Tolnai Népújság, 1991. június (2. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-27 / 149. szám

991. június 27. NÉPÚJSÁG 3 Ötvenedik házassági évforduló János Sándor és felesége szűk családi körben Tények és jövőkép Gondolatok az első diabetes világnapon A cukorbetegség napjainkban az egyik legy- gyakoribb és világszerte legelterjedtebb, a lefo­lyása során később szövődményekkel is járó idült betegség. Az utóbbi évtizedekben a civilizá­ció és az ipari fejlődés nyomán a terjedésének mértéke olyan ütemű, hogy egyesek explózióról beszélnek. A világ cukorbetegeinek száma a hetvenes évek közepén 50 millió volt, jelenleg már 120 millióra becsülik. Magyarországon ugyanezen idő alatt 300.000-ről 470.000-re emelkedett a gondozást, megfigyelést igénylők száma. A cukorbaj felléphet 15 év alatt, tehát gyermekkorban is. Sajnos, ezen betegek száma is egyre növekszik és az országban évente 182 új eset felismerésével és kezelésével kell szá­molni. Jelenleg közel 2000 gyermek cukorbete­get ellenőriznek és gondoznak hazánkban. Társadalom egészségügyi szempontból is igen jelentős, hogy a betegek egyrészének élet­minősége romlik, munkaképessége csökken, rokkanttá is válik, és ez hatalmas egyéni, orvosi és gazdasági veszteséget jelent. Miközben a be­tegség megjelenése az egyre gyakoribb elhízot­tak számának csökkentésével az esetek jelentős részében megelőzhető, a szövődmények pedig a betegség koraibb szakaszában hatásosan ke­zelhetők volnának. Tolna megyében a cukorbetegség kezelésé­nek és gondozásának jelentős hagyományai vannak. Itt történt 1965-ban hazánkban mind­máig a legnagyobb méretű szűrővizsgálat, ami­kor a megye minden lakosát megvizsgálták és közel 700 új esetet ismertek fel. A morbiditás /a 100 lakosra eső cukorbetegek aránya/ ennek nyomán 0,41 százalékról 0,68 százalékra növe­kedett. Ez időben a megyei kórházban dr. Meskó Kálmán vezetésével már működött diabetes pro­filú belgyógyászati osztály és a rendelőintézet­ben a cukorbetegeket gondozó szakrendelés. Az utóbbit tekintve jelentős érdemei voltak dr.Nagy István, dr. Fodor József, később pedig dr. Sudár Géza főorvosoknak. Az ellátó szervezet megter­vezése és a működéshez szükséges feltételek biztosítása az akkor már dinamikus és a korát megelőzően modern szemléletű kórházvezetés, elsősorban dr. Szentgáli Gyula nevéhez fűződik. Az eltelt közel negyedszázad alatt a helyzet nagyot változott. A megyénkben élő betegek száma 1990-re megközelítette a 10.000-et, ami több, mint kilencszeres emelkedést jelent, és csak a felnőtt lakosságot tekintve a morbiditás közelít a 4 százalék felé. Az ország egyéb terüle­tein, például Békés megyében illetve a főváros­ban még ennél is magasabb arányú az előfordu­lás, mintegy 4,5-5 százalék közötti. A hetvenes évek közepéig a legfontosabb cél az volt, hogy megelőzzük a heveny anyagcsere­kisiklások okozta életveszélyt. Ma már az a leg­fontosabb kívánalom, hogy a lehető legkorsze­rűbb kezelési elvek alkalmazásával csökkenteni tudjuk a szövődmények előfordulását és azok előrehaladását. Ilyen szövődmény lehet a szem és a vese kisereinek fokozatosan létrejövő káro­sodása, aminek nyomán látásromlás és vese­működési zavar alakulhat ki. Előfordulási ará­nyuk nem csekély, mert a különböző mértékű lá­táskárosodás a betegek egyharmadát, a vese­működés zavara pedig 15 százalékukat érinti. Az idegrendszeri zavarok társulása az