Tolnai Népújság, 1991. június (2. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-08 / 133. szám
1991. június 8. KÉPÚJSÁG 5 TOLNATAJ Darázsfészekben Szembe fordultak egymással a pincehelyiek, de nemcsak a faluban, hanem néhány családban is. Elszabadultak az indulatok és most két pártra szakadva élik, félik, vitatkozzék át mindennapjaikat. Mindenki háborog, a lelkek békéje elveszett. Hogy miért van mindez, az remélhetőleg az alábbiakból kiderül majd. Az általános iskolában Herdics Bélánéval és Till Jánosnéval, a két igazgatóhelyettessel beszélgetünk. Szavukból őszinteség, megfontoltság sugárzik, s pillanatnyi higgadtságuk bizonyára nagy lelkierőt igényel. Egy naptár segítségével idézik fel a történteket. Május 13-án, hétfőn szétszaladt a hír-kezdik- , hogy az apát úr kiprédikálta a templomban, visz- szakérik a volt egyházi tulajdonú iskolát és szeptembertől egyházi szellemiségű óvodát, iskolát indítanak a két épületben. Felolvasta azt a levelet, amit a Művelődési és Közoktatási Minisztérium küldött a püspökségnek és elindított egy aláírásgyűjtést. Nem látták ennek a szövegét az igazgatóhelyettesek, de az apát úrtól tudják, hogy az egyházi iskola létrehozásához kérte a támogatást. Aznap nem, de 14-én tudtak a polgármesterrel beszélni és kérték, tájékoztassa a tantestületet, mert utcáról szedik a híreket. Érdeklődtek arról is, hogy tud-e az aláírásgyűjtésről. Megtudták, a polgármester semmi hivatalos értesítést nem kapott, s meghallhatták dr.Tóth László magánvéleményét.E szerint ha vissza is kapja az egyház a jogos tulajdonát, nem kell félni, a pedagógusok állása megmarad, a gyerekek járhatnak iskolába, s aki hittant akar tanulni, az megteheti. Az egyház igényt tart arra, hogy ő nevezze ki az igazgatót és megmondja, a nyugdíjba menők helyett kiket alkalmaz. Bizonyára nem nyugtatta meg a két vezetőt a polgármester magánvéleménye, s ezért közölték vele, nem vonják kétségbe az egyház jogát, nem is helytelenítik az egyházi iskola beindítását, de az aláírásgyűjtő lap olyan, zömében idős emberekhez jut el, ahol nincs tanköteles a családban. Kérték, adják meg a szülőknek az iskolaválasztás jogát, s azt mondták, várnak két hetet, aztán megkérdezik a szülőket - nem agitálnak az állami iskola mellett! -, hogy milyen intézménybe szeretnék a gyermeküket járatni. Ezt - állítják mindketten - nem ellenezte a polgármester, akinek megígérték azt is, megmutatják, mit „köröztetnek” a faluban. Egy hét szünet után Május 21-én Halmai György apátplébános felkereste a két igazgatóhelyettest - Schlauch Ede igazgató kórházban volt ez idő alatt - és tájékoztatta őket, megmutatta a püspökségnek írt minisztériumi levelet, illetve püspöki irodavezető írását. E két dokumentum az apát úr jóvoltából birtokunkban van, ezért az alábbiakban az idevágó részleteket szó szerint idézzük, a többit - az ismétlés elkerülése végett - tartalmilag említjük meg. „Tisztelt Megyéspüspök Úr! Az 1991. április 24-én tartott tanácskozásunkon közösen megállapodtunk abban, hogy azok a nevelési-oktatási intézmények lehetnek felekezeti óvodák, általános iskolák, stb., amelyek fenntartója valamely egyházi jogi személy. Az újonnan indítandó felekezeti iskolákkal kapcsolatos egységes gyakorlat kialakítása érdekében szükségesnek tartjuk azon települések, önkormányzatok polgármestereivel való találkozást, ahol az 1991/92. és az 1991/93. tanévtől egyházi iskolát kívánnak indítani... Kérjük, hogy 1991. május 31-éig szíveskedjen egyházmegyéje, egyházkerülete azon településeiről tájékoztatni, ahol a jelzett időben egyházi óvodát, iskolát kívánnak beindítani... ” Ezt