Tolnai Népújság, 1991. június (2. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-12 / 136. szám
991. június 12. NÉPÚJSÁG 3 Nyílt levél: Szent Medárd pikárdiai és noyoni püspök úrnak Eminenciás Uram! Elnézését kérem, hogy csak néhány nappal június 8-i névünnepe után fordulok Önhöz, sokunk nevében, némi protekcióért. Levelemet nem egykori püspöki székhelyére címzem. hanem egyenesen a mennyországba, ahol Ön - mint hitvalló és szent - minden bizonnyal már 545-ben bekövetkezett halála óta tartózkodik. Mellékesen szólva, így a postaköltség is kisebb és a kézbesítés pontosságáért se kell aggódnom, hiszen odafönn Önöknél úgy tudom, hogy semmi sem lehetetlen. Tiszteletteljes soraimmal azért vártam egy kicsit, mert tapasztalati úton akartam meggyőződni Névnapjának meteorológiai viszonyairól. Sajnálattal tudatom, Eminenciás Uram, hogy esett. Ha ez most szokás szrint még 40 napig így folytatódik, mi alighanem úgy érezzük majd magunkat, mint Ön, amikor a hunok és vandálok betörése utá a megerősített Noyonba menekült. Vagy mint azok a tournay megyebeli flandriaiak, akiket elég radiális módszerekkel terelt az egyház aklába. Vagyis siralmasan, mert már esett egész májusban is, bővebben a kelleténél. Ezirányba szeretnénk főpásztori közbenjárását kérni a felhők fölötti Illetékesek körében. Tudjuk, hogy az egyház nagyhatalom, ennek manapság ismét számos jele tapasztalható. Nem kegyeskednének esetleg törölni ezt a 40 napot? Vagy beszámítani a kvótába a már eddigi esőseket? Tudom, hogy Krisztus koporsóját se ingyen őrizték, bár a római légionárusok napi zsoldja nem lehetett túl magas. Szerény ellenszolgáltatás fejében mégis hadd ajánljam fel Önnek a sajtó támogatását - mely egyesek szerint szintén nagyhatalom - az Eminenciád által alapított rózsaünnepélyek felújítása terén. Azt hiszem egyetérthetünk abban, hogy június 8-án minden település legszebb lánya szívesebben venné át szépsége jutalmát egy szál rózsa formájában, mintsem az eget lesné. Nem beszélve arról, hogy az Ön személyes népszerűsége mekkorát változna mindenki előtt! Negyven nap eső ugyanis nagyon sok, Eminenciás Uram, már előre elegünk van belőle. Egyébként sok másból is, de ez most nem ide tartozik... Kérem adja át üdvözletemet Radegund királynénak,'Chlotar király özvegyének, akivel bizonyára sűrűn találkoznak, és aki az Ön segítségével lett apáca. Remélem Őfelsége is egyetért majd velem. Ugyanis a legtöbb nő szereti a virágot! Tisztelettel: Ordas Iván Séta közben... ... az ember nézelődik és ez többnyire nem haszontalan. Főleg, ha nemcsak néz, hanem Iái is. Aztán sort keríthet hosz- szabb-rövidebb beszélgetésekre, és ezek szintén lehetnek tanulságosak. De nem is keli feltétlenül beszélgetni, hiszen az emberi gondolatközlésnek ezt a műfaját hovatovább úgyis elfeledjük. Lehet például sétálókat keresni, és elég gyorsan kiderül, hogy ez egyáltalán nem köny- nyű. Kevesen vannak. Kettőhárommal egész biztos, hogy sikerül találkoznom, de többéi szinte sosem, és ez a kettő-három is nyugdíjas. Az emberek többsége meghatározott irányba megy, siet, lohol, és nem ér rá sétálni. A sétálás tudatos kikapcsolódást, szemlélődést jelent és ha valakinek ilyesmire'ideje van, az eléggé felháborító. Nem beszélve az üldögélők- ről. Szekszárdon, elsősorban az e nevét hovatovább elvesztő Sétakertben, erre szinte korlátlan lehetőség van. A maholnap színüket veszte barna fapadok szinte csábítanak a leülésre, üldögélőt mégis csak elvétve látni. Valamikor a szerkesztőségünk előtti padok egyikére jószándékú ügyetlenséggel kitették a „Nyugdíjasok padja" táblát. Rövidesen elkeltett távolítani, mert a nyugdíjasok felháborodtak a diszkrimináció miatt. Nem voltam nyugdíjas, rám nem vonatkozott De nincs üldögélő a Béla tér, zanzásított I. Béla szobor környékén, vagy oiyan helyeken, ahol érdemes lenne: - ha egyáltalán le lehetne ülni. Például a régi megyeháza mellett, álparkban, vagy a Panoráma filmszínház, és a 160-as boh közti téren. Utóbbi helyen legfeljebb a virágágyak kőszegélyére ülhetne le a várakozó, mert más ülőalkalmatosság nincs... Ordas Iván Csomagolóanyagok Németországban rövidesen új törvényt bocsátanak ki, s ez kötelezővé teszi a használt csomagolóanyagok újrafelhasználását. A tervezett törvény nemcsak a ládákra, zacskókra, fóliákra vonatkozik, hanem a konzervdobozoktól kezdve az üvegeken át a fémkannákig minden elképzelhető csomagolóanyagra. Szakértők szerint a német példa lökést adhat az újrafeldolgozási rendszer fejlődésének. A Tetra-Pak cég például összepréseli, és magas hőfokra fölmelegítve újabb csomagolásra alkalmas - tűz- és vízálló - anyagokat készít dobozaiból. Találkozó - jövőre „Tenni akartam a kisdorogiakért” Tolna megyében elsőként - tizenhét év után - Kisdorog ismét önálló település lett. Ezt az önállóságot a falu lakói vívták ki maguknak, s úgy érzik, érdemes volt. Olyan emberek élnek itt, akik a meglévő vagyonukat, értéküket nem fecsérlik el, hanem igyekszenek a maguk, és a falu javára fordítani. Kisdorogon 952-en élnek. Az itt élőkről tudni kell, hogy a németeken kívül 1948-ig bukovinai székelyek, és felvidékiek kerültek ide. Tarka, heterogén összetételű a lakosság, de jól megfértek, és ma is megférnek egymással. Sokan vannak, akik valamikor kényszerből költöztek el innét, de akadnak olyanok is, akiket a munkájuk kényszerített költözésre. De „visszahúzza” őket a kisdorogi táj, a barátok, az ismerősök.- * A polgármesteri hivatalban beszélgettünk Szinger Jánossal, aki 1948-tól 1952-ig Kisdorogon élt. A társaságunkban volt Läufer János polgármester is, és arról érdeklődtünk, milyen esemény, változás történt a közelmúltban a községben. Szinger János a nagybátyja révén - aki pap volt, és a mai napig is az - került a községbe, és négy évig itt élt. Továbbtanulása után Komlóra került, s huszonhat évig ott is dolgozott. Aztán áttelepült az akkori NSZK-ba. Nem diszidált, hanem hivatalosan ment, egy pszichiátriai klinikán dolgozott 14 évig, nyugdíjazásáig. Elhatározta, hogy egy nagy összeggel támogatja a kis- dorogiakat, azok törekvéseit.- Az elképzeléséről szeretnénk többet megtudni... Hogyju- tott arra a gondolatra, hogy a kisdorogiakat támogassa? - kérdeztük Szinger Jánostól.- Négy évig laktam Kisdorogon - válaszolta - megszerettem a községet, de még annál is jobban az itt lakókat, szerettem itt élni közöttük. Az faluban létesült Metalbau KFT-nek tagja lettem, s a pénzemet, ami volt, azt mind ide fektettem be. Jól menta KFT, tehát láttam, hogy ennek van itt jövője, s hogy a valutámnak jó helye van. Jó anyagi körülmények között éltem. Nagyon szeretem az itt élőket, és úgy gondoltam, jó lenne ezért a községért tenni valamit. Az eredeti elképzelésem az volt, hogy a halálom után egy bi- zonyos összeget a községre hagyok. Aztán Läufer Jánossal- aki fiatalkori barátom is - a polgár- mesterrel megbeszéltük: milyen célra fordítanák ezt az összeget. A temetőhöz vezető utat építenék meg belőle, s hozzá egy kis parkírozót is. Úgy döntöttünk, hogy nem várjuk meg azt az időt, amikor én már nem leszek, hanem az építkezéshez szükséges pénzt a rendelkezésükre bocsájtom. Ezt én át is adtam, az, hogy az út elkészüljön már a polgármester dolga.- A szerződés a munkára már meg is köttetett - szól közbe Läufer János - és azt én ígértem meg, hogy amikor mi már tényleg nem leszünk, a temető falán egy emléktábla őrzi Szinger János kisdorogi lakos nevét, amelyen feltüntetjük, hogy az utat ő építtette.- A kisdorogiaknak mi a véleményük erről az elképzelésről?- érdeklődtünk a polgármestertől.- Ezt legelőször a testületi tagokkal közöltem, mivel a fejlesztési tervbe is be kellett építeni. Amikor a programomat elmondtam a falugyűlésen, akkor azt is elmondtam, hogy milyen terveink vannak. Az emberek ezt az adományt örömmel fogadták, hiszen az ilyen ínséges időkben a pénzünk kevés.Az önkormányzat 16,3 millió forintból gazdálkodik. Ebből körülbelül 1 millió 400 ezer forint jut fejlesztésre. A tervet az önkormányzat saját költségből teljes egészében nem tudta volna megvalósítani, hiszen a út megépítéséhez nem lett volna fedezet, legfeljebb csak javítani tudtuk volna a minőségét.- Mit szólt az ötlethez a család? - fordultunk ismét Szinger úrhoz.- A feleségem, akivel már negyvenkét éve élünk együtt, idevalósi, kisdorogi. A tervemet, elképzelésemet mikor közöltem vele, lelkesedéssel fogadta, s Jó visszajönni Kisdorogra. támogatatta elhatározásomat.- Barátokhoz, ismerősökhöz milyen időközönként látogat haza Kisdorogra?- Amikor még aktívan dolgoztam, akkor évente kétszer látogattam ide, most, hogy nyugdíjas vagyok már, gyakrabban jövök. Még itt vannak a barátok, akiknek a társasága hiányzik, s nagyon jó érzés egy kis időt közöttük eltölteni.- Örülünk ennek a nemes gesztusnak - veszi át a szót a polgármester - amivel öregbítette a Szinger dinasztia hírnevét, s örülünk annak is, hogy ez a terv hamarosan megvalósulhat. Nekünk, kisdorogiaknak ez óriási dolog, nagy segítség. A terveink között szerepel, hogy jövőre szervezünk egy találkozót a Kisdorogról elszármazottaknak, azoknak, akik itt éltek, s elköltöztek innét. Jó lesz találkozni egymással - amíg élünk -, s leülni, beszélgetni a régi szép időkről.- * A fiatalok gyakran kutatnak az elmúlt időkben, az ősökről, a nagyapákról szeretnének többet tudni. Szinger János nevét egy gránittábla őrzi majd, mely arról tesz tanúbizonyságot hogy egy ember tenni akart a faluközösségéért.- pusztai téri - Fotó: Ótos Réka Az SS-alezredes, aki szenvedély nélkül gyilkolt Simon Wiesenthal írja az ünnepi könyvhétre megjelent, Az igazság malmai című kötetében, hogy az ördögi tekintetű, cinikusan vigyorgó, fekete csizmás SS-legény, oldalán a juhászkutyával - meglehetősen sematikus és hamis ábrázolás. „Veszedelmesebbek voltak a hétköznapi SS-ek, éppen, mert a rendszert ők tartották fenn: az átlagos külsejűek, a látszólag normális érzelmi életet élők, akik Auschwitzból üdvözlőlapot írtak gyermekeiknek, miközben mások gyermekeit a gázba vitték. Nem élvezetből, egyszerűen a szolgálat részeként.” Az idézett jellemzés tökéletesen ráillik arra a Herbert Kappler SS-alezredesre, akivel vasárnap este találkozhattak a tévénézők a Megtorlás című olasz filmben. A történet valós alapokon nyugszik: Róma egykori Gestapo-főnöke 1944-ben egy partizánakció megtorlásaként 355 túszt végeztetett ki, s az „akció” lebonyolításában - ahogyan az Richard Burton alakításából is kitűnt - egy pillanatig sem az elvakult düh, a szadista kéj vagy a vadállati bosszú vágya vezette. Nem, Herbert Kappler csak egy megoldandó feladatot látott maga előtt, amit a legcélszerűbben és a leghatékonyabb módon kellett végrehajtania - mindenféle érzelgősség, elfogultság vagy szenvedély nélkül. A tömeggyilkosság persze így is az maradt, ami valójában, s ennek megfelelően az olasz katonai törvényszék 1948-ban életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte a háború végeztével kézre került Kapplert. Az 1973-ban készült film is így fejeződött be, a néző a narrátorszövegből megtudhatta, hogy a bűnös elnyerte méltó büntetését, hiszen még ebben az időben is a gaetai fogházban raboskodott. Ám, hogy egy közhelyszerű fordulattal éljünk, legalább ennyire figyelemreméltó az a történet, melyet hamarosan maga az élet rendezett. Alig telt el ugyanis négy év, s 1977 augusztus 15-én Herbert Kappler ismét a világ figyelmének középpontjába került. Máig tisztázatlan körülmények közepette a volt SS-alezredes - felesége segítségével - az NSZK-ba szökött abból a római katonai kórházból, ahova időközben gyógykezelés céljából átszállították. Az eset komoly feszültséget okozott az olasz-nyugatnémet kapcsolatokban, főképpen azután, hogy egyes magas tisztséget viselő hivatalos személyek úgy vélték: az NSZK titkosszolgálata is segédkezett a szökésben. S bár Giulio Andreotti olasz miniszterelnök hangsúlyozta, hogy az Olaszország náci megszállásának jelképévé vált Kappler semmiképpen sem kaphat kegyelmet, a német hivatalos körök nem siettek az ügy rendezésével. Kappler jelenléte annál is inkább kényes helyzetbe hozta a bonni hatóságokat, mivel az alkotmány tiltotta nyugatnémet állampolgárok kiadatását, s a hatályos törvények szerint a volt Gestapo-főnök a harminc év börtönnel már letöltötte büntetését. A botrány a két érintett országban egyaránt belpolitikai válságot váltott ki - Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár elhalasztotta tervezett olaszországi látogatását, s hamarosan lemondott az olasz hadügyminiszter - ám mindez nem befolyásolta számottevően a végső döntést: az NSZK kormánya 1977 szeptember 21-én elutasította az olasz kormánynak Kappler kiadatására vonatkozó kérelmét. Ám - milyen a sors - Kappler nem sokat kezdhetett talán számára is hihetetlen szabadságával. A volt SS-alezredes, 355 olasz túsz kivégzője, négy és fél hónappal a számára kedvező döntés után, 1978 február 9-én bélrákban meghalt. Szeri Árpáa Népzenei találkozó Bonyhádon A bonyhádi Vörösmarty Mihály Művelődési Központ, a szekszárdi Babits Mihály Művelődési Ház, a Tolna megyei Ön- kormányzat, a Magyar Rádió Népzenei Rovata, és a Táncházi Kamara ez év szeptember 28-29-én megrendezi a