Tolnai Népújság, 1991. szeptember (2. évfolyam, 204-229. szám)

1991-09-07 / 210. szám

1991. szeptember 7.

(tolnai) , , —

^NÉPÚJSÁG 5

A kocsmában ketten támasztják a pultot, múlatva az ősz eleji délelőttöt. Lassan fogy a sör, a beszéd sem mozdul igazán.

— Kit érdekel, hogy Somogy vagy Tolna? Nem is mentem el szavazni, nekem egyre megy... Ez is Magyarország, meg az is. Nem lesz ettől se jobb, se rosszabb.

A faluban sokan nem így gondolkodnak. A kérdés, hogy Tolna vagy Somogy, az elmúlt évek egyik fő kérdésévé vált Attalán. Még az „átkos egypártiban” kezdődött a mozgolódás, amely azt célozta, hogy a falu visszakerülhessen régi megyéjébe, ahonnan erőszakkal szakították ki. Dombóvárnak ugyanis szüksége volt vonzáskörzetre, hogy várossá avanzsálhasson, ehhez pedig túl közel volt a megyehatár. „Kicsit” arébb tolták hát, így aztán Kapospulával „társbérletben” Attala is kivívhatta a „vonzástelepülés” címet.

Tavaly még sokan másképpen vélekedtek arról, hogy hová tartozzon a falu, volt, aki akkőr a „Tolna-pártiak” táborába tartozott, s mostanra a Somogyba visszakészülők egyik lelkes tagja lett.

Nem történt ez másként ebben a faluban sem, mint bárhol az országban: némi politikai felhangja volt mindig is a kérdésnek. A tavalyi falugyűlésen úgy döntöttek: legyen népszavazás a hovatartozásról. Amikor idén a polgár- mester elvitte Kaposvárra az önkormányzat levelét, melyben kérték, hogy Somogy mondjon véleményt: fogadja-e a falut, többen megijedtek, hogy ez már a csatlakozást jelenti. A somogyi önkormányzat kinyilvánította fogadó- készségét, ám ennek „csak" annyi volt a jelentősége, hogy igenlő válasz esetén Attala mehet, no meg, hogy a nyilatkozat nélkül nem tarthatták volna meg a népszavazást.

Attala nem megy. Erről alig két hete döntöttek népszavazáson a polgárok, s a „somogyosok” meglehetős vereséget szenvedtek. A szavazás utáni - nálunk még sajnos szokásos - vádaskodások persze itt is előkerülnek: ki, mikor, hogyan sértette meg a kampánycsendet, ki, hol agitált ide vagy oda, de igazán komolyan senki nem foglalkozik a kérdéssel. Talán, ha szorosabb lett volna az eredmény ...

A polgármester, Bognár Zoltán nem rejti véka alá, hogy nem örül az eredménynek, s annak sem, hogy lapunk úgymond megszellőztette, hogy a képviselők közül néhányan emiatt elveszítették az önbizalmukat. Felvetem, hogy a népszavazás után beszélgettem a jegyző úrral, és megkértem, segítsen összehozni valakivel a képviselők közül, akik a népszavazás miatt lemondtak, amire a jegyző úr ígéretet is tett. (Amikor személyesen találkoztunk, a jegyző úr félreértésre hivatkozva azt mondta, hogy ő azokra a képviselőkre gondolt, akik még a tavasszal más miatt - alább kiderül, hogy miért - mondtak le.)

Nehezen indul a beszélgetés a polgármester úrral, bizalmatlanul nézi a magnómat. Aztán kiderül, hogy valóban volt szó arról, hogy néhány képviselő esetleg lemond, de az nem képviselő-testületi ülésen hangzott el.

Rövid polémia kezdődik köztünk a polgár- mester úrral, hogy helyes volt-e, hogy megírtuk, hogy elbizonytalanodtak a képviselők, végül is abban maradunk, hogy a sajtónak joga van a polgármesteri hivatalon kívül máshonnan is információt szerezni, a hivatalnak és a testületnek pedig joga van ennek nem örülni.

— Az önkormányzat nagy része szerette volna, ha a falu ismét Somogyhoz tartozik, hisz közülünk is többen éltünk itt a Somogy megyei időszakban - kezdi a polgármester, a „tárgyra” térve, aztán így folytatja: — Sehol nem nyilatkoztam azonban, hogy kizárólag Somogybán érezném jól magam. Az azonban, hogy hivatal szerint Tolna megyénél maradtunk, nem zárhatja ki egy embernek a szívéből azt az érzést, hogy ő továbbra is nosztalgiát érez Somogy iránt. Hogyne érezne, hisz a születési helyünk. Egyet tudomásul kellene vennünk, amit sajnos a község lakossága nem vett úgy tudomásul, mint a képviselő-testület: Szekszárd nagyon messzi van hozzánk. Bármilyen érzelmi kötelék is fűz bennünket hozzá, a költségek lényegesen magasabbak, mint Kaposvár esetében lennének. Akár a beutazásra, akár az időre gondolunk. A másik dolog, amit érzünk - lehet, hogy nem jól érezzük? - hogy szélsők vagyunk. Szélső település, bizonytalan státusszal. Lehet, hogy a népszavazás után a megyei vezetés is egy kicsit talán majd jobban fordul irányunkba, lehet, hogy mi is feléjük. Bízom benne, hogy „össze tud állni” az eddiginél egy építőbb kapcsolat.

—- Szentivánpusztán kívül milyen égető gondok vannak még?

— Van itt egy kétaknás kemence, lehetne egy pékséget nyitni, de péket még nem találtunk hozzá. Akartunk egy húsboltot, de a vállalkozó nem tudta vállalni, hogy a „KÖJÁL” által támasztott követelményeket teljesítse. Legutóbb azt mondta, hogy egy sörbárt fog nyitni - nem tudom, hogy most arra van-e szükség -, szóval a négy italkimérő mellett megnyílik az ötödik is ... Nagy szükségünk lenne egy mini ABC-re, gyaloghidat akarunk építeni - társadalmi munkában - a Kapóson át, hogy a csornai szőlőhegyet könnyebben lehessen megközelíteni.

Sok gondot hozott felszínre a rendszerváltás, ugyanakkor életre hívott egy olyan szemléletet, hogy nem mindent csak pénzből lehet megoldani. Úgy gondolom, hogy aki idejön hozzánk, az meggyőződhet róla, hogy nálunk is így van.

Nagyon sajnálom, hogy az önkormányzatok nem működhetnek valódi önkormányzatokként, hiszen hiányzik a törvényi szabályozás. Három képviselőnk is lemondott a mozgássérülteknek nyújtandó támogatások és a szociális segélyek miatt. Úgy érezték, hogy a törvény és az érzéseik közt óriási a szakadék. Vagyis az önkormányzat a saját ügyeiben maga szeretett volna dönteni.

— Ön tiszteletdíjasként végzi a polgármesteri munkát, egyébként pedig méhészkedik.

— Igen, nyáron hetente egyszer, egyébként pedig kétszer-háromszor jövök be, de az állampolgárok számára elérhető vagyok az év háromszázhatvanöt napján. Különben fura a mi helyzetünk - tiszteletdíjas polgármestereké -, hiszen van szép titulusom, van egy szép tiszteletdíjam, de egyébként munkajogi szempontból sehová sem tartozom. Nagyon szeretném, ha illetékes helyen ezt felülvizsgálnák.

Orbán Imre Tolna-párti volt kezdettől fogva. Feleségével együtt határozottan visszautasítja azokat a vádakat, miszerint a kocsmájában ingyen kapott sört, aki annak idején a mostani polgármester ellen szavazott, vagy a népszavazásnál Tolna mellett volt.

— Nem értem, hogy a polgármester miért akarta, hogy a falu Somogy megyéhez csatlakozzon, ha a Dombóvári szolgáltatásokat akarja igénybe venni... Egyszerűen érzelmi alapon akartak ők visszamenni Somogyba.

— Eltekintve attól, hogy önök ellenlábasok voltak a népszavazás előtt, mit gondol, alkalmas ez az önkormányzat a falu vezetésére?