követően a várható támogatás tervezése érdekében kér információt a tárca, s a levélen Platthy Iván főosztályvezető aláírása szerepel. Dr. Kneip István püspöki irodaigazgató 293/1991. számon május 8-án adta ki ezt a levelet „szíves tudomásulvétel végett, valamint további ügyvitel miatt”, s kapta többek között Pincehely is. Az apát úr ekkor kérte, hogy a minisztérium által igényelt adatokat - milyen felekezeti iskolát, óvodát akarnak, hány tanulóval, tanulócsoporttal, pedagógussal - adják ki neki. A kérést elutasították, mondván, nem nyilatkozhatnak a szülők nevében. Pincehelyen 364 tanuló jár iskolába, s ebben a létszámban benne vannak Nagyszékely, Belecska és Keszőhideg- kút felső tagozatosai is. Ismert, hogy míg Pincehely katolikus község, addig Belecskán és Hi- degkúton evangélikus vallásúak is élnek, a nagy- székelyiek zöme pedig református... Elmondták az apát úrnak azt is, szeretnének közvéleménykutatást, s Herdicsné felolvasta a levél úgynevezett piszkozatát, amit Halmai apát úr korrektnek tartott és kinyilvánította azt, hogy ő is fontolgat egy felmérést. Felajánlották ekkor neki, jó lenne, ha aláírná, amire azt a választ adta, gondolkodik rajta, de ha beírnak egy mondatot - „Felhívjuk a szülők figyelmét, hogy bármely választ húzzák alá, nem von a választás maga után semmiféle következményt) -, akkor jó szívvel aláírja. Megbeszéli azonban a dolgot a polgármesterrel. Az iskola vezetői is teljesítették előzőekben tett ígéretüket, megmutatták a szórólapot a polgármesternek, aki tudomásul vette, de nem írta alá... Végül bekerült a kért mondat, átvitték a parókiára, aztán vártak másnap reggelig. Till Jánosné ekkor telefonon érdeklődött, s közölték vele, az apát úr vidéken van, 3/4 4-felé ér haza. így is történt, az említett időben jelentkezett az apát és közölte: „nem írom alá”. Az iskola vezetése 23-án megkezdte a körlevél sokszorosítását-fele tanulónak délben ki tudták adni, az alsósoknak viszont csak 24-én -, és közben azt tapasztalták, hogy az apátplébános levele már 22-én este, 23-án reggel megjelent a faluban. Ettől kezdve darázsfészek lett Pincehely. Nemcsak a szülők, a gyerekek között is viszályt szított. Az egyházi levelet osztó 10 éves például így tagadta meg társától a tájékoztató átadását: „te nem kapsz, mert kommunista vagy.” Elgondolkodtató... Levelek a szülőknek A továbbiakban álljon itt a két körlevél néhány részlete az előbbihez hasonló módon idézve. „Tudomásomra jutott - írja Halmai György apátplébános -, hogy az iskolával kapcsolatosan különféle „rémhírek” terjedtek el a faluban. Kötelességemnek érzem, hogy Önöket a valóságos helyzetről tájékoztassam. A Művelődési és Közoktatási Minisztérium 1991. május hó 2-án kelt leiratával értesítette Mayer Mihály megyéspüspök urat, hogy a pécsi egyházmegyében egyházi iskolát lehet indítani az 1991-92-es tanévtől kezdődően. A püspök úr ezt követően közölte a Művelődési és Közoktatási Minisztérium felé azon egyházi intézmények, iskolák címét, ahol beindul a tanítás az 1991-91. tanévben. Köztük szerepel Pincehely is. Tehát a Minisztérium és az Egyházmegyei Hatóság között létrejött megállapodás alapján ez eldöntött tény...” Ezután az egyházi iskoláról, a pedagógusokról ír, majd így folytatja: „Az iskolától levelet fognak kapni a szülők, amelyben azt kérik Önöktől: döntsenek, gyermeküket katolikus iskolába, vagy pedig állami iskolába kívánják járatni. Nyugodt lelkiismerettel húzzák alá az egyházi iskolát. Ugyanis az iskola megbontása nem járható út és sok problémát okozna a szülőknek és tanulóknak egyaránt...” Az iskolavezetés rövid levelét olvasva