Tolnai Népújság, 1991. augusztus (2. évfolyam, 179-203. szám)
1991-08-10 / 187. szám
1991. augusztus 10. PÚJSÁG 7 PILLANTÁS... Milyen jó is felkapaszkodni a dombra, és lepillantani a falura. Nézni, hogy az ismerős házak miképp sorakoznak egymás mellett, s elmerengeni azon, vajon ki is lakik ott az elágazásnál, a Kovácsék mellett... Ahogy nézed, s elmélázol, eszedbe jutnak gyermekkori emlékeid. Látod magad előtt a tornácot, az udvart, a parasztház elejét, amit fényes téglával raktak ki a mesterek. A csatornaszegélyt, ami úgy lekötött, hogy akár órákig is elnézegetted. Látod a háziasszonyt, amint a csibét hajkurássza az ebédhez, az idős gazdát, amint a kifényesedett villanyéllel a kezében szénát dob a jószágnak. Látod, mint porzik el az út- szélen a zörgő lovaskocsi, melyre ha csak tehetted, fölkapaszkodtál, s remélted, télen is éppen erre jön, hogy a szánkód utána akaszthasd a kisállomá- sig, hogy aztán onnan visszaballagva észrevedd, ki készül a tejcsarnokba, kinek szép az udvara, s közben egyszer sem feledted a szülői intelmet: „Fiam, az emberekkel szembe kell nézni, és köszönni!” A mai magyar falu átalakul, s vele változnak az emberek is. Már keresni kell a tornácos házakat, a fényesre koptatott vasvillát markoló kezeket, a faragott kaput. Még akad belőlük, csak le kell pillantani a dombról. (Ótós Réka képriportja) ...A FALURA
