Tolnai Népújság, 1991. július (2. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-31 / 178. szám

1991. július 31. PÚJSÁG 3 A borászat csődje? Tüzes borok - például Szekszárdról (Folytatás az 1 .oldalról). E szavakkal zengte a magyar bor dicsőségét Hugh Johnson a Times című lapban nemrégiben megjelent cikkében. Vajon igaza van-e a szerzőnek? Bíz­vást állítható, hogy nem csupán a tüzes magyar borok hatása alatt írta dicsérő szavait az is­mert szakember. A borterme­léshez jó földrajzi adottságok és szorgos, kitartó kezek kelle­nek; s küzülük egyik sem hi­ánycikk a magyar földön. Négyszázhatvanezer boradót fizető polgára van hazánknak, száznegyvenezer család pedig kimondottan a szőlőtermelésből és a borászkodásból él. A Bala- ton-melléki, szekszárdi, egri, tokaji, somlói borvidékeken a nap és a föld ereje évszázadok óta ismert, tüzes borokat érlel. Félmillió boradó-fizető Mégsincs elég becsülete a magyar bornak sem itthon, sem a nagyvilágban. A bortermelés irányítását is avatatlan kezekre bízták a legutóbbi évtizedek­ben. Politikai szólamoknak ren­delték alá a természetet, amely a végtermék lassú züllésével válaszolt a szakszerűtlen bea­vatkozásokra. Az arc nélküli termelő, „arc” nélküli bort gyár­tott a hegyek szoknyájára le­csúsztatott szőlőtáblákon. Az íróasztalok hatalma per­sze megbosszulta magát. A hatvanas években központi di­rektívákkal vezényelten több mint hatvanezer hektár szőlőt telepítettek, melyeknek még a helyét is a fővárosból jelölték ki. Most a szomorú következmé­nyek idejét éljük, hiszen sokhe­lyütt már kivágták a szőlőt. Olyan időben, amikor a legjob­ban termett volna. Ennél is nagyobb károkat okozott a magyar bornak a me­zőgazdaság irányítására oly jel­lemző fiskális szabályozás. A természet törvényeit figyelmen kívül hagyó pénzügyi döntése­ket olyan emberek hozhatták, akik legfeljebb a budapesti bo­rozókból ismerték a szőlő levét, így aztán pénzügyi források hí­ján a borászkodás természetes társa, a készletezés, teljesen háttérbe szorult, fiatal, éretlen borok kerültek forgalomba, tar­tósan rombolva a minőséget. A pénzügyi kényszer oly erősen hatott, hogy évente mintegy félmillió hektoliterrel több bort értékesítettünk, mint amennyi termett. így nem furcsálható, hogy a leggyengébb minőségű szőlőt is fölvásárolták, s im­portból sem a csúcsminőségű bort töltötték a hazai hordókba. Az elfelejtett minőség Alig van olyan termelő és fel­dolgozó, aki ne követne el hi­bát, rontva a minőséget, amikor a szőlővel és a borral foglala­toskodik. A szakmai etika sze­rint persze elmarasztalhatok, ám felmentésükhöz mégis lehet érveket találni. Megkellett él­niük, s ehhez jószerint csak a minőségrontással vezetett út. A költségvetési prés leginkább a termelőket nyomta, hiszen a bor ajánlott árának ma is 41 százaléka adó és árrés, 27 százaléka az ipari anyagokat, a csomagolást, a raktározást fe­dezi. Az árnak nem egészen a harmadán osztozik a termelő és a feldolgozó, s ráadásul még e csekély hányadot is terhelik adók. így aztán az ágazat va- gyonarányos nyeresége csu­pán 0,71 százalék, ami még a tisztességes szintentartást is lehetetlenné tette. A borászat csődje végül is nem elsősorban a gazdák hi­bája, ám a hírnév visszaszer­zése számukra is sok izzad­sággal jár a következő évek­ben. Az első lépéseket a köz­ponti irányításnak kell megten­nie, mindenekelőtt azzal, hogy érvényesülni hagyja a termé­szeti törvényeket, s ezekhez igazítja a pénzügyi forrásokat. Számos szigorításra is szükség lesz, hiszen az eredet- és mi­nőségvédelem csak rábeszélő szép szavakkal alig kecsegtet sikerrel. Az ár fele adó és árrés Mindezekre pedig vágyódik a bort élvezettel kortyolgató ma­gyar ember. Az egykor borivó nemzet szinte elfeledte hagyo­mányait, s a legkevésbé egészségtelen alkoholfajta egyre hátrébb került az élvezeti cikkek fogyasztásában. A sta­tisztika látványosan igazolja ezt: a második világháborút megelőző években 5 liter tiszta szeszre számított alkoholt fo­gyasztott az átlag magyar, s en­nek háromnegyede bor volt. Azóta erősödött alkoholizmu­sunk, ma a dupláját isszuk, ám a tíz liternek csupán a negyede bor. Romboljuk egészségünket, s ennek vélhetően egyik oka, hogy a hibás döntések soroza­tával lezüllesztett borászat gyenge minőségű végterméket produkál. Ily módon az ágazat feltámasztása nem csupán gazdasági, hanem nemzeti ér­dek is. V. Farkas J. Az Aliscavin palackozósora (archív). Kiből lesz nálunk tőkés? Beszélgetés Lengyel János politológussal Lengyel László politológus, a Pénzügykutató Rt. elnök-vezé­rigazgatója. Napjaink polgáro­sodási tendenciájáról készült vele ez a beszélgetés. — Ön szerint van nálunk olyan társadalmi réteg, amely kvalitásainál fogva letétemé­nyese lehet a napjainkban ki­bontakozó polgárosodásnak? — Az elmúlt másfél évszá­zadban a hazai polgárosodás többször is nekilódult, de kü­lönböző okok miatt mindig meg­torpant. A napjainkban látható polgárosodás sem most kezdő­dik Magyarországon, hanem már a Kádár-rendszerben meg­indult. A magyar társadalmi be­rendezkedés ezekben az évti­zedekben lehetővé tette, hogy az emberek egy része pótlóla­gos jövedelmet szerezzen. Ez nagy felhajtóerőnek bizonyult. Csakhogy ezzel szemben ott állt a nagy ellentmondás: a makrogazdaságban - a gazda­sági oligarrchiák mellett - a szovjet szisztéma dominált. Az eltelt húsz év alatt mégis kine­velődött nálunk egy igen nívós vezető szakembergárda; a mai 35-45 éves korosztály tagjaira gondolok. Hogy ki a letéteményese a polgárosodásnak? - ez most a nagy kérdés. A fejlődés ugyanis két irányba vezethet: vagy a százezres kis- és középegzisz­tenciák irányába, s akkor a kis— és középpolgár lesz a polgáro­sodás letéteményese; vagy pe­dig kettéválik a polgárság, a kisegzisztenciák leszakadnak, s kiemelkedik a nagyburzsoá­zia. Azaz egy felső tízezer ke­zében koncentrálódik a hazai tőke és a hatalom. Ez a kör ér­dekelt az inflációban, a telek- spekulációban és a kisegzisz­tenciák tönkremenésében. Sze­rintem ez az év az utolsó lehe­tőség arra, hogy eldőljön: me­lyik irányba haladjon nálunk a polgári fejlődés. Ha a százez­rek nem jutnak tulajdonhoz, ak­kor a nagyburzsoázia válik a polgárosodás főszereplőjévé. Ellentmondás, hogy nálunk most az értelmiségnek az „elhi­vatott”, az előbbi rendszerrel szemben álló, ám antipolgár ré­tege került politikailag hata­lomra. Ráadásul ők ma megle­hetős haraggal fordulnak azok ellen is, akik már polgárosod­tak, akik felépítették a házukat, és a polgári életformát válasz­tották. Természetesen ezek a polgárosult emberek nem tart­ják magukat bűnösnek. — A világban szétszóródott honfitársaink új hazájukban szép számmal emelkedtek ki a tudományos, a pénzügyi, a gazdasági életben, vagyis - el­csépelt terminológiával élve - a magyar „szürkeállományt” vi­lágszerte jegyzik. Vajon az itt­hon maradottak nem tudnának- e idehaza ugyanúgy karriert csinálni? — Ez is a mítoszok egyike: hogy a magyar tehetség csak külföldön érvényesül. A valóság az, hogy az emigráció szelek­tál: végbemegy a természetes kiválasztódás. Ha valakiben van tehetség, képesség, kitar­tás, és akarat, az kiemelkedik. És aki nem? A nagy tömeg a felszínen marad, tisztes polgári nívón él. De vannak, akik elkal­lódnak, elnyomorodnak; róluk hallunk a legritkábban. Természetesen itthon is léte­zik nívós tudományos élet, de ez is magán viseli a kelet-eu­rópai ellentmondásokat. A tu­dományt szűk réteg birtokolta. Ezek tagjai jártak évtizedeken át a külföldi kongresszusokra, s ők jutottak hozzá a szakiroda- lomhoz. Ma ez a kiváltság megszűnt. A tudományos szakmai újdonságok megisme­réséhez ma már tömegesebben jutnak hozzá a kutatók, a szak­emberek. Ebben a helyzetben várhatóan minden korábbinál jobban kiviláglik: ki tehetséges, ki nem. Megszűnt a kegyenc- rendszer, amely egyeseket kü­lönleges helyzetben tartott, má­sokat kirekesztett. Remélem, végleg lejárt a mítoszok és az il­lúziók ideje. De a társadalom fejlődésé­nek kereteit mégiscsak nagy fe­lelősséggel kell megtervezni. Ma még befolyásolhatók egyes fontos folyamatok, egyeztethe­tők akár az élesen ellentétes­nek tetsző érdekek is. De ha holnapra megmerevedik vala­melyik, ma torzan jelentkező struktúra, azt már nagyon-na- gyon nehéz lesz módosítani, megváltoztatni. Takács Ilona Alföldi autópálya A Budapestről Cegléden, Szolnokon át a határig vezető 4-es út egyre zsúfoltabb és azokon a településeken, amelyeken áthalad, a közlekedés mind elviselhetetlenebb gondokat okoz. Ezért az érintett három megye önkormányzata közösen keresi a megol­dást egy körülbelül kétszáz kilométeres új autópálya kiépítésére, a 4-es út tehermentesítésére. Az előtanulmányok elkészültek, ezeket most dolgozzák össze. Annyi máris bizonyos, hogy jelenleg egy kilométernyi autópá­lya beruházási költsége körülbelül háromszáz millió forint, így az új út mintegy hatvan milliárdot igényelne. Nemcsak Magyarországon kevesebb a turista Válságban az európai idegenforgalom A „húsügy” lezárult, a tejipart vizsgálják Alakul a versenykörnyezet A múlt évben kereken 8 millió amerikai, kanadai, japán és ausztrál turista kereste föl a nyugat-európai országokat, ahol 104 milliárd dollárt költöt­tek. Idén annyira lecsökkent az idelátogatók száma, hogy a forgalomkiesés eléri a 40 milli­árd dollárt. A turizmus 250 ezerrel kevesebb embernek ad munkát. Bár az utóbbi hónapokban erősödött a dollár, kevesebb amerikai nyaral Európában. In­kább újra felfedezik a régi és kedvelt utazási célpontokat, melyek számukra még mindig olcsók: Mexikót, Hawait, sőt,még Ausztráliát is. Az „egy amerikai Párizsban” kivételnek számít. Az Eiffel-torony liftkeze­lője is igazolhatja: idén 11 szá­zalékkal kevesebb turistát szál­lított fel a torony terejére, mint tavaly. Nemcsak a Balatonnál kevesebb a vendég: brit szakér­tők szerint egész Európának számolnia kell azzal, hogy idén mintegy 3 millióval kevesebb lá­togatója lesz a nyugati konti­nensről és Japánból. Az európai utazási irodák egyesületének gazdasági veze­tője, Peter Lloya-Jones szerint az európai idegenforgalmat gazdasági csőd fenyegeti. (Folytatás az 1. oldalról). A száz ügyből 30 a hivatalból indult, 70-nel pedig külső kére­lemre foglalkoztak. A jogsza­bály alapján ugyanis bárki kér­heti az eljárást, akinek érdekét a versenytörvénybe ütköző magatartás sérti. így számos esetben kerül a versenyhivatal elé olyan ügy is, melyet kényte­lenek voltak bíróság elé utalni, illetőleg olyan, amely egyéni jogsérelem volt, és ezért a ren­deltetése szerint közérdeket sértő ügyeket vizsgáló hivatal nem foglalkozott vele. Ez azért van így - fejtette ki az elnökhe­lyettes, mert igen sokan úgy gondolják, hogy a versenyhiva­tal az árhivatal utódja. Márpe­dig az árhivatal jogutód nélkül szűnt meg, a versenyhivatal a gazdaság más szeletével fog­lalkozik. Állampolgár csak ak­kor kérhet eljárást, ha verseny­jogi sérelem éri. Az elmúlt időszakban a ver­senytanács 12 esetben állapí­tott meg jogsértést, és rótt ki bírságot. A versenytörvény egyértelműen meghatározza, hogy mely esetekben lehet ké­relmezni a jogsértés megállapí­tását. így például tisztességte­len versenycselekmenynek számít az áru olyan csomago­lása, jelzése, ami a verseny­társra, illetőleg árujára utal. Ilyen ügye azonban a hivatal­nak idáig nem volt. Versenytör­vénybe ütköző cselekmény a fogyasztók megtévesztése, vagyis amikor a gyártók nem valós tényt állítanak a termék­ről. Ez történt Kiskunfélegyhá­zán, ahol kalocsai édesnemes jelzésű pirospaprikát árultak, ám a vizsgálat során kiderült, hogy a termék minősége nem éri el a csomagoláson feltünte­tettet. A bírság, kis mennyiség­ről lévén szó, 10 ezer forint volt. Tilos az árukapcsolás, a boj­kottfelhívás, az áru áremelés előtti visszatartása. Ilyen típusú ügy volt a Merkúré. Az állami nagyvállalat, amikor tudomá­sára jutott a várható áremelés, átmeneti időre visszatartotta a gépkocsik átadását. így több vásárlót ért tetemes kár, hiszen később már csak a megemelt áron juhatott a személyautó­hoz. A versenyhivatal a köz érde­kében ebben az esetben a bí­rósághoz fordult, kérve a ma­rasztaló ítéletet. Versenyfelügyelei eljárást von maga után az üzleti titok megsértése is. Erre egyébként viszonylag széles körben van példa. Elsősorban a munkavál­lalók követik el, amikor az új munkahelyükön felhasználják az előző helyen gyűjtött ismere­teket, dokumentumokat. E tí­pusú ügyeket viszonylag nehéz feltárni. A versenytörvény kimondja azt is, hogy tilos a versenyt kor­látozó megállapodások létreho­zása, vagyis kartellek alakítása, ám a gyakorlat az, hogy vi­szonylag sokan törekszenek erre. Ilyen volt például a most lezárult húsügy, amikor is a húsipari vállalatok terület és árkartellt alakítottak. Ez az ügy a hivatal részéről lezárult. Á jogsértést megállapították, és összesen 5 millió forint bírságot róttak ki a 16 húsipari vállalatra, ám az érintetteknek .még lehe­tőségük van a bírósági úton való fellebbezésre. Boytha Györgyné közölte: eddig 20 kar- tellalakítási törekvés jutott a hi­vatal tudomására. Most folyik a tejiparban egy hasonló vizsgá­lat, illetőleg árkartell gyanúja merült fel a cukoriparban is. Nem adják el Példa értékű elvi döntés szü­letett a dombóváriak képviselő­testülete legutóbbi ülésén. Az MB SAMAX KFT a Kondá-patak völgyének a bérleti jogát sze­retné megszerezni - a mai bérlő felmondása esetén. Bérbe akar­ják venni a horgásztavat és kü­lönféle beruházásokkal gazda­gítani annak környékét. Repre­zentatív halászcsárdát, panziót, menedékházat szeretnének építeni. Ugyancsak bérbe akarja venni a városi sportpályát, uszodát és tekepályát a Samax. Felajánlott a cég egy 100 ezer forintos alapítványt is a kiemel­kedő sportolók jutalmazására. A javaslat szerint a korábbi jogo­kat, így a horgászokét és diáko­két az uszodában nem érintené a bérlet. Meglehetősen homá­lyos megfogalmazásban kilá­tásba helyezi a cég egy városi sportcsarnok építését is. A főépítész álláspontja sze­rint a Konda-patak völgye a vá­ros legfontosabb zöldterülete - amiről csak az általános rende­zési tervvel összhangban lehet dönteni. Ezzel az állásponttal és a bizottsági véleménnyel összhangban úgy döntött a képviselő-testület, hogy az ala­pítvánnyal egyetért, a többivel pedig nem. A cégnek teniszpá­lya és öltöző építésére területet biztosít a sportpálya mellett. Hoztak egy nagyon fontos elvi döntést is. E szerint a kö­zösségi igényeket kiszolgáló sport és kulturális létesítménye­ket nem privatizálják és lehető­ség szerint bérbe sem adják. A rendőrség történetéből Abból az alkalomból, hogy 110 éve nevezték ki az első fő­kapitányt, a Rendőrség történe­téből összeállított kiállítás nyílt Budapesten a BM kiállítótermé­ben (VI., Andrássy út 55.). A kiállított anyagot augusztus 11-ig tekinthetik meg az érdek­lődők, naponta 10-től 18 óráig. Ki a jobb Szakályban? Érdekes és egyben izgalmas rendezvénynek lehetnek része­sei a szakályiak és a környező település lakói, akik ellátogat­nak augusztus 10-én Sza- kályba. A szakályi sportkör szervezé­sében a Szakályi Őslakosok, és az Ujszakályiak foci csapatai csapnak össze ezen a napon délután négy órakor. A mérkő­zésen 35 éves kortól egészen 99 éves korig rúghatják a bőrfo­cit, s mérheti össze tudását, és erejét a két csapat. Belépődíjat nem kell fizetni. Irodalmi est Irodalmi estet rendeznek Ba­bits Mihály halálának 50. évfor­dulója alkalmából augusztus 5-én, hétfőn este hét órakor Szekszárdon, a Művészetek Házában. Ennek keretében a Wosinsky Mór Megyei Múzeum által megjelentett „Dallá ringott bennem kétség és láz” című (Babits Mihály és Török Sophie szekszárdi levelei) könyv bemu­tatója lesz. Segítettek! A Bogyiszlói Önkormányzat ezúton köszöni meg az Atome­rőmű SE Könnyűbúvár Klub ön­zetlen segítségét. Két héttel ezelőtt a bogyiszlói kenderáztatóba fulladt egy 16 éves fiatalember. Dömötör Imre vezetésével Hanuszka Gyula és Kindl Antal - mindannyian könnyűbúvárok - a szerencsét­lenül járt, vízbefulladt fiatalem­bert partra segítették. Ellenszolgáltatás nélkül. . .

Next

/
Thumbnails
Contents