előzőekhez hasonló arányú, és jelentősen befolyásolja éle­tünk minőségét. Ahhoz, hogy elérhetővé válhas­son a cukorbetegek életkilátásainak jogos igé­nyű javítása, feltétlen szükséges a jó anyagcse­rehelyzet biztosítása, kiváló együttműködésük a kezelő, gondozó orvossal, és nagyon fontos a társadalom segítése is. Nagy eredmény, hogy ma már akinek szükséges, rendelkezésére áll­nak a legkorszerűbb eszközök, például gyors vércukor meghatározást lehetővé tevő készülé­kek, amiknek segítségével az otthoni ellenőrzé­sek biztosíthatók. Tolna megyében mintegy 400 olyan cukorbeteg van, aki ilyen módon is részt tud venni sajátmaga kezelésében és gondozá­sában. Jelentős haladás, hogy a gyógyszergyá­rak egyre tisztább insulin-készítményeket hoztak forgalomba. Megyénkben a betegek túlnyomó többsége a NOVO gyár monokomponens (MC) injekcióit kapja. Egyre többen részesülnek az emberihez legközelebb álló, azzal lényegében egyenértékű humán insulin-kezelésben, ami hamarosan minden hazai beteg számára elérhe­tővé válik. A szembetűnő eredmények ellenére mégis azt kell mondani, hogy a cukorbetegek ma több szempontból hátrányosabb helyzetben vannak annál, mint azt betegségük indokolja. Az infláció és a munkanélküliség fokozódásával, a szociális és gazdasági helyzet romlásával ez a hátrányos helyzet nő. Számos esetben az tapasztalható, hogy a munkahelyek elsősorban a cukorbete­geknek mondanak fel. Nagyon kívánatos lenne, ha ez az irányzat végül nem érne el tömegeket érintő elviselhetetlen mértéket. Végezetül néhány szó a remélhetőleg közeli jövőről. Az Egészségügyi Világszervezet 1989. oktberében Észak Olaszországban megtartott értekezletén deklarációt fogadott el a cukorbete­gek életkörülményeinek megjavításáért. Ennek nyomán a Népjóléti Minisztérium, Nemzeti Dia­betes Program Bizottságot hozott létre a hazai helyzet tanulmányozására és az ötéves célok ki­dolgozására. Helyi, regionális, hazai és európai szinten meg kell fogalmazni azokat a terveket, amelyek lehetővé teszik a cukorbetegség és kü­lönösen szövődményei megelőzését, felismeré­sét és kezelését. A cél tartós egészségjavulás és olyan élet elérése, amely minőségében és tar­talmában megközelíti a normális élettel szemben támasztott követeleményeket. Ennek érdekében meg kell erősíteni a már létező, kiválóan működő gondozást, oktatást, kutatást végző központok munkáját, ahol a szükséglet úgy kívánja, új köz­pontokat kell létesíteni. Valamennyi cukorbeteg, gyermekek, serdülők, munkaképes életkorban lévők és idősek függetlenségét, egyenlőségét és megelégedettség-érzetét segíteni, támogatni kell. Fokozatosan minden akadályt el kell hárí­tani, ami a cukorbeteg állampolgárok teljes tár­sadalmi beilleszkedésének útjában áll. Dr. Tornóczky János c. egyetemi docens oszt. i/ez. főorvos Hangkazetta a pápa életéről és magyarországi programjáról Nem mindennapi ünnepi íseményre került sor a közel­múltban Bonyhádvarasdon. Já- ios Sándort és feleségét - ánykori nevén Forrai Terézt - köszöntötték ötvenedik házas­sági évfordulójuk alkalmából. \z ünnepség csendben, szeré­nyen zajlott le.- Hányán vettek részt a kö­szöntőn? - kérdezem Sándor bácsit.- Szűk családi körben jelen /olt a három lányom, két fiam, kilenc unokám, három déduno­kám és természetesen me­nyeim, és vejeim. Mi a szerény, egyszerű megemlékezések hí­vei vagyunk.- Vannak, akik ilyenkor újra szentesítik az egykori fogadal­mat ...