Tolnai Népújság, 1991. július (2. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-15 / 164. szám
1991. július 15. PÚJSÁG 3 Itt a piros, itt a rendőr - de minek? Egy majdnem kétszeres Nobel-díjas „Értelmetlen a bősi tározó léte. Beszélgetés Vargha János környezetvédővel JJ Ez év áprilisában a világ legnagyobb környezetvédelmi díjával, a The Goldman Eviron- mental Prize-szal tüntették ki Vargha János biológus-újságírót, a Bős-Nagymarosi Vízierőmű felépítése ellen küzdő Duna Kör alapítóját. A 41 éves környezetvédő, mint a díj kiosztásakor elhangzott, úttörő szerepet játszott abban, hogy a bős-nagymarosi vízierőmű elleni tiltakozás nemzetközi mozgalommá terebélyesedett, amelyben már nemcsak a környezeti rombolás, hanem a „klasszikus szocialista nagyberuházás” érvrendszere is lelepleződött. — Ez voltaképpen egy ökológiai Nobel-díj? — San Franciscóban az egyik beszédben úgy emlegették, de én ezt nem mondanm. Bár van egy olyan szándék, hogy az legyen. — Ezt azért is kérdeztem, mert hiszen Önnek van már egy úgynevezett alternatív Nobel- díja... — Igen, azt a Duna kör, mint csoport 1985-ben vehette át. — Pontosabban - tudomásom szerint -nem vehették át személyesen, mivel nem utazhattak ki Stockholmba. — Engem az utolsó pillanatban, alighanem a svéd nagykövetség közbejárására, mégis csak kiengedtek, de társam, Vásárhelyi Judit valóban nem kapta meg a kiutazási engedélyt. — Úgy tudom, hogy a politikai kérdések túlzott előtérbe kerülése miatt vitába keveredett egykori társaival, és elhagyta a Duna Kört, majd kilenced magával létrehozta az Ister nevű környezetvédelmi alapítványt. — A Duna-ügy történetileg úgy alakult, hogy először a szakértők kezdték el bírálni a terveket, ők rendelkeztek információkkal, és átlátták a problémát. A Duna Kör talán legfontosabb tevékenysége az volt, hogy ezeket a problémákat közvetítse a lakossághoz, másrészt pedig az, hogy alternatív elképzeléseket dolgozzon ki. Rá kellett jönnünk, hogy szű- kebb körben, összefogottab- ban, külső támogatókat szerezve, a szakértői munkát magasabb színvonalon lehet végezni. Erre alakult az Ister. — Mivel foglalkozik az Ister? — Az Isterben magyarok dolgoznak, de úgy hívjuk, hogy Kelet- Európai Környezetvédelmi Kutatások Alapítvány. Úgy gondoljuk, a régióban nagyon sok a párhuzamosság, ezért összehasonlító tanulmányokat szeretnénk készíteni más országok szervezeteivel karöltve. Az első és legfontosabb kutatási terv az osztrákokkal és a szlovákokkal közösen indított háromoldalú Duna Nemzetközi Természetvédelmi Park elképzelés. — A hatalmat erősen befolyásolják az ipari lobbyk, nyilatkozta. Hozzátéve, hogy a rendszerváltás után is égető szükség lesz az alulról szerveződő környezetvédelmi mozgalmakra. Eszerint nem bízik semmiféle politikai hatalomban? Tizenkétezer telefonigénylő Üvegszálon fut a hang Könyörgés Buddhához Azért kerestem fel Katona Istvánt, a Tolna Megyei Távközlési Üzem vezetőjét, hogy „végre tegyük helyére” a telefon-kérdést. Hányán és mikor kapnak készüléket szekszár- don illetve a megyében? De az üzemvezető pontos válaszokkal nem szolgálhatott, az alábbiak miatt. — Tudja, mi a pécsi igazgatóság egyik megyei üzeme vagyunk. Karbantartók, üzemeltetők, szolgáltatók. A fejlesztésta tervezést, a beruházásokat nem mi végezzük, hanem a központ. Velünk nagyjából tudatják a kivitelezések határidejét, de konkrét szerződések nincsennek a birtokunkban. — Mégis, miről tájékoztathatjuk az olvasókat? Mennyiben helytállók azok az adatok, amelyek a közelmúltban napvilágot láttak a szekszárdi három, illetve hétezer telefonról? — Egy háromezres központ készül Szekszárdon. A megyében még Pakson és Dunaföld- váron folyik telefonközpont-bővítés. Ezek is három - háromezresek. De az, hogy átadják ezeket a létesítményeket, még nem jelenti azt, hogy a rákötés is megtörténik. Igyekszünk minél több állomást bekapcsolni, hisz ez a