azt tudhatjuk meg, hogy kíváncsiak a szülők véleményére, hányán igényelnék a katolikus iskolát. Nos, ez utóbbiak bennünket is érdekeltek. Megtudtuk, 413 szórólapot osztottak ki, amelyek közül május 30-ig 386 érkezett vissza. A számok a következőt tükrözik: 291 szülő (75,3 %) az állami iskolát, 84 szülő (21,7 %) pedig az egyházi iskolát választotta. Tizennégyen így vélekedtek: Legyen egyházi, de ne az állami helyett. Megvárjuk a parlament döntését. Nem tudok dönteni. Miért nem tájékoztatják bővebben a lakosságot?... Érdemes megnézni az osztályonkénti igényt is. Egyházi iskolába járatná 2. osztályos gyerekét 4, harmadikost 7, negyedikest 4, ötödikest 2, hatodikost 23, hetedikest 14, nyolcadikost pedig 9 szülő. A felsősök számában a vidékiek is benne vannak, akik közül egyházi iskolát 7, államit 43 gyerek szülei jelöltek meg. Itt tartanak most és tény, hogy nem fenékig tejfel Pincehelyen pedagógusnak lenni, mivel nem tudják, mit, hogyan tervezzenek, mihez fogjanak. Munkaerőgazdálkodás, tantárgyfelosztás, osztályok száma, mind-mind nagy kérdőjel után kiált, aztán pedig a felkínált munkalehetőségben sem látnak garanciát. A szülők rohamozzák - mond- ják-atolnanémedi, meg atamási iskolát, hanem lesz helyben állami intézmény, s az egész előkészítetlennek tűnik, sok minden tisztázatlan. Az egyház és az állam ügye Az előző adatok birtokában megkérdeztük néhány érintett véleményét. Zajtai Béla szerint amíg az országgyűlés nem hoz határozatot, addig nem szerencsés eldöntött tényként beszélni az egyházi iskoláról, mert félrevezető. Aztán ellentmondásos és sok-sok feszültséget szül a családon belül, hogy kik járhatnak hittanra. Nem szabad ígéretet tenni a működéshez szükséges anyagiak biztosításáról, s az igazgatói állás betöltésére pedig pályázatot kéne kiírni.- A gyerek úgy jött haza - szól közbe a felesége -, hogy az apát úr szerint az nem járhat hittanra, aki az állami iskolát választotta.- Ez az egyház ügye, nem a plébánosé-jelenti ki Zajtai Béla. - Az egyház és az állam ügye, hogy mit kell visszaadni. Zajtaiéktól a gáztöltő üzembe megyünk, ahol Horváth Ferencnével és Harsányi Zoltánnal beszélgetünk. Horváth Ferencné elmondja, megkeresték őt is az aláírásgyűjtő ívvel, de nem írta alá, mert nem ért egyet az ilyen jellegű indítással. Ha elfogadják a törvényt, az alapoknál kell kezdeni és meg kell hagyni a szülőnek a választás lehetőségét - állítja. - Tiszteletben tartom az ő nézeteiket, de azt nem tudom elfogadni, amikor azt mondják, nem áldoztatlak meg és nem bérmálkozhatsz, ha nem az egyházi iskolát írják alá... Harsányi Zoltán kérdésekkel kezdi: Ki hatalmazta fel a plébános urat? Hogyan tüntethette fel közakaratként? Miért mondta azt a gyerekeknek, hogy halálos bűnt követ el az, aki nem írja alá a gyűjtőívet? Hogyan írhatja le, hogy eldöntött tény? Szerintem pszichológiai nyomást gyakorolt az emberekre. A tsz-irodában Szolga Teréz lesz a szóvivő, s a Csíkszeredáról egy éve áttelepült asszony úgy kritizálja a magyar oktatási rendszert, mintha már 30 éve benne élne. Győzködjük egymást, sikerrel. Mit vár az egyházi iskolától? Megpróbálja az újat, reménykedik, hogy jobb lesz. Bár előfordulhat az is, hogy Pesten kannak lakást és akkor. . . Dági Istvánné tömören fogalmaz:- A legnagyobb fiam egyházi gimnáziumba járt Esztergomba és nagyon alapos képzést kapott. Ezért szavaztam az egyházi iskolára most. Dr. Tóth László kereszténydemokrata polgár- mester szerint kiforratlan az egész dolog és csodálkozik a felzúdulás nagyságán. A pedagógusok legtöbbjével nincs gond - mondja de olyan nevelőt nem alkalmaznak majd, aki trágár