Tolnai Népújság, 1991. július (2. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-13 / 163. szám
10 TIÉPÚJSÁG 1991. július 13. A főszereplő: Kassák Van Óbudán a Zichy-kastély- ban egy múzeum, amelyben aktív kutató, rendszerező munka folyik, és e tevékenységnek látványos megnyilvánulásaiként izgalmas kiállítások követik egymást. A Kassák Múzeumról van szó, amelyet alig másfél évtizede alapítottak - az állam által Kassák özvegyétől megvásárolt hagyatékból. S amely azóta további adományokkal, vásárlásokkal bővült. A néhány éve elhunyt Kas- sákné végrendeletileg a múzeumnak juttatta a hagyaték további részét, s jelentős ösz- szegű alapítványt is tett a múzeum javára. Csapiár Ferenc, a múzeum tudós igazgatója jól sáfárkodik a rábízott műkincsekkel, dokumentumokkal. Egyre újabb aspektusokból mutatja meg a Kásák életmű sokaldalúságát kiállításokon is. Ezúttal olyan kiállítást rendezett, amelynek, mint modell a főszereplője Kassák. Harminchárom művész hetven alkotását sorakoztatja fel a Képzőművészeti portrék Kassákról című, július végéig látogatható kiállításon. Kassák Lajos írói, művészi tevékenysége, politikai állásfoglalása, közéleti szereplése életében és halála után is viták kereszttüzében állt. Kortársai kevés kivételtől eltekintve szenvedélyesen támadták, vagy értetlenül fogadták. Harcban állt a jobboldallal, de vitázott a baloldal több csoportosulásával is. Pályakezdése után. néhány évvel már a magyar avantgárd vezére lett. Korszakalkotó jelentőségű folyóiratokat alapított, amelyeknek arculatát, tipográfiáját is maga tervezte. Megteremtette a hazai gyakorlatban oly kivételes pillanatot, amikor a magyar művészet szinkronba került az európaival. Irodalmi, művészeti élete rendkívül változatos - saját egyéniségének és a kor szellemének, társadalmi, politikai, munkásmozgalmi változásainak függvényében. A bécsi Bortnyik Sándor Kassák-ábrázolása Spanger Ferenc szobra emigrációban írt dadaista verseket, festett konstruktivista képeket, hatott rá előbb a futu- rizmus és a szürrealizmus, majd az orosz konstruktivista művészet. írt szociográfiát és realista önéletrajzi regényt, verseket, és több évtizeden keresztül tevékeny irodalmi- és művészetkritikus is volt. Forradalmi tettek, közéleti szereplés és teljes magányba vonulás, tevékeny munka és hallgatás váltakozott magatartásában. Kevés olyan alakja van a magyar vagy a világirodalomnak, művészetnek, akinek életműve annyit változott volna, mint Kassáké. S aki egyszerre volt magyar és világpolgár. Ez a sokféle és sokféleképpen ábrázolt Kassák jelenik meg e tárlaton a század művészeinek különböző felfogásában. Merthogy Kassák kitűnő modell volt. Külső megjelenése, magatartása szellemiséget fejezett ki. „Őt modellül választani, személyiségének lényegét megragadni nemcsak baráti gesztus, tiszteletadás vagy éppen hódolat volt, hanem eszmények, magatartásformák melletti kiállás is” - vélekedik Csapiár Ferenc. Természetes, hogy éppen az avantgárd mozgalom tagjai - Tihanyi Lajos, Nemes Lampérth József, Bortnyik Sándor, Kmetty János - örökítik elsőül meg Kassákot. Az idősödő mestert hatvanadik születésnapján olyan művésztársak köszöntötték portrékkal, mint Ga- dányi Jenő, Ferenczy Béni, Szandai Sándor, Hincz Gyula és Bernáth Aurél. Amikor a hatvanas években belső emigrációjából Kásák visszatért a művészeti és irodalmi életbe, újabb portrék modellje lett. Három külföldi művész Kassák ábrázolását is sikerült kiállítani. És néhány szeretetteljes karikatúrát. Miközben Kassák emberi alakjának, arcainak változásai önportréiban is figyelemmel kísérhetők. Kádár Márta Deák Mór: Nem marad Lassan mindenki különb nálam bízik magában, ha nem másban, magányos nem marad. Nekem mintha már mindegy volna, mikor fulladok sörbe, borba, csak nézem, hogy szalad, fut, menekül előlem minden, amit kellően nem szerettem s nem szeretett viszont. Hidegnek kellett volna lennem, elkerülve, hogy életemben ismerjem az iszonyt, s csak úgy csináljak, mintha élnék. Aki még nem görnyedt kétrét, nem tudja, mi a sár. Én fölismertem magam benne. És fogalmam sincs, mi lehetne a mentségemre már. Rózsa Endre: Ballagó Tengerpart ó fövenyén homokszem nő a homokra, de ez az út is enyém. Tengerpart szűz fövenyén egy porszem száll le a porra de ez a por is enyém. Tengerpart rőt fövenyén medúzák sülnek a napba, de itt az idő az enyém. Tengerpart hűs fövenyén leülepszik a sok fura lábnyom, de ez mind én vagyok, én. Tóth-Máté Miklós: Álruhában Pattantyús alig ismer rá Ko- párosra, amikor egy januári délután összefutnak a budapesti Váci utcán. A mindig elegáns Kopáros, most a csavargók között is lecsúszottnak tűnne. Valami színehagyott, kopott, kirojtosodott télikabát van rajta. Nyakában szakadt sál, fején szőre vedlett, koszlott kucsma, lábán foltozott gumicsizma, és a kezében egy rongyos esernyő. — Mi van veled? - képed el Pattantyús. - Statisztálsz egy háborús filmben? — Ugyan, öregem ... - somolyog titokzatosan Kopáros -, attól sokkal hétköznapibb a dolog. Randevúra megyek. — Randevúra? így? Úgy nézel ki, mint egy szabadnapos madárijesztő. — Az a jó, öregem ... - nevet Kopáros -, bár ez a kabát még túl elegáns is ... Nem gondolod? — Na ne hülyéskedj! Mi ez az egész? — Rendben van - bólint Kopáros -, neked elmondom* de ígérd meg, hogy egyelőre nem szólsz senkinek. — Megígérem. — Öt éve vagyok elvált, te is tudod, és most már éppen ideje egy újabb házasságba belevágnom. De szeretném, ha az a nő, akit majd most mutatnak be nekem egy presszóban, kizárólag csak az embert látná bennem. És nem a lakásomat, a nyugati kocsimat, a főmérnöki státuszomat. Úgy mutatnak majd be neki, mint egy állástalan anyagbeszerzőt, aki munkanélküli segélyen él, alkoholista, és két gyerek után fizet gyerektartást. — Hiszen ez hazugság! — Az hát... - tép egyet rongyos esernyőjén Kopáros -, de így leglább módomban lesz megismerni a nőt. Ha elfogad ilyennek, akkor bizonyára kellemes meglepetés lesz számára a valóság, de már nem befolyásolja az érzelmi döntésben. Szeressen meg így elesetten, gyámolításra szorulva. — Kiváncsi vagyok, mi lesz ebből? - csóválja a fejét Pattantyús. - Hiszen még nem is láttad a nőt. Vagy neked mindegy? — A fenét mindegy! Ha nem tetszik, akkor majd kísérletezem másnál. Addig próbálkozom, amíg sikerül egy kedves, csinos, önzetlen nőt kifognom. Na, szevasz, mert elkésem! Majd felhívlak, hogy mi történt! Égy hét múlva jelentkezik. A hangja szomorúan fátyolos, és Pattantyúsnak kétszer