Tolnai Népújság, 1991. augusztus (2. évfolyam, 179-203. szám)

1991-08-05 / 182. szám

1991. augusztus 5. PÚJSÁG 3 A Bibliát is újra kell értelmezni? Bátorság, hogy élhess e változó világban Vegyék észre saját értékeiket! Kelet-Európábán első alka­lommal Tengelicen tartja sze­mináriumát az Európai Ökume­nikus Tanács női tagozata. A fórum vendége Ruth Epting asszony, nyugalmazott baseli református lelkész, az európai ökumenikus női mozgalmak „nagy öregje” - ha szabad egy hölgyet egyáltalán így titulálni - a misszió történetéről tartott előadást a fiataloknak. Az Egy­házak Világtanácsa Európai Ökumenikus Fórumának tagja lapunknak is nyilatkozott. — Mi hozta Önt közel az ökumenikus gondolkodásmód­hoz? — A második világháborút diákként éltem meg. Sok ször­nyűséget láttam, és rá kellett jönnöm, hogy az egyházak is felelősek azért, hogy oly sok az előítélet. A német-francia hatá­ron éltem, és - miközben hol az Együtt kell dolgoznunk egyik, hol a másik oldalon men­tettük a sebesülteket - rájöt­tem, hogy csak akkor tudunk segíteni, ha - függetlenül attól, hogy milyen felekezethez tarto­zunk — összefogunk. — Ön 1947-ben lett reformá­tus lelkész, de sokáig nem dol­gozhatott . . . — Tizenhárom évet kellett várnom, hogy gyülekezetét kap­jak. Szerencsére fiatal kolléga­nőimnek nem kell ilyen kitar­tóan várniuk, hogy gyakorol­hassák a hivatásukat. —Ennek a mostani szemi­náriumnak a mottója: „Bátorság élni e változó világban”. Mihez kell ma a bátorság? — Hogy hűségesek legyünk önmagunkhoz, múltbéli tapasz­talatainkhoz, hogy felismerjük azokat a lépcsőfokokat, ame­lyeken a jelenből a lehető leg­jobb módon jutunk a jövőbe. Szeretném, ha a fiatal generá­ció észrevenné saját értékeit, és segítene az egyháznak. — Az előadásából úgy tűnt, hogy az Önök mozgalma első­sorban az egyházak hierarchiá­ját akarja megváltoztatni - a nők javára. — Elsődleges feladatunk a nők helyzetének javítása, és csak majd azután tudják az asszonyok megváltoztatni az egyházak megkövült szerkeze­tét azáltal, hogy nagyobb súly- lyal vesznek részt a munkájuk­ban. — Tudja, ebben a sok éve tartó küzdelemben centiméter­ről centiméterre haladunk előre. Svájcban például a protestán­soknál a nők - megyei szinten ­részt vehetnek a döntéshoza­talban, de vezető pozíciót nem tölthetnek be. Követeltük mi mindannyian, hogy az Egyhá­zak világtanácsának találkozóin a résztvevők fele legyen nő. A legutóbbi konferencián 30 szá­zalék volt az arányuk. Sajnos az ortodox egyház - amely kö­vetelésünk miatt a világszerve­zetből való kilépéssel fenyege­tőzött - nőket csak vendégként és nem teljesjogú résztvevő­ként delegál a találkozókra. A legnagyobb probléma, hogy a nőket teológiai alapon szorítot­ták háttérbe, az ügyet kánon­jogi kérdésként kezelve. — Ezzel szemben jöttek létre a feminista teológiai irány­zatok. A feminista jelzőnek azonban van némi pejoratív ár­nyalata is . . . — Éppen ezért nem szere­tem ezt a kifejezést, bár eléggé elterjedt, és való igaz, hogy ezek között vannak szélsősé­ges irányzatok is. Tény azon­ban, hogy újra kell gondolni a Biblia tanításait. Ezért jobban szeretem, ha azt mondjuk: „teo­lógia a nők szempontjából”. Ez nem kirekesztő, megengedi, hogy a férfiaknak is legyenek szempontjaik. Lényeges, hogy ezek a különféle elméletek ne szembeállítsák a két nemet, hanem együttműködésre kész­tessék őket. — Egyébként hogyan véle­kedik a férfiakról? — Bőséges tapasztalatokkal rendelkezem róluk, hiszen há­rom bátyám van, és számukra néha meglepő volt, hogy gyer­mekkorunk óta teljesen egyen­rangúnak kezeltem őket . . . magammal és a húgaimmal. Az egyházi férfiakra sem harag­szom, de nem mondok le arról, hogy megnyerjem őket a nők számára kedvező változások­ról.-hangyái ­Koncepciók az íróasztalnál avagy: ki is a tűzvédelmi hatóság? Szeptembertől Szekszárdon: Női ruhakészítő tanműhely Szezon van. Az új koncep­ciók szezonja. Minden gyanús, ami régi, így - függetlenül attól, hogy miként állta meg a helyét a gyakorlatban - igyekszünk valami újat kitalálni helyette. Nem kételkedem a jobbító (?) szándékban, csak fenntartá­saim vannak, hiszen már csak a nagy számok törvénye alap­ján is több olyan elképzelés ölt testet jogszabályban, aminek a hiányossága a gyakorlatban azonnal látszik. íme - közös okulásul - egy példa! Az önkormányzattá való át­alakulás a tűzoltóságot is el­érte. Ennek jeleként ilyen-olyan hatásköröket ruházott a törvény a képviselőtestületre, polgár- mesterre és a jegyzőre. Ez ön­magában még nem lenne baj, csak éppen a törvényalkotó ki- ötlötte, hogy a tűzoltóság mű­ködési területén a tűzvédelmi hatóság és szakhatóság (vi­gyázat, nem ugyanaz!) az ille­tékes jegyző lesz. Hogy mit jelent ez a gyakor­latban? Például: kigyullad valakinek a lakása. Tűzoltók kiszállnak, el­oltják, megállapítják szakvéle­ményben a tűz keletkezésének az okát. A szakvéleményt el­küldik a jegyzőhöz, aki ennek alapján kiállítja a hatósági bizo­nyítványt, amivel a károsult rögvest mehet a biztosítóhoz. Mérlegelési jogköre nincs a jegyzőnek, hiszen nem ért hozzá, így pusztán formalitás a dolog, de csak ő írhat alá, hi­szen ő a hatóság. Márpedig akinek az Isten hi­vatalt adott, annak ugyebár... Más. Valaki üzletet akar nyitni, azért tűzvédelmi szakha­tósági véleményt kér. Kitől? Világos, hogy a tűzol­tóságtól, hiszen ők ismerik az előírásokat, ők a szakemberek. Az lehet, csak éppen nem ők a szakhatóság! A tűzoltók adnak egy szakvéleményt, leírják, hogy mit és hogyan, majd el­küldik a jegyzőnek, aki hivatal­ból okosan, azt „szentesíti”. Ezt köveztően visszaküldi a tűzoltóknak, akik elküldik az ügyfélnek. Tetszenek ugye érteni? A szakember nem szakhatóság, a szakhatóság nem szakember! Erre mondta Hofi, hogy „látja? nem látja? na látja!” Salgó A Szekszárdi 505-ös Ipari Szakmunkásképző- és Szak- középiskolában szeptembertől, idén először tanulnak érettségi­zett diákok a női ruhakészítő tanműhelyben. A két évfolya­mon a fiatalok a szabás-varrás mellett német nyelvet is tanul­nak. Szeptembertől az első osz­tályba a több mint harminc je­lentkező közül tizenketten nyer­tek felvételt. A hat másodikost a Szekszárdi Szabó Szövetkezet tanműhelyéből az iskola kéré­sére vették át. A tizennyolc di­ákkal ketten foglalkoznak majd, a műhely saját anyagból, a tanműhely mellett kialakított üz­let részére készítik a ruhákat, - a keresztelőruhától egészen a molettek öltözékéig. Ebben a műhelyben milyen módszerrel foglalkoznak a tanulókkal? - kérdeztük Simon Józsefnétől, a tanműhely vezetőjétől.- Amit egy nőnek tudnia kell a varrásról, azt itt elsajátíthatja. Megtanítjuk a diákokat úgy szabni, varrni, hogy saját mun­kájukra büszkék lehessenek. A diákok lesznek az eladók, és mi is együtt varrunk velük. Megta­nulják a kereskedelmi szakmát is, hiszen a kezük alól kikerülő munkákat el is kell tudni adni. Érdekük kell legyen, hogy jó munkát végezzenek, azért, hogy a vásárló elégedetten tá­vozzon. Ezek a ruhák - mivel közvetlen a készítőtől kerülnek a vásárlóhoz - természetesen némileg olcsóbbak is lesznek a megszokottaknál. A tanműhelyben eltöltött időre a diákok az iskolától ösz­töndíjban részesülnek, a két év leteltével pedig szakmunkás- vizsgát tesznek.-p. t. ­Egy asszony elindult . . . Magángaléria nyílt Faddon Egy arc az udvarban A tornác előtt Hozzátartozók, szomszédok, kollégák, segítők, helyi és vi­déki tisztelők, meghívottak és érdeklődők. Ritkaság annyi embert látni egy kiállítás meg­nyitóján, mint amennyien pén­teken este az eső ellenére ösz- szegyűltünk Faddon, a Temp­lom utca 13. számú ház zöld pázsitján, az alma-és körtefa alatt, a fehérre meszelt, mus­kátlival, petúniával díszített fo­lyosón és a szobákban. Mind­nyájan Ragóné Gáti Mariann vendégei voltunk és részesei lettünk annak, amint egy asz- szony elindul, felismerve azt, hogy joga van megmutatni ön­magát. Joga van megmutatni mindazt az értéket, ami bense- jében, lelkében, agyában ösz- szegyűlt, aztán fába faragva, agyagba álmodva, formálva testet öltött. Amíg idáig eljutott, állandóan vívódott - vallotta meg főszer­kesztőnknek, Kamarás Györgynének az ünnepet szebbé varázsoló beszéde után -, hisz a kétely állandóan ott bujkált benne: Vajon, elfogad­nak-e? Elfogadják-e azt, amit egy „amatőr” csinál? Kell-e az én munkám, ami tiszta forrás­ból táplálkozik, akkor valakinek, amikor fázik a lélek? Bizonyára kérdések soka­sága gyötörte, amíg eljutott odáig, hogy elfogadja a világot a maga tökéletlenségében és meglátta, tapasztalta, a világ is elfogadja őt. Hogy végül is el­hitte az utóbbit, ahhoz kellett egy igazi társ, Ragó Károly, az egyre több - több embertől jövő - bíztató szó, annak a meglátta- tása, hogy sokan érezték, érzik fontosnak Faddon Ragóné Gáti Mariann munkáját. Ki egy darab álmot vállaló fával, ki egy érdek­lődő jó szóval, ki pedig egyéb módon fejezte ki, hogy értékeli az őszinte, igazi érzésektől ve­zérelt adni akarást. De az ösz- szetartozásról, együvétartozás- ról, az összefogásról tanúskod­nak a vendégkönyv beírásai, a polgármesteri hivatal, a műve­lődési ház, a barátok, ismerő­sök és művészpártolók tettei is. Jó érzés lehet ezt érezni, mivel megerősítik az embert hitében. Ragóné Gáti Mariann két év­vel ezelőtt azt a címet adta kiál­lításának: Fázik a lélek. Nos péntek este Faddon bebizo­nyosodott, a lélek már nem fá­zik. Sőt, örül annak, hogy valaki szebbé akarja varázsolni, érté­kesebbé, többé, gazdagabbá akarja tenni az embert. Faddon, a Templom utca 13. szám alatt augusztus 2-án megnyílt egy magángaléria. Egy asszony el­indult, hogy tegyen az embere­kért . . . Ékes - Gottvald Nyitott ház, telistele látogatókkal Vállalkozók kerestetnek A simontornyai önkormány­zat nem mondott le a belterületi telkeken való üzletház építésé­ről. Várják ezért a vállalkozók je­lentkezését. Alapítvány a sebészetért A pincehelyi kórház orvosai alapítványt hoztak létre. A befo­lyó összegből baleseti sebészet kialakítását tervezik. A helyi önkormányzati testü­let 100 ezer forinttal járult hozzá a nagy jelentőségű vállalkozás­hoz. Ezúton kérik a segítőkész önkormányzatok, vállalatok, szövetkezetek, és magánsze­mélyek támogatását a Tamási OTP-nél vezetett 844-639-es számú számlára. TOTÓ szüret Augusztus 4-től egészen szeptember 29-ig a 200 hasáb­nak megfelelő nyeretlen kollek­tív szelvényekkel ismét nyerhet. Ezeket a szelvényeket össze­gyűjtve a Szerencse 1830 Bu­dapest címre október 30-ig el­küldve tíz darab BMW típusú személygépkocsit sorsolnak ki. A szelvényeket heti megkötött­ség nélkül gyűjthetik össze és adhatják postára. Előadások Babitsról Szekszárdon, a megyei könyvtárban október 3 és no­vember 26. között „Ki úgy vé­led, nyomot hagysz a világ­nak . . .” címmel szabadegye­temi előadássorozatot hallgat­hatnak az érdeklődők. Pályázatot nyert Dorog Számillió forint támogatást nyert Dorog önkormányzata az Európai Gazdasági Közösség által kiírt pályázaton. A jelentős összeget, amelyet a PHARE-alapítványból kap a vá­ros, kizárólag a földgázvezeték kiépítésének befejezésére használhatják fel. (Ebből az alapból a volt szocialista orszá­gos környezetvédelmi és szer­kezetátalakítási programját se­gíti az EGK). A dorogiak pályá­zatát azért tartották támoga­tásra érdemesnek az elbírálók, mert a földgázvezeték kiépíté­sével javul, tisztább lesz a tele­pülés levegője: a városban ugyanis a lakossági széntüze­léssel hozható összefüggésbe a jelentős kéndioxid szennye­zettség. A földgáz bevezetését egy komplex környezetvédelmi program részeként már koráb­ban megkezdték. Az egyes és a kettes építési ütemet be is fe­jezték központi támogatás fel- használásával. A harmadik - egyszersmind befejező - ütem­beli építésre már nincs pénze a városnak, ezért pályázták meg az Európai Gazdasági Közös­ség támogatását. A 100 millió forintból - csekély helyi hozzá­járulással - lehetővé válik a program befejezése, s így Do­rog minden utcájába bevezet­hetik a földgázt, megszüntethe­tik az egészséget károsító széntüzelést. A pályázat elbírá­lói azt is méltányolták a vissza nem térítendő támogatás meg­ítélésénél, hogy Dorogon az elmúlt néhány év alatt helyi és központi összefogással több­száz millió forintot költöttek a légszennyezés csökkentésére.

Next

/
Thumbnails
Contents