Tolnai Népújság, 1991. augusztus (2. évfolyam, 179-203. szám)
1991-08-18 / 194. szám
1991. augusztus 18. PÚJSÁG 5 TOLNATAJ Búzakalász Riadtan röppennek a madarak az útszélről. Nem mennek messze. Ha elcsendesedik a forgalom, azonnal visszaszállnak az elszóródott buzaszemekhez. Ismét aratás van. A több napos esőzés után újból megindultak a gépek betakarítani az idei termést. Csepp nosztalgia, meghatódottság sincs az aratókban. Hétköznapivá bomlott ez az embertpótló munka, nem esik szó a szombatnapi kalásztépésről, a kenyérszeletelésről, csak, ha valaki nagyon-na- gyon faggatóra fogja... SzemszáHítás defekttel Az 56-os számú főközlekedési út mentén, Bá- taszékhez közeledve egy elakadást jelző háromszög figyelmeztet, hogy valami gondja támadt a búzát szállító traktornak. Három fiatalember hajlong a pótkocsi hátsó kereke körül. Emelőt raknak alá. Kerékcsere lesz. Elsőként Bozsó István szólal meg, aki 1985-ben lett a bá- taszéki Búzakalász Mezőgazdasági Termelő- szövetkezet tagja. Huszonnégy éves. — Nagy reményekkel indultam - emlékezik kérdésre válaszolva. Az ember bánja is, meg nem is, hogy téeszben dolgozik. A fizetéseink sem olyanok, mint amilyent az életszínvonal megkívánna. Meg kell nézni, hogy egy kiló kenyér mennyibe kerül, és mi mennyiért adunk el egy mázsa búzát. Problémák vannak, de úgy érzem, az ország nem lentről megy tönkre, hanem föntről igyekeznek azzá tenni. Fejtől büdö- södik a hal, de sajnálom, hogy sokan még mindig nem érzik a szagát. Bogár Péter megtörli verejtékes arcát, mikor fölegyenesedik a defektes kerék mellől: — Ebben a melegben könnyebben repednek a gumik. Nehezen megy az aratás... — Mi az, amit megváltoztatna, ha tehetné? — Legelőször megállítanám, amit a kisgazdák elkezdtek ott fönt a parlamentben. Úgy látom, mintha el akarnák söpörni a téeszeket. Ha ez sikerül nekik, nem tudom, mi lesz. Én is fiatal vagyok, falun nevelkedtem, de el nem tudom képzelni, hogy maszekként gépeket vegyek és földet művljek, gazdálkodjak. Ilyen üzemanyagárak mellett? Az én gépem szántáskor nyolc óra alatt kétszáz liter gázolajat fogyaszt. Az erőgépek is többmillió forintba kerülnek. Nem tudom elképzelni, hogy ismét parasztok legyünk, saját földünkön gazdálkodjunk. Ahhoz rengeteg alaptőke kell. A faluban több emberrrel beszélgettünk erről. Nekik is ez a véleményük. Nagyon kemény fába vágnánk a fejszénk. Voltak, akik már visszakérték a földjüket, de ők is legszívesebbén újból a téesznek adnák. — Én sem merném elkezdeni - szól közbe Bozsó István -, van kis szőlő, kukorica, hízók, góbék, de valamennyit tartalékolni kell. Ilyen leadási árak mellett csak a szintentartás marad. Egyszer talán beindul a piac. Sok munka van. De azért nem cserélnék egy városi gyerekkel sem. Áldás vagy verés Lehet-e fontossági sorrendet fölállítani így a betakarítás idején? Amikor érett a búza, de a barackos sem várhat egy napot sem? Dr.lzsák Gyula, a bátaszéki Búzakalász Mezőgazdasági Termelőszövetkezet elnöke nem helyezi egyiket a másik elé: — Az aratást kicsit misztifikálták is, amikor életnek nevezték a búzát. Tény, hogy mindig nehéz munka volt. Amikor a gépek végezték a vágást, cséplést, megszűnt nagybetűsnek lenni. Pályafutásom alatt az idei aratás a legszomorúbb. Nem volt még olyan, hogy a búza nagy része ne kelljen senkinek. Szomorúan aratjuk, mert nem tudjuk