vicceket mesél a 8. osztályos lányoknak. Bízik abban, hogy az egyházi iskola belépésével várhatóan kevesebb lesz az erkölcstelen - komplexen értve - viselkedés. A polgármester birtokában van a törvénytervezetnek, ami szerint az egyházi kezelésben lévő oktatási intézményekben az okta- tást-nevelést át kell adni az egyháznak. Az ön- kormányzati törvény viszont előírja, hogy alsófokú oktatási intézményt kell működtetni. A volt állami iskola épülete megmarad, a fejkvótát megkapják, hogy hogy lesz, arról addig nem érdemes gondolkodni-állítja dr. Tóth László-, amíg atör- vény meg nem születik. Az biztos, Pincehelyen nem lesz népszavazás arról, hogy egyházi vagy állami iskola legyen a községben. A polgármester után egy kiadósat beszélgetünk a községháza három dolgozójával. Kevés kerül a jegyzetfüzetbe - kérésükre -, bár sokat mondanak.- Az idősebbik fiam Esztergomban a ferenceseknél végzett - így Zsiga Józsefné -, ha választási lehetőség lesz és a törvény úgy rendelkezik, akkor a kisebbik gyerekemet is egyházi iskolába járatom.- Ha választhatunk, miért ne az egyházit válasszam, amikor a gyerek is akarja-szól Ocsovai Lászlóné.- Kicsit erősebb kezekbe kerülnek, meg aztán ha a szülők dolgoznak, lesz aki foglalkozik velük... -állapítja meg Sebestyén Péterné. Az asszonyok elmondják, nem a helyi pedagógusokkal volt bajuk. Meg lehet egyezni Halmai György apátplébánost az esti mise előtt kerestük fel, aki elmondta, még a Németh-kor- mány idején bekérték, hol működtek egyházi iskolák, aztán előzetesen beszélt a püspök úrral, hogy ha lehetőség van rá, akkor Pincehelyen szeretnének indítani. Legnagyobb meglepetésükre aztán kijött a fentebb említett leirat. Volt valóban aláírásgyűjtés, a templomban tették ki, ám lehet, hogy szorgalomból egy-két helyre is elvitték és ezt azért gyűjtötték, mert jó, ha azzal is alátámasztják kérelmüket. Összegyűlt 400-500 aláírás, de a legnagyobb gondot az okozta, hogy azt beszélték, tandíjat kell fizetni. Ezért is írta meg az apát úr a körlevelét, no meg azért, mert visszahallotta a gyerekektől, hogy azt híresztelik, az egyházi iskolában verik a gyerekeket, aztán meg jönnek a szigorú apácák, akik bezárják őket. - A rémhírek az iskolából jöttek- így Halmai apát úr- , de nem nevezhetem meg a gyerekeket, a szülőket, mivel félnek. Tudja, nem múlt el még a 45 év alatt szerzett sokk. Az apát úr egyébként a leirat után eldöntött ténynként értelmezte az egyházi iskola indítását és a közös aláírástól csak a tandíjról terjesztett álhír tartotta vissza. Aztán meg - hangsúlyozza - ő csak olyat mondott, problémás lesz az elsőáldozásra, bérmálásra való felkészítés és valószínű félreértették. A szórólapok pedig körülbelül egyidőben mentek ki az iskoláéval. Végigvesz- szük az apát úrral a felvetődött kérdéseket, s ő nem pszichológiai nyomásról, hanem felvilágosításról beszél, s bízik abban, hogy szeptemberben be tudnak indulni az iskolával. Én ezt a közvéleménykutatást nem tartom elfogadhatónak - summáz -, mert úgy gondolom, bizonyos félelem hatása alatt született, no meg a már említett tandíj miatt. Százötven hittanos van és úgy éreztem, az mind az egyházi iskolába jön... Abba is belemennék, hogy az állami iskolások használhassák a volt zárdát - kollégiumot -, az étkezdét pedig közösen vennénk igénybe. Nagyon szépen meg lehet egyezni, ha van hajlam a kompromisszumra. * Ennyi hát a darázsfészek története. És most ne várja senki a tanulság levonását, az ítélet kimondását. Ugyanis ezeket mindenki megtalálhatja a fenti sorokban. Ékes László Fotó: Gottvald Károly A hajdani zárda ma iskola Ez is egyházi ingatlan