— Amit elterveztek és amit eddig tettek, abból úgy látom, hogy igen.

Nem sikerül olyan képviselőt otthon találnom, aki most a népszavazás után fontolgatta a lemondását. Még tavasszaj három képviselő vált meg a tisztétől. Közülük Árbogács Gyulát érem utol, lemondása okairól kérdezem.

— A benzin ügynél szakadt el a cérna.Száz litert szavaztunk meg a mozgáskorlátozottaknak, aztán egyszer csak a polgármester bejelentette, hogy valami „baki csúszott” a dologba, mert nem száz litert utaltak ki, hanem kétszáz- negyven litert. No meg, a népszavazás időpontját is vagy háromszor szavaztatták meg . . . Akkor miért vagyunk ott mi, miért szavazunk? Minket a falu választott meg, nem magunktól mentünk.

— Mi a véleménye a mostani népszavazásról?

— Köztudott a faluban, hogy én So- mogy-párti vagyok, onnan költöztem ide. A feleségem Tolnára szavazott. Nálunk egyenjogúság van, én nem próbáltam meggyőzni őt, ő sem engem. így döntött a falu, ez van, ezt kell elfogadni.

— Mit gondol, a népszavazás változtatott-e az önkormányzat helyzetén?

— Nagyban gyengítette. Korábban a polgármester azt akarta, hogy a testület döntsön, mert a hatáskörébe tartozik. Én akkor szóltam, hogy ezt azért ne csináljuk. Az önkormányzat akkor úgy állt össze, hogy három képviselő volt Tolna-párti, négy Somogy-párti, plusz a polgármester ... Tudja, az a legnagyobb baj, hogy nincs képviselőnk a megyei önkormányzatban, Szekszárdon. A somogyiban lett volna segítőnk: a csornaiaknak bejutott egy emberük, és nagyon jó viszonyban vagyunk velük. Nem tudom, hogy lesz-e valaki Tolnában, aki a mi érdekeinket képviseli...

— Lesz itt béke a mostani pengeváltások után?

—» Persze, hogy lesz, hát élni kell.. .és egy ilyen kis faluban nem lehet a haragot sokáig ta- rani... Hangyái János

Attala nem megy

A népszavazás előtt azt nyilatkoztam, hogy akkor is Attala polgármestere vagyok, ha Somogyhoz, és akkor is, ha Tolnához tartozik.

Amikor erőszakkal átcsatoltak bennünket a hetvenes években, akkor ezt nem próbálták népszavazással legalizálni. Ha akkor dönthet a falu, akkor már rég elfelejtettük volna ezt a kérdést.

— Kudarcnak ítéli a szavazás eredményét? Háromszáznegyvenen szavaztak Tolna, míg csak százheten Somogy mellett. Nem rendítette meg ez az önkormányzatot?

— Az önkormányzat nem rendült meg én személy szerint pedig nem érzem kudarcnak, mert az, hogy ha valakik érzésből mást szeretnének, és a nép mást gondol,... Minden vezetőnek tudomásul kell vennie, hogy ő a népért van és nem saját magáért.

— Hogyan tovább?

— Ki kell építenünk Tolna megyével a kapcsolatokat, hisz itt patthelyzet volt eddig: a megyei vezetők tudták, hogy itt népszavazás lesz... A falu helyzete most stabilizálódott Tolna megyében, és szeretnénk, ha mi is érez- hetnénk, hogy Tolnában vagyunk.

— Tárgyalt-e a megyei önkormányzat képviselőivel, tisztségviselőivel erről?

— Elsősorban dombóvári kapcsolatokra építenék. Ha szóba kerülnek olyan dolgok, mint vízmű, vagy önkormányzati társulások, akkor nyilván a közelben lévő város a kézenfekvő. Már a népszavazás előtt tárgyaltam a dombóvári polgármesterrel, főleg építési ügyekben.

— Tehát ez független attól, hogy melyik megyében van a falu.

