Tolnai Népújság, 1991. augusztus (2. évfolyam, 179-203. szám)
1991-08-01 / 179. szám
2 NÉPÚJSÁG 1991. augusztus 1. Az új magyar közélet reményében Az átvilágításra szavazott az MDF megyei választmánya Figler János képviselő a részletekről nyilatkozott (Folytatás az 1. oldalról.)- Az úgynevezett átvilágítási ügyet és a televízió helyzetét vitattuk meg a múlt pénteken tartott rendezvényen - tudtuk meg Figler Jánostól. - Mint ismeretes, az első témakört illetően három javaslat került az Országgyűlés elé. A Demszky-Flacktörvényjavaslat értelmében a nép által megbízott politikai-közéleti szereplőket át kell világítani. Tehát, a kérdés az, hogy ezen személyek tagjai voltak-e a szigorúan titkos tiszti állománynak, illetve szerepelnek-e az ügynöki listán. Fia ez a törvény életbe lép, abban az esetben a köztársasági elnök felkéri az érintett személyeket, hogy mondjanak le tisztségeikről. Fia lemondanak, akkor a nevük továbbra is az ismeretlenség jótékony homályában marad. Fia nem, akkor az elkészített névsor publicitást kap.- Viszont, ha az érintett személyek lemondanak, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy miért...- Kissé kajánul hadd jegyezzem meg: elképzelhető, hogy az erre vonatkozó törvényjavaslatok elfogadását követően több megbetegedés történik... Mindenesetre legyünk jóhiszeműek, s utoljára még egyszer hagyjuk magunkat félrevezetni. Jómagam, mint lelkész, elfogadom betegségnek a lelkiisme- ret-furdalást is. Nos, még mindig az átvilágítással kapcsolatos törvény- javaslatnál maradva, meg kell említeni az Ómolnár-Pásztor tervezetet. Ez azt célozza meg, hogy az átvilágítás még a törvényjavaslat tárgyalása előtt történjen, azaz a részletes vitát már egy megtisztított parlament folytatná le, s hozná meg a döntést. Az Ómolnár-Pásztor tervezet már kiterjedtebb az előzőnél, ez a volt társadalmi segítőkre, a karhatalmistákra, az ’56 előtti ÁVO-s állományra is vonatkozna. Parlamenti bizottságunk, az emberjogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság, melynek munkájában én is részt veszek, hajlik az előzetes kontroll elfogadására.- Maradt még egy ilyen jellegű törvényjavaslat, méghozzá a kormány által beterjesztett változat...- Azt hiszem, ez a legismertebb és legátfogóbb tervezet. Az átvilágítás ebben az esetben többek között kiterjedne a képviselőkre, a kormány tagjaira, a hivatásos tiszti állományra, az Országgyűlés által megválasztott és esküt tett valamennyi személyre, a Nemzeti Bank elnökére és alelnökeire, a bíróságok elnökeire, azok helyetteseire, a megyei ügyészségek vezetőire, a polgármesterekre, a megyei közgyűlések elnökeire, az egyetemifőiskolai tanári karra, a rádió, a televízió, az MTI vezető állású dolgozóira, munkatársaira, az átlagosan ötvenezer példányszámot meghaladó lapok vezető munkatársaira. Bár ami ez utóbbit illeti, az egyik javaslat szerint már harmincezres példányszám esetén megtörténne az átvilágítás.- Mi történne azokkal, akik fennakadnának a hálón?- Szankciókat hozni nem lehet, az érintetteket valószínűleg felszólítanánk arra, hogy fontolják meg lemondásukat. Persze, el tudom képzelni, hogy sok arcátlan, erkölcsi hulla, mint a vizet, lerázná magáról a legmagasabb rendű figyelmeztetést is.- Mennyiben tartozik az eddigiekhez Zétényi Zsolt MDF-es képviselő módosító javaslata, mely szerint az átlagos joggyakorlattól eltérően legyen olyan kategória, amely nem esik az elévülés hatálya alá?- Teljes mértékben. A három kategória: az emberölés bizonyos speciális formája, a hazaárulás és a hűtlenség. Az 1944. december 21. és 1990. május 2. közötti időben kell átvizsgálni az ország vezetőinek a múltját. Nyilvánvaló, hogy emiatt támadni fognak majd bennünket, lesznek szerecsenmosda- tások és krokodilkönnyek, de a magyar nép többsége tisztán szeretne látni. Az MDF Tolna Megyei Választmánya az új magyar közélet létrejötte érdekében ezeket a törvénytervezeteket szükségesnek, halaszthatatlannak és végigvihetö- nek tartja, minden szelíd vagy ál- nok nyomás ellenére.