Tolnai Népújság, 1991. június (2. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-12 / 136. szám
2 NÉPÚJSÁG 1991. június 12. Szófiai utcanevek A bolgár főváros polgármestei hivatalának vezetése úgy döntött, hogy Trakia sugárútnak hívják az eddigi Lenin sugárútat, amely a plovdivi autópálya kivezető szakaszaként Szófia legforgalmasabb útja. A polgármesteri hivatal közel egy tucat központi utca és kerület nevét változtatta meg Szófiában. Kérdőjelek Sztrájk? Mire akar figyelmeztetni a kilátásba helyezett figyelmeztető sztrájk? Arra, hogy a megélhetési költségek további növekedése újabb súlyos te- herpróbának teszi ki a lakosság anyagi tűrőképességét. Arra, hogy emiatt a mai helyzetben nem keveseknél talál meghallgatásra a cselekvésre szólító felhívás. Mire figyelmeztet a kormány? Arra, hogy a központi költségvetésből - vagyis mindannyiunk pénzéből - most már nem jut az energia- termelés költségeinek részbeni fedezetére. Arra, hogy emiatt ma csak az adott realitások között lehet megtalálni az ellentétek feloldásának út- jait-módjait. Összeegyeztethető-e a két megközelítés? Igen, mert mindkettő elismeri, hogy a tervezett áremelés a lakosságra súlyos terheket hárít és ezek enyhítésére valamilyen módon cselekedni kell. Ferenczy-Europress A jövedelmek és a fogyasztói árak alakulása A teljes munkaidőben foglalkoztatottak havi bruttó átlagbére az anyagi ágakban 28 százalékkal nőtt az első negyedévben. A jövedelmi folyamatok lényegében megfelelnek a kormány négyéves gazdasági programjának, amely azzal számol, hogy idén a lakosság életszínvonala még csökkenni fog - erről tájékoztattak a Pénzügyminisztérium illetékesei. A növekedés a belkereskedelemben volt a legnagyobb (37 százalék), a legalacsonyabb viszont a mezőgazdaságban (17 százalék). Az átlagbér-növekedés a 300 főnél többet foglalkoztató szervezetekben erőteljesebb volt. Kiugró növekedés következett be például a vegyiparban (38,6 százalék), a papíriparban (mintegy 48 százalék). A béreknél lényegesen nagyobb ütemben, körülbelül 80 százalékkal nőttek a munkáltató által kifizetett nem adóköteles jövedelmek (például étkezési hozzájárulás, utazási költségtérítés). Az év első négy hónapjában 30 százalékkal emelkedtek a társadalombiztosítási kifizetések, ezen belül közel 38 százalékkal a nyugdíjak. A növekedésben meghatározó szerepet játszottak a fogyasztóiáremelkedés ellensúlyozását szolgáló év eleji intézkedések, amelyek 1000-3000 forinttal növelték a havi ellátmányokat. A fogyasztói árszínvonal január -április hónapokban 34,3 százalékkal volt magasabb, mint az előző év azonos időszakában. Ebből az ez évi növekedés 19,8 százalékot ért el. A legnagyobb mértékű volt az árnövekedés a fűtés, a háztartási energia árucsoportban, a legkisebb az élelmiszerek körében. Az előző hónaphoz viszonyított árnövekedés folyamatosan csökkent az év első hónapjaiban: januárban 7,5, februárban 4,9, márciusban 3,7, áprilisban 2,4 százalékkal emelkedtek az árak. (Folytatás az 1. oldalról.) amely centralizált intézményrendszerek kiépítésével korlátozta a gazdaság fejlődését, s megtörte a társadalom szerveződésének folyamatát, eltorzítva a családok természetes működését. Az ily módon kényszerűen kialakult kétkeresős családmodell, a túlmunka meggyengítette a család egységét, erkölcsi és nevelési funkcióinak ellátását. Az utóbbi évtizedben azonban már