Tolnai Népújság, 1991. június (2. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-08 / 133. szám

1991. június 8. NÉPÚJSÁG 9 Francia szobainas Dunaföldváron A szobainas karcsú, barna, jó felépí­tésű, vonzza a tekinteteket Főleg a nő­két pillantásuk ho -an megállapodik rajta Töprengenek. Istenem, de jó is volt nagyanyámnak, hogy egy ilyen segítséget tarthatott a házánál, sóhajtják Mi mindenre hasz­nálhatták! Mindig kéznél volt ha kellett csak állt a hálószobában az ágy mellett és hallgatott Látszik rajta a francia szár­mazás Az angolok egész mások, ne­hézkesebbek, a németekről nem is szólva Az asszonyok merengenek A meré- szebbje lassan, lépésről lépésre közelít a szobainashoz és mintegy véletlenül megérinti a vállát Milyen erős, igazán teherbíró lehet gondolják, miközben a kezük tovább kalandozik egész az ár­céduláig. A tekintet határozottá válik megveszem, születik meg a döntés.- Igenis, kérem, 4875 forintot fizet a kedves vevő - szól a kassza mellől, a Dunaföldvár központjában a Fa- és Bú­toripari Kisszövetkezet által nemrégi­ben nyílt kisbútor-szaküzletben az el­adó, és máris blokkolja a francia export­ra hársfából készült szobainasnak ne­vezettbútort mely azontúl, hogy csoda­szép kidolgozású, igen praktikus. Rég nem gyártottak ilyet nálunk Kabáttól az ingen át a nadrágig, szoknyáig, minden elfér rajta, nyugodtan le lehet vetni a ru­hát nem kell szétdobálni, nem lesz ren­deden a hálószoba, és ráadásul nem gyúródik össze - a szobainas jóvoltá­ból. F. KOVÁTS ÉVA s-------* E 1 § : :* ' ' V 1 :É X v w \V \\ Középen a „francia szobainas”, balról a kisszövetkezet elnöke, Baracs- kainé Kovács Júlia, jobbról Hargitai Józsefné eladó FOTÓ: GOTTVALD KÁROLY A múlt csütörtökön kapott szárnyra a hír: Pári elválik Tamásitól. Gyorsan meg is indult a talál­gatás és a hétfői városrészi tanácskozás előtt, a Koppány menti városban élénk disputa folyt, kutatván az elhatározás okait. Volt, aki érthetet­lennek tartotta, mondván, az együttlét alatt Pári sokat fejlődött, más az üdülőfalunak eladott te­rületet jelölte meg okként, míg néhány ember a közösségi érdek előtérbe állítása mögött az egyéni szándékot, a karriert is látni vélte és meggondolatlanságnak tartotta a válást. A jog­szabályt ismerők viszont azt bizonygatták, ez ja­nuár 1-jétől még nem járható út. Nustahl-völgyi üdülőfalu Ilyen előzmények után ültünk be a farsangi de­korációval díszített, beázó mennyezetű kultúrház- ba, ahol lakossági fórumot tartottak. Vegyesen voltunk idősek, fiatalok, és főleg középkorúak. Dr. Révész Ottó, a városrész képviselője először megköszönte a bizalmat azután a költségvetésre tért rá, arra, hogy Páriban szilárd burkolatot kap a temetőhöz vezető út és a Kossuth utca, s ez való­színűleg 1,2 millióba kerül. Szomorúan állapította meg, hogy a pedáns község „szemetesedik”, s ha már itt tartott elmondta, szervezett szemétszállítá­si akciót indítanak és a városgazdálkodási vállalat hetente egyszer - havi 60 forintért - elviszi a kukák tartalmát a szilárd burkolatú utcákból. A polgár- mesteri hivatal a falu végére egy-egy konténert helyeztet ki, hogy ahova nem képes eljutni a ku­káskocsi, onnan a lakók levihessék a lomot, hulla­dékot azokba. Kisebb vita alakult ki, majd a polgármester, dr. Deák Gábor szavait hallgatták. Nem volt véletlen a fokozott figyelem, hiszen a felfeléjutás lehetősé­géről beszélt Elmondta, Peter Schmidt úr 60 ház­ból álló üdülőfalut akar, ami tranzithely lenne, s a Nustahl-völgyben 150-200 személy folyamatos üdültetésére készül.- Egyetlen szakácsnőt háziasszonyt, építőt nem hoz, itt veszi fel mindet - hangsúlyozta, majd megtoldotta: - Az itt megnyíló szupermarket forin­tért is árusít s az építkezés rövidesen indul. Pozsonyi Attila, a Széchenyi Téesz elnöke szin­tén az üdülőfaluról szólt. Jól tette, hiszen sok men­demondát kell eloszlatni. Amennyiben a magyar jogszabályok lehetővé teszik, 7,8 hektárt megvesz Schmidt úr - mondta -, soron kívüli közgyűlést hívtunk össze, mivel a tsz tulajdonában van a terü­let és az eladáshoz közgyűlési határozat kell. A hozzájárulásról értesülve Peter Schmidt úr közöl­te, hogy aTamási utca végéig lenyúló terület meg­vásárlását is tervezi. Egy feltétele van ennek, az, hogy a kútfúrások eredményesek lesznek-e. A geológusok szerint 2500 méter mélyen 90 Cel- sius-fokos meleg vizet találhatnak.- Az üdülőfalu megépítése azon múlik - így Po­zsonyi Attila -, hogy az engedélyezési munka meddig húzódik el. Az elképzelések szerint 60 üdülőház, parkolóház, szupermarket lesz. Kiépítik az úthálózatot ésa szennyvízrendszert, s ha 50 fok feletti vizet találnak, akkor termálfürdő építését is tervezi. Az elképzelések szerint ez 2-3 szintes len­Válni vagy maradni? Egy este Páriban / ne, öltözővel, pihenővel, orvosi szobával, szauná­val - sorolja, s ekkor jelenik meg az első mosoly az arcokon - és elkészülne az ülepítő, keverőrend­szer is, ami télen-nyáron pecázható lenne. Termé­szetesen különböző sportlétesítmények is helyet kapnának... Megtudhattuk még azt is, ha eredményesek lesznek a melegvíz-kutatások, akkor Schmidt úr egy társa klinikát is akar. A vagyonellenőrző bi­zottság tárgyalt a megállapodásról és kérte pótló­lag a vásárló társasági szerződését, valamint az adásvételi szerződést. Ez 2-3 héten belül meglesz és aztán aláírhatják a szerződést. A beruházás egyébként több mint 3 millióba kerül majd...- Ha az a kis rész készülne el a klinika, meg a tó nélkül, akkor is 80-100 személyt foglalkoztatná­nak - zárta gondolatait a tsz-elnök, kérdezésre buzdítva a hallgatóságot. Kérdezz, felelek- Miért jó az, hogy a magyar állam eladja a terü­letet a németeknek? - kezdte a kérdezést Bara­nyai Sándor.- Nem sok hasznot hozott eddig. Itt a hasznot az hozza, hogy ide épít és 300 embert foglalkoztat. Ez nem kiárusítás, 10 millióra értékelték fel.- Az üdülőfalu mézesmadzag - szólt hozzá Ho- lik Zoltán. - Kié lesz a kút? A földeladásból milyen konkrét haszna van az önkormányzatnak? Ki ez a Schmidt úr?- Peter Schmidt azzal igazolja magát, hogy megrendel egy munkát vagy sem. Az üzletet bo­nyolító Lőrinczi házaspár pedig bemutatta a meg­bízólevelét - így a polgármester.- Csak ne úgy járjunk ezzel, mint a Nagykani­zsai Sörgyár! - veti közbe Boros Bálint - Nincs egy rendes orvosi rendelő, az iskolába meg ceg­lédi kannába kell bevinni a vizet - állítja. Megtapsolják.- Egy fillért sem költünk a beruházás előkészí­tésére - válaszolt Pozsonyi Attila. - Schmidt úr pe­dig a Budapest Bank bonyhádi fiókjában 50 milliót elhelyezett. Úgy tűnt, tisztázzák a felmerült kérdéseket, ám ifj. Beck Ádám másként vélekedett.- Nem szabad ködösíteni, konkrétan mondják meg, mi hol lesz! Ott sok saját tulajdon is van. Mil­liók futnak el a falutól, s ezt nem akarjuk.- Azt a földet még senki nem fizette ki nekünk! - emeli meg a hangját id. Beck Ádám. - Hogyan tud­ták akkor eladni?