- A nehéz, bonyolult és sok vitát kiváltó témakör után most egy nem kevésbé nehezebb következik. A Magyar Televízióról van szó...- Egy szóval jellemezhetném azt, hogy mi megy manapság a televízióban: rablás, méghozzá nagybetűvel. Az Állami Számvevőszék vizsgálatából kiderül, hogy az egyik bemondót 226 ezer 500 forint évi fizetésért alkalmazták, ugyanakkor 506 ezer 700 forint túlóradíjat fizettek ki neki. Túlórázott a bemondó? Az üres kamera előtt? Az egyik rendező fizetése is itt szerénykedik a listán, évi 198 ezer forinttal. Atúlóradíj ebben az esetben 1 millió 373 ezer forint! Azt hiszem, a nap a rendező számára is csak huszonnégy órából áll, éppen ezért nagyon kiváncsi lennék arra, hogy miként jött ki ez az összeg. Vagy befejezésül még egy példa: a szerkesztő-riporter 262 ezer forint évi fizetés mellett 899 ezer forintot vett fel, ugyancsak szerényen, mert a juttatás nem érte el a 900 ezer forintot. De ez még mind semmi: az Angyalbőrben című filmsorozatról két gépelt oldalas szakértői vélemény készült, s ezért 50 ezer forintot fizettek ki. Az állásából felmentett gazdasági igazgatónak az ellene folytatott vizsgálat ideje alatt visz- szamenőleges húszszázalékos bérfejlesztést állapítottak meg. Ráadásul 100 ezer forint jutalomban is részesítették. 1989-ben tizenegy személy keresett évi 1 millió forintnál többet a televíziónál, rá egy évre már hatvanegy fő kapott legalább ennyit!- Tehát mindezt sérelmezi az MDF megyei választmánya?- S azt is, hogy egyesek igyekeznek ezt az ügyet elbagatellizálni. Emellett úgy gondoljuk, hogy a történtek nem kaptak és kapnak a súlyuknak megfelelő nyilvánosságot. Sőt, hovatovább már valami össznépi sajnálkozást szerveznek a televízió vezetői mellett. Fia ez így megy tovább, azt sem tartom kizártnak, hogy gyűjtés indul meg a televízió javára, „segítsük a szegényeket” felkiáltással. Ámbátor azt ki kell jelenteni, hogy ami a televízióban mostanság történik, már nem elsősorban politikai, hanem büntetőjogi kérdés, ebből következően az ügyészségnek és a bíróságnak kell intézkedni. SZERI ÁRPÁD Moszkvai csúcs £- sajtóértekezlet Kuvaiti tanulságok (Folytatás az 1. oldalról.) Nagyra értékelte a hadászati tá- madófegyvérekről most aláírt START-szerződést, ám rögtön hozzátette: nem elég csak az első lépést megtenni, tovább kell haladni. Ezzel összefüggésben arra utalt: mindkét nagyhatalom elszánta magát arra, hogy megakadályozza az atomfegyverek további elterjedését. A szovjet elnök kifejezte eltökéltségét, hogy a szovjet vezetés folytatja a megkezdett reformokat és az ország tovább halad a piacgazdaság felé. „A mi felelősségünk a folytatás, nem várhatunk másra” - hangoztatta. A továbblépéshez jó háttérnek nevezte a köztársaságok között hamarosan létrejövő új szövetségi rendszert. Gorbacsov kiemelten szólt a gazdasági együttműködésről, miközben hangoztatta: ezen a téren is szükség van a reformokra. „Tetszik nekem a kifejezés: el kell fogadni a játékszabályokat” - vélekedett a szovjet államfő, majd hozzátette: a Nyugatnak is lépni kell, és le kell bontani a még meglévő öszszes akadályokat, például csökkenteni a COCOM-listát. Elégedetten közölte, hogy a mostani tárgyalások alatt átadta az amerikai félnek az energetikai, az élelmiszer- ipari együttműködésről és a hadiipar békés célú átalakításáról szóló szovjet projekteket, s hamarosan amerikai üzletembereket várnak Moszkvába a részletek megvitatására. Bush elnöknek nem sok kiegé- szitenivalója volt, mert szavai szerint ő is hasonlóan ítéli meg a legtöbb kérdést. „Nem pusztán diplomáciai fordulat, hogy a tárgyalások termékenyek voltak, ez tény” - mondta. Nemcsak a Jugoszláviáról és a Közel-Keletről hozott közös nyilatkozattal igazolta ezt, hanem azzal is, hogy mindketten a konkrét gazdasági együttműködés mellett törtek lándzsát, és erre helyezték a hangsúlyt. Bush szerint a leszerelés felgyorsítása mellett az új szellemű gazdasági kapcsolatok kialakítása az új kihívás a két ország, illetve a Nyugat és a Szovjetunió között. (Folytatás az 1. oldalról.) Kihasználva az Öböl térségében elért sikereit; felismerve, hogy Szíria rájött: többé nem számíthat a Szovjetunióra, és a maga javára fordítva a Palesztinái Felszabadítá- si Szervezet nemzetközi szintű meggyengülését, az Egyesült Államok megkísérli elindítani a közel- keleti békefolyamatot. Ebben az igyekezetében azonban változatlanul beleütközik Izrael és a PFSZ összeegyeztethetetlen követeléseibe, mutat rá az AFP párizsi keltezésű kommentárja. Egy másik, Washingtonból keltezett AFP-kommentár azt tartja aggályosnak az Egyesült Államok szempontjából, hogy Szaddam Husszein iraki elnök még mindig hatalmon van, és ezért Washingtonnak nehezebb lesz megnyernie a békét, mint ahogy a háborút megnyerte. Az amerikaiak 70 százaléka különben úgy véli, hogy a szövetségeseknek Szaddam Husszein megdöntéséig kellett volna folytat- niok a fegyveres harcot. Az AFP egy New Yorkból keltezett kommentárja arra mutat rá, hogy az Öböl-válság megmutatta az ENSZ hatékonyságát. A Kuvait ellen 1990. augusztus 2-án elkövetett iraki agresszióra történt gyors amerikai reagálás azon nyomban maga után vonta az ENSZ Biztonsági Tanácsának reagálását, amely néhány órával az iraki agresszió megindulása után már meg is bélyegezte azt. Igaz viszont, hogy Bagdad az agresszióval a nemzetközi jog két alapelvét sértette meg' nevezetesen az elismert határok tiszteletben tartásának elvét., valamint azt az elvet, hogy-©gyík állam sem indíthat agressziót egy másik ellen. Az Öböl-válság ugyanakkor azt is megmutatta, hogy milyen félelmetes csendörszerepet hajlandó betölteni az Egyesült Államok az ENSZ beleegyezésével, hála a világ leggazdagabb országai által nyújtott támogatásnak. A Reuter kairói keltezésű hírmagyarázatában azt emeli ki, hogy Irak Kuvait elleni inváziója és a nyomában bekövetkezett Öböl-háború sokkal drámaibb módon borította fel a hatalmi egyensúlyt a Közel- Keleten, mint bármely más esemény Izraelnek a hatnapos háborúban, 1967-ben aratott győzelme óta. Irak és a vele rokonszenvezők többsége mellékvágányra került, pénzügyileg megnyomorodott és katonailag elveszítette ütőképességét. Azok a regionális hatalmak, amelyek Irak ellen harcoltak, megerősödtek, biztonságuk nagyobb lett, nemzetközi tekintélyük növekedett és egyes esetekben még gazdagodtak is. Csak ott túl korai még megmondani, hogy kik a győztesek és kik a vesztesek, ahol az Öböl-válság keveredett az arab -izraeli konfliktussal, vagyis Izrael, Jordánia és a PFSZ esetében. A legnagyobb vesztes kétségtelenül Irak. A győztesek semmi esetre sem korlátozódnak az arab világra - közéjük tartozik Törökország és bizonyos fokig Irán is. A vesztesek táborában pedig ott található Jemen és a Szudán is. A DPA német hírügynökség kairói és manamai keltezésű kommentárja viszont arab megfigyelőkre hivatkozva jgy véli, hogy a Kuvait elleni agresszió és az Öbölháború mérlgge kiábrándító: két arab ország (Irak és Kuvait) elpusztult^ anélkül, hogy az ellentétek csökkentek volna a Közel-Ke- teten. És még távolról sem kizárt Irak kettészakadásának lehetősége, sőt, sokan tartanak tőle, hogy az elkövetkező években újabb háború törhet ki. Az arab világ jövőjét változatlanul homály fedi. Egy régi konfliktus ismét felszínre került: a petrodollárban gazdag Öböl-menti országok és szegény északi szomszédaik ellentéte. A palesztínai probléma pedig újra napirenden van... BARABÁS MIKLÓS Tolna-Fácánkert-Szekszárd útvonalon egy levegőüzemű henger alakú fémkészülék. Méretei: 0 95 mmx1500 mm. A megtalálóját magas jutalomban részesítjük. CÉLGÉP Kft. Szekszárd Telefonszám: 74/12-311 G KOR-KÖR-KÉP i V? •srr.jvnj fi - >.n.« Jugoszláv kóló - ahogy az International Herald Tribune látja Győztünk... (Novoje Vremja) Totálkár Jugoszláviában (Oie Welt) Elvi szempont (Novoje Vreragj
