Tolnai Népújság, 1991. augusztus (2. évfolyam, 179-203. szám)

1991-08-24 / 198. szám

4 PÚJSÁG 1991. augusztus 24. TOLNAI KÖRKÉP TOLNA VÁROSRÓL ÉS A KÖRNYEZŐ TELEPÜLÉSEKRŐL Környékbeli események Egy arc - egy mesterség Havasi Károlyné, aki sörözöt nyitott Edit, felszolgálás közben Szociális munkások Faddon A szekszárdi pedagógiai fő­iskola 52 diákja egy hetet Fad­don tölt. A szociális munkásnak készülő fiatalok tegnap érkez­tek a községbe. Gyakorlati ide­jüket töltik itt, mely során külön­féle felméréseket, elemzéseket készítenek. Vizsgálják a helyi munkanél­küliek és a nehéz helyzetben lévő emberek életkörülményeit, közvetlen közelről szemügyre veszik Fadd, és a településen működő nevelőotthon kapcso­latrendszerét. A bogyiszlói jegyző Decsre megy A decsi polgármesteri hivatal kikérésére elengedik Skoda Fe­rencet Bogyiszlóról. Szeptem­ber elsejétől tehát ott lesz jegyző. Utódját a későbbiek so­rán fogja kinevezni a bogyiszlói polgármester. „A korsó int, hogy igyam még, mert látja, hogy a torkom ég. A korsó szavát fogadom, még benne tart, mindig iszom.” A fenti sorokat kitehetné a falra Havasi Károlyné a sörö­zővé átalakított vendégváró he­lyiségben. Tolnán úgy, mint másutt, na­gyon kedvelt tevékenység a pa­lackozott italbolt üzemeltetése. Erre gondolva kezdődött a „vál­tás” a Havasi család, ponto­sabban a feleség Edit életében. — A palackozott italboltom máfél éve indult, a gyes ideje alatt. A Kispipa Kft-vel volt szerződésem ők adták az árut, a forgalom után 5 százalékot kaptam. Januárban lejárt a GYES és kiléptem a Kft-töl. Fő­állásban vettem át az üzletet. Természetesen időközben a KISOSZ szervezésében magán üzletvezetői szakvizsgát tettem. Ez a szakképesítés szükséges volt ahhoz, hogy a helybeni ital- fogyasztáshoz engedélyt kap­jak. A szuterénből kialakítottunk egy 40 négyzetméteres helyi­séget, így az előírásoknak ma­xiámlisan eleget tettünk. Igaz az anyagköltség eléri a 200.000 forintot. — Napjainkban egyre inkább hallani, hogy „pénz nélkül mu­latni bajos”. — Szeretnénk az árakat úgy kialakítani, hogy nekünk is, a vendégeknek is jó legyen. Ezt a vállalkozást önerőből hoztuk létre. Kölcsönt nem vettünk fel, csak egy meglévő helyiséget alakítottunk át. — A vendégváró egyszerű, tetszetős. Az ellátás zavarta­lan? — Sajnos a sör szállítással- gondok vannak. Előfordult már, hogy a megrendelésre egy hé­tig várni kellett. De remélem ez majd változik. Gondolom a ne­hézség okozója jelenleg a nyári időszak, hisz ilyenkor mindenki többet fogyaszt, nagyobb a ke­reslet mint máskor. — Palackozott italboltból vendéglátóhelyet, helybeni fo­gyasztásra is alkalmas sörözőt alakított ki. Mennyire vállalko­zás-barát szellemben élünk? — Egy italboltnál az árak alacsonyak, viszont a vásárló 10 üveg sört elvitelre, egyet pe­dig azonnali fogyasztásra kér. Az utóbbi nem teljesíthető. En­gedély nincs rá. A KÖJÁL kikö­tése, hogy helybeni fogyasz­tásnál illemhely is szükséges. Volt igény a helybeni fogyasz­tásra, ezért tovább kellett lép­nünk. Most is igyekszünk a ve­vőkör pénztárcájához igazodni, azonban helyben fogyasztás esetén szükséges valamennyit emelni az árakon, hiszen a re­zsi költségek igen magasak. — Költséges és körülmé­nyes volt a söröző létrehozása? — Úgy tapasztaltam, hogy a polgármesteri hivatal és a ható­ságok elég rugalmasak. Meg kell említeni azt is, hogy a csa­lád összefogására is szükség van. A férjem a Herbáriánál tmk-lakatos, szabadidejében sokat segít. A két gyermekem pedig (Norbert 8, Tímea 4 éves) a jégkrémek és rágógumik szakértője. -stier­Esőben, napsütésben - a tehenekkel Asszony a csordás? Bújócskázik a nap a medinai határban, délután háromkor. Ahogy előbukkan, ember és ál­lat levegő után kapkod. A tere­bélyes nyárfa zizegő lombjának árnyéka nyújt némi enyhet a csorda „gazdájának” Farkasné- nak és a kutyának. Odébb a te­henek kérődznek fekve, vagy állva. — Asszony a csordás? In­kább férfi munka ez! — Már a második éve va­gyok egyedül. A férjem kezdte. Műtötték. Komoly a baja. A munkát én vettem át, mert-való­jában már évekkej ezelőtt is osztoztunk benne. így mindent megtanultam: szeretni az álla­tokat, terelni, bánni velük. Kez­detben a kutyával volt a legtöbb bajom. A férjemhez volt szokva, s nagyon nehezen igazodott hozzám, nehezen fogadta el az utasításokat! Mostanra már kia­lakult az összhang. Könnyű ne­kem is, neki is. — Az állatokat azért is­merte? — Pillanatnyilag kilenc gaz­dának huszonhét tehenére vi­gyázok. Egyik-másik már je­lezte, hogy szeretne újabb álla­tokat venni. Két növendék is van - Kölesdi Mihályé mind a kettő. Ők még hármat akarnak. A többiek a már jól ismertek, a megszokottak. Ezek olyanok, mint a gyermekek. Ha szólok nekik, odajönnek, dörzgölődz- ködnek hozzám. Érzik, hogy az én kezem alatt jól vannak. Botot még egyikre sem emeltem. Hála Istennek, beteg sem volt egy sem. A kritikus időszak az, ha valamelyik üzekedik. Akkor hazahajtáskor szólok, és más­nap nem engedik ki. — Mi a napi program? — Megvan az órarend! Per­cek, negyedórák eltolódhatnak, de nagyobb idő nem. Reggel hat órakor indulok, s fél hét táj­ban már a mezőn vagyunk. Megitatom őket, s legelnek fél tizenegyig. Egy kevéske pihe­nés, majd a déli itatás követke­zik. Délután fél háromig tart a szieszta. Ha melegebb van, vagy jobban jóllaktak, akkor to­vább, mert lustábbak. Három­negyed hatig megint teszünk egy kört, majd vonulunk a vá­lyúkhoz, és irány haza. Ebben az évben jó volt a legelő. A szá­raz napokban is volt fű, s most az eső után meg valósággal látni-hallani, hogy nő... Ez a .legjobb: a friss, üdénzöld fű! Habzsolják is, ahogy a száju­kon befér. Megengedték, hogy a közeli lóherföldre is ráhajtha­tok, de ha abból bezabál, fölfú- jódik... — Mettől meddig tart a legel­tetési idény? — A papír szerint május el­sejétől november egyig. De ta­valy is kint voltam addig, mig le nem hullt az eső hó. Most is addig vállalom őket. Csak le­gyen fű, és ne legyen nagyon hideg. Á szemerkélő, a potyo- rászó eső nem számit. — Úgy hallottam a férjétől, hogy minden idényben volt va­lami váratlan esemény .. ! — Most is volt. Egy ellés. A gazda nem is tartózkodott itt­hon ... Egy éppen arra járó kis­lánnyal üzentem a férjemnek. Jött is szegénykém, alig kapott levegőt. Mikor egy kicsit meg­pihent, világra segítettünk, de nem sokáig volt itt, mert a tulaj nagyon gyorsan túladott rajta. A mi munkánk jutalma meg az lett, hogy a gazda még meg sem köszönte amit tettünk! — Ma még mi van vissza? — Várom azt, hogy a néger­baba - becsületes neve: Kor­mos-, meg a Piros felálljon, az­tán indul a többi is. Mint már említettem a szieszta után te­szünk még egy lassú kört, vé­gül teleisszák magukat és irány haza. Valójában ekkor van az én legnagyobb gondom. A vá­lyútól a Sió hídon át körülbelül 400 métert kell megtenni az út korlátái között. Nap mint nap előfordul, hogy személykocsi, vagy teherautó közéjük hajt. Hiába jelzem 'feltartott bottal, hogy álljon meg ... Az istenért nem teszi, mert siet! Sőt még a dudával meg is ijeszti őket. Egy személykocsi majd elütött en­gem is a napokban. Nagyon fontos lenne egy állathajtást jelző tábla, - amig komolyabb baj nem következnék... már szóltam... de azóta sem semmiül Egy zsemle színű tehén kivá­lik a többi közül. Nyilván már ki­pihente magát. Farkasné, a csordás azonnal észreveszi, hisz' a szemét le nem vette ró­luk." — Madár, fordítsd el a Cifrát! - mutatja a botjával az irányt a kutyának. Az egyet csaholva útnak indul, de a kóbor tehén megoldva a feszültséget, visz- szaoldalog a többihez! Konrád László Horthynét személyesen is látta a hajdanvolt bálokon, rendezvényeken a tolnai Bo­ros Ilona. Egyik díszes ruháját egy 1938-as képről másolta most le. Nagyítóval megfi­gyelte a legkisebb részleteket is. A „mű” több mint két hónap alatt készült el. Remekül sike­rült, a városban megrendezett kenyérnapi arató-felvonulá­son igen sokan megcsodál­hatták. A színpompás ruha­költemények legszebbike volt ez a díszmagyar. — Szerintem a Tolna megyei vízmű tisztességtelen hasznot zsebel be - kezdte mondandó­ját Molnár János, akinek üdü­lője van Domboriban. - Az egész úgy kezdődött, hogy ki­küldtek egy számlát, miszerint fizessem be a májusi vízfo­gyasztásomat: 16 köbméter árát. Nem az összeg zavar, ha­nem a módszer. Májusban se én, se az üdülőtulajdonosok nagyrésze nem tölt kinn, Dom­boriban néhány napnál többet. Nem 16, de 1 köbméter vizet se fogyasztunk, összesen! Azt mondták, rendelet van az áta­lány fizetésére, én meg azt fe­leltem, nem érdekel a rendelet, jobb, ha szembenéz a vízmű azzal, hogy a mai világban mindenki csak azért hajlandó pénzt adni, amit megeszik, megiszik, felvesz stb. Amit nem fogyasztottam el, azt nem fize­tem ki. Május végén rendeltem a Tolna városi vízműnél egy vízórát. Június 4-én fel is sze­relték, azóta mérhető a tartozá­som. De még a szezon köze­pén sem közelíti meg a havi 16 köbmétert. — Minek alapján állapíthat­ták meg ezt? — Fogalmam sincs. Tudo­másom szerint semmiféle elő­zetes mérést nem végeztek. Valami központi rendelkezés alapján: ennyi, és kész. Kiszá­moltam: szerintük májustól szeptemberig minden nap 516 Laktanya? A továbbiakban sincs el­döntve, hogy mi lesz a tolnai szovjet laktanya sorsa. A mos­tani szovjet-magyar tárgyalások sem vezettek eredményre. A kaszárnyát július 8-án adták át belső őrzésre a Kincstári Va­gyonkezelő Szervezetnek. Megegyezés azért nincs, mert az üzemanyag-tartályrendszert a szovjet fél a saját hatásköré­ben valamilyen módon meg akarja tartani. Irreálisan magas árat követel a lerobbant álla­potban lévő ingatlanért. A laktanya területén található két épület, a volt kórház és a parancsnoki épület eleve ön- kormányzati tulajdon. Ezeket nem a szovjetek építették. A város itt iskolát kívánna létre­hozni, de a tárgyalások ered­ményessége után sem nagyon tudná elkezdeni a felújítást és átalakítást, hiszen az épületek siralmas állapotban vannak, rendbetételük sok pénzt igé­nyelne. A létesítmény többi ré­szének sorsáról valószínűleg a Kincstári Vagyonkezelő Szer­vezet dönt.A lehetőségek egyike az, hogy átadják az ön- kormányzatnak. Sárvári liter vizet fogyasztok! Pedig se nagymosást, se fürdőzést nem szoktam rendezni. Szemrebbe­nés nélkül számláznak. Nem tudom, kinél folyt el ez a meny- nyiség, nálam nem, rajtam ne hajtsák be, mert tisztességte­lennek tartom. S ráadásul mi­lyen ez a drága víz? Mocskos. Ha egy fél litert kiengedek egy sörösüvegbe, egy óra múlva ujjnyi vastag trutyi ülepedik le az aljára. 4­— Egy minisztertanácsi ren­delet alapján született ez az átalány, '77-ben - válaszolta érdeklődésemre Takács Ti- borné, a Tolna megyei Víz- és Csatornamű Vállalat számlá­zási előadója. - De most, 91-ben is "kijött egy KHVM ren­delet, ami az előbbit megerősíti. — Tehát mérik, hogy például Domboriban összesen mennyi a fogyasztás, aztán elosztják az üdülők számával? — Nem, nem helyben dönt­jük ezt el. Központi normákkal dolgozunk. — Úgy értsem, hogy Pesten eldöntötték, hogy Molnár János Domboriban, a Rózsa utca 7-ben, mennyi vizet fog fo­gyasztani 1991 szeptemberé­ben? — A jogszabály így rendel­kezik. Megszabja, hogy hány tagú család, milyen vízvételi he­lyen mennyit fizet. A posta mondja Lapjuk egy korábbi számá­ban megjelent „Üresen álló pa­vilonok Domboriban" c. cikkben foglaltakra az alábbiakról tájé­koztatom: A faddi Önkormányzat Dom­bod üdülőtelep nyári ellátása ügyében 1991. május 9-én megbeszélést hívott össze, me­lyen a posta képviselői is jelen voltak. Itt megállapodtak abban, hogy az előző évek forgalmát és a gazdaságosságot figye­lembe véve a postát és a hír­lappavilont Domboriban július és augusztus hónapokban fog­ják üzemeltetni. Az Önkormányzat ezt tudo­másul vette, közte és a posta vezetői között semmiféle „szó­párbaj” nem volt, megértve a Posta gondjait, észrevételt nem tettek. Németh Lajos a Pécsi Postaigazgatóság csoportvezetője — Mit jelent, mi értené az alatt, hogy „vízvételi hely”? — Azt jelenti, hogy ki hogyan nyeri a vizet. Kútról hordja, vagy benn van a lakásban. Négyféle komfortfokozat léte­zik, a közkúttól az összkomfor­tig. Előbbinél egy fő számára 80, utóbbinál 220 liter a megál­lapított napi átalány. —- És ön szerint elfogyaszt valaki egy holtág melletti üdü­lőben naponta 220 liter vizet? — Nézze, én tanácsi lakás­ban élek, havonta 19 köbméter után fizetek, de közel se fo­gyasztok annyit. Ez van. Amíg 3 forint volt a víz köbmétere senkit sem foglalkoztatott a ta­rifa, most, hogy 39 lett, sokall- juk. — De most már bödületesen nagy számok kerekednek ki a túlszámlázásokból! Hová ván­dorol az a pénz? — Hogy kié a haszon, nem tudom. Nem a miénk. - Wy Egy vödör barnás árnyalatú csapvíz - a drágábbikból Kié a tisztességtelen haszon ?

Next

/
Thumbnails
Contents