Tolnai Népújság, 1991. szeptember (2. évfolyam, 204-229. szám)

1991-09-02 / 204. szám

PÚJSÁG 1991. szeptember 2. Z NÉ Komputermaffia az NSZK-ban Névadó ünnepség Lengyelen Apponyi Sándor nevét viseli az intézet (Folytatás az 1. oldalról) gazda- és a gazdaasz- szony-képzés. — Gyorsan változó gazda­sági, társadalmi, politikai kör­nyezetünk megkívánja, hogy az eltérő tulajdonviszonyokhoz, szervezeti rendszerekhez és termelési eljárásokhoz a szak­mai képzés rugalmasan alkal­mazkodjon - mondta a minisz­ter, majd Szentgyörgyi Albert szavait idézte: — „A holnap olyan lesz, amilyen a ma isko­lája." A szónok a mezőgazdasági szakképzést folytató - közép- és felsőfokú - intézményekről szólva kiemelte: elengedhetet­len, hogy azok saját tangazda­sággal rendelkezzenek, ame­lyek egyúttal bemutató minta­gazdaságként is kell, hogy A diákévek emlékére ... Meg kell újulnia az oktatásnak funkcionáljanak. Üdvözölte, hogy az iskola az 1946-tól 1976-ig működött tangazdasá­gát újra kívánja éleszteni. Dr. Gergátz Elemér hangsú­lyozta, hogy a szakoktatás minden szintjén az életre való­ban felkészítő, gyakorlatias képzést kell meghonosítani, amely nem nélkülözi a szilárd elméleti alapot sem. A miniszter beszéde után a lengyeli iskola testvérintézmé­nyeinek képviselői emlékszala­got kötöttek az 1950-ben érett­ségizettek zászlajára. Az Apponyi Alapítvány kura­tóriuma által - most első alka­lommal - odaítélt Apponyi-díjat Kovács József, a Hőgyészi Ál­lami Gazdaság igazgatója, a kuratórium intézőbizottságának elnöke adta át. Az iskola diákjai közül Bakonyi László, a tantes­tületből pedig Leipold Boldizsár érdemelte ki az elismerést. Az ünnepség az iskola tanu­lóinak irodalmi összeállításával zárult, majd a vendégek meg­tekintették a helyi hagyomány- őrző népi együttes táncos, ze­nés műsorát. -háj­Akar On az amerikai elnök számlájára telefonálni? Akar Ön az amerikai elnök kontójára telefonálni? Be akar­ják vonni a jogosítványát? So­kallja a kirótt adót? Ezeket és hasonló problémákat az NSZK-ban működő, zömmel 15 és 26 év közötti fiatalokból álló társaság már rég meg tudja ol­dani. S ezzel nemcsak sok bor­sot tör a hatóságok orra alá, hanem hatalmas károkat is okoz. A maffia mindezt úgy éri el, hogy számítógépes progra­mokkal megpróbál beholtani az adatbankokba. Ha sikerül meg­fejteni a kódot, azt csinálnak, amit csak akarnak: számokat tüntetnek el vagy változtatnak meg, esetleg a cég egész nyil­vántartását törlik. Az így meg­szerzett adatokat az érdekel­teknek eladják és ezzel busás haszonra tesznek szert. A banda egyes tagjai akár 200 ezer márkát is megkeresnek havonta, méghozzá adó nélkül! A komputermaffia ellen jelen­leg egyetlen riasztórendszer sem nyújt teljes biztonságot. Ezt Németországban jónéhány vállalat már a maga bőrén ta­pasztalta. A postának sokba kerül, hogy a banda tagjai a vi­lág bármely pontjára ingyen tudnak telefonálni. Némi rafiné­riával még Bush elnök vagy a amerikai kormányhivatalok is „becserkészhetők”. Ennek jele, hogy ezek számlájára szintén rengeteg, általuk soha nem folytatott beszélgetést számlá­zott már ki a posta ... A rendőrség dühös, mivel a közlekedési kihágások elköve­tői közül így már sokan mente­sültek a tetemes büntetéstől. Még az is előfordult, hogy a komputerbetyárok törölték a bevont jogosítványok tulajdo­nosainak adatait. A maffia által „amnesztiában” részesített au­tós ezért természetesen fizet, hiszen a szolgáltatás nem ép­pen ingyenes... Az adóhivatalok adatbázisai ugyancsak a maffia kedvenc vadászmezői. Az eltüntetett adótételek is jó pénzt hoznak az érdekeltektől. Volt már arra is példa, hogy egy szupermar­ketben az adatbankba való be­hatolással hatalmas méretű le­értékelés kezdődött a vevő örömére, de a maffia által meg­büntetett tulajdonos kárára. A kikötők és révek irodaveze- tőienk is hideg futkos a hátu­kon, ha a számítógép kalózaira gondolnak. Nekik ugyanis élén­ken él az emlékezetükben, mi­lyen fejetlenség uralkodott, amikor a komputerekből hirte­len eltűntek az utaslisták és a helyfoglalási jegyzékek. Németországban a hitelkár­tyák sem biztosítékok. Az eljá­rás itt is egyszerű ... A rendőrség számítógépek és speciális programok segít­ségével akarja megfékezni a kalózokat. Hacsak azok nem változtatják meg a „zsarúkó- dot”. Ferenczy-Europress „Magyarország pillanatai drágák” Széchenyi kopjafája Pincehelyen Dr. Geiszhauer János 1945-1991 Kopjafát avattak szombaton délután Pincehelyen gróf Széc­henyi István emlékére. Az ün­nepség istentisztelettel kezdő­dött, melyet Mayer Mihály me­gyéspüspök celebrált. Ezt köve­tően a helyi művelődési otthon elé vonultak az emlékezők, ahol dr. Tóth László polgármes­ter köszöntötte az egybegyűlte­ket, majd leleplezte a kopjafát, melynek talapzatán Széchenyi gondolatát örökítették meg: „Magyarország pillanatai drá­gák”. A polgármester szavai után dr. Surján László népjóléti miniszter tartott ünnepi beszé­det. Széchenyi Istvánmúlhatat- lan érdemeiről beszélt, méltatta fáradozását melyet a hazai fo­lyamszabályozásért, a közle­kedésért - benne a hajózásért - és az európai gondolatok ter­jesztéséért tett. Mint mondotta, Széchenyi korában Drezdában rólunk, magyarokról szinte semmit nem tudtak. Ma, amikor Németországban tisztában vannak azzal, hogy e kis ország mit tett az európai békés átala­kulásért, ma, amikor vezető or­szágok első emberei a magyar miniszterelnökkel tárgyalnak a válsággócok problémáiról, nyu­godtan elmondhatjuk: rajta va­gyunk a térképen. Politikai vitakultúránkról szólva felidézte, hogy Széche­nyit Kossuth - akivel talán leg­nagyobb politikai csatározásait vívta - a legynagyobb magyar­nak nevezte. Sajnálatosnak tar­totta, hogy manapság jószerivel nincsenek hazánkban olyan po­litikai ellenfelek, akik ne gyaláz- zák egymást. Ezután Környei Attila, a Szé- chenyi-kör országos titkára, a nagycenki Széchenyi Emlék­múzeum igazgatója méltatta azt a tényt, hogy a nagy városok után ezen a vidéken van a leg­több tagja a Széchenyi körnek. Az ünnepség végén a részt­vevők elhelyezték virágaikat, koszorúikat a kopjafánál. Az emlékoszlopot maga a polgár- mester tervezte, elképzelését Szöllősi Antal gödöllői famin­tázó és Nagy Sándor szob­rászművész valósította meg.-hangyál­Ismét fekete zászlót lenget a szél a sajtóházon, mint az utóbbi években már többször is. Alig néhány napja köszönt el tőlünk kollégánk, mielőtt elindult a kórházba, hogy egy kivizsgá­lás után alávesse magát az újabb operációnak. Szombaton kaptuk a hírt, hogy a búcsú örökre szólt. Dr. Geiszhauer János, la­punk szervezési és levelezési csoportvezetője életének 46. évében hagyott itt bennünket. Nehéz egy nekrológban azt írni valakiről, hogy vidám ember volt. Az ő esetében ezt még­sem kerülhetjük meg, mert va­lamennyiünk emlékezetében így él. így él, halála után is. Pe­dig, mint bárkinek, neki is lett volna oka a panaszra, amit so­hase hallottunk