- A térképen bejelölt terület a Széchenyi Mgtsz tulajdona, itt nem lehet ködösíteni - így Pozsonyi Attila. Kis idő múlva tisztázódott, a saját tulajdonról kü­lön tárgyalnak majd a gazdákkal, aztán másra te­relődött a szó. Pölöskei György az út- és járdaépí­tésekről érdeklődött, Nieder Józsefné „a megye legelhanyagoltabb iskolájára” hívta fel a figyelmet, majd következett Göttlinger Lőrinc. Önállóan is megélnénk- Jogosak a panaszok - kezdte -, amit elrontott a múlt, hozzák helyre! Pári önállóságáról nem le­hetne beszélni? Nem kaphatnánk ehhez segítsé­get? Tamásival mindig jóban voltunk, a kitelepí­téskor nem adták ki a svábokat. Fél Tamási, hogy elveszti a városi jogát? Nem mi kértük a közös ta­nácsot.. Nem hiszem, hogy nem élnénk meg önállóan...- Eltörölték a község nevét. Önállóvá akarunk válni - szólt ígért Mihály. - Kérjük a polgármestert, írja ki a választást!- Miből tartja el magát a falu? - kérdezte Fölkér József.- Amit elvettek tőlünk - vágta rá Göttlinger Lő­rinc.- Nehezményezem, hogy a most felszólalók - Lőrinc bácsi kivételével - nem vesznek részt a nyi­tott ülésen. Egy év alatt nem lehet mindent helyre hozni - kezdte Horváth Ferencné. - Nem lehet egyszerűen kijelenteni: elválunk. Az kevés, hogy önállóak akarunk lenni, hiszen felelősség kell. Működtetni kéne az önkormányzatot - a polgár- mester, a jegyző, a gazdasági vezető, az admi­nisztrátor bérét és járulékait biztosítani. Iskolára, óvodára, szociális ellátásra, közvilágításra, vízel­látásra, temetőfenntartásra, utakra is költeni kelle­ne... Nem megy ez máról holnapra - összegzett...- Ha visszakapjuk az elkobzottakat egy év mú­lva Pári helyre áll - vélekedett Göttlinger Lőrinc, a tömegből azonban csak kevesen szóltak. Egymás között beszéltek ugyan, de úgy tűnt, a válás mellett kevesen vannak. Meg aztán kicsit átgondolatlan­nak is tűnt, hiszen... No de ezt fogalmazzuk meg dr. Deák Gábor polgármester szavaival: Az elváláshoz helyi népszavazás szükséges, amit a választópolgároki 0 százalékának kell kez­deményezni. Ennek alapján tűzi ki a képviselő- testület a helyi népszavazást két hónapon belüli időpontban. Érvényes, ha a választók 50 százalé­ka megjelenik és akkor kezdeményezik a válást, ha a megjelent polgárok 50 százaléka pluszl sze­mély arra szavaz. Ha az a döntés, hogy Pári önálló akar lenni, akkor a köztársasági elnöknél kell leg­alább 6 hónappal korábban kezdeményezni, s ha úgy dönt, akkor január 1-jétől önálló lehet a köz­ség. Fogyunk - állapítottuk meg ezután, miközben néhány kérdést és választ hallhattunk. A Lenin ut­ca nevét Neustadtra kérték megváltoztatni, a mű­velődési ház önállósodásán vitatkoztak kicsit, az­tán pedig a közadakozásból felállítandó II. világ- háborús emlékműről esett szó. Ennyi volt. A gyűlés után nem voltak beszélgető csoportok sehol. Némelyekben azért a kérdés to­vábbra is maradt: menni vagy nem menni? Majd elválik. Bizonyára azonban a bölcsesség diadal­maskodik... ÉKES LÁSZLÓ megijedvén, félreugrottak, amit Mirth felhasználván, gyorsan felült gépére és elkerekezett” S ha most valaki azon kuncog, hogy a pumpa nem is fegyver, kérem, ne ítéljen korán: akadt századunk hatvanas éveiben egy tolnai szurkoló, aki a labdarúgó­mérkőzés játékvezetőjén bizonyítot­ta be ennek ellenkezőjét (Tudomá- som szerint azóta csak tévén nézhet meccseket persze, nem a kedvenc csapatáét.) Mindenkinek megvannak a maga ellenségei. Borzsák Endrének, aki Palást álnéven évtizedekig irta hu­moros tárcáit a Tolnamegyei Köz­lönybe, alighanem a kutyák lehettek gyengéi, lévén egy-egy éjszakai pi- tyókás hazabotorkálása idején több­ször serkenthették szaporább