értékesíteni. — Gyanítom, hogy bármit kérdezek,z nyomban politikai síkra terelődve kapok választ. — Nem tudjuk kikerülni. Az volt a mezőgazdasági szövetkezetek pénzügyi gazdálkodási módszere, hogy tavasszal zöldhitelt vettek föl, és ilyenkor, aratás után, mikor eladták a terményt, vissza tudták fizetni a hiteleket a banknak. A továbbiakban önfinanszírozóak lettek. Most az történik, hogy nem tudják eladni a gabonát. .. — Könnyű folytatni a sort, vagyis nem tudják visszafizetni a hitelt, a bank a továbbiakban érthető módon nem fog új hitelt adni... A kör ezzel be is zárult. Bekövetkezett a pénzügyi ösz- szeomlás? — Ma már egyre inkább kimondjuk, hogy igen. Ezért szomorú ez az aratás. Itt van a megtermelt érték és nem tudjuk értékesíteni. Ne kérdezze az okát, mert akkor arra valóban csak úgy tudok válaszolni, hogy a felelősség a politikusokat terheli! — Kíváncsi vagyok a véleményére! — Engem nem érdekel, hogy Antall József miniszter elnök úr hazaárulónak tartja azt, aki a kormányt teszi felelőssé, hogy a Szovjetunióval Így alakult a viszony! Engem mint gazdálkodó embert érint, hogy megszűnt a szocialista, ezen belül főként a szovjetunióbeli piac! Csődbe jutottunk. Nemcsak a gabonával! Nem érdekel, ki rontotta el a kapcsolatot, tény, hogy nincs. A terményt nekem el kell adnom, hogy bért tudjak fizetni, megalapozni a jövő évet. Azt sem tudjuk, mennyivel vessünk kevesebb búzát. Másfél hónap múlva vetni kellene az őszi kalászosokat. Teljes bizonytalanságban vagyunk. — Pár hét múlva a kukoricát is lehet aratni. — Parasztember szájából istenkárorhlásnak tűnik, hogy azt mondom, jó terméssel vert meg bennünket az Isten. A kukorica is szépen hoz! A helyzet azzal sem jobb. Sőt, a szőlőt is említhetem. Volt korábban a tej-, tart még a hús-, következik a gabona-, a gyümölcsválság. A mezőgazdaság valamennyi ága. Maga a csőd. — Mi a kiút? — Meggyőződésem, hogy a magyar mező- gazdaságot csak akkor lehet újból talpraállítani, ha ismét megnyílik a szovjet piac. Az csak ábránd, hogy mi egy év alatt úgy tudunk termék- szerkezetet váltani, hogy az irány majd nyugat felé lesz. Személy szerint azt is állítom, hogy a népgazdaság problémája is, hiszen egy hatalmas felvevő piacra épült valamikor egyoldalúan, amit a Szovjetunió jelentett és ekkor odajutottunk, már nem is gazdálkodás ez, hanem politika. A kormány feladata és történelmi felelőssége, hogy megtegye azt a lépést, hogy politikájával támogassa a gazdaságot. Megvan a kárpótlási törvény, jelenjen meg a földtörvény, az átalakulásaival együtt, szakítani kell a múlttal, a kolhozrendszerrel. Egyenlőre nem tudjuk: miként tovább? — Mennyire toleránsak itt az emberek? Hogy viselik mindezt? Nyilván nem most hallják először, hogy az elnöküknek ilyen kilátástalan a véleménye. Igényelnek-e földeket, hogy maguk urai legyenek? — A tagjainkat olyan sokkhatásszerűen nem érintik még ezek a változások, és a bizonytalanságot sem érezték eddig. Elbocsátások nálunk nem voltak. A problémákat még nem érzékelik teljes mértékben. Szorgalmasan dolgoznak, termelnek, a piackutatás nem az ő dolguk, nem láthatják tisztán a helyzetet, annak ellenére, hogy igyekszünk mindig pontos tájékoztatást adni. Ideges a hangulat. Mi. meghirdettünk egy olyan akciót, hogy visszaadjuk annak a földjét, akitől a 67-es földtörvény alapján váltották meg. Aki akarja, viheti. — Elképzelhető, hogy megszűnik a Búzakalász mint szövetkezet? — Attól nem félek, hogy széthordják, mondván, ez a föld az enyém, mert a magángazdálkodás mellett ennél rosszabb propagandát nem lehetett volna kifejteni, mint ami most történt. Ugyanis a magángazdák sertéseit sem vették át, és a tejet sem, de a gyümölcse sem kell. Ki az, aki ennek ellenére képes magángazdaságot indítani? Félnek az emberek bizonytalanságba indulni. Ha valakinek az induláshoz szükséges tízmillió forintja van, akkor azt beteszi a bankba, és semmit sem kockáztat. Amíg ilyenek lesznek az induló feltételek, addig a mezőgazdaságban nem fog elkezdődni a magángazdálkodás. A kérdésre válaszolva, hogy megszűnik-e a Búzakalász? Azt mondhatom, hogy több mint negyven éves múltra tekinthetünk vissza. — Tegyük meg! — A közös gazdálkodást 1949-ben 38 család 307 katasztrális hold földön kezdte meg. Nagyon rossz körülmények között. Nem is volt változás 1956-ig, de itt megjegyzem, hogy akkor sem hordták szét a vagyonukat. Abban az évbem már 177 tagja volt a szövetkezetnek, amit Búzakalásznak hívtak, és 1502 hold földje. Lehet, hogy sokak szemében ma nem dicsőség, de a falu parasztságának 92 százaléka lett elsőként a megyében téesztag 1959-ben. Ez 770 tagot jelentett akkor 6621 hold földdel. — Egyesülések után mennyi a mostani nagyságrend? — Ma 9600 hektáron gazdálkodunk Alsó- nána, Alsónyék, Bátaszék, Pörböly, Sárpilis, Várdomb határában. — Személyeskedjünk egy kicsit. Az a hír járta, hogy tavaly egy fél év alatt háromszor választottak elnököt a bátaszéki Búzakalászban és mindig dr.lzsák Gyula lett a győztes. — Nem tudom, győzelemnek kell—e tekinteni, mindenesetre tény, hogy így volt. — Mi okozta, mi tette szükségessé a választásokat? — Ismeretes, hogy milyen politikai hangulat alakult ki a téeszek ellen. Célpontok az elnökök voltak. Kértem egy bizalmi szavazást, mert nem tudok úgy dolgozni, irányítani egy 600 személyes közösséget, hogy nem tudom, egyáltalán elnöküknek tekintenek-e. Ekkor ellenszavazat nélkül erősítettek meg. Második alkalommal lejárt a vezetőség mandátuma, így az enyém is. Ott újra választottak. Az történt, hogy lett ugyan elnök, de a vezetőség tagjai közül senki sem kapott annyi szavazatot, hogy elegendő legyen a megbízáshoz. így nem funkcionálhatott a szövetkezet. Ekkor új közgyűlést hívtunk össze. Közben javaslatot tettek az én leváltásomra. Ismét választás közvetkezett. Ennek az lett az eredménye, hogy egy ellenszavazattal megint megválasztottak elnöknek. Ez meddig tart... Koptatós és a hengerőr Treszner József - koptatós - és testvére, Treszner János hengerőr - a bátaszéki molnárok mai utódjai. Munkahelyük a Tolna Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat IV. Számú Körzeti Üzeme, Bátaszék. A molnár- sággal való ismeretségük 1979-ben kezdődött, amikor hivatalos oktatás keretében tanulták együtt a szakmát. A búzaszem útját pontosan tudják, milyen folyamaton kell átmenni, amig lisztként folyik ki a malom egy másik pontján. — Silókban tároljuk a gabonát malomra - magyarázza a koptatós, Treszner József -, a tarár megtisztítja a kavicstól, szeméttől, az igaz szemeket a triőr osztályozza, hogy csak az egészséges szem jusson a malomra, a hámozó három réteget vesz le a búzáról, aztán az áztató következik, majd pihentetés, és nem részletezem, de az őrlés... A bátaszéki Búzakalász téesz, de az őcsényi is ebbe a malomba hozza őröltetni a búzát. Kétszáz vagon befogadására alkalmas hely van Bátaszéken, a malomban. Most egy műszakban üzemel. Treszner János hengerőr véletlenül lett ugyan molnár, de most mégis szerencsének tartja, hogy itt dolgozhat: — Féltünk, hogy a szekszárdi új malom beindulásával mi is megszűnünk, de egy műszakban maradhattunk. Lenne itt kereslete a lisztnek, hiszen Mohácsról, Véméndről, Decsről is ide járnak, csakhát Szekszárdhoz tartozunk. Onnan kapjuk a diszpozíciókat, onnan osztanak el mindent, ott van az irányítás. — Ha önállóak lennének? Gondoltak-e arra, hogy akkor jobb volna? — ilyen gazdasági helyzetben? - kérdez vissza Treszner József - A szovjet piacra építették a szekszárdi üzemet. Tessék! Nyolc malom van a megyében, ami a helyi igényeken kívül exportra is tudott volna termelni. Három hétre le kellett állnunk - nem csak nekünk -, mert any- nyira megteltek a raktáraink. Más szakmákban is így van ez. Önállóság? Ki tudná ezt megvenni körülbelül 40 millió forintért, aztán üzemeltetni? Nem várnak választ kérdéseikre. A múltból König Pista bácsira emlékeznek, tanítójuknak tekintik, aki még 89 évesen is bejárt a malomba. Neki köszönhetik, hogy szagról, tapintásból tudnak olyan következtetéseket levonni, ami a munkafolyamatot pontosan meghatározza, mikor mit kell tenni, ha a szem formája eltér a normál alaktól, ha nedvessége magasabb a megengedettnél és a többi, és a többi. Azt a szabálytalan, de mégis eredményes hengerszíj feltevést is tőle tanulták, amikor nem kell leállítani csere miatt az üzemet. — Az a lelke a molnárnak, hogy ismeri a malmot - bólintanak elköszönéskor a koptatós és a hengerőr. Ámen —Legyen laza a szerkezete, ha kicsit barnább, akkor a boltos már visszahozza - mondja Barnáné Jánny Zsuzsa, a Tolna Megyei Sütőipari Vállalat 120. számú bátaszéki üzemének a vezetője, mikor a jóminőségű kenyérről beszél. Ne legyen öszenyomott, tehát a rekeszelésre is kell figyelni, nem szabad forrón szállítani, bár itt a bátaszéki emberek a friss kenyeret szeretik, a másnaposat már nem. Húsz mázsa kenyeret sütnek ebben az üzemben naponta. Hatezer darab péksüteményt. Természetesen nem mindenki elégedett a minőséggel. Az áfész illetékesei szerint olyannyira változik ez, hogy ők nem is rendelnek ebből az üzemből, inkább bajai kenyérgyárral kötöttek szerződést. Ettől függetlenül előfordul, hogy áfész-boltok is kérnek veszélyhelyzetben helyből kenyeret. A magánkereskedők viszont szívesen szállítjk a bátaszéki kenyeret a környező települések szinte mindegyikébe. Nagyobb megrendeléseket is elfogadnak és szívesen teljesítenek minden igényt. Legutóbb a római katolikus templom újraszentelési ünnepségére készültek ők is. II. Géza alapította a cikádori apátságot 1142-ben. Ekkor épült az apátság első temploma. A mai felújítás után olyan pompában fénylik és ad a híveknek megnyugvást, mint még talán soha. A meleg nyári nap délelőttjén idős asszony lépkedett az oldalajtó felé. Kezében műanyag szatyor. Boltból jött, kenyeret vásárolt és mert nemcsak kenyérrel él az ember, betért a hűvös falak csöndjébe. Kis idő múlva olvasni kezdte a kihelyezett fehér papírlapra írott szöveget: „... jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy itt a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma... ” Decsi Kiss János