is bele kell fújni a telefonkagylóba, hogy jobban értse a szavait. — Öregem - sóhajtja Kopáros -, egy újabb csalódással megint gazdagabb lettem. — Nem tetszettél a nőnek? Megijedt a maskarától? — Dehogy, épp ellenkezőleg. Nagyon szimpatikusnak talált, és azóta már kétszer is találkoztunk. Nem riasztotta vissza az sem, hogy a presszóban húsz filléresekkel fizettem ki a két kávét, és a moziba a második sorba vettem jegyet. A film végére egészen elgémberedett a nyakam. — Akkor nem értem, mi a probléma? Sikerült a terved. — Sikerült, ez azért túlzás! Képzeld a nőnek semmije sincs. Adminisztrátor valami vállalatnál, albérletben lakik, és ráadásul még az özvegy anyját is segíti. Ezek után csodálkozol, ha boldogan lenne a feleségem? Le akar szoktatni az italról, állást szerezne, és máris tervezgetné közös jövendőnket. Ehhez mit szólsz? — Csak azt, hogy az a nő egy angyal! — Ördögöt, inkább nagyon is raffinált. Valahonnan megne- szelhette az igazságot, örömmel belement a játékba, hogy aztán majd szépen betelepedjen az életembe. A lakásomba, a Mazdámba, a nyaralómba Agárdon, és egy-kettőre máris nagyságos asszony lenne mellettem. Nahát ekkora marha azért nem vagyok! Szívesen játszom, de egyelő feltételekkel. — Egyáltalán az a nő csinos? Tetszik neked? — Mit gondolsz, miért találkoztam vele még kétszer? Átkozottul csinos és nagyon tetszik nekem. De hát vegyem el csak azért? Mint egy romantikától felbolydult balek? Még fiatal koromban sem voltam ilyen hülye, nem most, amikor már, ugye, azért vittem valamire... Tovább játszom, barátom, és ha találok egy olyan nőt, aki egzisztenciálisan is illik hozzám, akkor jöhet a boldog vég ... De addig inkább maradok egyedül... Halló! Figyelsz? — Pattantyús nem válaszol. Csendesen leteszi a kagylót. Émelygést érez a gyomrában. Mi újság a szomszédban? Nincs már közös könyvkiadás A Madách kiadóról A Madách Könyvkiadó olyan helyzetben van, mint a szlovák kultúra, a szlovák könyvkiadás. Vagyis nagyon rosszban - mondja Fazekas József, a Madách Könyvkiadó főszerkesztője, akivel Pozsonyban beszélgettünk. Tavaly 47 könyvet jelentettek meg, ebből 28 volt az eredeti kiadvány. Az idei tervek eredetileg 41 művel számoltak. Mégis nagyon nehéz megmondani, hogy pontosan mi jelenik meg. — Tönkrement a könyvterjesztés, a könyvterjesztő vállalat gyakorlatilag fizetésképtelen - vallja Fazekas. - Az államtól további hiteleket nem kap. A hazai piacon félmillió magyarral számolhatunk. Ismerjük társadalmi összetételüket, tudjuk, hogy az a középréteg, amelyre a kiadónak támaszkodni kellene, gyakorlatilag nincs. Van egy vékony értelmiségi réteg, amely a mi könyveinket olvassa. A hazai piacra általában néhány száz példányt küldünk, de sajnos az sem fogy el. — És a magyarországin? — Az is hasonló gondokkal küszködik. Rengeteg a kiadó, sok a könyv. És erre a piacra a Madách könyveivel betörni nagyon nehéz. Évek hosszú során az igazi bevételt az jelentette, hogy magas példányszámban adtunk ki egy-egy gyerekkönyvet, szakácskönyvet, s ezt átvették Magyarországon. De ez is megszűnt. És a szépirodalmat minimális példányban, vagy egyáltalán nem veszik át. — Magyarországon drágábbak a könyvek. Az olcsóbb Madách kiadványok sem kelendőek? — Mi hiába adjuk Magyarországnak olcsóbban a könyveket, ez a könyvpiacon nem jelentkezik. Abba, hogy ott milyen áron kínálják a portékánkat, semmi beleszólásunk nincsen. De a csehszlovákiai magyar könyvpiacon is kétféle árral találkozhatott az olvasó. Az olcsóbb könyv közös kiadásban jelent meg, a Madách és valamelyik magyarországi partnerkiadó gondozásában, a drágábbik nem közösben.A közös kiadásnak mindig az volt a lényege, hogy mindkét térfélen támogatta a könyvet az állam. Ez mára megszűnt. És a közös kiadás, úgy ahogy van, nem létezik többé. Most már csak Madách könyvként adjuk ki kiadványainkat, és egyenesen a terjesztővel tárgyalunk átvételükről. De itt is gondok vannak, mert mi csak könyvvel kívánunk kereskedni. Vannak olyan kiadók, akik behoznak könyvet, és kivisznek helyette történetesen cementet. Nekünk elementáris érdekünk, hogy a csehszlovákiai magyar írók könyvei eljussanak Magyarországra. Közben ott tartunk, hogy kiadni is csak a haszonból tudjuk őket, mert ilyen körülmények között eleve veszteséges megjelentetésük. — Hogyan lehet kitörni ebből az ördögi körből? — Legelső lépésként meg kell oldani a kiadónak saját könyvei terjesztését. — Melyek azok a kiadványok, amelyek az idén nagy valószínűséggel megjelennek? — Most még lehetséges közreadni azokat a régi tiltott írásokat, amelyek eddig a nagyközönség számára hozzáférhetetlenek voltak. Ezeket ki kell adni, mert elképzelhető, hogy egy év múlva újra nem lesz szabad. És ha most megjelentetjük őket, már nem lehet később elhazudni létüket. Biztosan kiadjuk Fábry Zoltán A vádlott megszólal című munkáját. Fábry a háború után terjedelmes levélben fordult a szlovák értelmiséghez, hogy ők is tiltakozzanak a szlovákiai magyar lakosság meghurcolása ellen. Az írás csak 1968-ban kapott nyomdafestéket, elengedhetetlen hát megjelentetése. Janics Kálmán A hontalanság évei című könyve is a száműzött művek közé tartozott. Most végre megjelenik. Kiadjuk Václav Havel 1969 és 1989 között keletkezett publicisztikai írásait is. Új regénye jelenik meg Ge- rendel Lajosnak. Ez a napokban várható. A Thészeusz és a fekete özvegy a Szakítások folytatása. Márai Sándor Breviárium című könyvét a Magyarok Világszövetségével jelentetjük meg közösen, de ezt a munkát támogatja a Soros Alapítvány is. Hadd említsem meg végül Peter Karvas, a hosszú évekig hallgatásra ítélt jeles szlovák szerző Erkölcsök és erkölcstelenségek című művét. Kiadónk ugyanis feladatának tartja, hogy jeles szlovák és cseh műveket is közreadjon magyarul. Böröndi Lajos Halad a nyelv, akárhogy nyúzzuk” (Arany János) Ocsú (II.) Acsádi Rozália: Töredékek Összetorlódott arcomon a bánat fecskék szárnyát hiába becézi fény, érintésed nem törhet át az átkon: sebpiros álmot feszített rám az éj. Rámhímzett szavaidból néhány marék gyöngy szerteszórva Közöttük óvatosan lépked az Isten. * Mosolyod szélcsipkézte homok Belebámul a Hold és felragyog. * Karcsú hálót vetett a hajnal, lengő szálai között haldokló csillagok. Vergődésük ezüstös vízporába sirályok szárnyát rajzolod. Holdfolyó párás csendje a tájon és egykezünkben az áldott idő. Lábunk alatt kőtömbök törmeléke s a leszakított kőtömbök helyébe sugaras fákat teremt a szél... A múlt alkalommal a főiskolai felvételi dolgozatokból főleg József Attila Holt vidék című verséről született helyesírási és stílusbeli vétségeket mutattunk be. Most ezt bővítjük Nagy Lajos Január című novellájának elemzési gyöngyszemeivel, valamint a szóbeli fölvételik néhány - rekeszizmot mozgató - fordulatával. Nagy Lajos novellája talán azért is különös, mert „ebben a műben elég tág a szereplő- gárda". A legfontosabb mégis a szerkezet. „A feszültség és a szerkesztés szempontjából egyre nagyobb amplitúdójú hullámvonalat vélhetünk felfedezni. Szinte olyan a hatása, mintha egy tengerparton állnánk, s a tenger hullámokat görgetne, s mire elér hozzánk, a hullám már méteres, és a végén behabzsol, ránkzuhan. Ilyen a hatása ennek a novellának is. A hullámmozgás to- vább-tovább görgeti a tetőpontot, s a tetőpont, mely a mű végén található, úgy hull ránk, mint frissítő zuhatag.” Vagy inkább higed zuhany? Ne firtassuk. Az író enélkül is útba igazit minket, „fölhívja az olvasó figyelmét, hogy nem szabad fázni”, s talán ezért is „Buxba- umék nevében meleg B szerepel”. „De az ellentétek sora ezzel nem ért végett.” „Egyesekben már a halál tényének gondolata is megfordult a fejében”, pedig „a gazdagokat is utolérte a sors keze”. Hiába minden: „mindkét helyen védekeznek a halál ellen, csak "a halál; mindkét helyen" más okból adódik;”. Ideje teret engednünk a dicsérő és festői kifejezéseknek. „Véleményem szerint, a novella követelményeinek, hagyományainak elhagyása, újszerű szerkesztése, Nagy Lajos tollából, még mélyebb hatást eredményezett” Olykor ez részleteiben is tündököl. „A szíveket borító szőrzeten fokozza a helyzetet, s még ezt is tovább viszi azzal, hogy ezeken a szőrös szíveken zúzmara található.” Alig akad némi melegség ebben a világban, de azért akad: „a hideg növekedésével egyidejűleg magasabbra csapnak a kispolgári sökevényesség lángjai is”. A nyelvtani feladatok gyakorta idézték föl az általános iskola alsóbb osztályainak képzési gyengéit. Akadt, aki szerint „fo/tatódik” valami, más meg az elválasztásban mutatott nem kis leleményességet, így: „ke-H”. Ehhez képest az, hogy József Attila verésről azt írta valaki: „néhol fölfedezhetők benne lírai vonások is”, már szinte kicsinység. Néha azonban a javító tanároknak eszükbe juthatott az ablakon kitekintve az egyik dolgozat bölcsessége: „Hiszen ahol mindent elvesznek a dolgozó embertől, még az életkedvet is, ott nem virul a táj sem”. Ettől függetlenül megküzdöttünk azért, hogy pontokat gyűjtsünk egy-egy fölvételi- zőnek, mert hittük, hogy ezzel is bábáskodhatunk az új évfolyam megszületésénél. Nem értettünk egyet azzal a gondolattal: „ Negatív jelentésű szó a vajúdik, negativ korra utat'. E hitünktől az sem tántorított el, hogy a szóbelin megtudtuk, „Éva közölte Ádámmal, hogy állapotos”. Megtudtuk, hogy „Bánk bán papírvágókéssel szúrja le Gertrudist”, Csokonait viszont „később a debreceni kollégiumból kivágták”. Elhangzott az is, hogy „az Úr intelme ellenére Éva szakít a tiltott gyümölcs fájából'. Egészségére kívánjuk! Igaz, ezt már kijavította a jelölt, s nem is volt egyéb nyelvbotlásnál. Mi csupán reménykedünk abban, hogy a többi vétséget nekünk sikerül kijavítanunk néhány főiskolai év alatt. Dr. Töttős Gábor