- Igen, aranylakodalmaznak. Említettem az előbb, mi egy­szerű emberek vagyunk, és egyébként is az első fogadalom az igazi! A 25 éveset a sok munka miatt meg sem tarthat­tuk!- Kérem, meséljék el, mikor és hol ismerkedtek meg.- Mind a ketten hadikfalvi születésűek vagyunk - kezdi Sándor bácsi. - Néhány éves lehettem, amikor családunk Er­délybe költözött, s ott Maroshi­dason nevelkedtem. Magyaror­szágra ’39-ben szöktem, Pes­ten, a gumigyárban helyezked­tem el. Nemsokára bátyáim Bácskába telepedtek. Ad- dig-addig csalogattak, míg utá­nuk mentem. Szőregre kerül­tem, ahol béresként alkalmaz­tak. Teréz szintén béresként dolgozott. Megtetszettünk egymásnak, s hamarosan ösz- szeesküdtünk Szőregen, me­lyet akkoriban „hadiknépiek” fa­lujának is becéztek. Nagyobbik lányunk, Erzsi ott is született.- Hogyan kerültek Bonyhád- varasdra?- Takarékoskodtunk, majd építkezni kezdtünk. Már álltak a falak, de egy napon dobot ver­tek, és menekülnünk kellett. Hatvan fillérrel a zsebünkben, s velünk együtt négy család egy lovaskocsin. Viszontagságos utazás után irányítottak ben­nünket Bonyhádvarasdra. Ház­hoz, földhöz juttattak. Gazdá- kodni kezdtünk. Reményked­tünk, hogy „egyenesbe” érünk, békességben élhetünk, amikor ’52-ben mint közellátás-veszé- lyeztetőt megbüntettek 5400 fo­rintra, sőt, öt hónapra be is bör- tönöztek.- Mi volt a „bűne”?- Ezerhétszáz tojást kellett volna beszolgáltatni, de kettő híja volt, pedig hogy elő tudjuk teremteni a reá valót, a tehenet eladtuk a vásárban - veszi át a szót, könnyes szemeit töröl- getve Teréz néni.- Később ki akartam váltani az uram, ezért 1500 forintra megbüntettek. Gondolhatja, mennyire elkeseredtem! Férjem a börtönben, így hát három apró gyerek mellett egyedül szántottam, vetettem, háztar­tást vezettem, baromfival, jó­szággal vesződtem!- Szabadulásomkor a házat elvették, majd a Schleier-ta- nyán kötöttünk ki. Az állami gazdaság lakást adott, s béres­ként foglalkoztatott. Két év múlva Fejér megyébe, Mezőszi- lasra, a vasúthoz mentem dol­gozni, vittem magammal a csa­ládomat is. Húsz hold földhöz jutottam, újra gazdálkodhat­tunk. A forradalom elmúltával visz- szahívtak Varasdra, ’57-ben visszajöttünk. Húsz disznót, 4 borjút, 1 lovat tettünk pénzzé, és abból vásároltuk meg a je­lenlegi házunkat, ami roggyant, nádtetős viskó volt. Kezdetben 5 hold földdel tengődtünk. Az­tán dolgoztunk a téeszben. Em­lékszem, hárman 100 forintot kaptunk kézhez egy hónapban. Elvégeztem a kőműves „gyors­talpaló” iskolát. A több fizetés reményében dolgoztam az épí­tőiparban. A kereset tűrhető volt, de állandóan vidékre kel­lett járni. Beleuntam, ezért Bonyhádon, a Vasipari KTSZ-nél jelentkeztem, ahol ti­zenöt évet húztam le. Végül onnét nyugdíjaztak. Most a kisebbik fiam család­jával élünk közös fedél alatt. Hunyadi István Jön a pápa címmel hangka­zetta jelent meg a Magyar Rá­dió vállalkozásában II. János Pál életéről és magyarországi látogatásának programjáról. Béres Ilona és Bács Ferenc színművészek tolmácsolásá­ban mutatják be a katolikus egyházfőt. Ifjú koráról elmond­ják, hogy verseket írt, gyakran fellépett műkedvelő színházi előadásokon, s már fiatalon nyolc nyelven beszélt. Pápává választása' után verseinek egy részét meg is zenésítették és 15 nyelvre lefordították.A hang­szalagon felelevenítik azokat a meghatározó körülményeket, élményeket, amelyek a papi pá­lya felé terelték Karol Wojtylát. A