Tolnai Népújság, 1991. szeptember (2. évfolyam, 204-229. szám)
1991-09-02 / 204. szám
1991. szeptember 2. Szekszárdi képviselők írják Magamnak mondom.. Mindig a tárgyról beszélj; a tárgy nem ürügy és nem alkalom, hogy arról szólj, ami számodra fontos! ❖ A vita során csak az ellenfél álláspontját és ne az ellenfelet minősítsd! ❖ Érvet érvvel, érdeket érdekkel, politikai törekvést politikai törekvései ütköztess; ha összekevered a dolgokat, sandának fogsz tűnni! ❖ Óvakodj a feltételezésektől és a szándéktulajdonítástól, mert magadat is gyanúba keverheted! ❖ Elmérgesedett vitában soha ne minősíts; hagyd, hogy a másik minősítse önmagát! ❖ Ne csúsztass; a' valóságos érveket nem helyettesítheti mások érveinek eltorzítása! ❖ Próbáld megérteni a másik fél álláspontját; többet fogsz megtudni a magadéról is! ❖ Nem vagy csalhatatlan; ha belátod, ismerd be tévedésed, mert a hitelesség többet ér a vélt igazságoknál! ❖ Verd ki a fejedből a cél-eszköz viszony hatalomelvű logikáját; kétes értékű eszközök a jó célokat is megszentségtelenítik! ❖ Nem akkor vagy demokratikus, ha meghallgatod mások ellenvéleményét, hanem ha - Voltairehez hasonlóan - mindent elkövetsz, hogy ők is elmondhassák érveiket! ❖ Mindig légy tisztában azzal, hogy milyen érdekeket képviselsz; akkor azt is tudni fogod, milyen érdekeket sértessz! ❖ Soha ne téveszd szem elől azokat, akiknek szavazatai lehetővé tették, hogy időnként a nyakkendődre vagy a kabáthajtókádra tőzd a mikrofont! ❖ Ne feledd: a te feladatod nem a nyilvánosság szórakoztatása; a szereptévesztés jó színészből könnyen silány bohóccá tehet! ❖ A tömegkommunikációs eszközök nem azért vannak ott a parlamentben, hogy mindenki lásson és halljon, hanem azért, hogy szem előtt légy! ❖ Ha senki sem jön a fogadóóráidra, gyakrabban járj bevásárolni és utazz néha villamoson, metrón vagy autóbuszon! A V Ha csak magadat képviseled, a népszerűség óhajának növekedésével egyenes arányban csökken a hiteled. ❖ Légy óvatos: ha a fentieket mindenki betartja, elismerést a te számodra is csak a tudás és a felkészültség hozhat! Jánosi György Ki lesz a győztes? Holtponton a Bagoly-ügy Már a megnyitás óta viták kereszttüzében van a Gemenc szálloda szomszédságában megnyílott Bagoly nevű kis élelmiszerüzlet, mivel folyamatosan nyitva tart. No, nem a nyitvatartást kifogásolták a város lakói, mert szükség van arra, hogy késő este, vagy éppen hajnalban is lehessen beszerezni alapvető élelmiszereket. Váratlan helyzetek is adódhatnak, amikor jól jön egy mindig nyitva lévő boltocska. A botrány nem ebből adódik, hanem az éjszakai „törzsközönség” magatartásából. Először a Művészetek Háza panaszolta fel, hogy nem elég a madarak áldatlan tevékenysége - beköltöztek az ablakokba - most már a jómadarak is ott gyülekeznek éjszakánként. Az sem volt éppen kellemes, ha a koncert pianói helyett a kinti fortisszimót élvezhette a közönség, de némelyek azt is jó viccnek tartották, hogy benyitnak, vagy bevonulnak a rendezvényre. A lakók lázadása következett, akik nem tűrhették tovább a randalírozást. A Gemenc sem volt éppen boldog a szomszédságtól. A vendégek éjszakai nyugalma fontos szempont, de az üzlet jó hírének is ártott a szomszédos társaság, nem beszélve a parkoló gépkocsik biztonságáról. A rendőrség sűrítette az ellenőrzést a környéken, ahol találkoztak is sok régi és legkevésbé sem kedves ismerősükkel, akik ugyan távoztak, de ha a rendőr elment, visszajöttek. A bolt tulajdonosa először börtönőrt, majd volt rendőrt, végül már nyomozót alkalmazott, de hát a tömeg az tömeg, és nem is az ijedős fajtából valók, akik ott összegyűlnek éjszakánként. Az alkohol hatására és bandában igen-igen erősnek érzik magukat. Megpróbálta azt is az üzletvezető, hogy egy hónapig éjjel nem árusított alkoholt, de ettől nem lett kisebb a botrány, éppen azért, mert nem volt alkohol. Különben is beszerezték korábban, másutt, s mégis összegyőltek. Arról már nem is beszélve, hogy ha nem itt, akkor másutt találják meg egymás társaságát a hasonszőrűek. A szerda esti fórumon részt vett minden érdekelt fél magas rangú képviselője és kifejtette álláspontját. A megjelent 28 lakónak annyit legalább jelentett a kétórás megbeszélés, hogy kipanaszkodták magukat, és volt aki meghallgatta őket. A kérdés persze nyitva maradt, hogy ki győz ebben az áldatlan harcban. A városnak az a harminckilencezernyolcszáz rendes állampolgára, akiknek az érdekeit szolgálja a bolt, vagy az a kétszáz, akik közül kikerülnek a rendszeresen randalírozók. Ihárosi A remetei stációk Nem vásárolnak gépkocsit Ha a XVIII. századból származó kovácsoltvas kapun át a Remete-kápolna kanyargós lépesein felkapaszkodunk és jobbra fölfelé folytatjuk utunkat, több százados búcsújáróhelyhez érkezünk. A hagyomány és a márványtábla a kápolna falán azt tudatja, hogy 1758-bané- pült, de ennek számos adat ellentmond. Az első mindjárt 1690-ből, herceg Esterházy Mennyei korona című könyvében, amely már híres és csodatévő Mária-képet említ. Bálint Sándor, a téma legjelesebb kutatója a kápolnát 1741-es alapításúnak, tehát most éppen negyed évezredesnek mondja ünnepi kalendáriumában. Az első hitelesnek tekinthető ábrázoláson, Russ Károly 1860-ban készült metszetén jól látható az is, hogy a templomon kívül megvan a tizennégy stáció képe egy-egy faoszlopon, a Kálvária három keresztje, közte a két szoborral, de ezen felül egy száz esztendősnél öregebbnek látszó csonka fa is két kegyképpel. Formáját tekintve is gondos tervezésre utal a remetei stációk helye: a mesterségesen kialakított dombhajlat északi tájolású, s ha kellő hangerővel próbálkozunk, a szemközti dombok visszhangot adnak vissza három szótagig. A stációk alatt a ma is gyakorta látogatott Remete-forrás, amelynek vize a legtisztább és legtermészetesebb az egész városban. A kiépített forrás, amely szintén szerepel már az 1860-as metszeten, más titkot is rejt: néhány méteres kicsiny barlangot, amelyben a víz a cseppkőhöz hasonló képződményeket hozott létre. A múltban, amikor még a Remete utca a Bonyhád felőli legközelebbi útnak számított, itt pihentek meg Szekszárdra érvén a vándorok és utazók, s itt oltották szomjukat egy-egy ima kíséretében. A távoli vidékről idelátogató búcsúsokat ezenkívül a szilvafák is várták, hisz termésüket éppen szeptember nyolcadika tájára édesítették a messziről jöttek ínyéhez. A nap, amely Szűz Mária születésének napja, számos kódexünkben jelenik meg verses vagy prózai formában. A szokás szerint ezen az éjszakán gyertyafény mellett virrasztónak a hívek, néhol a vetőmagnak szánt búzát is kitették kora hajnalban, hogy a harmat, az Úristen szentelése lepje meg. A hiedelem szerint ez a búza nem üszkö- södik és bőven terem. Mások a napfelkeltét várják, mert a felbukkanó korongban, mint hatalmas dicsfényben megpillanthatják bölcsőjében a megszületett Máriát. Kedvelt búcsújáró hely lévén, a stációkra is nagy gondot fordítottak az elődök; a múlt században Kegyes József, jeleníti meg Krisztus szenvedéseit, a két világháború között pedig Ferencz Lajos varázsolja őket újjá. A restaurálásra váró kőkeresztek és mellékalakjaik is megérdemlik figyelmünket, mert ha romlik és porlad is a homokkő a múló időben, még ma is itt láthatjuk a legszebb Madonna-szobrot, amelynek sejtelmes ajkát nem csorbították az idők. A stációk alján becses természeti emlékünk az a három hársfa, amely több nemzedék óta bólogat az idelátogatóknak, s ma a legöregebbnek mondható megyeszékhelyünkön. Most, amikor a szokásos búcsún ismételten benépesül a remetei stációk környéke, ezreknek nyílik alkalma arra, hogy mindezt eleven szépségében láthassák. Dr. Töttős G. E heti kérdésünk: Ki az a híreszeneszerző, aki 1865. szeptember 8-án maga is részt vett a hagyományos búcsún? Gyorsbüfé a város- központban Régóta hiányzik a megye- székhelyről egy olyan hely, ahol gyorsan, és viszonylag olcsón lehetne reggelizni, ebédelni. A képviselőtestület döntésével az ügy sínre került, felhatalmazták ugyanis a polgármestert, hogy fejezze be a tárgyalásokat a Burger Ranch nevű izraeli céggel, amelyik a halbolt helyén megnyitja a gyorsbüfét. Úgy látszik, morális föllazulásunk se áll be egy szintre, hiába a szép és kegyes szavak, melyekre olyan szívből fakadóan bólintunk áment, csak nem tudunk abban konszenzusra jutni, hogy ha már segíteni nem vagyunk egymásnak képesek, legalább ne nehezítsük tovább egymás életét. Például a borravalózás körül kialakuló új módival. Talán mert őket érinti legérzékenyebben, idős emberek mesélik, hogy Szekszárd város némely utcai árusai rendkívül pontosak a vételár kiszámításánál, annál nagyvonalúbbak újabban a visszaadáskor, mert pillájuk se rebben, amikor 1-2 forinttal kevesebbet adnak vissza. S jaj annak, aki szólni mer, úgy megszégyenítik, hogy hetek múlva se felejti. Terjedőben a megalázó kiokatásve- szély is és ezt bizonyítja idős nőismerősöm esete is, akinek dolga a hegyvidéken lévén, taxiba ült a városközpontban, és nyomban az indulás után jámboran megérdeklődte pilótájától, ugyan miért indít majd ötven A szekszárdi városatyák úgy döntöttek, hogy ne vásároljon a polgármesteri hivatal új gépkocsit. Álláspontjukat azzal indokolták, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben, amikor várhatóan komoly gondok merülnek fel -többek között- az iskolák üzemeltetésében, nem vetne jó fényt a város vezetőire, így a testületre sem, ha hozzájárulforintról? A válasz: „Mit gondol, miből fizetem ki a kocsimat?!” Ismerősöm egész napjára ráült ez az epzizód azzal együtt, hogy szándékától eltérően a célállomás előtt fejezte be - borravalótlanul - az utazást. Ha sejti, hogy leckéztetésének folytatása is lesz, alkonyattájt nem hív taxit, hanem legyűri valahogy a rosszullétét és hazaaraszol a hegyről. Taxit kért, ami jött, régi ismerőssel a volán mögött. Ennek megfelelő volt a csevely. Lakóháza előtt százassal fizetett és húszast kért vissza, gondolván a töredék nyolc forint tőle jó borravaló. Hát nem volt az és ez úgy hozatott tudtára, hogy huszonnyolc forintot egy forintosokból csi- csedlizett markába a sofőr. A régi ismerős, akiről e pillanatokban derült ki, hogy teljesén ismeretlen, megváltozott belülről, talán azért, mert a megye- székhelyen több a fóka, mint az eszkimó, jóval többen akarnak taxizásból élni, mint amennyien még taxizni tudnak jövedelmezően. S még nincs vége. Másnak új,, nyugati autó vásárlásához. Érthető, ha tiszteletben tartják a közvéleménynek azon igényét, hogy az önkormányzati tesület, illetve hivatala takarékoskodjon ahol csak lehet, de ellenérvként azért megjegyezhető, hogy a régi autók karbantartása sem olcsó, és lényegesen többet fogyasztanak, mint az új és jó minőségű gépkocsik. ♦ nap ismerősöm ismerősei körében mesélte megszégyníté- sének történetét, mire újabb történettel gazdagították. Azzal, hogy a tisztességes, a becsületes postások hírnevét veszélyeztetve néhány kézbesítő újabban meg meri kockáztatni, hogy nyugdíjfizetéskor meg se várják a címzett nyilatkozatát, önhatalmúlag megtartanak a kerek összegeken felüli 20-30-50 forintokat, s az a kér: dés, hogy az így borravalóra kényszerítettek miért nem tesznek panaszt? Nem vagyunk olyan védtelenek, mint olykor kényelemből is gondoljuk. Különben a borravalózással is el lehetne bánni, ha igazán akarnánk, végtére is íratlan tövény a borravalózás. Osztói azok, akik elégedettek valmi- lyen szolgáltatással és módjuk is van ezt kifejezésre juttatni. De mostanában fogy a mód és ha e kérdésben a fosztogatók veszik át a főszerepet az osz- togatóktól - tőlünk - régen rossz nekünk!-//Russ Károly metszete Főszerep a fosztogatóknak? Rejtett értékeink Csak állunk és (zöld)ülünk gók” sorába, nos, a válasz egyszerű: van csont! Mégpedig meglehetős mócsinggal, amely nem más, mint hogy a forgalomirányító lámpák működését hosszú évek szorgos munkájának eredményeként sem sikerült összehangolni. Bárki meggyőződhet erről, aki csak egyszer végig autózik a városon. Azt persze tekinthetjük magánügynek, hogy valakinek tetszik-e, vagy sem, hogy minden lámpánál ki kell bekkelnie, míg megjön a reménység (színe). Az is magánügy, hogy ki mennyi benzingőzt kénytelen emiatt beszívni. A nyájas olvasó ne várja, hogy most én „eldöntsem”, hogy „akkor meg mi a közügy”. Ugyanis ezt nem kell a szájába rágni... Neki. Csak hát: sokra megy szegény az igazával, ha közben belezöldül.-hangyál„zöldhullám” ügyben Szekszár- don. Ha valaki mégis azt kérdené, miért állok be a „csontráhisz mondták, írták, ragozták már sokan a problémát, a helyzet jottányit sem változott Nem bízom benne, hogy soraimmal bárkit - beleértve az „illetékes urakat is” - meghatnék,