— így van,ahogy más ügyekben is: tárgyaltam a pénzintézetekkel, az egészségüggyel, tehát nem szakadtunk volna el Dombóvártól akkor sem, ha somogyiak lettünk volna. De hát tudomásul kell venni, hogy maradtunk a „végen”.

— Somogybán is ott lettek volna.

— Csak akkor huszonöt kilométerre lett volna a megyeszékhely, így pedig hetvenre.

— Mások azt mondják, hogy Dombóvár közelebb van, mint Kaposvár. Ugyan nem megye- székhely, de szinte mindent el lehet ott intézni.

— Éppen ezért tárgyaltam Dombóváron és kértem írásos nyilatkozatokat, például arról, hogy az ottani kórház akkor is fogadna bennünket, ha Somogyhoz tartoznánk. Csak hát voltak, akik azt mondták, hogy nem hiszik el ezeket a nyilatkozatokat, mert mi történik, ha egy év múlva meggondolja magát az igazgató, vagy nem ő lesz az igazgató? Sajnos Attala sem különbözik az ország többi településétől. Van egy bizonyos bizalmi válság az országban, sok ember nem hiszi el a vezetők nyilatkozatát, mert ilyenek lettek az emberek. És arról, hogy ilyenné lettek, nem biztos, hogy egy község képviselőtestülete tehet. Égy biztos: nekem nem illik azt mondanom, hogy Attala polgárai nem biztos, hogy jól szavaztak, inkább azt mondom: ha így döntöttek, akkor ezt kell elfogadnunk. Furcsa ez az ellentmondás, de hát az egyikben az érzés, a másikban az ész dominál. Tehát az érzést az ész elé tenni soha nem szabad, de befolyásoló tényezőként megmaradhat.

— Itt az asztalán egymás mellett látom a Tolnai Népújságot és a Somogyi Hírlapot is. Ezután is így lesz?

— Bízom benne, hogy igen, hisz kicsit úgy vagyunk, mint az országhatár közelében élők... Mindkettő jár a hivatalba, és ha körülnézne a községben, legalább annyi Somogyi Hírlap jár, mint amennyi az Önök lapjából.

(Pusztán a pontosság kedvéért írom le, hogy később megkérdeztem az adatokat, és kiderült, hogy lapunknak egy híján kétszer annyi előfizetője van a faluban, mint a Somogyi Hírlapnak.)

— Lehet egyébként, ha másként propagáljuk, akkor is ez lett volna a végeredmény, legfeljebb más lett volna a szavazati arány. Nem tartottam etikusnak, hogy mint polgármester, nyíltan nagymértékben propagáljam Somogy megyét. Annak ellenére, hogy én, mint magánember, úgy nyilatkoztam, hogy nem Tolnára fogok szavazni, de nyíltan nem propagáltam, ugyanis nem jó a választókkal teljesen szemben állót nyilatkozni, mert nem biztos, hogy a következő választásnál ezt*nem rónák fel.

— A hovatartozáson kívül mi minden foglalkoztatta Önöket a megválasztásuk óta?

— Rendbe tettük a szeméttelepet - amit eddig egy tanácselnök sem tudott megoldani -, utat építettünk hozzá, és fákat telepítettünk a közelébe, majdnem tizenháromezer darabot, mégpedig társadalmi munkában. Járdát javítottunk, bővítettük az óvodát, ezzel megszűnt a zsúfoltság. Szentivánpusztán kutat akarunk fúrni, ehhez állami támogatást szeretnénk kapni, bár első fordulóban nem kaptunk segítséget. Igaz, hogy „csak” hetven fő lakik ott, de annak a hetven embernek ez rendkívül nagy probléma, hisz a víz még felforralás után is okozott megbetegedést. Nem akarjuk, hogy Szentivánpuszta elsorvadjon, mint ahogy korábban szerették volna, hiszen húsz évig nem adtak ki építési engedélyt. A Volán vasárnap nem közlekedtet autóbuszt, a falu pedig nem tud járművet venni. Mióta megszűnt a kisvasút, teljesen elöregedett a puszta, hisz onnan szinte lehetetlenség dolgozni járni.