lép­tekre. Ezért aztán igy fakadt ki az em­lített Iap1897. június27-i számában: „Mi szükség van egy városban a ku­tyákra egyáltalán? Kis falun, ahol a rendőrt pótolja, pusztán, hol csősz­helyettes, van értelme egy értelmes kutyának, de városunkban nincs semmi létjoguk - ezért én végleg kiir- tandónak tartom őket Az ügyes tol­vaj mérges kutya mellett is elviszi há­zamtól, amire megfájdult a foga, az ügyetlentől pedig megvéd jó szeren­csém, a véletlen és sok egyéb. Szó­val a kutya valóságos luxus, fölösle­ges kiadás, kidobott pénz ebben a fi- loxérás világban. Amennyi kenyeret ételmaradékot sokszor ízes húsda­rabokat is megeszik egy éven át egy hitvány házi kutya: azon, tessék megpróbálni, éppen egy métermá­zsás hízott disznót nevelhetünk. Hát minek városon az eb? Fölösleges! Én különösen azért haragszom rá­juk, hogy otromba hangjukkal bele­ugatnak kertem csalogányainak szépséges dalába s zavarják e föl­dön ama mennyei szimfóniát Tehát halál reájuk... Mőzsön doboljanak a bőrükből készült dobon már a káni­kulában.” No, azért csak ne siessünk! Igaz, a panelben még kevésbé lehet kutyát tartani, ám egy férfiú mesélte, mégis jó: ha neje akar valamit ő meg nem, csak ennyit mond: azt hiszem, nyug­talan a kutya, leviszem sétálni... S le­hetne ezt egy süldő malaccal meg- tenni? DR_ tÖTTÖS GÁBOR Jézust nem lehet múzeumba kényszeríteni Beszélgetés Vankó Magdolnával, a hívő szocialisták tagozatának vezetőjével Vankó Magdolna újságíró, fény­szedő, a Malév lapjának munkatár­sa, a Magyar Szocialista Párt hivő tagozatának megalapítója és veze­tője. Két éve férjnél van, gyerekkori szerelemből lett házasság, a férje vegyész, nem nagyon hivő, és nem nagyon szocialista, de azt támo­gatja, amit Vankó Magdolna végez. Vonattal járja az országot, hogy a keresztény tagozatról beszéljen. Legutóbb Nagydorogon a művelő­dési házban találkozott az érdeklő­dőkkel.- Vallásos családban nevelked­tél?- Nem. Ez sokkal később történt. Budapestre kerültem tanulni, azt hittem nagyon jól fogom érezni ma­gamat Nem így történt, rettenete­sen magányos voltam. A nagyné- némnél laktam, egy délután men­tem hazafelé, nagyon el voltam ke­seredve és betértem az Üllői úti fe­rencestemplomba. Csend volt, hű­vös és nyugalom. Egy másik em­berként jöttem ki. Egy idő után azt mondtam a szüleimnek, nem kívá­nom tőlük, hogy nézeteiket meg­változtassák, de én szeretnék megkeresztelkedni. Erre azt mondta a nagyanyám, hogy nem kell azt annyira elkapkodni és elő­vette a keresztlevelemet. Ebben az egészben az volt az igazi csoda, hogy három hónapos koromban éppen abban a templomban ke­reszteltek meg, ahova betértem.- Az előadáson említetted, hogy a Bokor közösségnek is tagja vol­tál. Miért a múlt idő?- A Bulányi György-féle közös­ségeknek nagyon szigorú szabá­lya, hogy nem poli­tizálnak, tehát ak­kor, amikor elkezd­tem a politikát, meg kellett válnom tő­lük. Két nagyon fontos dolgot ta­nultam ott. Az egyik az, hogy az ember csak akkor ember, ha sokat tanul, a másik pedig a szer­vezőkészség volt, hiszen félillegali­tásban dolgoztunk, nagyon meg kellett szervezni, hogy egy lakásban min­denki ott legyen, aki akar, legyen gyertya, szentelt­víz, minden ami kell. Ezt később na­gyon jól hasznosí­tottam, amikor a XIV. kerületben a Célpont közösségi házat csináltuk a szocialistákkal. Sajnos annak vége, mert egy kft. sokkal több pénzt tud termelni, mint a mi ifjúsági klubunk, pedig összegyűjtöttük a környék és lakó­telep gyerekeit, azokat is, akiknek nem volt más közösségük.