kazetta az augusztus 16-20. közötti magyarországi látogatá­sának útonalát ismertetve föl­idézi Esztergom, Budapest, Pécs, Máriapócs, Nyíregyháza, Debrecen, Szombathely - tör­ténelmi múltját. Kirándulás Ausztriába A Bonyhádi Vörösmarty Mi­hály Városi Művelődési Köz­pont Utazók klubja június 29 - én - szombaton - kirándulást szervez Ausztriába. Indulás szombaton délután 2 órakor. Részletes információt Széplaki Klára ad személyesen vagy az 51—455 - ös telefonszámon. Gitárverseny Országos gitárversenyt ren­deztek Vácott június 22 és 25 között négy kategóriában.Az első korcsoportban 25-en, a másodikban 16-an, míg a har­madik-negyedikben még 18-an, így összesen 59-en indultak. A szekszárdi növendékek az első két kategóriában indultak és ki­váló eredményeket értek el: Kékes Kata — Környei Miklós növendéke — az első —, Oro- szi Cecília — Molnár Márta ta­nítványa — a második kategó­ria első díját nyerte el.Ballabás Aliz pedig — ugyancsak Kör­nyei Miklós tanítványa — kü- löndíjat kapott. A legjobb tanár kitüntetéssel Környei Miklós zenetanárt tisztelték meg. Énektábor A Szekszárdi Liszt Ferenc Zeneiskola magán énektábort szervez június 28-tól július 7- ig a szálkai művészeti alkotó­házba, ahol a szekszárdiakon kívül a pécsi, kecskeméti, bu­dapesti, miskolci, váci és gyön­gyösi zeneiskolások is részt vesznek. A zenei tábor lakói az általános énekképzéstől eltérő módszerrel opera— és oratóri­umáriákat tanulnak. A tábor ta­nárainak mestere Bocs Attila Bécsben élő zenetanár, aki részt vesz a kúrzuson. A tábor résztvevői július 4-én — csütör­tökön — este fél 7 órai kezdet­tel hangversenyt adnak a szál­kái művelődési házban. Találkozó Várdombon A településről elszármazottak találkozóját szervezik meg jú­lius 6-án és 7-én — szombaton és vasárnap — Várdombon. A programsorozat szombaton délelőtt 9 órakor kezdődik népművészeti kirakodóvásár­ral, amit 14 órakor folklórműsor követ. Ebben a szárnyait bon­togató várdombi, bátaszéki, őcsényi, mórágyi és a szek­szárdi Dienes Valéria általános iskola táncosai, továbbá a De­utsche Bühne kórusa szerepel. Este 6 órakor térzene várja az érdeklődőket a kultúrház előtt, ahol a nagymányoki Herger Kapelle zenekar játszik. A szombati nap vacsorával és bállal zárul. Vasárnap fél 12-kor közös mise lesz, amit az első - és má­sodik világháborús emlékmű­vek koszorúzása követ. 1991. Borka József Richard Gyönk, Táncsics u. 443. Úgy lehet szavazni, hogy az újságból kivágják a legszebb­nek tartott kisgyerek fényképét, és beküldik szerkesztősé­günkbe. Egy borítékban több fotó is beküldhető, mindössze annyit kérünk, hogy a címzés mellé írják oda: Gyermekszép­ségverseny. Címünk: Tolnai Népújság Szerkesztősége, Szekszárd, Liszt F. tér 3. 7100. Az nyeri a versenyt, illetve az ér el helyezést, akinek az újságból kivágott fényképe a legnagyobb számban érkezik hozzánk. Sokan érdeklődnek, mikor láthatják lapunkban a beküldőn fényképet. Még több százan várakoznak, de előbb-utóbb mindenki sorra kerül. Legközelebbi, szombati számunkban a paksi Kern Zol­tán, a nagymányoki Dürr Anita, a bonyhádi Kajtár Péter, a szekszárdi Slezák Judit, a gyönki Borka Bálint fényképéi közöljük. Link Róbert Fadd, Arany J. u. 69. Molnár Erika Szekszárd, Bakony u. 8. Kelemen Evelyn Tamási, Szabadság u. 45. Kránitz Anita Ozora, Mártírok u. 121. Gyermekszépségverseny,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents