Tolnai Népújság, 1991. június (2. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-12 / 136. szám

991. június 12. NÉPÚJSÁG 3 Nyílt levél: Szent Medárd pikárdiai és noyoni püspök úrnak Eminenciás Uram! Elnézését kérem, hogy csak néhány nappal június 8-i névün­nepe után fordulok Önhöz, sokunk nevében, némi protekcióért. Levelemet nem egykori püspöki székhelyére címzem. hanem egyenesen a mennyországba, ahol Ön - mint hitvalló és szent - minden bizonnyal már 545-ben bekövetkezett halála óta tartóz­kodik. Mellékesen szólva, így a postaköltség is kisebb és a kéz­besítés pontosságáért se kell aggódnom, hiszen odafönn Önöknél úgy tudom, hogy semmi sem lehetetlen. Tiszteletteljes soraimmal azért vártam egy kicsit, mert tapasz­talati úton akartam meggyőződni Névnapjának meteorológiai viszonyairól. Sajnálattal tudatom, Eminenciás Uram, hogy esett. Ha ez most szokás szrint még 40 napig így folytatódik, mi alighanem úgy érezzük majd magunkat, mint Ön, amikor a hu­nok és vandálok betörése utá a megerősített Noyonba mene­kült. Vagy mint azok a tournay megyebeli flandriaiak, akiket elég radiális módszerekkel terelt az egyház aklába. Vagyis siralma­san, mert már esett egész májusban is, bővebben a kelleténél. Ezirányba szeretnénk főpásztori közbenjárását kérni a felhők fölötti Illetékesek körében. Tudjuk, hogy az egyház nagyhata­lom, ennek manapság ismét számos jele tapasztalható. Nem kegyeskednének esetleg törölni ezt a 40 napot? Vagy beszámí­tani a kvótába a már eddigi esőseket? Tudom, hogy Krisztus ko­porsóját se ingyen őrizték, bár a római légionárusok napi zsoldja nem lehetett túl magas. Szerény ellenszolgáltatás fejében mégis hadd ajánljam fel Önnek a sajtó támogatását - mely egyesek szerint szintén nagyhatalom - az Eminenciád által ala­pított rózsaünnepélyek felújítása terén. Azt hiszem egyetérthe­tünk abban, hogy június 8-án minden település legszebb lánya szívesebben venné át szépsége jutalmát egy szál rózsa formá­jában, mintsem az eget lesné. Nem beszélve arról, hogy az Ön személyes népszerűsége mekkorát változna mindenki előtt! Negyven nap eső ugyanis nagyon sok, Eminenciás Uram, már előre elegünk van belőle. Egyébként sok másból is, de ez most nem ide tartozik... Kérem adja át üdvözletemet Radegund királynénak,'Chlotar király özvegyének, akivel bizonyára sűrűn találkoznak, és aki az Ön segítségével lett apáca. Remélem Őfelsége is egyetért majd velem. Ugyanis a legtöbb nő szereti a virágot! Tisztelettel: Ordas Iván Séta közben... ... az ember nézelődik és ez többnyire nem haszontalan. Fő­leg, ha nemcsak néz, hanem Iái is. Aztán sort keríthet hosz- szabb-rövidebb beszélgeté­sekre, és ezek szintén lehetnek tanulságosak. De nem is keli feltétlenül beszélgetni, hiszen az emberi gondolatközlésnek ezt a műfaját hovatovább úgyis elfeledjük. Lehet például sétálókat ke­resni, és elég gyorsan kiderül, hogy ez egyáltalán nem köny- nyű. Kevesen vannak. Kettő­hárommal egész biztos, hogy sikerül találkoznom, de többéi szinte sosem, és ez a kettő-há­rom is nyugdíjas. Az emberek többsége meghatározott irányba megy, siet, lohol, és nem ér rá sétálni. A sétálás tu­datos kikapcsolódást, szemlé­lődést jelent és ha valakinek ilyesmire'ideje van, az eléggé felháborító. Nem beszélve az üldögélők- ről. Szekszárdon, elsősorban az e nevét hovatovább