Tolnai Népújság, 1991. szeptember (2. évfolyam, 204-229. szám)

1991-09-02 / 204. szám

1991. szeptember 2. PÚJSÁG 3 Módosították a diák­igazolványról szóló rendeletet Diákigazolványt kell kiállítani az alap-, közép- és felsőfokú in­tézmények, valamint egyedi nevelési-oktatási intézmények nappali tagozatos tanulói, hall­gatói részére. Ezt az augusztus 31-én hatályba lépő 14/1991. (Vili.29.) MKM-HM-IKM- KHVM együttes rendelete írja elő, amely módosítota az 1989-ben kiadott, a diákigazol­ványról és a tanulókat, hallga­tókat, valamint a sorkatonákat és a polgári szolgálatot teljesítő személyeket megillető egyes kedvezményekről szóló együt­tes rendeletet. Az előzőeken túl - a módosí­tás szerint - diákigazolványra jogosult a dolgozók általános iskolájának, gimnáziumának, szakközépiskolájának tanulója, a felsőoktatási intézmény esti, levelező tagozatának hallga­tója, valamint az iskolarendsze­ren kívüli szakmai oktatásban résztvevő is, kivéve, ha bár­mely, munkavégzésre irányuló jogviszony alapján elért kere­sete (jövedelme) három egy­mást követő hónapban az öregségi nyugdíj legkisebb összegét meghaladja. A diákigazolvány a tanulói, hallgatói jogviszonyt tanúsító - a tanuló, hallgató nevét, szüle­tési idejét és anyja nevét tar­talmazó - fényképes, sor­számmal ellátott közokirat. Az augusztus 31. előtt bevezetett diákigazolványok továbbra is kiállíthatok, a már kiállított iga­zolványok pedig - az újonnan előírt adatokkal - a korábbi ha­táridőkkel érvényesek, illetve érvényesíthetők. A tanév első félévére érvényesített diákiga­zolvány szeptember 1-jétől, illtve az érvényesítés napjától a következő év március 5-ig ér­vényes. Az 1990/91-es teljes tanévre, illetőleg a tanév máso­dik félévére érvényesített diáki­gazolvány pedig szeptember 30-ig érvényes. Az igazolvánnyal rendelke­zőket többek között megilleti a lakóhely és a nevelési-oktatási intézmény közötti helyközi (tá­volsági) utazásra jogosító tanu­lóhavijegy, illetve 75 százalé­kos menetdíjkedvezmény a vasúton és autóbuszon, kombi­náltan is. Aki diákigazolvánnyal igazolja magát, az jogosult bel­földi utazásnál vasúton, autó­buszon és a HÉV-eken 50 szá­zalékos menetdíjkedvez­ményre. Mindenekelőtt a határidőkre kell odafigyelni, mert ott szokott a legtöbb probléma előfordulni. Szentgotthárdi gyerekek osztrák középiskolában Néhány szentgotthárdi álta­lános iskolát végzett gyermek Ausztriában folytatja tanulmá­nyait az új tanévben: osztrák kezdeményezésre ugyanis bei­ratkozhattak a jennensdorfi kö­zépfokú kereskedelmi iskolába, ahol többek között elektronikus adatfeldolgozást is oktatnak. A nyolc diák naponta jár majd át a határ menti városból a nem messze lévő középiskolába, ahol gép- és gyorsírást, angol nyelvet és egyéb szak- és álta­lános jellegű tárgyat tanulva há­rom év után záróvizsgát tehet­nek. Ezt követően - négy fél­éves kiegészítő képzés után - érettségi vizsgára is jelentkez­hetnek a Vas megyei gyerekek. Sárvár önkormányzata úgy döntött, hogy ingyen juttatja tankönyvhöz a város összes ál­talános iskolájába járó, helyben lakó diákját, 700 ezer forint ere­jéig. Nyárbúcsúztató Szekszárdon (Folytatás az 1. oldalról) felé sétáló, ünneplőbe, vagy éppen divatos szabadidőru­hába öltözködött családokkal, jókedvű fiatalok csoportjával le­het találkozni. A Korzó téren 8 órakor a vá­rakozó, kíváncsi emberek - többek véleménye szerint 1500-2000 ember - figyelme a pódiumon hangoló zenekar felé irányul. Aztán elhallkul a moraj­lás, megállnak a sétálók, el­kezdi műsorát a Szekszárdi Big-Band. Csodálatos, hogy ez a zenekar, akik külföldön és szerte az országban oly nagy elismerésnek és népszerűség­nek örvendenek, milyen alázat­tal zenélnek, hogy az ő „igazi" közönségüknek, Szekszárd vá­ros lakóinak tetszését, tapsait, szeretetét újra és újra megnyer­jék. A Szekszárd Big-Bandet hallgatni és látni egy órán ke­resztül már önmagában óriási élmény. Játékuk után a polgármester köszöntötte a bálozókat. Nem titkolta, hogy félt. Félt, nem fog­nak eljönni a szekszárdiak. Nem titkolta örömét sem, gya­korlott szónokhangján is átütött a meghatódottság és öröm, hogy sikerült. A város lakói ne­vében Piri Lajosné (Cuni) vi­rágkosárral köszönte meg a Polgármesteri Hivatalnak a bál rendezését, elmondva, hogy a visszásságok, nehézségek el­lenére, az emberek szükségét érzik az összetartozás, az együttlét ilyen megnyilvánulása­inak is. A virágkosarat a legfia­talabb bálozó „hölgynek”, Zádor Nóra Evelinnek ajándékozta to­vább Kocsis Imre Antal polgár- mester. Ezután a zeneiskola tanárai­ból alakult tánczenekar vette át a mikrofont és a pódiumot. Ze­néjükkel, jókedvükkel, fergete­ges hangulatot teremtettek. Látszott rajtuk az elhatározás: táncra perdíteni mindenkit, aki eljött a bálra, kicsiket és nagyo­kat egyaránt. A tér lüktetett a zenétől, a kel­lemes nyári estében jókedvűen Akik a jó hangulatról gondoskodtak táncoló emberektől. Körbe-ka- rikába táncoló fiatalok, a téren végigvonatozók olyan hangula­tot teremtettek, mintha egy óri­ási lakodalomban mulatott volna együtt egy nagy család. A díscóhoz szokott fiatalokon egy cseppet sem látszott, hogy hiá­nyolták volna a fülsiketítő ze­nét, hogy zavarta volna őket az, hogy mellettük szüleik, szom­szédaik táncolnak. Éjjel 3/4 12-kor twistéit a tér. A látvány, a hangulat fantasztikus. A bálba menet ismerősökkel találkoztam. Maguknakvaló, örök elégedetlenkedő, soha semmi sem jó emberek. Nem tudtak a bálról. Mikor elmesél­tem, hogy hol lesz, kik zenélek, és utána tánc lesz, megrökö­nyödve kérdezték. Ebben a szörnyű világban, ebben a nyomorban, ebben a bizonyta­lanságban, pénz- és munkanél­küliségben ki az az őrült, aki bált rendez, és abban remény­kedik, hogy itt még bármire is össze lehet hozni az embere­ket. Kocsis Imre Antal polgár- mester és még azért jópáran... Akik viszont ott töltötték az éjszakát, ezután talán még másban is reménykednek. De- hát ezt Váci Mihálynál szebb­ben senki sem tudná megfo­galmazni: „Nem elég a jóra vágyni, a jót akarni kell! És nem elég akarni: de tenni, tenni kell! Sas Erzsébet Fotó: Gottvald Károly Bálozók Megújulás előtt a társadalombiztosítás „Schwarzwald módon — de nem schwarzban Százéves a társadalombizto­sítás. Ez a kerek szám már önmagában is elég okot adna arra, hogy foglalkozzunk ennek a sokat vitatott önkormányzati rendszernek a múltjával és a je­lenével. Talán nem is véletlen, hogy az Országgyűlés ezekben a hetekben tűzte napirendre a társadalombiztosítási rendszer megújításával kapcsolatos koncepcióját. Amikor dr Antal Pál igazgatót a Tolna Megyei Társadalombiz­tosítási Igazgatóságnál felke­restem, arra kért, bármiről be­szélgethetünk, csak még a jö­vőről ne kérdezzem, ugyanis minden bizonytalan. Az Orvosi hetilapban megjelent a „Cse­lekvési program az egészség- ügyi rendszerünk megújítá­sára”,- ezzel lehetőséget adott a minisztérium arra, hogy min­den egészségügyben dolgozó elmondhassa a véleményét. így aztán érthető, hogy a viták kié­lezettek, hiszen a társadalom- biztosítás valamilyen formában, beteget, orvost, dolgozót, nyugdíjast és gyermeket egya­ránt érint. Vállalati tartozások — Beszéljünk aktuális problé­mákról. A rádió, a tv és az újsá­gok sokat foglalkoztak azzal, hogy milyen nagy összeggel tartoznak a tb-nek a vállalatok. Tolna megyében mi a helyzet? — Nálunk az országos át­lagnál jobbak a kilátások, talán mert még a tsz-ek, állami gaz­daságok stabilak. De a romlás iránya már így is látszik, hiszen a tavalyi tartozás csaknem megduplázódott. Pontosan 217 millió a vállalatok tartozása. — Ez az összeg hogyan osz­lik meg az érintettek között? — A vállalatok 117 millió­val,a tsz-ek 15 millióval, az ál­lami gazdaságok 13 millióval, az ipari szövetkezetek 10 milli­óval, az egyéni vállalkozók pe­dig 40 millióval tartoznak. Csak a nagyobb tételeket említettem. Mit fedez a tb-járulék? — Mennyi az éves bevételük? — 8,8 milliárd forint, melyet teljes mértékben a munkáltatók illetve a munkavállalók fizetnek. Az egyéni vállalkozók az 53 százalékot a bevallott jövedel­mük után fizetik. Ezt most nem akarom minősíteni, de az tény, hogy az igazi teherviselők az egyre csökkenő létszámú al­kalmazottak. — Az 53 százalékos tb-járu­lék még a fejlett európai orszá­gokhoz viszonyítva is magas.. — Igaza van, de azt is látni kell, hogy például Svédország­ban a fizetések 30-40 száza­léka magasabb, mint nálunk az 53 százaléka, tehát ott sem ke­vesebb pénzből oldják meg a gondokat. Azzal is egyetértek, hogy nálunk szégyenletesen alacsonyak a bérek, talán majd a piacgazdaság kialakulása ki­kényszeríti a megfelelő válto­zásokat. — Mire költik a 8,8 milliárd forintot? — Családi pótlék, nyugdijak, gyógyszerek és egészségügyi alapellátás finanszírozására 7,8 milliárdot, gyesre 126 milliót, anyasági segélyre 16 milliót, táppénzre 487 milliót, más se­gélyekre 27 milliót fizettünk ki. A székház fenntartására, saját működésűnk ellátására a bevé­tel egy százaléka jut, pedig 125 fővel dolgozunk itt. — Egy év alatt 487 millió fo­rintot fizettek ki táppénzre, nem sok ez ? — Az országos átlagnál jobb, de ha azt nézzük, hogy az emberek egészségügyi állapota milyen, még meg lehetünk elé­gedve. Úgy gondolom, ma a növekvő munkanélküliség szo­rítása miatt is egyre kevesebb vállalat tűri el, ha valaki hosz- szabb távon hiányzik. Az meg, hogy ki a beteg, egyébbként is szakmai kérdés. Az minden­esetre elgondolkodtató, hogy a bejövő nyugdíjigények 60 szá­zalékát rokkantosítva kérik. Szabad orvosválasztás — Az egészségügyi rendszer megújítására készített cselek­vési program egyik fontos kér­dése a szabad orvosválasztás. Kérem, hogy e sokunkat érintő lehetőségről néhány gondolatot áruljon el. — A tb-nek az lesz a jó és járható, ami mindenkinek jó lesz, amit a lakosság és az or­vostársadalom elfogad. A sza­bad orvosválasztás kölcsönös bizalmon és megbecsülésen alapul majd, hiszen mindenki­nek szívejoga lesz ahhoz for- dúlni, akiben hisz. Nyilván ki fog alakúlni a „családi orvos” fo­galma, aki a születéstől a halá­lig elkíséri a páciensét. Az or­vosnak pedig az lesz az ér­deke, hogy betegeit megbe­csülje és megtartsa, hiszen ja­vadalmazását a társadalombiz­tosító a páciensek után fizeti majd. — Mi történik azzal a beteg­gel, például egy közúti baleset­nél, aki nem kötött betegbiztosí­tást? — Az új törvény a kötelező biztosításra épül majd, de való­ban előfordulhat olyan eset is, amikor ez elmarad, ilyenkor a hozzátartozó jogán is járhat biz­tosítás, vagy fizetik a költsége­ket. Schwarzwald klinikák — Elképzelhető, hogy nálunk is lesznek majd „Schwarzwald klinikák”? — Biztosan. Ezen a terüle­ten is beindulnak majd a vállal­kozások, hiszen máris épülnek a diabetikus panziók és a szép­ségfarmok. Ahogy a gazdasági helyzet változik, úgy növeked­nek majd a jövedelmek és az igények is. Az egészségéért pedig mindenki minden telhetőt megad. — Mikorra várható, hogy az Országgyűlés elfogadja az új törvényt? — Az Országgyűlés előtt olyan tervezet van, amely az egészségügy megújítását rész­letezi. A képviselőknek abban kell majd dönteni, ebből mit vál­laljon a költségvetés és mit le­het fedezni a járúlékokból. Vita folyik arról is, hogy legyen-e kü­lön nyugdíj-, baleset-, és be­tegbiztosítás, és ezeknek le­gyen-e önálló önkormányzatuk. A szakértők és, a pártok között is óriási a vita. Én bízom benne, hogy az új biztosítási rendszer olyan lesz, hogy nem nekünk kell majd az adósaink után futni, hanem az ügyfeleink fog­nak az ajtóban sorban állni, mert megéri nekik, és az érde­keik ezt kívánják. Mauthner Ilona Emlékülés Szekszárdon A Széchenyi Kör Tolna Me­gyei Elnöksége és a Babits Mi­hály művelődési ház szervezé­sében szeptember 26-án, este hat órakor Szekszárdon Szé­chenyi István születésének 200. évfordulója tiszteletére emlékü­lést tart a Babits Mihály műve­lődési ház márványtermében. „Széchenyi István Európai­sága” címmel dr. Pálos Miklós miniszterelnöki államtitkár mond ünnepi beszédet. Kárpótlási tanácsadás Decsen Dr. Hadházy Árpád földműve­lésügyi főfelügyelő 1991. szep­tember 4-én, szerdán délután 5 órai kezdettel a decsi faluház kistermében tájékoztató elő­adást tart a kárpótlási törvény­ről. A tájékoztató célja, hogy pártállástól, munkahelytől füg­getlenül, minden érdeklődő a lehető legtöbb információhoz jusson a kárpótlással össze­függő kérdésekben. Zsúfolt program Sióagárdon Hosszú nyári szünet után zsúfolt program várja a sióa­gárdi önkormányzat képviselőit. Szeptember 3-án, este hét óra­kor ülnek össze, hogy megbe­széljék a napirendekben sze­replőket. Elsőként az előző ülés óta eltelt időszakban végzett munkáról, intézkedésekről lesz tájékoztató. Az ELGÉP igazga­tója a kábeltévé-rendszer üze­meltetéséről szól a honatyák­nak, illetve azoknak az érdeklő­dőknek, akik az ülésen részt vesznek. A helyi termelőszövet­kezet elnöke tájékoztatót ad a háztáji és kisegítő gazdaságok termelő munkájáról. A testületi ülésen sor kerül a szervezeti és működési sza­bályzat módosítására is. Be­számoló hangzik el a költségve­tésről, a bevételek és kiadások alakulásáról. Címzésekről Egyik megyebéli városunk polgármestere nyilatkozott a lap hasábjain, és nehezményezte, hogy egy nagy állami monopol vállalatunk még mindig a városi tanácsnak címezve levelez vele. Megjegyzésként még hoz­zátette: alkalomadtán majd megmutatja a miniszternek is. Azt hiszem, értem a derék polgármester dohogását, hi­szen idestova már egy éve megszűnt a tanácsrendszer, még akkor is, ha ezt nem min­denki érzékelte. Talán nem is érdemelne több szót az ügy, de éppen a kezembe került a Ma­gyar Köztársaság hivatalos lap­jának, a Határozatok Tárának legutolsó száma, amelynek a szerkesztője a Miniszterelnöki Hivatal, és a polgármesteri hiva­talok hivatalból kapták. 1991 augusztusában városi tanács elnöke címzéssel. No comment...- salgó ­Beiskolázás 3 éves korban? Egy vezető angol pedagógus véleménye szerint a gyerekeket már hároméves korukban be kellene iskolázni. Tim Bighouse, a Keele Egyetem pedagógiai szemináriumának professzora azzal indokolta elképzelését egy plymouthi szakmai konfe­rencián, hogy a gyerekek taní­tási és nevelési folyamatát sok­kal korábban kell kezdeni, mint azt korábban gondolták, de nem egyértelmű, hogy milyen életkorban.

Next

/
Thumbnails
Contents