tőle. Az élet buktatóit, nehézségeit nem tes­tálta másokra. Ha viszont se­gíthetett, nem várta a kérést. Ilyen volt magánemberként, és ilyen a munkájából adódóan. Olvasóink között bizonyára so­kan vannak, akik most fölidézik, amint türelemmel, olykor órá­kon át hallgatta panaszukat, segített, intézkedett. Nagyon sok elesett vagy az igazságát kereső embernek ő volt az utolsó lehetőség, fórum. A hiva­talok olykor igen, ő soha nem okozott csalódást senkinek. Sokszor csodálkoztunk, hon­nan van ennyi enegiája, ami nem csak arra volt elég, hogy a munkáját elismerésre méltóan elvégezze, de arra is, hogy tár­sadalmi megbízatásainak ma­radéktalanul megfeleljen. Szív­ügye volt a közlekedés bizton­sága, a megyei közlekedésbiz­tonsági tanácsban, és más fó­rumokon is nem a maga, de mindannyiunk érdekében hal­latta a hangját. Valamennyiünk által becsült, szeretett kollégától búcsúzunk. Protestálnunk kellene valami­lyen fórumhoz, segítséget kérni, hogy intézze el, ne tör­ténhessen meg ez a nagy-nagy igazságtalanság. Sajnos, aki tanácsot adhatna, vagy lega­lább néhány vigasztaló, meg­értő jó szót, már nincs közöt­tünk. Koszorúk a „legnagyobb magyarnak Vállalkozási szeminárium Az önkormányzati vállalko­zásokról rendezett szeminári­umot szombaton Sopronban a Friedrich Ebert Alapítvány. A konferencián részt vevő ön- kormányzati politikusokat, gaz­dasági szakembereket német szakértők tájékoztatták az ön- kormányzati vállalkozások ta­pasztalatairól, valamint a Né­met Szövetségi Köztársaság­ban működő önkormányzatok gazdasági tevékenységének eredményeiről és buktatóiról, figyelemre méltó tanulságairól. Fájó szívvel tudatjuk, hogy ÖZV. DEBRECENI ISTVÁNNÉ sz. Molnár Erzsébet volt Kossuth Lajos utcai lakos, életének 77. évé­ben elhunyt. Temetése 1991. szeptember 3-án 15 órakor lesz a balatonal- mádi-vörösberényi teme­tőben. Gyászolják: fia, menye és két unokája és a rokonság Medina Község Önkormányzat Képviselő-testülete pályázatot hirdet védőnői alias betöltésére. Feltételek:- Egészségügyi Főiskola védőnői szakán szerzett oklevél- Védőnőképző Szolgálati lakás nincs. A pályázatot 1991. szeptember 15-ig kell benyújtani a medinai Polgármesteri Hivatalhoz. (40) SZAKKÉPZETT CIPŐFELSŐRÉSZ­KÉSZÍTŐKET felveszünk tűződei munkára. BÉREZÉS MEGEGYEZÉS SZERINT. HUNOR Pécsi Kesztyűgyár Dombóvári Gyára DOMBÓVÁR Kesztyű u. 4. (311/40) . N A Tolna ZÖLDÉRT RT. \ Dombóvári Kirendeltsége értesíti kedves vásárlóit, hogy szeptember 2-től lakossági akciós értékesítést tart a kirendeltségen (Kossuth l_ u. 39.) burgonyából és vörös­hagymából. Eladási árak: burgonya 13 Ft/kg vöröshagyma 15 Ft/kg 10 q feletti mennyiséget a helyszínre szállítunk. VÁRJUK VÁSÁRLÓINKAT! . (33) / A paksi Vörös Csillag HTSZ 1991. szeptember hó minden keddjén délelőtt 10 órától a kistormási halastaván HALVÁSÁRT tart Fizetni a helyszínen 110,-Ft/kg egységárban. Érdeklődni: telefonon 75/11-009, illetve a helyszínen. (22) Szekszárd-Sárköz és Vidéke Áfész 64. sz. decsi vasboltjába szakmai tapasztalattal és kapcsolatokkal rendelkező keres. Tájékoztatás: 7100 Szekszárd, Rákóczi u. 2. Telefon: 11-233. Kettingerné Erdélyi Ágnes (27) . A Tolna Megyei Önkormányzat Kórháza Szekszárd felvételre keres az élelmezési üzemébe- egy felsőfokú raktárgazdálkodási végzettségű raktárvezetőt legalább 5 év szakmai gyakorlattal- egy hentes szakmunkást Jelentkezni a kórház élelmezési üzem vezetőjénél lehet (24)

Next

/
Thumbnails
Contents