Tolnai Népújság, 1991. augusztus (2. évfolyam, 179-203. szám)
1991-08-18 / 194. szám
1991. augusztus 18. PÚJSÁG 7 Zoli az egyik "baratjavaí Gruber Istvánne 78 eve el itt Répa, alias Wéhman Zoli meghívott bennünket Kecse- gére, csak azért, hogy halljuk az embereket, lássuk, hogyan él a puszta népe. Sürgető levele segélykiáltás volt, amit nem lehetett nem teljesíteni. A szűk, földes utcából a drótkerítéssel övezett, lomhán terpeszkedő szürke és sárga házsorok közül Répa és barátja futott elénk. Rövid vizitet tartottunk a főtt kukorica illatú másfélszobás lakásukban, aztán sétálni indultunk. Nem jutottunk messzire, mert az embereknek volt mondanivalója. Varga Istvánék előtt nagyszabású lakossági fórum alakult ki. Pergő nyelvű asszonyok és a nagyokat hallgató gyerekcsapat alkotta a közönséget. A 78 éves Gruber Istvánná azon kesergett, hogy „a zsidó idejében más volt, nem kellett lakbért fizetni”, Miklós Istvánná a lenézettségüket, az elhanyagoltságukat, a csekély jövedelmeket panaszolta. Varga Istvánnénak a vezetők - kivéve a kerületigazgató - közömbössége fáj. Lendvainé Varga Erzsébet a rájuk szakadó mennyezetről, a volt cselédházak elmaradt konfortosí- tásáról beszélt, Kántor György pedig arról szólt, hogy a „lakbért beszedik, de nem törődnek az épületekkel”. Miután láttuk a tengerészlépésben közlekedő férfit, szó esett a bögrecsárdáról, Saramó Márta pedig a hat személy által lakott egyszobás lakásról, az udvaron folyó szennyvízről, a kihasználatlan munkásszállóról mondott véleményt. Zöld Nivával érkezett Filótás István kerületigazgató, s közénk állt. A Szabó Sanyinak nem volt igaza a múltkori cikkben - kezdte. - Nyolcszor vettük vissza, az idén is 56 napot volt táppénzen. Ami pedig a lakásokat illeti elmondom, 24 új épült 75 óta. Az utóbbi másfél évben hat kislakásból kettő 2,5 szobás és kettő 1,5 szobás lakást alakítottunk ki. Szép, szép, hogy megszólalnak az emberek - így a kerületigazgató - , de azt is el kellene mondani, hogy a KISZ-klubból kártyabarlangot csináltak, ha meg egyik-másik lekaszálná a gazt, akkor betalálna a házba. Ha Fürgédén esik, az én házam beázik - szűrte a szót magas hangján a hét gyereket nevelő Rózsás Gyuláné. Megnéztük beázott lakását. Visz- szatérve abban maradtunk Filótás Istvánnal, hogy sok mindenben nem vitatkozik az emberekkel, mert igazuk van, ám nekik is tenni kellene valamit. Egyébként megalakítják a karbantartó brigádot. Egy irányzatot úgy hívnak, hogy szocreál. Nos Kecsegén a 65 lakásra és a 250-260 emberre is illik ez. Szöveg: Ékes László Gottvald Károly képriportja Miklós Istvánne es Varga Istvánne Csipet csapat" Kecsegen Ikrek a pusztán Rózsáék háza kivül ... . . .és belül m—m r A . mm a m m « Repa es a többiek
