Tolnai Népújság, 1991. július (2. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-13 / 163. szám
6 PÚJSÁG 1991. július 13. A népjóléti miniszter és a pénztelenség M. I I ■ ■ I ■ ■ ■— —■■■■■■.............. ................... I ■ „ Kísérletezni már nem lehet” Hét végi beszélgetés dr. Surján Lászlóval A HIT VILÁG A „Példa mutatja, oly sokféle szólás van a világon, és azok közül egy sem érthetetlen.” Pál I. levele a korinthusbeliekhez, 14,10. Ismerjük meg a Bibliát (9). Az ember teremtése — Miniszter úr, ön éppen a miséről érkezett a szekszárdi polgármesteri hiva tatba, beszélgetésünk színhelyére. Engedje meg, hogy kissé profánul tegyem fel a kérdést: miért fohászkodna akkor, ha azzal javíthatna a hazai egészségügy amúgy nem irígylésreméltó helyze tén? — Elsődlegesnek tartom azt. hogy az orvosoknak és a lakosságnak legyen világos képe a biztosítás lényegéről. Nevezetesen, hogy az milyen jogokat és kötelezettségeket jelent. Ezt azért hangsúlyozom, mert nagyon sok értetlenséggel találkoztam ezen a téren. Azt hiszem, hogy ebben a kérdésben a Társadalombiztosítási Főigazgatóságnak és a Népjóléti Minisztériumnak érdemes és kell is együttesen lépnie, egyebek mellett hasznos lenne információs anyagokkal elárasztani az érintetteket. — Mi gátolta mindeddig az ön által említett együttes lépést? — Sok még a nyitott kérdés, és nagyon könnyű lenne az egészségügyet - melyről minden ellenekező híresztelés ellenére elmondható, hogy működik-tönkretenni. Ehhez elég lenne néhány hübelebalázs módjára meghozott intézkedés. Éppen ezért én nem bánom azt, ha egy már majdnem döntésre érett dologról kiderül, hogy azt az elhatározást mégsem szabad meghoznunk. Kísérletezni túl sokat már nem lehet. — Miniszter úr, anyagilag ilyen jól áll az egészségügy, hogy eddig egy szót sem szólt a pénzügyi feltételekről? — Ha a kérdését valamiféle terülj, terülj asztalkám formában értelmezem, akkor természetesen pénzt kérnék az egészségügy számára. Ugyanakkor bizonyos örömömnek is hangot adok azért, mert ez a pénz nem áll rendelkezésemre. — Ezen utóbbi kijelentése párját ritkítja a hazai gyakorlatban. Kifejtené bővebben is, hogy mire gondol? — Bőséges pénz birtokában elképzelhető, hogy nem hajtanánk végre azokat a változtatásokat, melyek nemcsak a költségeket csökkentik, hanem a betegek érdekeit is szolgálják. A pénzhiány a változtatások motorja is lehet, persze huzamos időn keresztül csak erre alapozni nem túl szerencsés. Ugyanakkor az általam elmondottakat nem érzem mentségnek a tekintetben, hogy ne próbáljam az egészségügynek szükséges anyagi eszközöket előteremteni. De az is világos, hogy az ország jelenlegi gondjai közepette az egészségügy privilegizáltan előrehozott fejlesztése nem oldható meg. Hiszen ebben az országban mindannyian vesztesek vagyunk, mindannyiunknak jogos igényei vannak, s nem lenne tisztességes az egyik ágazatot kijátszani a másikkal szemben. — Még mindig a pénztelenségnél maradva: korábban a vívmányok közé sorolták a viszonylag alacsony gyógyszer-árakat is. Majd az elmúlt időszakban a gyógyszerek ára meredeken ívelt felfelé, nem kis gondot okozva a nyugdíjasoknak. — Tudom, hogy sok szegény beteg számára keserves vigaszt jelent mondandóm, de azért néhány jelentős eredményre hadd hívjam fel a figyelmet. Az idei emelést az váltotta ki, hogy a dollárelszámolásra való áttéréssel párhuzamosan a szállító volt KGST-or- szágok vagyonokat akartak keresni, s dollárban követelték azt a pénzt, amit eddig például zlotyiban kaptak. S amennyiben a beérkezett árajánlatokat komolyan vesszük, abban az esetben az emelés mértéke elérte volna a háromszáz százalékot. A tárgyalások alkalmával sikerült a lefelé kerekítés, s ez azt jelentette, hogy az emelés megmaradhatott az átlagosan hetven százalékon, sőt, néhány esetben még az árcsökkentésre is volt példa. Sajnos, kévésén tudják, hogy az idősek számára fontos gyógyszerek többsége nem lett drágább. A közgyógyellátási igazolvány tulajdonosai - több százezren vannak ilyenek - ingyen kapják a gyógyszereket és a gyógyászati segédeszközöket. — Léteznek azonban olyan gyógyszerek is, melyeknek árát a társadalombiztosítás egyáltalán nem támogatja . . . — S ilyen gyógyszerek várhatóan egyre nagyobb számban fognak megjelenni hazánkban. Mindeddig valutáért hozták be a rokonok, ismerősök azt a gyógyszert, melyről a beteg meggyőződéssel hitte, hogy csak az hozhatja meg számára a gyógyulást. Manapság ezekhez már jórészt forintért is hozzá lehet jutni, ám néhány újságíró ennek ellenére mérgesen ostorozza ezt a szerintük kirívó, a szegények számára ismét hátrányt teremtő helyzetet. S ez a vélekedés igaz is, meg nem is. Tessék megmondani: jó-e az, ha a minisztériumban egy íróasztal mögül valaki meghatározza, hogy ez a gyógyszer bejöhet, ezt kell finanszírozni, ezt pedig nem? Szerintem sokkal bölcsebb megoldás arra figyelni, hogy milyen gyógyszerek jönnek be és azok milyen tömegben fogynak. Ezzel együtt meg kell vizsgálni, hogy melyik a divatgyógyszer, illetve, hogy melyik a valóban hatásos és a hazaiaknál jobb gyógyszer. S ha valamelyik megfelel ezen utóbbi kívánalmaknak, s nagy is rá a kereslet, akkor be fog kerülni a biztosító által támogatottak közé. Aki pedig csak divatból szed valamilyen gyógyszert - nos, annak miért finanszírozná a többi ember - bocsánat a kifejezésért - a szórakozását? A valós igények kielégítése a legfontosabb, s azt is maximális eredménynek érzem, ha a külföldi gyógyszereket a patikák a valós áron behozzák, árusítják, s az élet majd dönt a fejlődésről. — Ha már a fejlődésnél tartunk: véleménye szerint a hazai orvostársadalomban tapasztalható törekvések új színt visznek a palettára, avagy inkább megosztják ezen hivatás képviselőit. Azaz konkrétan: a Keresztény Orvosi Kamarára és annak ön általi megítélésére gondolok. — Megosztási kísérletet nem látok. S ahogy a kamara elnökével beszélgettem, ő sem ebbe az irányba mozdult. Az orvostársadalom valaha a lakosság által elismert magas erkölcsi tekintéllyel rendelkező társaság volt. A régi mondásban is szerepel, hogy az orvos sok mindenki másnál különb. Nem tudom, hogy ma ezt vajon el lehet-e mondani az orvostársadalomról. Úgy tűnik, hogy a hátrányok és az előnyök egyaránt előfordulnak, tehát nem merném azt állítani, hogy az orvosok jobbak a tanároknál, de ugyanígy nem jobbak a tanárok a mérnököknél. Mindenütt vannak kiváló és - mondjuk így - kevésbé kiváló emberek. Az orvos különbözősége a rendkívüli szolgálat jellegéből kell álljon. Ehhez erkölcsileg fel kell nőni, hívőnek és hitetlennek egyaránt. A hívő orvosoknak lehet egyfajta üzenete a nem hívő orvosok felé, hogy melyek azok az emberi értékek, melyeknek meg kell nyilvánulniuk ebben a folyamatban. Az is világos, hogy különleges jogokat nem privilegizálhat egy felekezeti-világnézeti alapon szerveződő társaság. Különös helyzetben vagyok, mert egyrészt rendkívül szimpatizálok ezzel a törekvéssel, másrészt el is határolódom tőle, hiszen a kamara, mint érdekképviseleti szerv, jogait tekintve csak egységes lehet Magyarországon. — Miniszter úr, hazánkbah mind nagyobb teret kap a természetgyógyászat, azután az agy- és testkontroll, illetve szélsőségesebb példákat említve ide lehetne sorolni a kézrátételt és a többi felkapott parapszichológiái módszert. Lehetségesnek tartja azt, hogy mindezek integrálódjanak a hivatalos gyógyászatba? — Igen is, meg nem is. Az nem a világ csodája, ha valaki a természet megfigyelésére, a gyógynövényekre, vagy más kultúrákból származó ismeretekre támaszkodva gyógyít. A probléma az, ha valaki megfelelő orvosi ismeretek nélkül teszi ezt. I- De a hit hegyeket mozgathat ...- Ez így igaz. Sőt, be lehet valakinek sugározni lila fénnyel a bőrét, s ez valóban hozhat átmeneti javulást. Ám ha ezeknek a betegeknek a hatékony gyógyítása késedelmet szenved, akkor megöljük embertársainkat. S ez már sarlatánság. Mindez persze nem jelenti azt, hogy például a természetgyógyászatot sarlatánságnak tartanám. Sőt, ha ide értem az egészséges életmódot is, akkor már végképp természetgyógyász-párti vagyok. De ha lila köpenybe burkolt, zavaros tekintetű ^személyek elsötétített szobák mélyén suttogják világ- megváltó igéiket, akkor azt gondolom, hogy mégiscsak sar- latánságról van szó. El kell tehát választani az ocsút a búzától, ami jó, azt fel kell használni, ami rossz, azt el kell vetni. Szeri Árpád Az Ószövetség első fejezetei a világ és az emberiség kezdeteit beszélik el. A Biblia már a világ teremtésének leírásában is (1Móz 1,1-2,4a) megemlékezik az emberi nem teremtéséről. Részletezés nélkül, egyszerű kijelentés formájában közli: Isten saját képmására megalkotta az embert, férfinek és nőnek teremtette őket. Majd megbízatást adott nekik: sokasodjanak, hajtsák uralmuk alá a földet és uralkodjanak az élőlényeken. Ugyanezeket az igazságokat a Biblia szemléletes elbeszélés formájában is megismétli. Az alkotás az ember lényege Mózes első könyvének 2. fejezete teljes egészében az emberrel foglalkozik. Képszerű módon leírja, hogy Isten víz nélküli pusztaságból öntözött kertet alkotott, létrehozva így az élet lehetőségének feltételeit. Ezután a föld anyagából megformálta az embert és életet lehelt bele. Az ember világban elfoglalt különleges helyzetét hangsúlyozza, hogy őt Isten, a többi teremtménnyel ellentétben, közvetlenül teremtette meg. Egyedül ő lesz képes arra, hogy Istennel kapcsolatba lépjen. Isten vízben gazdag, öntözött kertbe helyezte el az embert, s megparancsolta neki, hogy azt művelje és őrizze. Lényegéhez fog tehát tartozni az alkotás. Ezért a kultúra és civilizáció nem az isteni gyámkodástól való szabadulás, nehezen megszerzett autonómia lényege. A világ tevékeny átalakítása, a tudomány, egyenesen Istentől kapott megbízatás. A kert az ideális életfeltételeken túl egyúttal szellemi-lelki otthon is. Benne Isten baráti közelségben volt jelen. Az ember azzal az üdvözítő Istennel találkozott, akinek segítő jelenlétét Izrael egész történelme Sokat vitatott kérdés, hogy a tanítványait elküldő Jézus szavait hogyan kell értelmezni. Szó szerint vagy szimbolikusan? Válaszunk az, hogy szó szerint is és szimbolikusan is. Szó szerint abban az értelemben, hogy nagyon komolyan kell Krisztus tanítványainak törekedniük a szegénységre és az anyagi javaktól való függetlenségre, ha nem is dobálják el szentferenci lelkülettel vagyonukat. És szimbolikusan, hogy azzal a nyitottsággal és védtelenséggel kell az Isten országáról való tanúságtételre vállalkozniuk, mint amit a pénztelenség, tarisznyát- lanság és kenyértelenség jelent. Ma is vannak, mint a történelem folyamán szinte minden korban voltak radikális irányzasorán az emberben érvényesülő és az őt körülvevő harmónia képe, amely az Isten akarata és az ember szabadsága, szellemi-lelki és ösztönös valósága között fennálló külső és belső egyensúlyt jelzi. Összességében elmondhatjuk, hogy a kert képi kifejezése annak az állapotnak, amelybe Isten az embert a teremtéskor helyezte. A férfi és a nő kettőssége A kert és az ember megalkotása után a Biblia elbeszéli az asszony teremtését is. Miután Isten megállapította, hogy nem jó az embernek egyedül lenni, eléje vezette az állatokat. Az ember társat keresett, akivel egyenrangú én - te viszonyba léphetne, akivel megoszthatná életét, de ilyet nem talált közöttük. Ekkor Isten álmot bocsátott rá, kivette egyik bordáját és megalkotta belőle az asszonyt. Az eseménynek nem volt emberi tanúja, a teremtés Isten titka. A képszerűség ebben az esetben is érvényesül, amellyel a bibliai szerző a valóság hitben felismert és megértett magyarázatát akarja nyújtani. A nemek, a férfi és nő kettőssége, a kettősségből eredő egymásra utaltság, amely a házasságban egymásra találássá válik, Isten tervéből ered. A nő teremtése a férfi oldalbordájából e viszonynak képszerű bemutatása. Jól fejezi ki az ember természetében megalapozott és a házasságban beteljesedett odaadást, összetartozást. Egyúttal hangsúlyozza a két nem egyenrangúságát, hiszen a nő a férfi valóságából való. Az elmondottakból következtetni lehet a bibliai leírás természetére is. A szerző a hit fényében felismeri a jelen adottságok eredetét és Isten szándékát az ember teremtésében. Tudja, hogy az emberi lét, a férfi és a nő kettőssége, a házasság, az emberi alkotótevékenység Isten akaratából származik. Tudja tótok, amik tévedéssel vádolták az egyházat: mert nem követelte meg a teljes szegénységet, mert szemet húnyt a gazdagságnak és maga is biztosított életkeretek között élt. Éppen ezért nem haszontalan megnézni pár példán, hogy Jézus hogyan értelmezte a szegénységet. Mert bár pénz és táska nélkül küldi tanítványait útra, gondoskodása mégis olyan mérvű, hogy megkérdezhette tőlük: „szenvedtetek-e valamiben hiányt? Semmiben - felelték.” (Lk 22,30) Jézus benső barátaitól sem követelt radikális szegénységet. Zake- ust megdicséri, pedig csak vagyona felét ajánlotta fel kiosztásra (Lk 19,8). Márta és Mária Lázárral együtt olyan házat vittek, hogy Jézust tanítványaival vábbá azt is, hogy Isten nem szeszélyből, hanem üdvözítő jóságból teremtette az embert, barátságába és szövetségébe hívta meg őt. Ezeket az igazságokat akarja a bibliai szerző tanítani, nem pedig az ember világban való megjelenésének módját, amelyet csak kora világképének szintjén ismer. Ábrázolásmódjában is felhasználja az ókori Kelet irodalmi műveinek ismert motívumait. Ne feledjük, hogy az ember teremtésének és bűnbeesésének bibliai elbeszélését (1Móz 2,4a-3,24) Izrael államiságának kezdetére, Dávid uralkodásának idejére (kr. e. 1004-964) vezetjük vissza. Az Ószövetség emlékképe Amikor a Bibliát Istentől sugalmazott írásnak tekintjük, nem jelenti azt, hogy a sugal- mazás pótolná a kezdetekre vonatkozó természettudományos ismereteink hiányát, még rejtett formában sem. A sugal- mazás az ember teremtésének esetében azt a kegyelmi hatást jelenti, amely a bibliai szerzőt vezeti, hogy az ember és adottságai eredetében felismerje Isten művét és kiválassza azokat a képeket, vagy a képi ábrázolás formáit, amelyek alkalmasak ezeknek az igazságoknak közlésére. Az Ószövetség tanítása az emberről alapvetően vallásos. Mégis elmondható, hogy felismerései az embernek a világ rendjében elfoglalt méltóságáról és alkotó feladatáról, a férfi és nő egyenrangú kapcsolatáról, a házasságról, mindenki számára érvényes igazságokat tárnak fel. A bibliai elbeszélés a maga egyszerűségében, de ugyanakkor plasztikus voltában hatással volt a művészetre is és számos műalkotás ihletője lett. Rózsa Huba a róm. kát. hittudományi egyetem professzora együtt vendégülláthatták és Mária 300 dénárnál többet érő kenettel kenhette meg lábát. Az utolsó vacsora termének tulajdonosa is híve lehetett Jézusnak, pedig „egy étkezésre berendezett tágas emeleti helyisége” volt (Mk 14-15), ami aligha lehet jele a szegénységnek vagy vagyontalanságnak. Jézus ellentmondásosan fejezi ki magát akkor, amikor valamilyen nagy eszményt vagy valóságot fejez ki. Azt akarta bennünk elérni, amit Szent Pállal fejeztet ki a sugalmazó Isten: „Tudok nélkülözni, de tudok bőségben is élni. Mindig mindenhez hozzászoktam: ahhoz, hogy jóllakjam és éhezzem, hogy bővelkedjem és nélkülözzem. (Fii 4,10). Pápay József Magyar ének Gárdonyi Zsolt zenéje, Kádár Ferenc verse Hatalmas Isten, népek közé szórva „Tebenned bíztunk eleitől fogva!" Mikor másunk nem volt, csak könny és zsoltár, Otthont keresve hajlékunk Te voltál. Szólj, ötágú síp, zengj magyar ének, Adj hálát az ég nagy Istenének! Bibliás ősök sírja fölött állva, Találjon e nép végre önmagára Köszönjön meg mindent a védő karnak, S légyen testvére magyar a magyarnak! Szólj, ötágú síp, zengj magyar ének! Adj hálát az ég nagy Istenének! Kegyelmes Atyánk, népek közé szórva, „Tebenned bíztunk eleitől fogva!” Add, éljünk egymásért és senki ellen, Bárhol e földönh, de Isten-közeiben! Szólj, ötágú síp, zengj, magyar ének, Adj hálát az ég nagy Istenének! „Ne vigyetek magatokkal sem kenyeret, sem tarisznyát, sem pénzt..(Mk 6,7-13) Évközi 15. vasárnap