így sem lehetett szinten tartani a családok életszínvonalát. A következmény: a családban élő különféle módon veszélyeztetett gyermekek száma meghaladja a százezret. Közel 28 ezer gyermek neveléséről pedig az államnak kell gondoskodnia. Ami az iskolarendszert illeti: immár hosszú ideje a rossz követelményrendszer és a működési feltételek hiánya rontja az oktatás minőségét. Az oktatásból szakképzetlenül kilépők, illetve lemorzsolódók száma évente mintegy 56 ezer. Nagy gondot okoz a fiataloknak az első munkahely megszerzése. A statisztikák jelenleg mintegy 30 ezer, 25 évesnél fiatalabb munkanélkülit tartanak nyilván. A kormány előterjesztése az ifjúság pályakezdési gondjainak távlatos megoldását mindenekelőtt a hatékony piacgazdaságra való áttéréstől, illetve az oktatási és képzési rendszer teljes megújításától várja. Mindazonáltal a kormány úgy véli, hogy a korábbi centralizációs és központi elosztási törekvésekkel szemben a gyermekek és fiatalok helyzetét jellemző problémák megoldásához a társadalom széles körű összefogása szükséges. A társadalmi összefogás jelentőségét hangsúlyozva az előterjesztő miniszter expozéjában indítványozta, hogy a törvényhozás rendszeresen tűzze napirendjére az ifjúságot érintő legsúlyosabb problémák megvitatását. Ugyanakkor Für Lajos óvott a túlzott illúzióktól; immár nem várható, hogy a mindenható pártállam rendezze az egyének és a közösségek gondjait. A társadalmi összefogás jegyében a miniszter az ifjúság problémáinak megoldására irányította az önkormányzatok, az egyházak, a különféle állampolgári közösségek és az ifjúsági szervezetek figyelmét. Herczog László képviseli a kormányt Osztrák vasúti mérőkocsi A vasúti közlekedés biztonságát szolgálja a MÁV új osztrák gyártmányú Plasser mérőkocsija. Az új mérőkocsi több mint 8000 kilométeres szakaszon a vasúti pálya geometriáját méri, adatait feldolgozza és számítógéppel elemzi. A nyár elején a Balaton környéki pályaszakaszokat ellenőrzik a korszerű berendezéssel. letektől függetlenül a kormány tovább folytatja a szakszervezetekkel az Érdekegyeztető Tanácsban, valamint az ÉT által létrehozott ad hoc bizottság ban megkezdett tárgyalásokat. A kormány eredeti szándékának megfelelően ma tárgyalóasztalhoz ül a Független Szak- szervezetek Demokratikus Ligájának képviselőivel. Erre a találkozóra a ligán kívül más, a MSZOSZ-tól független szakszervezetek is jelezték részvételüket. Kalmár Kálmán vasútmérnök A Plasszer mérőkocsi Elrabolt magyar kincsek Az aranyvonat titka (Folytatás az 1. oldalról.) I. Mit rejtett a Tauern-alagút? Óvatosan tapogatózva haladtak előre az amerikai katonák az osztrák Alpok egyik alagútjában. A zseblámpák fénysugara áthatolt a nedves sötétségen és tehervagonok körvonalain állapodott meg. A rejtélyes vonatot a harmadik amerikai gyalogos hadosztály hadnagya, Joseph A. Mercer fedezte fel 1945. május 16-án, néhány nappal a német birodalom feltétel nélküli kapitulációja után. Amikor feltörték a leplombált ajtókat, elállt a lélegzetük: az egyik vagonban aranyru- dakkal, aranyórákkal, gyönyörű arany ékszerekkel, aranyérmékkel teli ládákra bukkantak. Másik kocsiban ezüsttálakkal, evőeszközökkel, kelyhekkel tömött dobozok között gyémánt és érmegyüjtemé- nyek hevertek. A vonat rakományához tartozott még több mint ezer értékes kép és egyéb műalkotás, bálákba göngyölt 5000 keleti