Tolnai Népújság, 1991. július (2. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-31 / 178. szám
Dombóvár és környéke Hogy rendezik a szeméttelepet? Szajkó Jánosné, Dombóvár Erzsébet ut 10. szám alatti lakos leveléből kitűnik, hogy - ha nehezen is - de elfogadja a kommunális adó bevezetésének szükségességét. Továbbá, hogy a fejlesztésekhez szükséges saját pénzeszközöket ebből a forrásból is biztosítani kell. Kifogásolja viszont, hogy a fejlesztés feladatai között a polgármester nem nyilatkozott a szeméttelep rendezéséről. „Az Önöket leginkább zavaró szeméttelep rendezése is a megoldandó feladataink közé tartozik, s a céltámogatások között csak azért nem szerepelt, mert központi pályázatot erre nem írt ki a Belügyminisztérium.” - válaszolja dr. Fazekas Isván, arról is szólva, hogy Dombóváron kommunális adóból mintegy 12 millió bevétel várható ez évben, ebből kisebb feladatokat lehet megoldani. A szeméttelep áthelyezésével már évek óta foglalkozik a város, kész kiviteli tervek állnak rendelkezésükre. A tervek szerint a Daruvári dűlőben (körül- belü 5 km) létesül az új szeméttelep, melyhez utat, villanyhálózatot kell kiépíteni, valamint a szükséges műtárgyakat. Ám a szeméttelep építésének költsége mintegy 30 millió forint, melyhez a fedezetet ez évben a folyamatban lévő munkák miatt nem tudja az önkormányzat biztosítani. Próbálkoznak külföldi partnerek bevonásával is, hogy a város egyik legnagyobb gondja mielőbb megoldódjon és közvetlen a lakóterület mellett lévő környzetet (levegőt) szennyező forrás megszűnjön. Van, ahol robbanva, van ahol csöndesen múlik ki a településeink életéből a mozi. Néhány héttel ezelőtt Dombóváron támadt kisebb vihar, amikor az előbb csak szabadságot kérő mozisok föl is mondtak. A levegőben volt, hogy nem történhet más. Júniusban 8 filmelőadás maradt el nézőhiány miatt. Érdeklődésünkre Majnai Antalné a Moziüzemi Vállalat megbízott igazgatója mondta el, hogy a tavalyi látogatottsághoz viszonyítottan 54 százalékos a visz- szaesés. 1990 decemberében még 72 filmszínház küszködött a fennmaradásért, ma már csak 34. A dombóvári és a környéki filmszínházak torkára is ezért került, vagy kerül rá a kés. Bizonytalan a Megyei Moziüzemi Vállalat fennmaradása is. Dombóvár azonban nem marad filmszínház nélkül. A vállalat és az önkormányzat kiadta vállalkozásban a mozi 300 férőhelyes termét és az udvart. A terem bérlője a filmszínház nézőterét átalakítja 100 férőhelyesre és klubmoziként működteti. Hírek szerint, szeptemberig tart a „mozitlanság”. S akik türelmetlenek? Eljárhatnak a kaposz- szekcsői autósmoziba, amely mellett presszó működik, és alkalmanként (a környék ifjúságának örömére, az itt lakók bosszúságára.) discót is tartanak. Úgy tűnik, hogy a megszűnő filmszínházak vállalkozó kedvű bérlőinek, netán megvásárlóinak egyébről is gondoskodniuk kell, hogy a mozizás ráfizetését jövedelmezőbb foglalkozás bevételéből fedezzék. Mi a véleménye? Kovács Gyula, nyugdíjas villanyszerelő Krimikrónika Betörések sorozatban Nem történtek nagy ügyek az elmúlt héten a rendőkapitány- ság illetékességi területén. Munka viszont annál több akadt, hiszen éppen ezek a semmi szenzációt nem jelentő ügyek jelentik a rendőri munka legnagyobb és talán a legnehezebb részét is, nem beszélve arról, felderítésük mennyi időt igényel. Volt egy telefonfeltörési sorozat, amelyben öt fülkét fosztottak meg a bent lévő pénztől, valamennyi esetben azonos módszerrel, a zárszerkezet megfúrásával. ✓ Tizenegy pincét is meglátogattak a fosztogatók, nyolcat Döbröközön, hármat Nakon. A módszer, illetve a körülmények arra utalnak, hogy egy vagy több hajléktalan, csavargó tölti az éjszakákat a pincékben, illetve fogyasztja és viszi el az élelmiszereket. ✓ Úgy látszik, nem lehet minden gázpalackgyűjtőt sem lecsukni, mert ha egy banda lebukik, jön helyette másik. Most Csibrákot és Kaposszekcsőt látogatták meg, elloptak négy, illetve hét gázpalackot, de másodszor úgy látszik, megzavarták őket, mert hét másik ott maradt. ✓ Kurdon - mint már annyiszor - ismét volt betörés. A Magyar Demokrata Fórum színeiben, egyéni körzetben jutott be az önkormányzatba. — Nem mindegy, hogy mikor beszélget egy-egy képviselővel, mert olyan gyorsan változik a helyzet és azzal az ember véleménye is. Mindig más kérdések kerülnek előtérbe. Sajnos még nem történt meg a nagytakarítás, amit ígértünk az embereknek. Most is, sok helyen ugyanazok a régi kommunisták intézik az ügyeket. — Kikre gondol? Itt helyben kiket kellene leváltani? — Az embernek meg kell gondolnia, hogy mit nyilatkozik, nem mondok neveket. — Mondjon funkciót. — Százat is tudnék mondani! A gazdasági egységek, intézmények élén mind a régi kommunisták vannak. A gimnázium igazgatója is ugyanaz, akivel már beszélgetett. — Úgy tudom ő most nem tagja egyik pártnak sem. — De volt, az MSZMP-nek. — Lehet, de akkor fel kell hívnom a figyelmét egy ellentmondásra. Alpolgármesternek jó valaki, aki tagja volt az akkor egyetlen pártnak? — Ez már egy lejárt ügy, nem érdemes felemelegíteni. Akkor azért támogattam ezt a megoldást, mert lényegesen olcsóbb, mint az eredeti javaslat szerinti humán-manager, valamint a vállalkozásokkal foglalkozó főfoglalkozású hivatalnok beállítása. Úgy tudom, most még nem is kapnak tiszteletdíjat, de mindenképpen kevesebbért végzik el a munkát, mint egy főfoglalkozású. A két alpolgármester alkalmas. — Jó, akkor most kit kell „nagytakaritani”? — Úgy látom, magát ez a téma nagyon érdekli. — Ön hozta szóba a témát, kérdés nélkül. — Mert ezt látom a nagypolitikában. Kulcsár Kálmán, a kommunista igazságügyminiszter is nagykövet lett. — Bocsásson meg, de ő párton kívüli miniszter volt. — Mindegy. Most szerintem mindenki gazdasági változásokat akar, és ezeket az MDF programja, a Kupa-terv biztosíthatja. — Sajnálom, de Kupa Mihály meg az MDF-nek nem tagja. — Lehet, de a mi támogatásunkkal indul .Németh Miklós képviselői helyén. ♦ — Említette, hogy a változásokkal együtt módosulhat az ember véleménye is. Mire gondolt konkrétan? — A Révész-ügyre, amelyről éppen a mai önkormányzati ülésen kell döntenünk. Utálom a tartózkodást, szerintem mindenki vállalja a véleményét, legyen bátorsága dönteni, de most lehet, hogy tartózkodni fogok. Annak idején a pártházépítés miatt sajátították ki a házat, amiből nem lett semmi. Most nem dönthetek a városi érdek ellen. A telek jó helyen van, szükségünk van rá, 2.5 millió forintért sajátították ki. Nem lenne igazságos, ha ugyanennyiért kaphatnák visz- sza, hiszen ma már kétszer annyit ér. Legfeljebb addig tudnék elmenni, hogy értékeltessék fel újra és kapja meg a mai árán. — Ön szerint melyek a város legfontosabb megoldandó problémái? — Elönt bennünket a szemét! Szerintem egy közterületfelügyelő kevés, legalább kettő, de inkább három kellene. Javítanunk kellene a bizottságok munkáját, nagyon kevés a szakértő, nem jó, ha a várospolitikai kérdésekben orvosok döntenek, én sem szeretek egészségügyi témákban döntéseket hozni. Szerencse, hogy a frakcióülésen minden fontos témát megtárgyalnak, szakértőkkel is konzultálva. Az lenne a jó, ha a bizottságok elé már szakmailag megalapozott vélemények kerülhetnének, és később a testület már ezek ismeretében dönthetne. Ihárosi Dá-dá? Nem ezeken a hasábokon jelent meg az a jegyzet, aminek íróját megszólították mondván, „igazán kár volt két vacak sóskifli miatt rosszhírét kelteni a Népköztársaság útján lévő ABC áruház kereskedelmi dolgozóinak”. Nem is ez volt a szándék, hiszen a jegyzetíró - jaj, dehogy „csak azért a tetves 6,80-ért” kapott tolira. Egy jelenségről beszélt, arról nevezetesen, hogy a selejtes élelmiszeripari termékek előállítói és forgalmazói áthárítják a kárt a vásárlókra. Egyébként... ha valaki a boltok pénztáránál híjával van ama bizonyos 6,80-nak, kosarából kikerül az az áru, ami éppen ennyibe kerül. Aztán... a jegyzetírónak nem a kereskedőkkel volt és van baja, hanem a csak bolti eladókkal, akik mintha belennének oltva kereskedés ellen, csak eladni akarnak, s ennek során a valódi kereskedők becsületét kótyavetyélik el. S éppen Dombóváron, ahol nagyon sokan szereztek nevet, közmegbecsülést kereskedőkként. Őlyakkorát, hogy már az is rangot jelentett valamikor, ha valaki itt tanulta a szakmát és innen szerzett tudásával, szakmaszeretetével foglalta el a városkörnyéki falvak valamelyikében a pult másik oldalát. Hálisten él még az öregek közül számos. Nem ők üzentek a jegyzetí- nónak, ők megértették a szót, mert nagyon jól tudják, mi a különbség a cipész és a suszter között. A cipész művésze a mesterségének. A suszter? Az dá-dával fenyegetőzik, s tán ezért is nem lesz belőle cipész soha. Képek Gyulairól Gyulaj kistelepülés, mindössze 1200-an élnek itt, jobbára idős emberek, akiknek gyerekeik elmentek a faluból, és ritkán járnak haza látogatóba. Annak ellenére azonban, hogy kevesen élnek ugyan itt, az összetartás méginkább nagyobb. Az idős emberek is kiveszik részüket a község fejlődését szolgáló teendőkből, azt vallva, hogy amit tesznek, magukért, maguknak teszik. - p. t. - Fotó: kispál Teri napszámot keres Megújult a ház Tere-fere a főutcán Ide tervezik a II. világháború áldozatainak emlékművét 1991. július 31. Kutatjuk a többszáz, többezer évvel ezelőtti eseményeket, miközben a néhány évvel, évtizeddel ezelőtti történések feledésbe merülnek, pedig a közelmúlt dolgai mai valónkat jobban befolyásolják, mintsem azt gondolnánk. Az alábbiakban szemelvényeket bocsátunk közre Dombóvár 1969.december 1. óta vezetett krónikájából. 1976. október 28. Eredménnyel járt a város erőfeszítése az óvoda, bölcsődei férőhelyek bővítése terén. Az új bölcsőde alapozási munkáit 1975 decemberében kezdte meg a Tolna Megyei Építő és Szerelőipari Vállalat. Az építkezés során eredményesen tartották a határidőket. Az új létesítmény megteremtéséhez nagyban hozzájárultak a különböző üzemek és intézmények dolgozói. Az átadási ünnepségen Brunner Vince tanácselnökhelyettes köszönte meg a dolgozók jó munkáját. A Végrehajtó Bizottság Dombóvárért Emlékplakett kitüntetésben részesítette a vállalat kollektíváját. A nyolcvan férőhelyes bölcsődét vezetője Szendrey La- josné mutatta be a vendégeknek. 1976. december 21. A növekvő gépkocsiállomány igényeinek megfelelően közel 35 millió forintba került az 1976-os évi útfejlesztésünk. Ezen a téren a legnagyobb eredményt a 61-es számú főközlekedési útvonal első szakaszának elkészülése jelentette. A megnövekedett átmenőforgalmat nehezen áteresztő, balesetveszélyes, macskaköves utat 1976 március elsején zárták le a forgalom elől, és a KPM Közúti Igazgatóság dolgozói megkezdték a munkálatokat. Az építkezés a zárt csapadékelvezetés miatt is jelentős földmunkával járt. A munka jó ütemben haladt, és a régi út felszámolásával az új út első szakaszát szeptember 29-re átadták a forgalomnak. Az építkezés az Arany János téri csomóponttal folytatódott és az év befejezése előtt, december 21- én, azt is birtokba vehették a járművek. Az új, négy sávos út nagyban segíti az átmenő forgalmat és fokozza a település városias jellegét. A KPM az első szakaszra és a csomópontra körülbelül 25 millió forintot fordít. A város vállalta a korszerű kivilágítást, amelyre az első szakaszban 1.35 millió forintot fordít. Szükségessé vált az új úthoz csatlakozó és a többi utak fokozott korszerűsítése is és ezek a kiadások már teljesen a várost terhelték. Elkészült a Vörösmarty és a többi utcának a felújítása, aszfaltozása a Baross, a Jókai, Gyenis, Széchenyi, Molnár György és Petőfi utcákban is. Az új út építése hatással volt a forgalomra. A terelőutak , illetve a gépkocsivezetők leterheltsége nőtt, megnövekedett a balesetek száma. (Folytatjuk) Mozis ügyek
