Tolnai Népújság, 1991. augusztus (2. évfolyam, 179-203. szám)
1991-08-01 / 179. szám
1991. augusztus 1. (tolnai) , , _ ^NÉPÚJSÁG 3 Csóró csalók A hír jól hangzott. Hétszáz rendbeli csalás. A trükk egyszerű, ámde nem újszerű a mi kis szabadrablásos kapitalizmusunkban. A séma ismert a bűnügyi krónikákból, kecsegtető hirdetés, jó ajánlattal. A gyanúsítottat éppen kihallgatják a rendőrségen. — Elmondaná, hogy történt? — Én már félek az újságíróktól. — Miért, hánnyal találkozott? — Éppen az, hogy eggyel se, mégis írták már rólam, hogy félmillió forintot nyertem a hirdetéssel. Ha az igazat írja meg, és nem jelenik meg a nevem, akkor elmondok mindent. — Az elsőt látatlanban nem ígérhetem, a második, meg teljesen természetes. Aztán elmondja, hogy a TIPP című újság március nyolcadiki számában olvasta a hirdetést, ami információközvetítésről és otthon végezhető munkáról szól, azt ígérve, hogy ezen a módon napi 1.000-5.000,-forintot lehet keresni. — Üzletkötő vagyok, arra gondoltam, a tevékenységembe belefér, és ki ne akarna sok pénzt szerezni. — Tehát válaszolt, majd mit kapott? — Utánvéttel egy levelet, amelyben le volt írva a játék, és egy úgynevezett négyes riportban az, hogyan lehet külföldre mindenhova féláron utazni. — Hogyan lehet? Ilyen árak mellett ez izgalmas! — Nem nagyon tanulmányoztam, mert nem állt szándékomban utazni, illetve nem jártam utána az információ valóságtartalmának. Az is benne van, hogy milyen szövegű hirdetést kell újra feladni, és hogy az úgynevezett négyes riport helyén mi szerepeljen. Mivel volt bonom, feladtam a TIPP-ben, a hirdetési újságban és a Somogyi Néplapban. — Hány levelet kapott? — Nem számoltam, a rendőrök azt mondják, 760-at, hét- nyolcszáz között lehetett, az biztos. — Nem értem az egészet, mi ebben a bevétel? — Utánvéttel kell feladni a levelet, az 567 forintról a hatvanhét a díj, az ötszázat meg az utánvét-szelvényre visszahozza a posta. — Végül mennyi volt a bevétel? — Talán harmincezer, de azóta már öt- vagy tízezret megint visszaküldtem. Körülbelül százan kérték a csomagot, de volt, aki ugyanúgy visszaküldte, mások felháborodott levelet írtak, hogy munkát Ígértem ... Nekik is feladtam a pénzt, hiszen igazuk volt. — Nem gondolt arra, hogy ebből baj lesz? — Nem, arra gondoltam, hogy az utánvéttel feladott levelet senki sem köteles átvenni, bár az írásban kapott reagálások után voltak rossz érzéseim. — Most mire számít? — Nem tudom, mégegyszer nem csinálnám, az biztos. — Hogy bukott le? — Valaki hatszázhatvanhét forintért küldte vissza a levelet, nem vettem át, szerintem ő ment a rendőrségre. A nemzetközi nőnapon hirdető mezőtúri feladó is számíthat az érdeklődésre, a szekszárdi rendőrség megküldi az átiratot. A másik ügyben hatvanhárom rendbéli csalás a vád. Egy gyesen lévő fiatalasszony szintén faihirdetései akarta kiegészíteni a gyest. Vele nem volt sok dolguk a rendőröknek. Az anyuka ugyanis precíz teremtés, mindent pontosan könyvelt. Jelen esetben rendet kell csinálni a levélhalmaz között, ösz- szeszedni, ki küldött pénzt, kihallgatni a száz körüli tanút, és csak akkor lehet lezárni az ügyet. Piti kis ügy, csóró csalókkal, és rengeteg munka a rendőrségnek akkor, amikor fegyveres benzinkútrablók, kazettakirályok, kávé- és cigaretta- „export és importőrök” futkosnak szabadon az országban. Szek- szárdon pedig csak abba a tanyába nem törtek még be, amelyikbe nem is akartak. Lopnak mindent, ami elöl van: diófát, kismotort, műszaki cikket. Ami pedig nincs elöl azt megkeresik...- Ihárosi Vállalati vélemény az OFOTÉRT privatizációjáról Az OFOTÉRT privatizációjának késleltetése ellentétes mind az állam, mind a vállalat érdekeivel. A halogatás egyedül a vállalat hazai konkurenseinek érdekeit szolgálja - mondták az OFOTÉRT illetékesei szerdán az MTI munkatársának. Az OFOTÉRT vezetői teljesen érthetetlennek tartják a vagyonügynökségnek azt az álláspontját, hogy az „ügy” tisztázásáig nem kívánnak dönteni az engedélyezésről. Arról van szó, hogy az OFOTÉRT zártkörű pályázatot hirdetett privatizációs partner kiválasztására. A pályázat menetének jogszerűségét az egyik résztvevő, a FOTEX kétségbe,vonta, s a Fővárosi Bírósághoz fordult. Az OFOTÉRT szerint az ÁVÜ álláspontja főként azért érthetetlen, mert a privatizáció eddigi menete során minden lépést egyeztettek a vagyonügynökséggel, és a vitatott kérdések mindegyikében az ügynökség álláspontját fogadták el. Amennyiben az AVÜ meg kívánja várni a bírósági döntést, az eljárás akár egy évnél is tovább tarthat. Ez pedig meghiúsíthatja a privatizációt. Képviselői fogadóóra Várni László alpolgármester tart közmeghallgatást augusztus 1-jén, este hat órakor a si- montornyai községházán. A képviselő-testületi tag vendége Sándor Miklós, a leendő rendőrőrs parancsnoka lesz. A rendezvényre mindenkit várnak. Megváltozott a számuk A Dombóvári Városi Televízió tájékoztatja a kedves nézőket, és az érdeklődőket, hogy a mai naptól a 65-548-as telefonszámon hívhatják őket. Nyugdíjastoborzó A Szekszárdi Nyugdíjasok Területi Érdekszövetsége Szervező Bizottsága kéri a városban élő valamennyi nyugdíjast arra, hogy csatlakozzanak a szerveződő szövetséghez. Cél: segíteni a nyugdíjasok helyzetén. Alkalmi munkához juttatni azokat, akik még munkájukkal kiegészíteni tudják nyugdíjukat. Minden szerdán délelőtt 10-től 12-ig ügyeletet tartanak Szekszárdon, a Dózsa Gy. u. 1. sz. alatt (volt népfront-iroda), ahol be lehet iratkozni a szövetségbe, meg lehet beszélni a gondokat. Új telefonközpont A madocsai önkormányzat 100 ezer forintért nyolc vonalas telefonközpontot vásárolt, melyet várhatóan augusztusban szerelnek be. Ezzel a polgár- mesteri hivatalban dolgozó vezényelt rendőr is telefonhoz jut. A madrigál koncertje Szekszárdon, a Művészetek Házában kerül sor augusztus 15-én, este fél nyolc órai kezdéssel a szekszárdi madrigálkórus koncertjére. A koncertre a belépés díjtalan. Útépítés Várongon Várongon, a Mező utcában a helyi önkormányzat 200 méter hosszan útat építtetett. A munkában a termelőszövetkezet is közreműködött, ők hordták az útépítéshez a helyszínre a követ, s géppel is segítettek. Az útépítés költsége megközelítette a félmillió forintot. Úgy lehet szavazni, hogy az újságból kivágják a legszebbnek tartott kisgyerek fényképét, és beküldik szerkesztőségünkbe. Egy borítékban több fotó is beküldhető, mindössze annyit kérünk, hogy a címzés mellé írják oda: Gyermekszépségverseny. Címünk: Tolnai Népújság Szerkesztősége, Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. 7100. Az nyeri a versenyt, illetve az ér el helyezést, akinek az újságból kivágott fényképe a legnagyobb számban érkezik hozzánk. Sokan érdeklődnek, hogy mikor láthatják lapunkban a fényképet. Előbb-utóbb mindenki sorra kerül. Szombati számunkban, a dombóvár-szar- vasdi Nemes Kata,' a' dombóvári Szórádi Csaba, a dombóvári Reichert Otília, a simontor- nyai Madár Annabella Erzsébet, a simontornyai Lepsényi Jancsika fényképét közöljük. Nem lehet mindenkiből nagytőkés... Meddig lehet a múltra hivatkozni? Nagy veszélyt látok abban, hogy mindent a múlt rendszer hibáival akarunk megmagyarázni. Ha ezt csak a kormány tenné, nem aggódnék, hiszen a kormányoktól már megszoktuk, ráadásul, amit azok mondanak, azt többnyire gyanakvással fogadja a közvélemény. Nagyobb baj, hogy még társaságban is ez járja. Mindenki elhárítja magától a felelősséget, mondván, a körülmények nem tették lehetővé, hogy jobb eredményeket érjen el. Ez a jelenség a magyarság körében mindig erős volt. Trianon után évtizedeken keresztül nem lehetett mást hallani, minthogy egy ilyen megcsonkított ország eleve szegénységre van kárhoztatva. Hazaárulónak tartották azt, aki azt hangsúlyozta, hogy a hibák többsége a határokon belül maradt, hogy a legsürgetőbb tennivalók itt vannak, hogy csak akkor számíthatunk korrekciókra, ha társadalmunk és gazdaságunk példaszerűvé válik. t Sorsunk a kezünkben van? Aztán jött a sztálinizmus, amelyben kötelező volt az optimizmus. Ezt arra alapozták, hogy az egyének sorsáért is a társadalom felelős. Azzal indokolták az egyének és közösségek jogfosz- tottságát, hogy azok képtelenek élni a lehetőségekkel, sorsukat tehát a társadalomra kell bízójuk. Az államnak a kötelessége gondoskodni arról, hogy legyen lakásunk, hogy magas képzettséget szerezhessünk, hogy egészségesek maradhassunk. Amikor aztán kiderült, hogy az állam képtelen ezeket a magára vállalt kötelezettségeket teljesíteni, elkezdte a lakosság egyre nagyobb részének megengedni, elnézni, hogy legalább részben a saját kelébe vegye sorsának alakítását. Ebből aztán az fakadt, hogy a lakosság nagyobbik fele, ezeréves történet műnk során először, ráébredhetett arra, hogy igenis, képes sorsán jelentősen javítani, hogy több múlik rajta, mint a pártállamon, s általában a központi hatalmon. Márpedig ennél fontosabb és reménykeltőbb változás nem is történhetett volna. Erre ugyan az előző hatalom sem lehet büszke, mert nem okos belátásból, hanem koncepciója csődjének nyomása alatt tette az engedményeket. Az egyén a fontos, nem az állam A polgári demokráciák egyik legfontosabb és legáltalánosabb jellemzője az, hogy egyrészt a jövőbeli lehetőségeit nem a múltjával magyarázza, másrészt az egyén, a család, a lakóhely és a haza sorsáért való felelősség sorrendje az egyénnél kezdődik, és csökkenő mértékben halad a kis közösségektől az államig. Európa keleti felében ez a sorrend mindig fordított volt. Ideje volna tudatosítani, hogy addig nincs lehetőségünk a nyugat-európaivá válásra, amíg nem leszünk nyugatiak abbana tekintetben is, hogy az emberek elsősorban saját feladatuknak tekintsék sorsuk jobbrafordítását. Ezt ma már néhány millió kisember sokkal inkább elfogajda, mint politikusaink. Ha ezt illusztrálni akarom, elég két példát felhoznom. A jelen helyzetért mindenben az elmúlt negyven év örökségét teszik felelőssé, ezzel mentik fel magukat a sürgős reformok halogatásában. Ahogy a két világháború között mindenért Trianon volt a felelős, nálunk újabban ezt a funkciót az elmúlt negyven év látja el. Minél jobban sikerül ezt elhitetni a lakossággal, annál passzívabb lesz az is. Egyetlen reményem, hogy nem fog sikerülni a mai hibákat is a közelmúlt nyakába varrni. Népünk szerencsére eleve bizalmatlanná vált a hatalommal szemben. A tulajdonreformban is aránytalanul nagy szerepet kao. Kopátsy Sándor Horváth Szilvia Bikács, Bem u. 1. Gyenis Gábor Dombóvár, Gagarin u. 69/B. Reichert Eszter Dombóvár, Hunyadi tér 19-21. Nemes Tünde Dombóvár-Szarvasd Lepsényi Laura Simontornya 125 éve indult a lóvasút 1991. 1866. augusztus 1-én indult meg Pesten az első lóvasút az akkori Szénpiac (ma: Kálvin tér) és az Ország út (Váci út) - Újpest útonalon. Budapest utcáin 1898-ban ment végig utoljára a lóvasút, melyet az akkor már közlekedő villamosok teljesen kiszorítottak. Lóvontatta kocsik ezután már csak a Margitszigeten közlekedtek, 1928-ig. Lóvasút az Andrássy út-Bajcsy Zsilinszky út sarkon. Lóvasút a Váci úton Lóvasut a Kerepesi (Rákóczi) úton, a Nemzeti Színház előtt. Gyermekszépségverseny,