szőnyeg, bundák, szikrázó kristálycsodák, nemes porcelánok és egyéb szemet gyönyörködtető tárgyak - mai pénzben 800 millió márka értékben. Hamar fény derült a hatalmas kincs eredetére. Részben azokból az ékszerekből és értéktárgyakból tevődött össze, amelyeket a nácika koncentrációs táborokba elhurcolt magyar zsidóktól raboltak össze. Mellettük sorakoztak a nácik által kifosztott magyar múzeumok kincsei. Végül egy jelentős rész tehetős magyar családoktól származott, akik az előrenyomuló szovjet csapatok elől az országhatáron kívül akarták biztonságba helyezni vagyonukat. A katonák az aranyvonatot osztrák vasutasok felügyelete mellett Salzburgba irányították. Ott lerakták róla az értékes rakományt, amit aztán egy szigorúan titkos raktárba szállítottak tovább. De a kincsnek csupán töredéke hagyta el legális úton ezt a raktárt. A milliós értékek nagy részére az amerikai hadsereg tagjai tették rá a kezüket. Az Egyesült Államokban évtizedekig el tudták titkolni ezt a botrányt. Az amerikai bankár és amatőr történész, Kenneth Alford .a washingtoni nemzeti levéltában 1980-ban bukkant az első utalásokra. Máig gyűjtötte az adatot és dokumentumok ezreit. Ez az amerikai történelem szégyenteljes fejezete - mondja Alford, aki a Virginia állambeli Eich- mondban dolgozik. Hogy miért beszél szégyenről, érthető: az aktákból kiderült, hogy magas rangú tisztek voltak az elsők, akik megtömték a zsebeiket. Senki nem tud semmit A kincs, ami nincs? Senki nem tud semmit azokról a második világháború végén Magyar- országról elrabolt milliós kincsekről, amelyekről a Bild am Sonntag és a Springer Tudósítói Iroda (SAD) szenzációs bejelentése alapján beszámolt a világsajtó. Schwartz István Mihály, a Munkaszolgálatosok Országos Egyesületének ügyvezető elnöke kijelentette: nincs tudomásuk arról, hogy amerikai katonatisztek eltulajdonítottak volna bármit is azokból az értékekből, amelyeket a második világháború végnapjaiban szállítottak ki Magyarországról Ausztriába. Hozzátette, hogy az 1938-1945 között elkobzott, majd Ausztriából visszaszállított zsidó értékek a Magyar Nemzeti Bank trezorjában találhatók. Nemrégiben kiderült, hogy egyes elkobzott zsidó értékeknek a sora mindmáig rendezetlen. Gerebenics Imre, a Magyar Nemzeti Bank nemesfém-gazdálkodási és letéti osztályának vezetője ezzel szemben elmondta, hogy az MNB tulajdonában semmiféle második világháborús kincs nincs. Ami a zsidó értékeket illeti, már csak azért sem lehetnek ott, mivel azokat a Pénzintézeti Központhoz tartozó bankoknál kellett letétbe helyezni, s az MNB nem tartozott ezek közé. Dr. Király György, a Pénzügyminisztérium jogi osztályának vezetője úgy nyilatkozott, hogy nincs tudomása az elrabolt vonatról. Mint ismeretes - tette hozzá -, valóban létezett egy aranyvonat, amelyen az MNB készletét szállították el annak idején, ám ezt a későbbiek során a szövetségesek csaknem hiánytalanul visszaszolgáltatták Magyarországnak. Ferenczy-Europress Az „egri újoncverők” tárgyalása Személyenként ötszáz birodalmi márka Kárpótlandók A vádirat ismertetésével és a vádlottak kihallgatásával megkezdődött tegnap az „egri újoncverők” ügyének tárgyalása a Budapesti Katonai Bíróságon. Az ügyész ismertette a vádiratot, amely szerint március 24-én, az éjszakai órákban - az Egerben állomásozó Dobó István Harckocsidandár személyi állományába tartozó - másodidőszakos öregkatonák közül többen szeszes ital fogyasztása után tizennyolc újoncot bántalmaztak. A tettlegességre egy korábbi fegyelmi ügy bejelentőjének kiderítése ürügyén került sor, több újonc nyolc napon belül gyógyuló sérülést szenvedett. Az egyik honvédnek kitörték egy fogát, és állkapcsa időlegesen kiugrott a helyéről. A vádpontok között szerepel: aljas indokból elkövetett könnyű testi sértés, lőszerrel való visszaélés, alárendelt megsértése, szolgálati közeg elleni erőszak, és jelentési kötelezettség megszegése is. A bíróság kilenc vádlottat idézett meg, közülük egy már leszerelt tartalékos szakaszvezető, a többiek sorállományú katonák. A vádirat ismertetése után az elsőrendű vádlott - Dusza László honvéd - kihallgatásával kezdődött a tárgyalás. A vádlott - az őt követőkhöz hasonlóan - elismerte tettét, csak kevésbé jelentős tényeket igazított ki. A válaszok során kiderült, hogy az újoncok és az öregkatonák közötti viszály már- már ellenséges volt. A másodidőszakos katonák sérelmezték, hogy az újoncok „visszabeszélnek” és „nem hajtják végre az idősebbek parancsait”. Az egyik vádlott ezt a rossz viszonyt nevezte meg a bántalmazások indokául. A vallomások nem különböztek nagymértékben egymástól. A vádlottak kihallgatása után a tárgyalás az igazságügyi orvosszakértő, elmegyógyász és pszichológus, valamint a fegyverszakértő meghallgatásával folytatódik. Az Alkotmánybíróság döntését az új magyar parlament első kárpótlási törvényének „visszadobásáról” sokféleképpen lehet értelmezni. De egyvalamire ez a döntés mindenkinek felhívta a figyelmét: ha a magyar társadalom ilyen súlyos gazdasági helyzetben vállalkozik a múlt igazságtalanságainak jóvátételére, ezt csak az esély- egyenlőség alapján teheti. Vagyis első- és másodosztályú kárpótlandók nincsenek. A Kisgazdapárt jóvoltából a figyelem java része a földjétől megfosztott parasztságra irányult. Ato- talitarizmusok kartánca azonban nem az erőszakos kollektivizálással kezdődött, vagy végződött. A „málenkij robot” és a 0080-as számú szovjet hadparancs, amely 1944 decemberében „az összes német származású munkaképes személyek mozgósítására” vonatkozott. Az áttelepítés és kitelepítés, a nagyüzemek és kisüzemek államosítása, a gyógyszertárak és üzletek elkobzása, bérházak és irodaházak kisajátítása, a paraszti és egyházi birtokok felszámolása milliókat tett kárpótlandókká. Kezdődött a zsidókkal, akik közül a „történelmi Magyarország” területéről 600 ezret hurcoltak el. A pokolból 200 ezren tértek vissza. Egy részüket közvetlenül a háború után k^ftetanitottäk, majd az államosítások idején ismét megfosztották vagyonuktól. Jelenleg az egykori deportáltak és leszármazottaik közül a Kárpótlási Hivatal adatai szerint 7036 személynek van benyújtott kártérítési igénye. Kárpótlásban közülük 14-en részesültek. Az elemésztett életek nem kárpótolhatok, kiszámíthatatlan és megtéríthetetlen a zsidótörvények következtében elszenvedett anyagi veszteség, ám nem feledhető. Erre utalt jeruzsálemi látogatása előtt egy izraeli lapnak adott interjújában Antall József miniszterelnök, amikor kilátásba helyezte a magyar zsidók és svábok kárpótlását, de megjegyezte: ennek a szövevényes problémának a megoldása végett még az idén tárgyalások kezdődnek Németországgal. A svábok kitelepítése a legtömegesebb vagyonfosztások közé tartozott. A magyarországi német lakosság áttelepítéséről szóló 1945. december 29-én kihirdetett rendelet a potsdami értekezlet határozata alapján született ugyan, de vagyonjogiig teljesen a „bűnös nép” koncepcióra épült, s nemcsak a volksbundistákra és SS-ekre vonatkozott, hanem mindazokra a magyar állampolgárokra, akik a „legutolsó összeírás alkalmával német nemzetiségűnek vagy anyanyelvűnek vallották magukat”. Ilyenek pedig 720 ezren voltak. A belügyminiszter (Rajk László) utoljára 1947. augusztus 19-én foglalt állást vagyonukat illetően ekképpen: „Az áttelepülésre kötelezettek személyenként 500 birodalmi márka készpénzt, és legfeljebb két gyűrűt, egy pár fülbevalót, egy nyakláncot, egy karórát, egy zsebórát, egy karkötőt és egy melltűt vihetnek magukkal.” A csehszlovák kormány 1942-43 fordulóján vetette fel először a magyar nemzetiségű szlovákiai lakosság kitelepítésére vonatkozó követelését. KlementGott- wald pártfőtitkár 1944. május 11- én Moszkvában ugyanazt követel-, te, mint másfél évvel korábban Benes Londonban: a magyarok kiüldözését. A brit és az amerikai kormány méltatlankodott, de nem akadályozta meg, hogy 1945-48 között Magyarországnak 120 ezer menekültet kelljen befogadnia, mi-' közben 73 ezer szlovák személy költözött (önként) a Felvidékre. A magyar menekülőkről Tildy Zoltán miniszterelnök 1945 novemberében megállapítja: „Köztudomású, hogy Csehszlovákiában magyar állampolgárokat vagyonuktól megfosztanak, nagy tömegeket kiutasítanak vagy internálótáborban tartanak fogva azért, mert magyarok.” A 700 ezer hadifogoly közül, akiket a háború után nem éppen a nemzetközi jog előírásai alapján kezeltek a Szovjetunióban, 450 ezren tértek vissza Magyarországra, s közülük mintegy 200 ezren ma is közöttünk élnek. A Kárpótlási Hivatal úgy tudja, hogy 131 ezer fő élt kárpótlási kérelemmel, s 12 ezren kaptak is kárpótlást a visszaadha- tatlan évekért, a kárpótolhatatlan egészségért. Következett a kollektivizálás, melynek kárvallottjaival a most napirenden lévő törvény foglalkozik. És az államosítás, melynek következményeit még nem sikerült törvényesen orvosolni. Aztán a Ráko- si-korszak, melynek kárpótlandó üldözöttjeiről jószerival csak a Történelmi Igazságtétel Bizottsága próbált eddig gondoskodni. Az Új Magyarországban megjelent adatok szerint, amikor Rákosi 1955 végén visszatért a hatalomba, még 54 ezer ember volt börtönben: a „nép ellenségei”, „kulákok”, „tőkések”, „volt uralkodóosztály tagjai” stb. A Belügyminisztérium nyilvántartásaiban azonban 2 millió személy szerepelt, jelentős részük a rend- szerellenesség különféle megnyilvánulásai, vagy annak gyanúja alapján... BOKOR PÁL TV2-m űsorváltozás Módosul a TV2 mai műsora. A Műsorszerkesztőség tájékoztatása szerint 19 órától Zsolt Béla: Erzsébetváros című háromfelvonásos pesti életképet közvetítik a Játékszínből. 21.35 órától a Galileai melódiák című izraeli filmet vetítik. 22.00 órától a műsor változatlan. Politikai vitanap a Parlamentben Az érdekegyeztető tárgyalások helyszínéül szolgáló Munkaügyi Minisztérium sajtóosztálya arról adott tájékoztatást, hogy Antall József miniszterelnök, az MSZOSZ sztrájkfelhívásával összefüggésben, az 1989. évi, sztrájkról szóló VII. törvény értelmében megbízta Herczog Lászlót, a Munkaügyi Minisztérium helyettes államtitkárát, hogy képviselje a kormányt az egyeztető eljárás során. Az egyeztető eljárásra tett előkészü-