- Hogyan kerültél kapcsolatba a szocialistákkal?- Tavaly, a tavaszi választások idején minden párt gyűlésére el­mentem, az MSZP programja és az ott dolgozó emberek ragadtak meg a leginkább. Annyira köztük ma­radtam, hogy az egyik felszólalá­somat követően képviselőjelöltjük lettem. Pető Iván volt a nyertes el­lenfelem, de 15 százalékkal máso­dik fordulós voltam, akkor még pártonkívüliként. Csak a választá­sok után léptem be.- Mit jelent számodra együtt ez a kettő, hogy keresztény és szocia­lista?- Ez csak nálunk meglepő. A ke­resztényszocializmusnak Európá­ban több mint százéves múltja van, szép hagyományokkal rendelkez­nek Dél-Amerikában is. Február­ban Bécsben voltunk, ahol 14 or­szág részvételével rendeztek talál­kozót a hívő szocialisták, Együtt Európáért Krisztussal és a szocia­listákkal címmel. Mi, az MSZMP hí­vő tagozatának tagjai, akik között vannak katolikusok, reformátusok és más vallásúak is - Jaroszlav Ondreával a prágai környezetvé­delmi intézet igazgatójával értet­tünk egyet. Ő korreferátumában azt mondta, a ma egyháza szolgáló legyen, távol tartva magát az állami és gazdasági oligarchiától. Fontos a párbeszéd nálunk is a hívők és az ateisták között, az olyan közös ér­tékek, minta szabadság, a szolida­ritás, a humanitás alapján. Egy mondatára különösen pontosan emlékszem: „ahogyan a sztálinista rendszerek nem tudták Jézus Krisztust a múzeumba kényszerT- teni, az új politikai kurzusok sem tudják háttérbe szorítani a demok­ratikus szocializmust”. Bennem a Biblia sugallatai, értékrendje ter­mészetes módon megfér a magyar és az európai baloldali értékrend­del. így aztán egyáltalán nem nagy öröm számomra, hogy a vallási ideológia az uralkodó állami ideo­lógia szférájába törjön, hogy or­szággyűlési képviselők a Bibliára hivatkozzanak, világos és tiszta, a tárgyról folyó vita helyett. A kor­mány is ideológiai témákkal akarja elkendőzni az ország valóságos társadalmi, gazdasági és szociális bajait. Ez a magatartás egyáltalán nem keresztényi, annyi köze van hozzá, mint hajdúnak a harangön­téshez.- Számodra mit jelent ez?- Elsősorban a szeretetet. Bol­dogabb vagyok, mióta hiszek, mert tudom,, hogy Isten velem van, sok­szor előfordul, hogy úgy néz ki mintha büntetne, aztán kiderül, hogy mindaz ami történt, szintén az én javamat szolgálta. Türelmet, megértést mások iránt. Isten erőt ad, hiszen Borisz Paszternakkal szólva: a várt győzelmet nem kö­vette a felszabadulás. Sok még a tennivaló. Szerintem hamarosan a hívő tagozat lesz a legnagyobb a szocialista pártban, szerencsére sok közöttünk a tizen- és huszon­éves fiatal. Csoportjaink elsősor­ban karitatív tevékenységet végez­nek, folytatjuk a méltatlanul elfele­dett egyházi hősök emlékeinek a felkutatását és ismertetését. Sok egyházi vezetővel is felvettük a kapcsolatot, nem felejtem el annak a református papnak a mondatát, aki úgy fogadott bennünket, hogy az én polcomon is megfér egymás­sal Marx elvtárs és Biblia tiszteletes úr. Tőkés László pedig ezt írta ne­kem: „Az MSZP-vel szemben nin­csenek előítéleteim, sokat várok tőle. Nekünk ma országépitő nem­zeti egységre van szükségünk, s nem megosztó önérdekű párthar­cokra. A hívő szocialisták ebben az irányban hatnak, épp a hit egysé­gesítő, megbékéltető ereje által. Én hiszek a küldetésükben, azon kell dolgozni, hogy az Úristen törvényei valósuljanak meg az emberi tör­vényhozásban és a társadalmi életben is... IHÁROSI IBOLYA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents