Tolnai Népújság, 1991. június (2. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-08 / 133. szám

6 NÉPÚJSÁG

1991. junius 8.

Négy és fél hónap Szaúd-Arábiában

Háborús élmények az Öbölből

Hét végi beszélgetés dr. Témák Gáborral

— Dr. Témák Gábor főorvostól, Szekszárd és körzetének országgyűlési képviselőjétől négy és fél hónappal ezelőtt vált el az ország egy repülőtéri villáminterjú keretében. Ön vállalta a nyilvánosságot, ön fedte fel személyét a Szaúd-Arábiába utazók közül, s ez a tény akkoriban számos előre nem látható veszélyt is rejthetett magában. Ám minden jó, ha a vége jó - s a közmondás idézése azt jelenti, hogy dr.. Témák Gáborral immár itthon, azaz lakhelyén, Szek- szárdon beszélgethetünk az iraki harctér közelében eltöltött időszakról.

— A háborús állapotok már a Szaúd-Arábiába tartó repülőút alatt is fenyegetően jelentkeztek. Igaz, ez csak utólag derült ki számunkra, mármint az, hogy a jordán terület felett akár le is szedhették volna a bennünket szállító repülőgépet, mivel itt katonai célpontnak számítottunk.

— Némi megkönnyebbüléssel hagyták el ezek szerint a gépet az állomáshelyen, Dhahranban...

— S némi meglepetéssel is, hiszen érkezésünkkor szakadt az eső. Ez arrafelé ritkaság.

— Mint ahogyan ugyanígy a magyarok is ritkaságszámba mennek Szaúd-Arábiában.

— Ez igaz, ám rendkívül barátságosan fogadtak bennünket s rögtön be is költözhettünk a számunkra kijelölt szállodába. Nemsokára megismerkedhettünk leendő munkahelyünkkel, a kétszáz ágyas kórházzal is, ami a Szekszárd nagyságú légibázis területén volt. A bevetésre induló repülőgépek zöme innen szállt fel, úgyhogy éjjel-nappal hallgatthattuk a motorok hangos bőgését.

— A kezdeti néhány nap még mentes volt a szárazföldi harci cselekményektől. Az első sebesültek megérkezéséig miként rendezkedtek be a magyarok Dhahranban ?

— Az érkezés másnapján fogadást adtak a tiszteletünkre, valamennyi ott tartózkodó tábornok köszöntött bennünket. S természetesen kölcsönösen el voltunk ragadtatva egymástól. A rákövetkező nap este a szálloda igazgatója valamennyi magyart meghívta egy vacsorára. A tetőétteremben várt ránk, s mi, enyhén szólva nem egészen az alkalomnak megfelelően öltözve egy olyan helyen találtuk magunkat, ahol még a mellékhelyiség is márványból volt. Kitűnő étkeket kaptunk, a hölgyek virágot - és éjszaka kitört a háború.

— Milyen forrásból tudták meg a hírt?

— Ez benne volt a levegőben, tehát valamennyire számítottunk rá. Figyeltük a CNN műsorát a televízióban, jórészt innen szereztük a híreket. A CNN egyébként hajnalban azt is közölte, hogy az irakiak Dhahranra is kilőttek egy rakétát.

— Az addig jó hangulat bizonyára pillanatok alatt megváltozott.

— Természetesen, de a társaság rendkívül fegyelmezetten vette tudomásul a beállott változást. Mindenki tisztában volt azzal, hogy mi a kötelességetsmit kell tennie. Ekkor már három csoportba osztottak bennünket, s teljes készenlétben vártuk az

elkövetkezőket abban a báziskórházban, amelyik rakétacélpontként szerepelt.

— Hallották a Dhahranba becsapódó rakéták robbanását?

— Igen, pontosabban a Patriot rakétákkal lelőtt iraki rakéták lezuhanásának dörejét hallottuk.

— Dr. Ternák Gábor tehát megtapasztalta azt, hogy milyen is a háborús lelkiállapot. Miként jellemezné ezt a kétségkívül egyáltalán nem kellemes érzést?

— Azt hiszem, leginkább a feszült várakozásai lehetne jellemezni. Mindig ott bújkált bennünk, hogy nem biztos, hogy élve hazatérünk. Ez persze már induláskor is benne volt a kalapban. Ám nemrég a Nap Tévében is elmondtam, hogy bizonyos helyzetekben így kell dönteni, egyszerűen nem szabad meglapulni, visszahúzódni.

| — Hogy aludtak esténként?

— Gyakorlatilag sehogy, mert a légiriadók töbsége az éjszakai órákra esett. A szirénákat nem nagyon hallottuk, mert azokat kissé messze tették a szállodától, de ha netalán elbóbiskoltunk, a dörrenésekre azonnal felriadtunk.

— Egyébként láttak olyan területet Dhahranban, ahova rakéta csapott be?

— Ahova a legutolsó rakéta becsapott, azt láttuk. A raktárhelyiség - ahol huszonnyolc amerikai katona is életét vesztette - romba dőlt és teljesen kiégett.

— Mikor érkeztek az első sebesültek a kórházba?

— A kafchi támadás után. Ezt a szaúd-arábiai várost rövid időre, mindössze egy napra elfoglalták az irakiak, s ott meglehetősen véres harcok dúltak.

— Dr. Ternák Gábor számára elkezdődött az operálások, a műtősek időszaka?

— Mivel nem sebész, hanem belgyógyász vagyok, így operálást nem végeztem. Segédkeztem a kollégáimnak, s az amerikai katpnák estében tolmácsolási feládatot láttam el. Belgyógyászként akkor jöhettem volna számításba, ha az irakiak gáztámadással vagy biológiai fegyverekkel próbálkoznak. Szerencsére egyik eshetőség sem következett be.

— A szárazföldi hadműveletek hihetetlen gyorsaságai bontakoztak ki, s talán a történelem legcsekélyebb véráldozatával született meg a győzelem.

— A szövetségesek olyan nyomasztó technikai fölénnyel rendelkeztek, hogy a végkimenetel öt percig nem lehetett kétséges. Az időtartam azon múlott, hogy a szerencsétlen iraki katonák akarnak-e, vagy nem akarnak harcolni. Nem akartak... Fehér zászlókkal várták azt, aki éppen jött az úton, még az olasz tévéstábnak is megadták magukat néhányan.

— A háború szerencsésen befejeződött, ám a magyai orvoscsoport nem tért vissza azonnal hazánkba...

— A sérülteket a háború után is el kellett látni, s a csoport egy része integrálódott a békeidőszak ellátásába. Mások pedig konzultációs tevékenységet láttak el.

— Dr. Ternák Gábor korábban dolgozott már Nigériában és Laoszban, s ez alkalommal ugyancsak egy - más tekintetben is - meleg égövi országban tevékenykedett. Miben különbözött-a különleges, kivételes alkalmat és helyzetet leszámítva

— Szaúd-Arábia ez említeti két államtól?

— Sokan talán azt gondolják, hogy Szaúd-Arábia másból sem áll, mint sivatagból. Meggyőződhettem azonban arról, hogy ez egyáltalán nincs így. Hihetetlen összegeket költenek öntözésre, fásításra, a zöld területek kialakítására. A tartományi kormányzó, aki egyébként hercegi rangot visel, arról tájékoztatott, hogy az elmúlt években hatmillió facsemetét ültettek el.

— Arról az arab hercegről van szó, aki - mint azt az újságok is hírül adták - társaival együtt dr. Ternák Gábon is vendégül látta?

— Igen, s merem remélni, hogy a herceg hamarosan Szekszár- don is tiszteletét teszi. Ugyanis szenvedélyes vadász, s erről tudomást szerezve meghívtam őt egy gemenci vadászatra.

— Ezzel máris elérkeztünk egy olyan témakörhöz, amiről talán nem lenne felesleges néhány szót ejteni. Mennyiben sikerült az orvoscsoportnak megalapozni egyfajta - korábban gyakorlatilag egyáltalán nem létező

— magyar-szaúd-arábiai barátságot?

— A kialakuló barátság számos apró jelével találkoztunk. Egyes kollégáinkat már név szerint keresték a betegek, s ezt rendkívüli megtiszteltetésnek éreztük. A herceg az egyik gyermekét is a magyarokkal kívánta megvizsgáltatni, ám éppen akkor utaztunk el, s így ez már elmaradt.

— S vajon dr. Ternák Gáboi mit tartana legfontosabbnak: mit tanult a négy és fél hónap alatt, milyen fontos ismereteket szerzett, amit akár orvosként, akár képviselőként később a köz javára fordíthat?

— Először is remélem, hogy ez volt a világ utolsó háborús élménye, legalábbis ilyen szinten. Mi ugyan nem tartózkodtunk közvetlenül a frontvonalon, de azt azért senkinek nem kívánom, hogy háborúban vegyen részt. S hogy mit tanultam? Elsősorban toleranciát, megértést, fegyelmezett viselkedést és gondolkodásmódot. S ez a győzelem - mely a katonai mellett erkölcsi jelentőséggel is bír - bebizonyította a világnak: semmiféle kis-vagy nagy diktátorok nem vehetik azt a bátorságot, hogy lerohanják gyengébb szomszédaikat, s nem viselkedhetnek úgy, ahogy akarnak.

Szeri Árpáa

A HIT VILÁGA

„Példa mutatja, oly sokféle szólás van a világon, és azok közül egy sem érthetetlen.” Pál I. levele a korinthusbeliekhez, 14,10.

Ismerjük meg a Bibliát (3.)

A nép, amelynek körében az Ószövetség keletkezett

Az Ószövetség könyveiben Izrael hite történetének eseményeihez kapcsolódik, azokhoz, amelyekben Isten ígéreteinek teljesítését, szeretetét, segítségét, vagy éppen büntetését ismerték fel. Tehát a Biblia megértéséhez szükséges Izrael történelmének legalább vázlatos bemutatása.

Dávid, az államszervező

Az ókorban Palesztina volt Mezopotámia és Egyiptom között a gazdasági és politikai érintkezés útja. Ezért Kelet nagy történelmi eseményei közvetlenül érintették Izrael népének sorsát. Izrael törzsei a Kr. e. 13. sz. közepén vetették meg lábukat Palesztinában, a Biblia szó- használata szerint Kánaánban. A letelepedett törzsek fokozatosan meghódították a kánaánita városállamokat, de küzdeniük kellett a környező népekkel (amminiták, moabiták) is, és védekezniük a midiánita és amale- kita nomádok rablóhadjárataival szemben. A küzdelmet az úgynevezett bírák vagy szabadítok vették fel, akik az egy-egy területen élő izraelita törzseket vezették, de adott esetben több törzset is összefogtak az ellenség ellen. Különösen nagy veszélyt jelentettek a 11. században a tengerparton letelepedett harcias filiszteusok, fejlett technikai felkészültségükkel. Ez szükségessé tette a törzsek szervezettebb összefogását, amely csak a királyság révén volt lehetséges. Izrael első királya Saul volt (1012-1004), aki kezdeti sikerek után a filiszteusokkal vívott há- robúban esett el. Az állam valódi megteremtője a Juda törzséből származó Dávid (1004-965) és fia, Salamon, (965-926) lett, uralmuk az izraelita állam nagy korszaka. Dávid nemcsak megtörte a kánaánita városállamok és a filiszteusok erejét, de uralma alá vonta a környező népeket is. Hatalma Egyiptomtól az Eufráteszig terjedt. Kiváló politikai érzéke mellett a Biblia megemlékezik mély hitéről is.

Salamon folytatta az állam szervezetének kiépítését, uralma a kultúra virágkora volt. Dávid, de főleg Salamon udvarában gyűjtötték össze és foglalták írásba az Izrael őseiről szóló

szájhagyományt. A hagyomány szerint Izrael ősatyja, Abrahám, Izsák és Jákob - Kánaánban éltek, ám Jákob családjával Egyiptomba költözött. Leszármazottai évszázadokon át néppé sokasodtak, de később a fáraó rabszolgamunkára fogta őket. A szorongató helyzetből isteni küldetésben Mózes vezette ki népét Egyiptomból. A csodálatos tengeri átkelés után az izraeliták a Sinai hegyhez vonultak, ahol Isten Mózes közvetítésével szövetséget kötött velük. Negyven évig tartózkodtak a Sinai pusztában, majd Kánaán elfoglalására indultak.

A királyság nagy változást jelentett Izrael életében. A törzsek közös hiten alapuló szövetségében minden társadalmi kötelezettség az Istennel kötött szövetségből eredt, a királyságban viszont minden kötelezettség az államhatalomból fakadt. Kialakultak a kiváltságos rétegek, az eddig szabad és egyenlő izraeliták most mint alattvalók különféle szolgáltatásokra kényszerültek. Az ebből fakadó társadalmi igazságtalanságokra és a hit hanyatlására a próféták egymást követő nemzedékei hívták fel a figyelmet. Ez a helyzet Salamon halála után (926) töréshez is vezetett. Fiát Juda törzse elismerte királyának, de a kö- zéppalesztinai törzsek - helyzetük javításának reményében - elszakadtak Dávid házától. Ezzel két izraelita királyság alakult ki: délen Juda, élén Dávid házával, fővárosa Jeruzsálem; északon Izrael, királyát elvben esetenként választották, fővárosa Számárai lett. A két királyság viszonyában az ellenségeskedés és barátság váltotta egymást.

Izrael hanyatlása

Izrael mintegy 200 évig állt fenn. 722-ben az új-asszír birodalom áldozatává vált, fővárosa, Szamária elesett, lakosságának jelentős részét pedig az asszírok Mezopotámiába telepítették. Területe asszír tartomány lett. Juda királysága is Asszíria fennhatósága alá került, de megőrizte önálló állami létét. Hiszkija király (725-697) kísérletet tett a függetlenség visszaszerzésére, de ezt csak Asszíria hanyatlásával sikerült átmenetileg megvalósítania Jozijának (639-609). Izrael rövidesen az Asszíria örökébe lépő újbabiloni birodalom vazallusává vált. Ismételt elszakadási kísérletei végül oda vezettek, hogy II. Nebu- kadnezár újbabiloni uralkodó 587/586-ban elfoglalta és lerombolta Jeruzsálemet, bekebelezte Judát. A babiloniak Juda lakosságának politikailag és gazdaságilag értékes rétegét Babilonba deportálták.

Az úgynevezett babiloni fogság a Babilont megdöntő Kürosz perzsa király rendeletével ért véget, aki 538-ban engedélyezte a jeruzsálemi templom felépítését és a zsidóság visszatérését Palesztinába. Judea tehát a perzsa birodalom, majd 332-től Nagy Sándor birodalmának tartománya. A hazatértek 515-ben felszentelték az újjáépített jeruzsálemi templomot. A politikai újjászervezés Nehemiás (445-től), a vallási pedig Ezdrás pap (398 körül), e Babilóniából visszatért két kiemelkedő személy nevéhez fűződik. Nagy Sándor halála után Palesztina a hellenista utódállamok (301- 198: Ptolemaioszok, 198-tól: Szeleukidák) fennhatósága alá került.

Ragaszkodtak Istenükhöz

A perzsa, majd a hellenista korban a palesztinai zsidóság benső autonómiát élvezett. A helyzet IV. Antiochosz Epifa- nész szeleukida uralkodó idején (187-175) változott meg, aki a zsidóságot hellenizálni akarta, véres erőszakkal kényszerítve hitének és nemzeti hagyományainak elhagyására. A zsidók hűségesen ragaszkodtak Istenükhöz és törvényeihez, végül a Makkabeus testvérek vezetése alatt sikeres nemzeti felkelés bontakozott ki. Ennek eredményeként visszaszerezték 128-tól a nemzeti függetlenséget is. Makkabeus Simon leszármazottai, a Hasmoneusok, felvették a királyi címet.