IV. Országos Népzenei Találkozót Bonyhádon, a művelődési központban. A találkozóra még kevésbé ismert, hagyományhű, vagy feldolgozott népzenét játszó amatőr zenekarok, valamint énekes és hangszeres szólisták jelentkezését várják augusztus elsejéig. Mivel nem élvonalbeli zenészek találkozójáról van szó, a versenyben nem vehet részt az a zenekar, vagy szólista, akinek az elmúlt öt év alatt önálló hanglemeze jelent meg, valamint nem jelentkezhetnek citeraze- nekarok, és pávakörök sem. A fesztivál díjai zenekari kategóriában: az első három helyezett 20-15-10 ezer, szólista kategóriában: 10-8-6 ezer forint. A szekszárdi művelődési ház ezen felül még külön díjazza a legjobb Tolna megyei feldolgozást is.-s/Borverseny Szekszárdon A Tolna megyei borverseny junius 21-én kerül megrendezésre Szekszárdon. A mintákat június 17-én és 18-án 8-15 óráig kell leadni a Szekszárdi Mező- gazdasági Kombinát Pincészeténél, melynek címe: Szekszárd, Lisztesvölgy 2. A nevezés jeligés, a palackra és egy borítékra mintánként kell ráírni a jeligét, a fajta nevét és évjáratát. Ezeken kívül természetesen a termelő által lezárt borítékban szerepeljen a beküldő neve és pontos címe is. A nevezett borból fajtánként három palack 7 dl-es mintát kell küldeni, és bormintánként a nevezési díjat a leadás helyszínén kell fizetni. Kis mesterek - ügyes kezek Még két napig látogathatják Szekszárdon, a Gyermekek Házában rendezett kiállítást. A Kis mesterek ügyes kezek általános iskolai pályázatra beérkezett gyermekmunkákból összeállított kiállítást náponta 10-tól 16 óráig tekinthetik meg. Nyerges-Kupa horgászverseny Kellemes, napsütéses időben került megrendezésre a hét végén a Nyerges-Kupa horgászverseny a Dombóvári Városi HE és a Nyergesvölgyi HE közös rendezésében. A Dombóvár-Szőlőhegyen lévő nyergesvölgyi tavon huszonhat pecás vett részt a megméretésben, melyre Paksról is érkeztek vendégek. A díjazottak: első helyezést Havasi Péter (Városi HE) ért el, aki 63 halatfogott ki, melynek súlya 3200 gramm volt. A szoros versenyt mutatja, hogy a második helyezést elért Czeller Csaba 60 halat fogott, súlyuk 3150 grammot mutatott, míg a harmadik helyen Csurgai László végzett - 37 halat fogott, melynek súlya 2700 gramm — a Nyerges HE horgásza. Védd meg magad! Ezzel a címmel szervezett önvédelmi tanfolyamot Szekszárdon, a Babits Mihály Művelődési Ház alsó és felső tagozatos lányoknak, és fiúknak. Ezen elsajátíthatják a pusztakezes védekezést, az eszköz - kés, bot, pisztoly-támadások elleni védekezést, valamint a veszélyhelyzetekből való kiszabadulást. A tanfolyam június 17-én kezdődik, és július 29-ig át tart. Az önvédelmi tanfolyam 22 órán át tart. Fogadás az iskolában Hétfőn, 10-én este ünnepi szülői értekezlet keretében a szedresi iskola fogadást adott azon tanulók tiszteletére, akik megyén kívüli, megyei és a környékbeli tanulmányi- és sportversenyeken eredményesen képviselték az iskolát. • A már hagyománnyá vált értékelő összejövetelre 37 tanuló, az őket felkészítő nevelők, és a tanulók szülei kaptak meghívást. Az eredmények közül kiemelendő a fizika, a kémia és ének tantárgyakból, valamint a tájfutásból elért teljesítmény. A szendvics és az üdítő mellett kellemes hangulatú beszélgetés alakult ki a jelenről és méginkább a jövőről.-K.L.-