elvesztő Sétakertben, erre szinte korlát­lan lehetőség van. A maholnap színüket veszte barna fapadok szinte csábíta­nak a leülésre, üldögélőt mégis csak elvétve látni. Valamikor a szerkesztőségünk előtti padok egyikére jószándékú ügyetlen­séggel kitették a „Nyugdíjasok padja" táblát. Rövidesen elkel­tett távolítani, mert a nyugdíja­sok felháborodtak a diszkrimi­náció miatt. Nem voltam nyug­díjas, rám nem vonatkozott De nincs üldögélő a Béla tér, zanzásított I. Béla szobor kör­nyékén, vagy oiyan helyeken, ahol érdemes lenne: - ha egyáltalán le lehetne ülni. Pél­dául a régi megyeháza mellett, álparkban, vagy a Panoráma filmszínház, és a 160-as boh közti téren. Utóbbi helyen leg­feljebb a virágágyak kőszegé­lyére ülhetne le a várakozó, mert más ülőalkalmatosság nincs... Ordas Iván Csomagolóanyagok Németországban rövidesen új törvényt bocsátanak ki, s ez kötelezővé teszi a használt csomagolóanyagok újrafel­használását. A tervezett tör­vény nemcsak a ládákra, zacs­kókra, fóliákra vonatkozik, ha­nem a konzervdobozoktól kezdve az üvegeken át a fém­kannákig minden elképzelhető csomagolóanyagra. Szakértők szerint a német példa lökést adhat az újrafeldolgozási rend­szer fejlődésének. A Tetra-Pak cég például összepréseli, és magas hőfokra fölmelegítve újabb csomagolásra alkalmas - tűz- és vízálló - anyagokat ké­szít dobozaiból. Találkozó - jövőre „Tenni akartam a kisdorogiakért” Tolna megyében elsőként - tizenhét év után - Kisdorog is­mét önálló település lett. Ezt az önállóságot a falu lakói vívták ki maguknak, s úgy érzik, érdemes volt. Olyan emberek élnek itt, akik a meglévő vagyonukat, ér­téküket nem fecsérlik el, hanem igyekszenek a maguk, és a falu javára fordítani. Kisdorogon 952-en élnek. Az itt élőkről tudni kell, hogy a né­meteken kívül 1948-ig bukovinai székelyek, és felvidékiek kerül­tek ide. Tarka, heterogén össze­tételű a lakosság, de jól megfér­tek, és ma is megférnek egy­mással. Sokan vannak, akik va­lamikor kényszerből költöztek el innét, de akadnak olyanok is, akiket a munkájuk kényszerített költözésre. De „visszahúzza” őket a kisdorogi táj, a barátok, az ismerősök.- * ­A polgármesteri hivatalban beszélgettünk Szinger János­sal, aki 1948-tól 1952-ig Kisdo­rogon élt. A társaságunkban volt Läufer János polgármester is, és arról érdeklődtünk, milyen ese­mény, változás történt a közel­múltban a községben. Szinger János a nagybátyja révén - aki pap volt, és a mai na­pig is az - került a községbe, és négy évig itt élt. Továbbtanulása után Komlóra került, s huszon­hat évig ott is dolgozott. Aztán át­települt az akkori NSZK-ba. Nem diszidált, hanem hivatalo­san ment, egy pszichiátriai klini­kán dolgozott 14 évig, nyugdíja­zásáig. Elhatározta, hogy egy nagy összeggel támogatja a kis- dorogiakat, azok törekvéseit.- Az elképzeléséről szeret­nénk többet megtudni... Hogyju- tott arra a gondolatra, hogy a kisdorogiakat támogassa? - kérdeztük Szinger Jánostól.