Az önálló zsidó királyságnak Kr. e. 64-ben a rómaiak vetettek véget. Pompeius elfoglalta Jeruzsálemet, Palesztina a római birodalom tartománya lett.

Rózsa Huba

a róm. kát. hittudományi egyetem professzora

Kétszáz éves templom

Érmesor

A pápa magyarországi látogatása alkalmából a Magyar Nemzeti Bank emlékérméket bocsát ki. A 10 ezer forintos aranyérme 986 ezrelékes finomságú aranyból készül, súlya 2 dukát, azaz 6,982 gramm.

Az érme előlapján a magyar címer, hátlapján pedig gyöngyökkel díszített sugárkoszorúban, felhőkön ülő, lábát félholdra helyező koronás, dicsfényes Szűz Mária, bal kezében dicsfényes kis Jézus, jobb kezében pedig jogar van.

Az 500 forintos ezüstérme 900 ezrelékes finomságú ezüstből készül, súlya 28 gramm. Előlapján a magyar címer, hátlapján pedig II. János Pál mellképe látható. Háttérben a budapesti Hősök terén található Millenáris Emlékmű látható.

A 100 forintos kupro-nikkel érme előlapján szintén a magyar címer lesz, hátlapján pedig a pápa alakja látható palástban. Bal kezében hosszú szárú feszületet, jobbjában pedig olajfaágakat tart. i ^

Az érmék forgalombá hozatalát július 15-én kezdik meg.

Ünneplő ruházatú és belső megtisztulásra igyekvő emberek gyülekeztek Alsónyék utcáin, június első szombatjának délutánján.

Történt mindez azért, hogy közös imádsággal, énekkel hálát adjanak Istennek azért a megtartó kegyelemért, hogy megengedte érni valamennyi- üknek a református templom építésének kétszázadik évfordulóját. Fennálló énekként a 65. zsoltár 3. versszakát énekelte a gyülekezet, majd helyet foglalva, a 264. dicséret első három verse hangzott el. Apostoli köszöntést, imádságot mondott és igét hirdetett dr. Hegedűs Ló- ránd dunamelléki püspök.

Ezt követően a Bátaszéki Pedagógus Kórus énekelt Csukor Árpád karnagy vezetésével, majd a gyülekezet hittanosa Tassy Ivett versmondása következett. A szomszéd és testvér gyülekezetek palástos lelkipásztorainak bibliai idézetekkel, igerészletekkel történt áldáskívánását Szemerei László esperes, őcsényi lelkipásztor nyitotta meg. Kórusének után Varga

Andrea konfirmandus a 84. zsoltárt olvasta fel.

Hagyomány, hogy amikor egy-egy templom évfordulójára emlékeznek, akkor a helybeli lelkipásztor ismerteti a templom építésének történetét. Ezt tette Sima Endre alsónyéki lelkipásztor is részleteket olvasva Gál András prédikátor 1794-ik esztendőben keltezett naplójáról.

Az ország legkülönbözőbb településeire elszármazottak, de sok-sok emlékkel Alsónyékhez kötődők nevében Zeke Gyula középiskolai tanár mondott üdvözlő szavakat. Énekhallgatás után Péter Gáborné, majd Töt- tös Gabriella gyülekezeti tag mondott az alkalomra választott lírai gondolatot. Tóth János és Dánfi Ferenc köszöntötte a püspököt, esperest megjelent családtagjaikkal együtt és átadták a gyülekezet ajándékát.

A püspöki áldás után a Himnusz, majd a Szózat eléneklé- sével zárult a hálaadó istentisztelet Alsónyéken, a református templom fennállásának kétszázadik évfordulója alkalmából.

Decsi Kiss János