Tolnai Népújság, 1991. július (2. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-13 / 163. szám
1991. július 13. (tolnai} , , tÍÉPUJSAG 7 Megjött a Népújság Juhászbojtárként szaval limmmrn Beszél a múlt... A gyulaji parasztház kiskapujában munkától kérges kezében, kissé meghajolva tartja a Népújságot Varga Vendel bácsi. Szemüveg nem kell még az olvasáshoz, pedig maholnap már 75 éves. Ahogy ott áll, és homlokát ráncolva olvasgatja lapunkat, nagyapámra emlékeztet, akit alig ismerhettem. Fényképekről, amelyek őt örökítették meg, és elbeszélésekből tudhatom csak, hogy nagyapám is ilyen volt, mint Varga Vendel bácsi: alacsony, szikár, komor tekintetű, de mindig vidám öregember. Varga Vendel gyulaji otthona mintha a régi idők tárgyaival, emlékeivel berendezett múzeum lenne. Minden tárgy egyenként regélhetne a múltról, annak eseményeiről. Mindegyik szoba mint egy nyitott könyv, melyből egy ember örömmel, bánattal teli élete kiolvasható. Vendel bácsit is megpróbálta az élet, mérhetetlenül sokat dolgozott a három fiáért és két leánygyermekéért. Tette és teszi ezt ma is, vidáman, becsülettel. Sokat olvasott - leginkább verseket -, erre főként a hatvanas években volt ideje, amikor bojtárkodott. Rendbetette a nyájat, aztán elővette a könyvet. Ma is gyakran előkerül az olvasnivaló, ha a munka engedi, emellett a kertet is gondozza. Látszik is a veteményesen, hiszen gazt még keresve sem lehet benne találni. Nyárfák nevelésére is jut energiája, sőt, szaporít és dugványoz is. Vendel bácsi frissességét, fürgeségét, életvidámságát bárki megirigyelhetné. Hogy ezt hogy csinálta? Mint mondja: az élet hozta magával.-p. t.- Fotó: Kispál Mária Csendelet I. Minden holmi egyhelyen ..Regen es ma Csendelet II. Újra ertekek