- Négy évig laktam Kisdoro­gon - válaszolta - megszeret­tem a községet, de még annál is jobban az itt lakókat, szerettem itt élni közöttük. Az faluban léte­sült Metalbau KFT-nek tagja let­tem, s a pénzemet, ami volt, azt mind ide fektettem be. Jól menta KFT, tehát láttam, hogy ennek van itt jövője, s hogy a valutám­nak jó helye van. Jó anyagi kö­rülmények között éltem. Nagyon szeretem az itt élőket, és úgy gondoltam, jó lenne ezért a köz­ségért tenni valamit. Az eredeti elképzelésem az volt, hogy a halálom után egy bi- zonyos összeget a köz­ségre hagyok. Az­tán Läufer Jánossal- aki fiatalkori bará­tom is - a polgár- mesterrel megbe­széltük: milyen célra fordítanák ezt az összeget. A teme­tőhöz vezető utat építenék meg be­lőle, s hozzá egy kis parkírozót is. Úgy döntöttünk, hogy nem várjuk meg azt az időt, amikor én már nem leszek, hanem az építke­zéshez szükséges pénzt a rendelkezé­sükre bocsájtom. Ezt én át is adtam, az, hogy az út elké­szüljön már a pol­gármester dolga.- A szerződés a munkára már meg is köttetett - szól közbe Läufer Já­nos - és azt én ígértem meg, hogy amikor mi már tényleg nem leszünk, a temető falán egy em­léktábla őrzi Szinger János kis­dorogi lakos nevét, amelyen fel­tüntetjük, hogy az utat ő épít­tette.- A kisdorogiaknak mi a véle­ményük erről az elképzelésről?- érdeklődtünk a polgármester­től.- Ezt legelőször a testületi ta­gokkal közöltem, mivel a fejlesz­tési tervbe is be kellett építeni. Amikor a programomat elmond­tam a falugyűlésen, akkor azt is elmondtam, hogy milyen terve­ink vannak. Az emberek ezt az adományt örömmel fogadták, hiszen az ilyen ínséges időkben a pénzünk kevés.Az önkor­mányzat 16,3 millió forintból gazdálkodik. Ebből körülbelül 1 millió 400 ezer forint jut fejlesz­tésre. A tervet az önkormányzat saját költségből teljes egészé­ben nem tudta volna megvalósí­tani, hiszen a út megépítéséhez nem lett volna fedezet, legfel­jebb csak javítani tudtuk volna a minőségét.- Mit szólt az ötlethez a csa­lád? - fordultunk ismét Szinger úrhoz.- A feleségem, akivel már negyvenkét éve élünk együtt, idevalósi, kisdorogi. A tervemet, elképzelésemet mikor közöltem vele, lelkesedéssel fogadta, s Jó visszajönni Kisdorogra. támogatatta elhatározásomat.- Barátokhoz, ismerősökhöz milyen időközönként látogat haza Kisdorogra?- Amikor még aktívan dolgoz­tam, akkor évente kétszer láto­gattam ide, most, hogy nyugdí­jas vagyok már, gyakrabban jö­vök. Még itt vannak a barátok, akiknek a társasága hiányzik, s nagyon jó érzés egy kis időt kö­zöttük eltölteni.- Örülünk ennek a nemes gesztusnak - veszi át a szót a polgármester - amivel öregbí­tette a Szinger dinasztia hírne­vét, s örülünk annak is, hogy ez a terv hamarosan megvalósulhat. Nekünk, kisdorogiaknak ez óri­ási dolog, nagy segítség. A ter­veink között szerepel, hogy jö­vőre szervezünk egy találkozót a Kisdorogról elszármazottaknak, azoknak, akik itt éltek, s elköltöz­tek innét. Jó lesz találkozni egy­mással - amíg élünk -, s leülni, beszélgetni a régi szép időkről.- * ­A fiatalok gyakran kutatnak az elmúlt időkben, az ősökről, a nagyapákról szeretnének többet tudni. Szinger János nevét egy gránittábla őrzi majd, mely arról tesz tanúbizonyságot hogy egy ember tenni akart a faluközös­ségéért.- pusztai téri - Fotó: Ótos Réka Az SS-alezredes, aki szenvedély nélkül gyilkolt Simon Wiesenthal írja az ünnepi könyvhétre megjelent, Az igazság malmai című kötetében, hogy az ördögi tekintetű, cinikusan vigyorgó, fe­kete csizmás SS-legény, oldalán a juhászkutyá­val - meglehetősen sematikus és hamis ábrázo­lás. „Veszedelmesebbek voltak a hétköznapi SS-ek, éppen, mert a rendszert ők tartották fenn: az átlagos külsejűek, a látszólag normális ér­zelmi életet élők, akik Auschwitzból üdvözlőlapot írtak gyermekeiknek, miközben mások gyerme­keit a gázba vitték. Nem élvezetből, egyszerűen a szolgálat részeként.” Az idézett jellemzés tökéletesen ráillik arra a Herbert Kappler SS-alezredesre, akivel vasár­nap este találkozhattak a tévénézők a Megtorlás című olasz filmben. A történet valós alapokon nyugszik: Róma egykori Gestapo-főnöke 1944-ben egy partizánakció megtorlásaként 355 túszt végeztetett ki, s az „akció” lebonyolításá­ban - ahogyan az Richard Burton alakításából is kitűnt - egy pillanatig sem az elvakult düh, a szadista kéj vagy a vadállati bosszú vágya ve­zette. Nem, Herbert Kappler csak egy megol­dandó feladatot látott maga előtt, amit a legcél­szerűbben és a leghatékonyabb módon kellett végrehajtania - mindenféle érzelgősség, elfo­gultság vagy szenvedély nélkül. A tömeggyilkos­ság persze így is az maradt, ami valójában, s ennek megfelelően az olasz katonai törvényszék 1948-ban életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte a háború végeztével kézre került Kapplert. Az 1973-ban készült film is így fejeződött be, a néző a narrátorszövegből megtudhatta, hogy a bűnös elnyerte méltó büntetését, hiszen még ebben az időben is a gaetai fogházban raboskodott. Ám, hogy egy közhelyszerű fordulattal éljünk, legalább ennyire figyelemreméltó az a történet, melyet hamarosan maga az élet rendezett. Alig telt el ugyanis négy év, s 1977 augusztus 15-én Herbert Kappler ismét a világ figyelmének kö­zéppontjába került. Máig tisztázatlan körülmé­nyek közepette a volt SS-alezredes - felesége segítségével - az NSZK-ba szökött abból a ró­mai katonai kórházból, ahova időközben gyógy­kezelés céljából átszállították. Az eset komoly feszültséget okozott az olasz-nyugatnémet kap­csolatokban, főképpen azután, hogy egyes ma­gas tisztséget viselő hivatalos személyek úgy vélték: az NSZK titkosszolgálata is segédkezett a szökésben. S bár Giulio Andreotti olasz minisz­terelnök hangsúlyozta, hogy az Olaszország náci megszállásának jelképévé vált Kappler semmiképpen sem kaphat kegyelmet, a német hivatalos körök nem siettek az ügy rendezésé­vel. Kappler jelenléte annál is inkább kényes helyzetbe hozta a bonni hatóságokat, mivel az alkotmány tiltotta nyugatnémet állampolgárok ki­adatását, s a hatályos törvények szerint a volt Gestapo-főnök a harminc év börtönnel már letöl­tötte büntetését. A botrány a két érintett ország­ban egyaránt belpolitikai válságot váltott ki - Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár elhalasz­totta tervezett olaszországi látogatását, s hama­rosan lemondott az olasz hadügyminiszter - ám mindez nem befolyásolta számottevően a végső döntést: az NSZK kormánya 1977 szeptember 21-én elutasította az olasz kormánynak Kappler kiadatására vonatkozó kérelmét. Ám - milyen a sors - Kappler nem sokat kezdhetett talán szá­mára is hihetetlen szabadságával. A volt SS-alezredes, 355 olasz túsz kivégzője, négy és fél hónappal a számára kedvező döntés után, 1978 február 9-én bélrákban meghalt. Szeri Árpáa Népzenei találkozó Bonyhádon A bonyhádi Vörösmarty Mi­hály Művelődési Központ, a szekszárdi Babits Mihály Műve­lődési Ház, a Tolna megyei Ön- kormányzat, a Magyar Rádió Népzenei Rovata, és a Tánc­házi Kamara ez év szeptember 28-29-én megrendezi a IV. Or­szágos Népzenei Találkozót Bonyhádon, a művelődési köz­pontban. A találkozóra még kevésbé ismert, hagyományhű, vagy fel­dolgozott népzenét játszó ama­tőr zenekarok, valamint énekes és hangszeres szólisták jelent­kezését várják augusztus else­jéig. Mivel nem élvonalbeli ze­nészek találkozójáról van szó, a versenyben nem vehet részt az a zenekar, vagy szólista, akinek az elmúlt öt év alatt önálló hang­lemeze jelent meg, valamint nem jelentkezhetnek citeraze- nekarok, és pávakörök sem. A fesztivál díjai zenekari kategóri­ában: az első három helyezett 20-15-10 ezer, szólista kategó­riában: 10-8-6 ezer forint. A szekszárdi művelődési ház ezen felül még külön díjazza a legjobb Tolna megyei feldolgozást is.-s/­Borverseny Szekszárdon A Tolna megyei borverseny junius 21-én kerül megrende­zésre Szekszárdon. A mintákat június 17-én és 18-án 8-15 óráig kell leadni a Szekszárdi Mező- gazdasági Kombinát Pincésze­ténél, melynek címe: Szekszárd, Lisztesvölgy 2. A nevezés jeligés, a palackra és egy borítékra mintánként kell ráírni a jeligét, a fajta nevét és év­járatát. Ezeken kívül természe­tesen a termelő által lezárt borí­tékban szerepeljen a beküldő neve és pontos címe is. A nevezett borból fajtánként három palack 7 dl-es mintát kell küldeni, és bormintánként a ne­vezési díjat a leadás helyszínén kell fizetni. Kis mesterek - ügyes kezek Még két napig látogathatják Szekszárdon, a Gyermekek Házában rendezett kiállítást. A Kis mesterek ügyes kezek általános iskolai pályázatra be­érkezett gyermekmunkákból összeállított kiállítást náponta 10-tól 16 óráig tekinthetik meg. Nyerges-Kupa horgászverseny Kellemes, napsütéses időben került megrendezésre a hét vé­gén a Nyerges-Kupa horgász­verseny a Dombóvári Városi HE és a Nyergesvölgyi HE közös rendezésében. A Dombóvár-Szőlőhegyen lévő nyergesvölgyi tavon hu­szonhat pecás vett részt a meg­méretésben, melyre Paksról is érkeztek vendégek. A díjazottak: első helyezést Havasi Péter (Városi HE) ért el, aki 63 halatfogott ki, melynek sú­lya 3200 gramm volt. A szoros versenyt mutatja, hogy a második helyezést elért Czeller Csaba 60 halat fogott, súlyuk 3150 grammot mutatott, míg a harmadik helyen Csurgai László végzett - 37 halat fogott, melynek súlya 2700 gramm — a Nyerges HE hor­gásza. Védd meg magad! Ezzel a címmel szervezett ön­védelmi tanfolyamot Szekszár­don, a Babits Mihály Művelődési Ház alsó és felső tagozatos lá­nyoknak, és fiúknak. Ezen elsajátíthatják a puszta­kezes védekezést, az eszköz - kés, bot, pisztoly-támadások el­leni védekezést, valamint a ve­szélyhelyzetekből való kiszaba­dulást. A tanfolyam június 17-én kez­dődik, és július 29-ig át tart. Az önvédelmi tanfolyam 22 órán át tart. Fogadás az iskolában Hétfőn, 10-én este ünnepi szülői értekezlet keretében a szedresi iskola fogadást adott azon tanulók tiszteletére, akik megyén kívüli, megyei és a környékbeli tanulmányi- és sportversenyeken eredménye­sen képviselték az iskolát. • A már hagyománnyá vált érté­kelő összejövetelre 37 tanuló, az őket felkészítő nevelők, és a tanulók szülei kaptak meghí­vást. Az eredmények közül kieme­lendő a fizika, a kémia és ének tantárgyakból, valamint a tájfu­tásból elért teljesítmény. A szendvics és az üdítő mel­lett kellemes hangulatú beszél­getés alakult ki a jelenről és méginkább a jövőről.-K.L.-

Next

/
Thumbnails
Contents