Tolnai Népújság, 1991. augusztus (2. évfolyam, 179-203. szám)

1991-08-18 / 194. szám

6 PÚJSÁG 1991. augusztus 18. A falu az önkormányzat A közakaratot kell szolgálni Hét végi beszélgetés Fehér Kálmán polgármesterrel- Kálmán, mivel ez a be­szélgetés augusztus 20-ra készül, szeretnélek megkér­dezni a dátumhoz kapcsoló­dóan, hogy mi és hogyan változott az önkormányza­tok létrejöttével.- Ha érzésből beszélek, ak­kor semmi esetre sem az al­kotmány oldaláról tudom meg­közelíteni a dolgot, mert az mó­dosul, módosítják. Nekem au­gusztus 20-a mindig Szent Ist­ván ünnepe volt, végsősoron egy kicsit közel állok az új ke­nyér ünnepéhez is, hiszen a kenyér olyan szimbólum, ami­hez az emberek egész életükön át bizonyos hasonlatokat, kife­jezéseket, érzelmeket is kap­csolnak: kenyeres pajtás, meg­ettem a kenyerem javát stb.- Meg életnek is nevezik, ezért nem véletlen, hogy az ima így szól: A mindennapi kenyerünket add meg ne­künk ma...- Igaz, én is így gondolom. Ha az alkotmány oldaláról köze­lítjük meg, úgy érzem, nem sér­tünk vele sem érzelmet, sem gyakorlatot. Tulajdonképpen az elmúlt időben egy társadalmi változásnak voltunk, illetve va­gyunk tanúi. Nem akarok szél­sőségekbe bocsátkozni és nem akarom elvakultan a múltat szidni, ami ma gyakorlat, és tá­vol áll tőlem az, hogy egy isme­retlen jövőt jósoljak. Tény az, közel harminc éve dolgozom a közigazgatásban, azóta össze­gyűlt már annyi tapasztalatom, hogy saját véleményemet ki merem mondani. Harminc év alatt megszoktunk egy olyan munkát, amit fölülről támasztot­tak alá anyagiakkal, megszok­tunk egy olyan politikai kötő­dést, amikor alulról nem kez­deményezhettek az emberek, hanem egy felülről jövő valami volt és ahhoz kellett a gyakorla­tot is igazítani. , - Bocsáss meg a közbe­szólásért, de ezt úgy neve­zik, hogy sztálinista modell. Tehát felülről mondták meg, hogy mit kell csinálni, mi a jó.- Ha úgy vesszük, igen. Egyébként onnét ered az egész, abból a szálból, de én ezt úgy fogom fel, a történe­lemnek csak egy állomása volt, amin megállt, majd továbbha­ladt a vonat, és így kell elfo­gadni. Hiába szidjuk, átkozzuk most egymást, annak semmi értelme. Ezt a történelem hozta és nemcsak a sztálini modell van benne, ebben benne van a világháború elvesztéséből eredő esemény is. Biztos voltak ennek az emberöltőnyi idő­szaknak pozitívumai és azt is észrevettük, hogy nem jó felé megy a vonat. Ennek a gyöke­res változtatásnak megjött az­tán az időszaka. Ha most a sa­ját munkakörömből, mint volt tanácselnök, s mint polgármes­ter, nézem a társadalmi válto­zást, akkor azt mondom, mé­lyében van, de gyakorlatában még nem sok újat tudott adni. Ezt ki merem jelenteni, mert azok az alapvető jogszabályok hiányoznak az önkormányzati munkához, amelyek tulajdon­képpen egy új társadalmat el tudtak volna indítani.- Nemrégiben beszélget­tünk a városhoz való kötő­désről, amiről neked mindig is megvolt a véleményed.- Igen. A negyven év alatt nemcsak egészséges, hanem egészségtelen kötődése is volt egy községnek a városhoz, de most ezeket a centrális kötődé­seket a legkevesebbre kellene csökkenteni, mert az önkor­mányzatok akkor fognak igazán létezni, ha ilyenek nem lesznek. Kérdezheted, mi a különbség az önkormányzatok és a ta­nácstestületek között. Most is van fölülről jövő pénz, most is van egy olyan, aki el akarja osz­tani, de az önkormányzat ke­zébe adnak fokozatosan olyan hatalmat, olyan lehetőséget, hogy teljesen maga irányítsa majd a sorsát. Egyébként ez ravasz dolog, mert nem biztos, hogy igaz. A legutóbbi testületi ülésen arról vitatkoztunk, mivel megjelent a törvény, milyen va­gyonhoz jutnak az önkormány­zatok és rájöttünk, van benne pozitívum, negatívum is. Ha visszaadják az önkormányzat­nak azokat a vízfolyásokat, amelyek a község közigazga­tási területén belül vannak, visszaadják azokat a tavakat, akkor mi következik ebből? Az a folyó, az a vízfolyás ha csat­lakozik egy olyan jövedelem- szerző forráshoz, amiből a tör­vény szerint halászati vagy va­dászati bevételt képezhet az önkormányzat, akkor pozitív, de ha nem kapcsolódik, akkor ne­gatív, mert csak annak a költ­ségeit adta le az állam. Igaz, hogy azt mondja, az önkor­mányzat mondhat nemet is. A tanácsi rendszerben a pénze­ket fölülről osztották el, de ak­kor is volt a tanácstestületnek beleszólási lehetősége. Most mi a különség? Élj vele önkor­mányzat, sújthatod a lakossá­godat is és gazdálkod­hatsz,mondják. Tehát ez egy fokkal több. I- Értem. Végül itt a fele­lősség áthárításáról is szó van.- Pontosan ez a helyzet.- Mivel elöljáróban emlí­tetted, hogy közel harminc évet dolgoztál közigazga­tásban, s jelenleg is tény­kedsz sokak,megelégedé­sére, ezért most azt kérde­zem tőled, milyen különbsé­get látsz a tanácselnöki és a polgármesteri munka között. Tudom, ezt még korai kér­dezni.- Nem korai. Amíg tanácsel­nökként dolgozott az ember,- ta­lán a személyes felelőssége nagyobb volt, mint most. A pol­gármester nem egyéb, mint szolgája egy önkormányzatnak, a falunak. Az önkormányzat alatt nem a testületet értem, mert maga a falu az önkor­mányzat. Ebben az a nehéz, hogy a közakaratot kell szol­gálni és különbözik a volt gya­korlattól, ahol nemcsak a köz­akaratot, az államit is szolgálni kellett. A piactörvény, a felelős­ségleadás, az állami dotálások mérséklése vagy teljés meg­semmisítése azt jelenti, hogy az állam egy-egy település éle­tébe nem akar beleszólni. Az önkormányzatok kezébe adja a furkósbotot, ami nem egyéb, mint az adórendszer, és azzal sújthatják az állampolgárokat. Minőségi különbség van tehát a felelősség kérdésében. A ta­nácselnök sokkal nagyobb er­kölcsi felelősséggel tartozott, mint most a polgármester, mert a szűkebb testület, az önkor­mányzat felelőssége nagyobb. Én azt egyébként helyesnek tartom, hogy a polgármester szolgája legyen a falunak, mert ha nem az, hanem diktátora, akkor nincs társadalmi válto­zás.- Községi vezetőkkel ta­lálkozva gyakran hallani pénzhiányról, a működés­hez szükséges törvények késéséről, hiányáról. Akkor most - lassan egy év eltelte után - hol tartunk?- Jogos a kérdés. Elmúlt lassan egy év és az önkor­mányzatok vagyoni helyzetét a múlt heti Magyar Közlöny pró­bálja szabályozni. Nincs meg a közszolgálati törvény, ami nél­kül nem lett volna szabad elin­dulni, a múlt hónapban jelent meg csak a hatásköri törvény. Szóval... úgy elindítani egy önkormányzatot, hogy a hatás­köri törvény egy év múlva jön ki, nonszensz.- Sok mindenről beszél­tünk eddig, de most javas­lom, térjünk vissza Szent Istvánhoz, az államalapító­hoz! Tegyük ezt annál in­kább, mert párhuzamot vé­lek felfedezni a múlt és a je­len között.- Én, amikor Szent Istvánt mondtam, nem katolikus szem­pontból néztem a dolgot, ha­nem államalapítás szempontjá­ból. Ahhoz, hogy államot ala­pítsunk és erősítsünk, feltétlen fontosak azok a törvények, amelyek az irányítást szabá­lyozzák. Ezért nem tartom egészségesnek a mai helyze­tet.-Ez az állam most anarchi­kus állapotban ,van, szerintem, akár elismerik, akár nem. I- Igen sok jel téged iga­zol.-■ Nézd, vegyük csak azt, hogy a jelenlegi törvények anarchiára adnak jogot. Lássuk a kártálanítási törvényt. Hétfőn indult a törvény gyakorlata és három nappal előbb a végrehaj­tásával kapcsolatosan még nem találkoztunk semmivel. Ide sorolható az is, hogy a kisebb postákon nem lehet megkapni az egységcsomagot. Aztán itt . van a másik, a földkérdés, de meg kellett volna már születnie az új Munka Törvénykönyvé­nek, mivel a privatizálás idején a régit nem lehet használni és sorolhatnám.- Tehát, ha jól értelek, akkor itt arról van szó, hogy a gyakorlat megelőzi az el­méletet. Ennyi negatív je­lenség után hogy látod a jö­vőt?- Bizakodó Vagyok, de nem szabad késni, az emberek tűrő­képessége a végét járja. I - Köszönöm, hogy el- mondtad gondolataidat. Ékes László A HIT VILÁG A „Példa mutatja, oly sokféle szólás van a világon, és azok közül egy sem érthetetlen.” Pál I. levele a korinthusbeliekhez, 14, 10. Ismerjük meg a Bibliát (9.) A bűn és büntetés a Bibliában Az Ószövetségben sokszor találkozunk Isten elleni láza­dással, akaratának semmibe vételével. A Biblia az Istennel való tudatos szembehelyezke- dést bűnnek nevezi. Az első bűn és következményei A Biblia nemcsak megnevezi a bűnt a történelemben, hanem feltárja mélyebb indítékait az ember természetében, sőt a bűn hatását is az emberiség je­len állapotára. Ebben a tekin­tetben egyedül álló a bibliai ős­történet, amely a bűn eredetét már az emberiség kezdeténél kimutatja. A teremtéstörténet megállapítja, hogy minden te­remtmény jó, ezzel szemben a történelem mégis miért nyújt el­lenkező látszatot? A bűnbeesés elbeszélésében arra kapunk fe­leletet, miért áll az emberi élet a rendellenesség és a bűn jegyé­ben. Az ember teremtésének leí­rásából megtudjuk (1 Móz 2.), hogy Isten az első embert egy kertben helyezte el. Mindent rábízott, csupán azt tiltotta meg neki, hogy egyetlen fa, a jó és rossz tudás fájának gyümöl­cséből egyen. A parancs meg­szegése esetén Isten súlyos büntetésével kellett számolnia. Az ember tehát történelmének kezdetétől fogva erkölcsi lény, személyiségét a szabad akarat alapozza meg. Dönthet jó és rossz között, elismerheti Istent vagy elfordulhat tőle, sorsát irányíthatja a felismert törvény szerint vagy öncélúvá válhat. A folytatás leírja a bűnbee­sést, következményeivel együtt (1 Móz 3.). Az első ember és felesége megszegték Isten pa­rancsát és ettek a fa gyümöl­cséből. A parancs elutasításá­ban az autonómia vágya vezé­relte őket abban a reményben, hogy tettük által olyanok lesz­nek, mint Isten, dönthetnek ar­ról, hogy mi jó és mi rossz, ma­guk határozhatják meg, mi üd­vös és mi rossz a számukra. Az ember gyengesége mellett a bűnbeesésben része volt ellen­séges hatalom kisértő tevé­kenységének is, s ezt kígyó alakjában szemlélteti a Biblia. A férfi és nő szembenállása A bűn hatásának következ­ménye megrendítő: az Istentől való elfordulás megzavarta azt a belső és külső rendet, azt a harmóniát, amit a kertben fenn­álló paradicsomi állapot jelké­pezett. Isten akaratának eluta­sítása Isten bűnbeesését vonta maga után. Az ember olyan akart lenni, mint Isten, s he­lyette rá kellett döbbennie ösz­tönei révén sebezhető valósá­gára, amikor a tiltott fa gyümöl­csének fogyasztása után a férfi és a nő felismerik mezítelensé­güket. A férfi szembekerül fel­eségével, a bűn felelősségét a neki segítőtársként adott asz- szonyra szeretné hárítani. A bűn további következménye, hogy a munka alkotás helyett robottá válik. A férfi és nő kap­csolata a házasságban gyakran ellentétek hordozója lesz, mert megrontja a szenvedély és ha­talomvágy. A természet feletti uralom küzdelemben és ismé­telt eredménytelenségben va­lósul meg, s nem úgy, ahogy az illene az emberhez, aki Isten képe és akiért minden lett. Vé­gül a halál borzalma is arra utal, hogy az élet a bűnbeesés je­gyét viseli magán. Mindez nem Istentől származik, aki mindent jónak teremtett. Oka az ember elfordulása Istentől. Saját önös akaratában kereste nagyságát, s most meg kell tapasztalnia a rideg valóságot. Vigasztaló üzenet Ugyanakkor az egész Biblia tanúsítja, hogy az emberi élet a bűn ellenére sem veszítette el értelmét. A világ és benne az élet Isten teremtménye, s azt semmiféle emberi gonoszság, vagy más hatalom sem képes tönkre tenni. Bár az élet sok­szor külsőleg is Istentől való el­fordulás képét mutatja, s az ember napjai a kísértés és bű­nös gyengeség, robot, szenve­dés és halál jegyében telnek el, Istennek mégis van célja vele. A Biblia hősei is esendő embe­rek, mégis képesek nemes dol­gokat cselekedni. Azt is megtudjuk a Szentírás lapjaiból, hogy az ember nincs menthetetlenül kiszolgáltava a bűnnek és esendőségnek. Mert ezekkel mint ellentétes erő, Is­ten jósága, szeretete és meg­bocsátása tevékeny a világban, s mindig kész visszafogadni a megtérő embert. A Biblia taní­tása a bűnről rámutat a világ­ban és az emberi életben nap­ról napra tapasztalható rosszra. Ugyanakkor hirdeti, hogy a küzdelmes történelmi állapot nem reménytelen, mert van le­hetőség felemelkedésre. Rózsa Huba a róm. kát. hittudományi egyetem tanára Munkatársképzés Sopronban A történelmi egyházakban komoly gondot okoz az, hogy a lelkészek mellett nincsenek munkatársak, akik segítenének a szolgálatok végzésében, vagy akár egy szűkebb kör vezeté­sét végeznék. Ezen a problémán is igyekszik enyhíteni a Keresztyén Ifjúsági Egyesület (KIÉ) azáltal, hogy évről-évre segítő és vezető képző tanfolyamokat szervez olyan fiatalok részére, akik szeretnének szolgálni a fiatalok között a gyülekezetben; de azon kívül is. Megyénkből is több fiatal vesz részt ilyen tá­borban. Legutóbb Sopronban volt két hétnapos tanfolyam, ezeken ketten vettek részt megyénk­ből. A soproni heteken olyan fiatalok vettek részt többnyire, akik még nem voltak ilyen képzésen. A részükre összeállított tanterv fő tárgyai a biblia­ismeret, Jézus élete, valamint az áhitattartás volt, de nem maradt el ezek mellett a kirándu­lásszervezés, vagy az elsősegély sem. Sok a gyakorlati feladat ezeken a tanfolyamokon. A reggeli áhítatokat a vezetők tartják, de az esti áhítatokra a résztvevő fiatalok készülnek. Szí­nessé teszik a napokat a kirándulás, a sport al­kalmak, valamint a sok ének, amit ilyenkor lehet tanulni. Fénypont a kézműves est, ahol agyago­zás, festés és linómetszés vár a résztvevőkre, azzal a bátorítással, hogy ilyet otthon is lehet csinálni. Utolsó este az elmaradhatatlan tábortűz á program, kolbász és szalonna sütéssel, vala­mint komoly és tréfás programokkal, játékkal. A záró nap reggelén ökumenikus istentisztelet van úrvacsoravétellel. Az istentisztelet után búcsúz­kodás és indulás a munkaterületre, hogy hasz­nosítsuk az egy hét alatt tanultakat. Évközi 20. vasárnap „Hogyan adhatja magát eledelül?” A modern ember szerint a ke­resztény hit tételeit az emberi ész bírálata alá kell vetni, mert évszázadokon át a hívők csak elfogadták az Egyház tanítá­sait, de nem mertek kérdéseket föltenni azokkal kapcsolatban, amik az emberi elmét nyugtala­nítják a hit dolgában. A középkori vallásosság csakugyan nem kritizált, csak elfogadott mindent, amit elé ad­tak. De ezt miért tette a közép­kor? Azért vajon, mert nem mert kérdezni? Egyáltalán nem! Hiszen a kritikus kérdések föl­tevésével az Isten nem várt a későbbi korok állítólag fejlet­tebb gondolkodásáig, hanem már az első hallgatók szájába adja az emberi kérdések visza- térő szavát, a „hogyan”-1. És ezt nem is az ellenségei tették fel a mi Urunknak, hanem a barátai, a benne hívők, akik három na­pon át utána mennek a pusz­tába is. És Jézus vállalta azt a merészséget, hogy adósa ma­rad ezeknek a kritikusoknak a felelettel hogyanjukra. Nem magyarázta meg nekik a jelen­lét módját, nem tartott filozófiai fejtegetéseket a lényegről és a járulékról, s ezek'bölcseleti vi­szonyáról. De kitartott a határo­zott állítás bizonyosságában: „Az én testem valóságos étel, az én vérem valóságos ital.” Titkot ad elő, amelyről boldo­gító valóságokat állít: hogy él­tet, egyesít az Istennel és az örökkévalósággal jegyez el. Hogy ez a meg nem magyará­zott titok nem alázza meg az embert, erre garancia Krisztus. Ezért nem tette fel a közép­kor a kritikus kérdéseket. Nem, mert nem merte, hanem mert már föltették mások. És ha Krisztus nem tartotta szüksé­gesnek a magyarázatot, ő sem tartotta szükségesnek a kérde­zést és nem távozott el kétel­kedve, hanem Jézusnál maradt azzal a boldogító tudattal, hogy velünk van az Úr, Emmánuel. Ahogy nem találgatták a zsidók 'a pusztában, hogy hogyan van jelen a felhőoszlopban, mely nappal sötét, éjjel világít, így kell nekünk is annak a boldo­gító tudatában járni, hogy ve­lünk az Úr. És ahogy Jézus nem ijedt meg az eltávozok és botránkozók sokaságától és nem- * kezdett magyarázko­dásba, bogy talán rosszul értet­ték vagy félreértették kijelenté­seit, úgy kell nekünk is szem­benézni a bálványt és mágiát kiáltozó világgal. És annál na­gyobb tisztelettel és szeretettel imádni az Urat, és örülni neki, hogy itt van és velünk van. Pápay József

Next

/
Thumbnails
Contents