Tolnai Népújság, 1991. szeptember (2. évfolyam, 204-229. szám)

1991-09-14 / 216. szám

TOLNAI* , 2 tÜEPUJSAG 1991. szeptember 14. Súlyos harcok Horvátországban (Folytatás az 1. oldalról) A Zágrábtól 75 kilométerrel délnyugatra fekvő Kostajnicá- ban a Tanjug hivatalos jugo­szláv hírügynöség szerint a horvát milicisták csütörtök este adták meg magukat a szerb fel­kelőknek. A várost védő 370 horvát milicista és rendőr „megadásának formaságai” be­fejeződtek - jelentette a Tan­jug. A horvát rádió a Tanjug közlését még nem erősítette meg. A DPA német hírügynök­ség szerint Kostajnica stratégiai fontosságú település a Zágráb irányába való előretörés szem­pontjából. A horvát rádió csütörtökön késő este bejelentette, hogy a dalmát tengerpart és Zágráb között lévő Petrjnjában súlyos hacok robbantak ki. Szerb felkelők és a jugoszláv hadsereg egységei csütörtök este megszállták a tengerparti Zadar mögött elterülő térséget. A Tanjug közlése szerint a szerb felkelők a déli arcvonal teljes szélességében vissza­szorították a horvát milicistákat. Mint horvát források jelentették, Zadar „a védelemre készül”. Szlavóniában csütörtök este is folytatódtak az elkeseredett összecsapások. A HINA horvát hírügynökség „kemény harco­kat” jelentett a Belgrádtól 130 kilométerrel északnyugatra lévő Vukovarból és Vinkovciból. A térségben a szerb felkelőket támogató jugoszláv hadsereg egységei harckocsikkal és repü­lőgépekkel támadják a horvát milicisták állásait. Nyugati meg­figyelők szerint Szlavóniában Eszékkel együtt ez a két város alkotja a horvát erők „utolsó bástyáját”. Stipe Mesic államfő szerint a jugoszláv hadsereg puccsot hajtott végre. A hadseregveze­tés legutóbbi parancsmegtaga­dása óta „ez mindenki számára egyértelművé vált” - mondotta a horvát televízióban elhangzott nyilatkozatában. A jugoszláv elnök, aki formai­lag a hadsereg főparancsnoka is, korábban arra utasította a fegyveres erőket, hogy 48 órán belül vonuljanak vissza kaszár­nyáikba. A belgrádi nemzetvén delmi minisztérium ezt a paran­csot Mesic államfő „önkényes- kedésének” minősítette. Földvár az Expo mellett Pozitív parlamenti döntés esetén Dunaföldvár részt kíván venni a '96-os világkiállítás megrendezésében - erről csütörtökön dön­tött a város képviselő-testülete. Az önkormányzat ugyanakkor nem kötelezte el magát egy vállalkozó mellett, aki egy korábbi ja­vaslat szerint a város világkiállítási programirodáját vezette volna. A meglehetősen hosszúra nyúlt vitában a konkrét személyt eluta­sító képviselők leginkább azzal érveltek, hogy más vállalkozóknak is meg kell adni a lehetőséget, hogy programjukat a testület elé tárják. Az ülésen arról is határoztak, hogy a város csatlakozik a Tolna Megyei Vállalkozásfejlesztési Alapítványhoz, és hogy elegendő számú vállalkozó esetén irodát nyitnak a városban. A korábbi városi könyvtár nemrégiben megüresedett épületéről nem tudtak dönteni a képviselők. Egyelőre tehát kérdéses, hogy árverésre bocsátják-e, vagy eladják az épületet magánmúzeum céljára. Az önkormányzati ülésen többen megjelentek a helyi kereske­dők közül, akik tiltakoztak amiatt, hogy a városka főterén lévő üz­leteiket a szállítók nehezen tudják megközelíteni, és hogy az ot­tani parkolót fizetőparkolóvá nyilvánították. Sürgették a döntések felülvizsgálatát. A testület az ügyben később hoz döntést.- hangyái ­Antall József Stuttgartban Antall József miniszterelnök Franciaországból hazatérőben tegnap délelőtt rövid időre megállt Stuttgartban, ahol mun­kareggelin eszmecserét folyta­tott Erwin Teufellel, Baden- Würtenberg tartomány minisz­terelnökével, annak hivatali re­zidenciáján. A baden-würtenbergi állam­minisztérium szóvivője az MTI bonni tudósítóját úgy tájékoz­tatta, hogy a zökkenőmentes kétoldalú kapcsolatok érintésén kívül a két miniszterelnök véle­ményt cserélt a jugoszláviai helyzetről, valamint Magyaror­szág és az Európai Közössé­gek bontakozó kapcsolatairól. Egyetértettek abban, hogy Jugoszlávia ügyében egyezte­tett európai cselekvésre van szükség, Horvátország egyol­dalú elismerése külön-külön egy-egy állam részéről nem lenne hasznos lépés. Magyarország és az EK kö­zött kötendő társulási szerző­déssel kapcsolatban a szóvivő szavai szerint Antall József hangoztatta, hogy az Európai Közösségek országainak figye­lembe kellene venniük az eltérő előfeltételeket, érzékeltetve ez­zel azt, hogy az EK-nak nem együtt kellene kezelnie a ma­gyar, a csehszlovák és lengyel társulási kérelmet. Teufel miniszterelnök ígére­tet tett arra, hogy a lehetősége­ken belül támogatja a magyar igényeket. A szóvivői tájékoztatás sze­rint a munkareggelin magyar részről jelen volt Horváth Ba­lázs, tárca nélküli miniszter, va­lamint Manherz Károly és Ka­tona Tamás államtitkárok, akik a magyar gazdasági és kulturá­lis napok alkalmából tartózkod­nak Stuttgartban. Exkluzív interjú Somogyi Ferenc államtitkárral Elsőbbség Európának a magyar külpolitikában (III.) Viharos változások zajlanak szűkebb és tágabb környeze­tünkben, s úgy tűnik, azzal kell számolnunk, hogy a következő évek is mozgalmas, váratlan eseményekkel tartított idősza­kot hoznak a nemzetközi élet­ben. Ilyen körülmények között kü­lönösen fontos, hogy külkap- csolataink hogyan alakulnak, s hogy megvannak-e azok a kül­politikai tájékozódási pontok, amelyek nemcsak az eligazo­dást, hanem a következetes kapcsolatépítést, nemzetközi pozícióink megőrzését és erősí­tését is elősegítik. — A mögöttünk levő korszak egyik legfőbb tapasztalata, hogy hazánk korábbi egyoldalú kapcsolatrendszerét mielőbb minél több lábon álló, minél szé­lesebb körű kontaktusokká kell átépíteni - mondja Somogyi Ferenc külügyminisztériumi ál­lamtitkár, akitől a magyar külpo­litika fő törekvéseiről, meghatá­rozó céljairól érdeklődtünk. — Világos, hogy hiba volna a korábbi féloldalasságot más előjelű féloldalassággal fölvál­tani. Ennek jegyében kívánjuk régebben nem funkcionáló, de hagyományos kapcsolatainkat újjáéleszteni, újakat kialakítani s természetesen a környező országokhoz fűződő viszo­nyunk minden pozitív elemét megőrizni. — Mindennek alapján a ma­gyar külpolitikában prioritása van tágabb otthununknak. Eu­rópának. Igaz, hálátlan és nem is szerencsés az országok va­lamiféle fontossági sorrendbe állítása, hiszen az Európában kívüli országokra - teszem azt az Egyesült Államokra vagy Japánra - sem mondjatuk, hogy jelentéktelen partnerek számunkra. Ellenkezőleg ... — mégis az európai kapcsolat - és intézményrendszerbe való integrálódás a magyar külpoli­tika egyik legközvetlenebb és legkézzelfoghatóbb feladata. — Ilyen szempontból Európa fogalomkörébe soroljuk termé­szetesen az Európa Tanácsot és az Európai Közösséget is. Utóbbival, mint ismeretes, a társulási szerződésről folyó tár­gyalások most várakozásaink­nál több nehézséget hozó sza­kaszban vannak. Jómagam mégis bízom abban, hogy - mindkét fél kifejezésre juttatott szándéka alapján - belátható időn belül megszületik és életbe is léphet a megállapo­dás. Ennek jelentőségét alá­húzza, hogy a tulajdonképpeni cél - miként arra egy már egyeztetett szövegrész is utal - az Európai Közösségben való teljes jogú tagságunk elősegí­tése. — Integrálódásunk szem­pontjából fontosnak tartunk olyan intézményeket is, mint például az Európai Unió vagy a NATO. Ez utóbbi idesorolása egyébként azt is érzékelteti, hogy biztonságpolitikai koncep­ciónk szerint az európai együttműködést és integrációt nem kirekesztő értelemben, hanem amerikai jelenléttel, az európai-atlanti érték- és érdek­közösség alapján látjuk megva­lósíthatónak. — Külpolitikánk fő elemeinek meghatározásakor természete­sen nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy például kereskedelmi, külkereskedelmi kapcsolatainkban az egyesült Németország egyértelműen az elsőhelyen áll. Hozzá kell tenni, hogy már a rendszerváltozás előtti periódusban különleges szerep jutott a német reláció­nak, nemcsak gazdasági szempontból, hanem abban a tekintetben is, hogy a határ­megnyitás, a német állampol­gárok kiengedése a két ország kapcsolatain túlmutató, európai jelentőségű lépés volt. — Nemzetközi tevékenysé­günkben tehát ez a reláció kie­melkedő helyet foglal el. A leg­utóbbi egy-két évben bekövet­kezett változások ugyanakkor a korábbinál nagyobb mozgáste­ret is adnak a kapcsolatok fej­lesztését célzó törekvéseknek. Tudomásul kell persze ven­nünk: a német egyesítéssel együttjárt az is, hogy a német tőke jelentős részét lekötötte a volt keletnémet területek prob­lémáinak megoldása, s gondo­kat okozott a korábbi ma- gyar-NDK kapcsolatok tradicio­nális formáinak megszűnése. Ennek ellenére meggyőződé­sem, hogy hosszú távon s na­gyon ígéretesek és - a kölcsö­nös szándékok szerint - adot­tak a lehetőségek a két ország együttműködésének kiteljesíté­sére - fejezte be nyilatkozatát Somogyi Ferenc. Bajnok Zsolt Ferenczy-europress Uj püspök Székesfehérváron Szakos Gyula székesfehér­vári megyéspüspök 75. életé­vében kérte felmentését fő­pásztori tiszte alól. II. János Pál pápa a lemondását elfogadta, és helyét a kánonjog szabályai szerint az eddigi koadjutor püs­pök, Takács Nándor foglalta el. Kérdőjelek Moszkva és a világ Bár a rendkívüli esemé­nyek, az elvetélt szovjet puccskísérlet miatt kérdé­sessé vált a megrendezése. Kedden végül mégis az eredeti ütemterv alapján kezdi meg munkáját Moszkvában az Európai Biztonsági és Együttműkö­dési Értekezlet emberi di­menziókkal foglalkozó ta­nácskozása. Mit adhat Moszkva e többhetes konferencia ré­vén kontinensünknek, a vi­lágnak? A várakozás sze­rint előrelépés történhet az emberi jogi, s humanitárius kérdésekben és egy olyan mechanizmus kidolgozásá­ban, amely lehetővé tenné az országok közötti ellenté­tek, így a nemzetiségi konf­liktusok „civilizált” megtár­gyalását. S megfordítva a kérdést, mit adhat a világ, az EBEE tekintélyes nemzetközi fó­ruma Moszkvának? Úgy tű­nik, a körülmények még fon­tosabbá tehetik a 35 ország képviselőinek jelenlétét. A jogrend, a demokrácia, a prularizmus szovjetunióbeli érvényesülését csak segít­heti egy (remélhetőleg sike­res) összeurópai rendez­vény. Szegő Gábor(FEB) Csökken a búza felvásárlási ára A Földművelésügyi Minisztérium a takar­mánybúza felvásárlási árát 5000-ről 4600 fo­rintra, az étkezési búzáét pedig 5500-ról 5000 fo­rintra csökkentette. Az FM illetékese elmondta: az árcsökkentés azért történt, mert a jó termés miatt a korábbi mi­nimálár már gátolta a termékforgalmat. Ezen kí­vül csökkent a búza világpiaci ára is, ráadásul a sikeres honi terméssel a költségek is csök­kentek. Telefoninterjú jugoszláviai nagykövetünkkel A vádaskodásnak sincs visszhangja (Folytatás az 1. oldalról.) számmal kaptunk fenyegető leveleket, telefonokat. Most a véleményrtyilványítás e spo/itán formájával egyáltalán nem találkozhatunk. — De az érdemi visszhang elmaradását bizonyos értelem­ben jelzi a jugoszláv tömegtájé­koztatás is. A hivatalos megnyi­latkozásokat természetesen- vezető helyen közölték, de tá­jékoztattak a magyar válaszról, s például itt van előttem a Borba: nagyon részletesen is­merteti a magyar Honvédelmi Minisztérium álláspontját illetve kategorikus cáfolatát is. A belg­rádi rádió péntek délelőtt már korrekt módon beszámolt Kül­ügyminisztériumunk illetékese­inek tiltakozó reflexióiról - s disszonáns hanggal nem talál­koztam. — Ha már a hangnemnél tar­tunk: Önt csütörtökön behívat­ták a jugoszláv külügyminiszté­riumba, s feltehetően nem ép­pen kellemes eszmecsere ré­szese volt. Ez a beszélgetés hogyan zajlott le? — Ennek megvannak a - hogy úgy mondjam - szokásos formái. Külügyminiszterhelyet­tesi szinten fogadtak, s az is­mert vádakat hozták tudomá­somra. — Mire Ön? — Az ilyen aktus természte- sen nemigen alkalmas valami­lyen gyümölcsöző eszmecse­rére. Úgyhogy jómagam arra szorítkoztam, hogy a közölt té­nyek megalapozottságát két­ségbe vontam, sőt kizártam. Ki­fejeztem azt is: furcsának tar­tom, hogy ha jugoszláv részről ilyen jelenségeket tapasztal­nak, akkor nem nyomban, me­legében teszik szóvá. Egyben kértem, hogy ha vádjaikat bár­milyen bizonyítékkal alá tudják támasztani, azt bocsássák ren­delkezésemre. Ilyennel azon­ban mindeddig nem szolgál­tak... — Mindehhez hadd tegyem hozzá: biztos vagyok abban, hogy a légi hídról és egyebekről felhozott képtelen állítások nem fognak komolyabb zavart okozni akét ország viszonyé­ban. S jugoszláv partnerink na­gyon komolyan veszik mindazt, ami ennek az ügynek kapcsán Budapesten elhangzott. Egyébként vasárnap a szerb külügyminiszter Budapestre utazik. — Végül egy kérdés: a jugo­szláviai helyzet alakulását ille­tően lát-e bíztató jeleket a ki­bontakozásra? — Optimosta vagyok, de jós­lásra természetesen nem me­rek vállalkozni. Optimista, mert bíztató fejleményként értéke­lem, hogy a Jugoszlávia konfe­rencia folytatja munkáját. Opti­mista vagyok azért is, mert a véleménycserét az érintettek egymással, a nyilvánosság ki­zárásával folytatják, s nem a sajtó, a rádió, a tévé útján üzengetnek. Egyszóval vannak, érzékelhetők reménykeltő kö­rülmények ... — Nagykövet Úr, csöndes, nyugodt hétvégét kívánunk. — Köszönöm, hiszem, hogy az lesz. Bajnok Zsolt (FEB) Elméleti kérdésekre, elméleti válaszok Vita az atomfűtőműről Egy teljes napon át rengeteg fontos és okos ember beszélt arról, hogy legyen-e atomfű­tőmű Szekszárdon. A téma nem új, csak a szereplők egy része. A rendszerváltást meg­előzően már "futottak egy kört" az akkori illetékesek. Tegnap délelőtt a megye- székhelyre érkezett - többek között - D. S. McDeugall, a Ka­nada Atomenergia Társaság fű­tőerőmű főosztályának veze­tője, az AECL rövidítésű állami vállalat képviseletében. Ez a cég kísérletezte ki saját kutató- intézetében azt a fűtőművet, amiről a vita folyik, a berende­zés viszont még nem létezik, csak laboratóriumi körülmények között a 2 MW teljesíményű vál­tozata, a 10 MW-os-ból ez lenne az első. Szűkebb körben már délelőtt áttekintették a témát, délután a nyilvános beszélgetésen részt vett - mások mellett -, Pólyák Sándor, országgyűlési képvi­selő, a házigazda, Kocsis Imre Antal polgármester, Bérezi Ká­roly, az ERŐTERV irodave­zető-helyettese, Járfás Géza, a PAV főmérnöke. Metzing Jó­zsef, az Energiagazdálkodási Intézet, Erős Zoltán mérnök, a fütőművet ellenzők, Szögi Béla, és Ötös Miklós képviselők, bi­zottságvezetők, az önkormány­zat képviseletében. D. S. McDeugall kimerítő tá­jékoztatót adott a vállalatról és fűtőműről, hangsúlyozva töb­bek között, hogy azt csak akkor szabad üzemeltetni, ha gazda­ságos. Előnyei közé tartozik, hogy nem szennyezi a levegőt, csatlakoztatható a melegvízel­látás rendszeréhez, és hogy mindaddig meg sem kezdik az engedélyeztetési eljárást, amíg a helyi közösség nem mutat ki­fejezett érdeklődést a telepítése iránt. Erős Zoltán sok fontos kér­dést tett föl, mintegy fél órában. Egyéb részletkérdéseit írásban fejti ki, és így kap választ. Né­hány az elhagzottakból. Ki fizeti az engedélyeztetési eljárás költségeit? Mi lesz az elhaszná­lódott berendezés és a a kiégett veszélyes, valamint a kevésbé veszélyes más radioaktív hulla­dékok sorsa? Firtatta továbbá a csatlakoztatás technikai részle­teit és költségeit. A kéviselők kérdései a gazdaságosságra, valamint arra vonatkoztak, hogy miért legyen kanadai kísérleti­telep éppen Szekszárd? A válaszból az derült ki, hogy a kiégett fűtőanyagról, valamint a már leállított berendezésről vagy a parlamentnek, vagy a kormánymak kell rendelkeznie, ők ahhoz alkamazkodnak. Azt, hogy mennyibe kerül itt a me­legvíz atommal fűtve, nem lehet megmondani, mert a folyton változó áru gázhoz kellene vi­szonyítani. Ezzel szemben Ka­nadában azért nem lehetett ki­vitelezni az elsőt sem, mert sok a vízierőmű és negyven száza­lékkal csökkent a gáz ára. Há­rom hely is van, ahol megvaló­sítható egy ilyen berendezés, de nem derült ki, hogy ezek Magyarországon, Európában, vagy valahol egészen máshol vannak. Balogh János, a Városgaz­dálkodási Vállalat jelen lévő képviselője elmondta: van elég melegvize a városnak, és még két lehetőség is mutatkozik arra, miként lehetne olcsóbb a polgárok számára a távhőszol­gáltatás. Ezek után nehéz elképzelni, hogy minek kellene egyáltalán Szekszárdon kísérleti atomfű­tőmű, s még hány tanácskozás - sőt kósza hírek szerint nép­szavazás - lesz az ügyben? Ihárosi

Next

/
Thumbnails
Contents