vállalatnak is bevételt jelent, de ilyen mennyiségű adminisztrációs és szerelési munka „rögtön” nem végezhető el. Az említett központok közül pillanatnyilag legjobban a szekszárdi helyi áll. (A helyközi is bővül.) Ezt a kivitelező, a BHG most ajánlotta fel átvételre, ami azt jelenti, hogy elvileg 30 napon belül kész lehet. Az átvételi vizsgálatokat, próbahívásokat mi végezzük. Az ezévi terv a három városban együttesen háromezer állomás bekötése. A nagyobb szám pedig onnan adódhatott, hogy létezett egy korábbi elképzelés, miszerint digitális telefonrendszert építünk kiv Ott vetődött fel a hétezer készülék gondolata. A terv nem hiúsult meg, de húzódik. Reményeink szerint ’93-ra megvalósul. — Mennyiben különbözik a digitális rendszer a hagyományostól? — Üvegszál továbbítja a jeleket. Egy ujjnyi vastag optikai szálas kábelen akár többezer beszélgetés is lebonyolítható, egyidőben. Ha máshol nem is, de Szekszárd és Paks között biztosan lesz ilyen összeköttes- tés ’93-ra. — Az igénylők most milyen szisztéma szerint juthatnak készülékhez? — Ebben a pillanatban Szekszárdon jó ha van tíz üres szám. Tehát szinte mindenkit el kell küldenünk. Elhiheti, nem nagy öröm, mikor egy ügyfélfogadási napot úgy zár az ember, hogy vállalkozóknak, könyör- gőknek, betegeknek kénytelen kelletlen kimondott 15-20 „nem”-et. Egyébként a megyében 12 ezer nyilvántartott várakozó van, ebből 3500 a megye- székhelyen. Szekszárdon először azt a 650 személyt kell készülékhez juttatni, aki költözés vagy más miatt, telefonáthelyezést kért. Utánuk következhetnek a közületi, a vállalkozói állomások, majd a lakások. — A Pécshez tartni - nem jelent hátrányt Szekszárdnak? — Alig egy éve vált szét a posta és a távközlés, és a Magyar Távközlési Vállalat (MATÁV) ezt a formációt választotta. Baranya, Somogy, Zala és Tolna tartozik Pécshez. Ahhoz, hogy egy megyei üzem önállósodni tudjon, pénz kellene, felszerelés, eszközpark. Igaz, hogy a függőség nagy - a szekszárdi telefonszámlák Pécsre folynak be de az is igaz, hogy kell az összetartozás. Lassan elérkezik az idő, hogy a távközlésben is megjelennek a versenytársak, s remélhetőleg így, együtt jobban helyt tudunk állni. A MATÁV szeretne továbbra is a piac legnagyobb szolgáltatója maradni.-Wy— Az előző, totális hatalom háborúban állt a lakossággal. Remélem, hogy most majd egy társadalmi kompromisszumot kereső folyamat fogja jellemezni ezt a viszonyt. Ez persze nem jelenti azt, hogy az érdekek azonosak lesznek. A politikai struktúrák egyik fontos eszköze a hatalom, amelynek fő forrása éppen az az erőszakos technológia, ami a környezet- védelmi problémákat okozza. Ezért aligha várható el a politikai struktúrától, hogy kezdeményező szerepet játsszon ennek az agresszív technológiának a visszaszorításában, ellenőrzésében. Erre, véleményem szerint, csak a civil társadalom független csoportjai képesek. — Mindez világos, mégis mintha egyfajta szakértői apolitikusság sütne belőle. Holott annak idején a Duna Kör meglehetős elszántsággal politizált. — Egy szóval sem mondtam azt, hogy a politika bűnös dolog. Ám arra törekedni kell, hogy ne lehessen elkülönült struktúra a társadalmon belül. Az elmúlt években, amikor egy rendkívül kiegyensúlyozatlan társadalomban éltünk, a környezetvédőknek nagyon nagy szükségük volt jogokra. Ezek kivívása érdekében szoros együttműködés jött létre köztünk és a politikai ellenzék között. De én akkor is azon az állásponton voltam, hogy ez a szövetség csak időleges lehet, és egy normálisabb helyzetben az utak szétválnak. — Miként vélekedik a Zöld Pártról? A neves skót világutazót arra kérték kedvenc klubjában, hogy ossza meg hallgatóival azt az élményét, amely a távol-keleti útja során a iegváratlanabbnak mondható. G.G. a következő történetet mesélte: „Burmában voltunk. Úgy döntöttünk, hogy megnézzük Mandalay város nevezetességeit. Ehhez a legcélszerűbbnek látszott, ha riksát fogadunk. A városnézés utolsó állomása az Arakan pagoda volt. Itt, mint minden buddhista szentélyben, le kell vetni a cipőt, letettük tehát az ajtó mellé. Nasi - így hív— A súllyal és pozícióval rendelkező környezetvédők nem ezt az utat választották. — A közvélemény joggal várná el, hogy egy világszerte ismert környezetvédőnk hatalmi, döntési pozícióba kerüljön, hogy végre próféta legyen saját hazájában. — Abból az elvi megfontolásból, amit elmondtam, úgy hiszem, ha ma, itt Magyarországon a környezetvédelmet szeretnénk jobbá tenni, akkor a civil társadalmat kell ezen a téren erősítenünk. Ezért, bár lett volna rá lehetőségem, nem indultam a választásokon, és nem áll szándékomban kormányzati tisztséget elvállalni. — Nálunk eredménnyel járt a tiltakozás, de Bősnél, ha kisebb ütemben is, tovább folyik az építkezés... — Ha pusztán technikailag nézzük a kérdést, akkor Nagymaros elhagyása értelmetlenné teszi a tározó létét. Ez még akkor is a bősi elképzelések újragondolását kívánná meg, ha az netalántán gazdaságos is volna, és nem lenne káros a környezetre. Gondoljon csak vissza, hogy nálunk is milyen nehezen ment... Mindenesetre én bízom benne, hogy most, a választások után odaát is elindul egy, a politikai struktúra átalakítására is kiterjedő folyamat, ami a vízlépcső kérdésében ugyanolyan eredményre vezet, mint nálunk. Műszaki okok miatt egy-két évnél előbb a Dunát úgy sem lehet elterelni. Politikai okokból pedig remélhetőleg sohasem. Tódor János ták emberünket - levette elnyűtt szandálját, aztán a Buddha-szobor előtt letérdelt és imádkozott. Megragadott az elmélyülten könyörgő ember látványa, s nem állhattam meg, hogy ne kíváncsiskodjak: ugyan miért, vagy kiért imádkozott? „Kértem Buddhát, hogy tartson meg jó egészségben engem is, meg a családomat is.” Majd kis szünetet tartott, és folytatta: „Meg imádkoztam azért is, hogy ne kelljen mezítláb távoznunk, amikor kint leszünk a templomból”. (Folytatás az 1. oldalról) Igaz, ehhez az kellett, hogy kitörjön az ilyenkor szokásos botrány: valaki a játékosok közül - egy idős, kalapos bácsi - összeveszett a gyufaskatulyákat ördöngős gyorsasággal keverő „bankossal”, s máris hangos ordibálás, üvöltözés töltötte be az amúgy sem csendes vásárteret. A bácsi olcsón megúszta, nem verték meg, nem ütötték le vagy rugdalták meg azok az alvilági elemek, akik egy pillanat alatt ott termettek a helyszínen. Ehelyett némi szidalmazás és gúnyos röhögés kíséretében eltaszigálták a pórul járt idős embert. Ekkor került elő a rendőr, akiről első pillantásra nem derült ki foglalkozása, hiszen civilruhát viselt. Az egyébként jól megtermett, magas fiatalember igazolványát felmutatva csendes, alig hallható hangon kérte meg a megvadult társaságot, hogy hagyják abba a kiabálást és fejezzék be a szerencsejátékot. Az embert - így jelen sorok íróját is - általában megnyugvás és öröm tölti el, ha reményt lát igazságérzetének helyreállítására, s ez a remény érkezett el a civil ruhás rendőr megjelenése és intézkedése esetében. Ám csak egy pillanatig. A „bankos” mosolyogva összepakolta két gyümölcsöskartonból álló „asztalát”, s odébb ment két méterrel. Eközben társai közül néhányan - köztük a tetovált karú, hordóhasú „fővezér” - elkezdtek valamit magyarázni a rendőrnek. - Szólj neki, hogy nem kötelező játszani! - valami ilyesmire szólította fel - így, te- geződve - a bandafőnök a rendőrt, aki bólogatással fejezte ki egyetértését, majd sarkon fordult és elvegyült a tömegben. Még jókor, mert már előkerült csiricsáré hosszúszoknyában, kócosán az örök vénasz- szony, akitől mindenki retteg, s ékes szidalmak kíséretében küldte melegebb éghajlatra az intézkedő fiatalembert. Az valószínűleg hallotta a mocskoló- dást, de nem fordult hátra, valószínűleg örült, hogy nem támadt nagyobb konfliktusa az agresszív csapattal. Ilyenkor általában az újságírói beszámolók úgy fejeződnek be, hogy tíz perc elteltével már ismét folytatódott az itt a pirosozás, ám most nem ez történt. Készakarva számoltam magamban, s nem telt el tíz másodperc, ugyanott, ahol az inemléke előtt. Beszédében többek között azt is elmondta: mindent meg kell tenni, hogy soha többé ne fordulhassanak elő hasonló kegyetlenségek és nemet kell mondani minden gyilkolásra. Meghívást kaptak a megemlékezésre a helyi egyházak képviselői is, de a rendezvénnyel egyidőben zajló istentiszteletek miatt sajnos nem tudtak megjelenni. A római katolikus egyház nevében Endtézkedés történt, máris ott termett a gyufaskatulyás hazar- dőr, s mintha mi sem lenne természetesebb, senkitől sem zavartatva folytatta ott, ahol abbahagyta. Ennyit a rendőri tekintélyről, melynek hanyatlását éppen a rendőrség érte el az ilyen és ehhez hasonló féloldalas intézkedéseivel. Ugyanakkor persze megértem a civilruhás fiatalembert is, aki egymaga nem kívánt szembeszállni a köréje sereglő alvilági figurákkal - az már viszont újfent elgondolkodtató kérdés, hogy az első felszólítására miért nem hagyták el pánikszerűen a hazardőrök nemcsak a vásárteret, hanem annak környékét is? Mi az oka annak, hogy a rendőri felszólítást fennhéjázó és provokatív, s ami a legfontosabb, büntetlenül semmibe vehetik ezek az élősködő alakok? Miért van az, hogy ha kimegyek a vásártérre, kénytelen vagyok az agresszív itt a pirosozók hadán keresztülvágni magamat, s a legkevésbé sem számíthatok arra, hogy a rendőrség majd rendet tesz? Feltételezem, hogy az intézkedő rendőr mint magánember járt a vásárban, s az előnyére válik, hogy ebben a helyzetben- társak nélkül - intézkedett, ha mégoly eredménytelenül is. Azt is feltételezem, hogy a rendőrség tökéletesen tisztában van azzal, hogy kik a szekszárdi vásártéren az itt a pirosozók. S nemcsak feltételezem, de biztos is vagyok abban, hogy a rendőrség tudja: a hazardőrök- azaz a csalók - elleni küzdelemnek nem a leghatékonyabb formája az egyszem civilruhás rendőr erőtlen intézkedése. S bár néhány sorral feljebb azt írtam: miért kell nekem, a vásártéren az itt a pirosozók hadán keresztülvágnom magam, azért most hozzázáte- szem. Még ezt csak-csak elviselném, de azt már a legkevésbé sem, hogy a rendőség az én pénzemen - az adófizetők pénzén - saját maga járassa le saját magát azzal, hogy nem lép fel határozottan és eredményesen a pillanatnyilag bármennyire is kisstílűnek és pitiánernek tűnő bűnözőkkel szemben. Ugyanis a bűnüldözésnek nem akkor kell kezdődnie, amikor valakinek - lehetne sorolni a példákat - lenyiszálják a fejét vagy baltát állítanak a hátába ... Szeri Árpád rődi István önkormányzati képviselő beszédet mondott, a többi helyi hitközösség vezetői levélben továbbították együttérző üzenetüket az emlékező, gyászoló gyülekezetnek. Jelen voltak még a kegyeletteljes megemlékezésen a helyi pártok képviselői, a városi képviselőtestület több tagja valamint Nyerges Tibor országgyűlési képviselő is. sj-ór A fasiszták által elhurcolt áldozatok emlékére Kegyeleti megemlékezés az izraelita temetőben A fasiszták által elhurcolt és meggyilkolt drága szeretteikre emlékeztek kegyeletes ünnepség keretében a hátramaradottak, rokonok, barátok ismerősök és a meghívott vendégek tegnap Szekszárdon az izrea- lita temetőben. Több mint négyszáz zsidó áldozatot hurcoltak el Szek- szárdról és öltek meg 1941 és 44 között, azóta az izrealita hitközösség tagjai évről-évre megemlékeznek róluk. Minden évben július második vasárnapján gyűlnek össze: ugyanis feltehetőleg erre az időpontra tehető az Auschwitzba deportált szeretteik, barátaik kegyetlen elpusztítása. Az imádságot követően Berger István pécsi körzeti főrabbi mondott emlékező szavakat. A város nevében Kocsis Imre Antal Szekszárd város polgármestere hajtott fejet az áldozatok A gyászoló gyülekezet A háttérben az emléktábla az áldozatok neveivel
