekötő útszakasz. Időközben azonban a Co­nexus Rt előállt a - már szin­tén közismert - déli autópálya koncepcióval, amelyet ugyan­úgy koncessziós alapon kíván­nak megépíttetni. Az e célra lét­rehozott Déli Autópálya Kft-hez valamennyi érintett önkor­mányzat csatlakozott, s így — érthető módon - az igényeknek megfelelően sűrűn változott a nyomvonal. Természetesen va­lahol az autópályának is talál­koznia kell a Dunával, tehát szükség lesz egy hídra. Logi­kus lenne a két elképzelés egyesítése... A híd-ügyben azonban heves vita bontakozott ki újabban a Közlekedési, Hír­közlési és Vízügyi Minisztérium, valamint a Déli Autópálya Kft között a híd helyét illetően. — Pontosan mi a különbség a két elképzelés között? - kér­deztük Rikker Istvántól, a Szekszárdi Közúti Igazgatóság igazgatójától. — Az eredeti tervek szerint a híd a Duna 1498,2 folyamkilo­méterében, vagyis a Sió-torko­lattól kicsit északra, a Bóni és a Karászi fok között épülne fel. A kft viszont azt szeretné, ha ettől néhány kilométerrel feljebb, a Doromlásnál létesülne. — Melyik a jobb megoldás? — A két hely annyira közel van egymáshoz, hogy a híd és a hozzá kapcsolódó utak gaz­dasági, területfejlesztési hatá­saiban nem lehet lényeges kü­lönbség. Praktikus érvek azon­ban az eredeti, minisztériumi elképzelés mellett szólnak. Itt ugyanis 1981 óta jelentős költ­ségekkel folynak a szükséges helykijelölési, úthálózat-kapcso­lati, vízügyi, hajózási, talajme­chanikai, környezetvédelmi és egyéb vizsgálatok, az egész híd-ügy olyan stádiumban van, hogy már a nemzetközi pályá­zaton dolgoznak, amely még ebben az évben elkészülhet. Az autópályához kapcsolódó híd esetében viszont még csak a megvalósíthatósági tanul­mánynál tartanak, s az új terület megkutatása igen költséges és ráadásul hosszú időt venne igénybe. — Mennyi idő alatt épül­hetne fel a híd? — Mintegy két-három év szükséges hozzá a megvizsgált területen. — Bármelyik elképzelés is valósul azonban meg, minden­képpen csak koncessziós kere­tek között épülhet a híd. Ez azt jelenti, hogy hídpénzt kell majd fizetnünk, hogy a befektetőnek megtérüljön a beruházás. Mi­lyen lesz ez a híd és hogyan történik majd az átkelés? — Mindenképpen kétszer két sávos lesz, s ennél több sá­von kell a hídfőnél a fizetőhe­lyeket kialakítani, hogy ne le­gyen torlódás. Ez kissé meg­drágítja a beruházást, de elke­rülhetetlen. A fizetés módjára számtalan lehetőség alakult már ki a világban, bérleti, kész­pénzfizető, mágneskártyás és egyéb rendszerek vannak, de azt majd a beruházó dönti el, hogy melyiket választja. — A Déli Autópálya Kft ter­mészetvédelmi szempontokra is hivatkozik, amikor a hidat fel­jebb akarja megépíteni... — Az eredeti elképzelés szerinti nyomvonal sem érinti a gemenci tájvédelmi körzetet, hanem attól északra halad, természetes határvonalként ott van köztük a Sió. Véleményem szerint ez a megoldás sem ve­szélyeztetné Gemenc ökológiá­ját. Áz persze nyilvánvaló, hogy csak a természetvédelmi szak­emberek bevonásával létesít­hető egy ilyen objektum. — Térjünk vissza végül még az autópályához. Ön szerint mennyi a megvalósulás esé­lye? — Nem látom pontosan az autópálya filozófiáját, illetve, amire a szervezők hivatkoznak, az véleményem szerint nem ül teljes mértékben. A kelet-nyu­gati kapcsolatok, az átmenő forgalom fontos számunkra, de ott van már az M1-M7-M3-M5 autópálya-rendszer, amelyet egyszerűbb lenne befejezni, mint egy új, 650 kilométeres au­tópályát építeni. A tervezett déli autópálya térségének gazda­sági potenciálját, feltételezhető fejlődését ismerve, szerintem túl nagyvonalú ez az elképze­lés. A nyomvonal nagyon jó, ez kétségtelen, de talán praktiku­sabb lenne autóúttal indítani, és később - ha az igények való­ban szükségessé teszik - bőví­teni. Ezt a kérdést persze nem én fogom eldönteni, hanem azok a külföldi befektetők, akik a pénzt adják - vagy nem adják - hozzá, és akik nyilván alapo­san mérlegelik majd, hogy a be­fektetésük mennyi idő alatt té­rülhet meg. -árki­Szekszárdhoz a bajai híd van a legközelebb. Előnye, hogy ezen ingyen átkelhetünk. Teleki Károly: Álmodozás, hogy tornatermet akarok?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents