Tolnai Népújság, 1991. június (2. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-24 / 146. szám
4 NÉPÚJSÁG A szerkesztő levele Gyakorta keresik fel szerkesztőségünket olyan emberek, akik vagy végső elkeseredésükben tőlünk remélnek megoldást gondjaikra, sérelmeikre, vagy valamilyen hiányosságra hívják fel figyelmünket. Néha talán túl is értékelik lehetőségeinket, ámbátor nem győzzük minden esetben hangsúlyozni: azok sajnos, végesek. Nemrég egy rokkant- nyugdíjas hölgy telefonált, előadva azt az esetet, ami a szekszárdi piactér parkolójában történt meg vele. Itt található ugyanis az kijelölt hely, melyet a mozgássérültek autói számára tartanak fenn. Talán mondanunk sem kell, hogy a parkolót már elfoglalták azok az árusok, akik portékáikat a kocsik motorháztetejéről kínálják a vásárlóknak. S bizonyára azt sem kell mondanunk, hogy természetesen nem adták át a parkolóhelyet a rokkantnyugdíjas hölgynek, akit ráadásul még különféle válogatott szidalmakkal is illettek. Az ilyen és ehhez hasonló eseten lassan már meg sem lepődünk. Az lenne a különös, ha nem így történne. A kérdőjelek azonban megmaradnak: ki védi meg manapság az arra rászorulót? S ki ad elégtételt a megsértettnek? A nyilvánosság sem megoldás minden esetben. Szeri Árpád Szekszárdi Szemle 1991. június 7A Látogatóban Különvélemény Meditáció - háromszáz éves koponyával „Az ember legszívesebben kettészakadna" A polgármester úr nem tüntetett Dr. Leidecker Jenő képviselő úr és felesége, Sára asszony, a Béri Balogh Ádám utcai panellakásukban, igazi kánikulai melegben és az azt enyhítő fagylalttal várt bennünket.- Csak az önök tiszteletére vagyok így felöltözve - fogad bennünket a képviselő úr - , mert ha hazajövök, azonnal nekivetkőzöm, bekapcsolom a rádiót, ez jelenti az egész napos feszültség után a lazítást. Amit még soha nem hagyok ki, az minden este a tévé híradó.- Képviselő úr! Manapság nem a legnyugodtabb állás az OTP-nél jogtanácsosnak lenni. Elmondaná az ide vezető utat, valamint munkahelyi gondjait?- A feleségemmel együtt Sásdról származunk. Ugyanabba a gimnáziumba jártunk Dombóváron. Mivel pont öt év a korkülönbség közöttünk, valószínűleg együtt megyünk nyugdíjba is. Az egyetem után a paksi bíróságon kezdtem dolgozni, majd a szekszárdi városi bíróságnál voltam 1963-tól közlekedési bíró. Majd 1972-ben úgy döntöttem, hogy felcserélem a bíróságot az OTP-re. A türelemre és a bírói gyakorlatomból „átmentett” tapasztalataimra bizony szükség van az ügyfél megnyugtatása, meggyőzése érdekében.- Felesége is az úgynevezett pénzszakmában dolgozik. Milyen foglalkozást vállaltak a lányaik, Andrea és Nóra, akik már felnőttek és csak „vendégségbe” jönnek haza?- Andrea jogot végzett, és Kaposvárott, a bíróságon kapott állást. Nóra befejezte az Egészségügyi Főiskolát, most éppen a gyógytornász hivatásba szerelmes. Mire ez az írás megjelenik, már túl van Szegeden a felvételin.- A könyvespolcon egy csuka állkapcsa díszeleg. Van valami összefüggés eközött és az ön MOHOSZ intézőbizottsági elnöki tiszte között?- Ez nálam nem csak társadalmi munka. Legkedvesebb időtöltésem a horgászat, ezért számomra természetes, hogy a MOHOSZ tevékenységében részt vállaltam. Az állkapocs pedig azt jelzi, hogy a csukát szeretem a legjobban. Ez egy régebbi „áldozaté” volt.- Ez a kedvenc tárgya?- Még ennél is jobban szeretem - talán azért, mert örökös meditálásra késztet - azt a koponyát, amit 1973-ban a tolnai OTP fiók alapásásánál találtak. Valamikor ott egy régi temető volt, a talált koponya háromszáz éves és állítólag egy hölgyé volt.- Befejezésül arra kérem, hogy valami mai, élő, s még megvalósításra váró meditálá- sát mondja el nekünk.- Már kész a terv, amit az önkormányzatnak is benyújtottam. Ebben a körzetemhez tartozó Béri Balogh Ádám utcának villanyrendőrrel való ellátását kérem. Az ember legszívesebben kettészakadna, egyrészt a körzetével, másrészt a város problémáival, gondjaival szeretne foglalkozni. Amennyiben a villanyrendőr tervét sikerül megvalósítani, úgy gondolom, az mindkettő számára nagy eredmény lenne. Szekszárd egyik legveszélyesebb-legfor- galmasabb útvonalának nyugodt közlekedése oldódna meg. Sas Erzsébet Fotó: Ótós Réka Kétségkívül különös látvány lehetett a múlt hét végén a fővárosban, a parlament előtt az a tüntetés, melyen az ország számos polgármestere vett részt. A tiltakozásra az önkormányzatok számára rendkívül fontos, ám jelenleg még hiányzó törvények miatt került sor. Kocsis Imre Antal, Szekszárd polgármestere azonban távol tartotta magát a megmozdulástól. Vajon azért, mert közismerten nem híve a feltűnős- ködő viselkedésnek?- Az ok kettős - adott választ Kocsis Imre Antal. - Az egyik egészen triviális, a naptáram ezen a napon végig foglalt időt A szekszárdi Zsinkó Bernadett Baján tanul, ahol a Türr István Postaforgalmi Szakközép- iskola első éves diákja. Szabadidejében szívesen fejt rejtvényt, s főképpen a Tudor című újság feladványainak megoldásában jeleskedik. Legutóbb azonban a Szekszárdi Szemle Rejtett értékeink című sorozatának kérdéseire válaszolt, méghozzá helyesen. Ennek meg is lett az eredménye: a sorsolásnál rá- mosolygott a szerencse. Az ötszáz forintos vásárlási utalványt kissé megilletődve vette át, mert mindenre számított, csak arra nem, hogy megnyeri a díjat. így egyelőre nem is nagyon tudja, hogy mit vásárol az utalványon. S hogy mit hiányol a Szekszárdi Szemle jelzett. Másrészt viszont úgy vé lem, hogy a tiltakozásnak kü lönböző szintjei vannak. Létezil a népi-polgári szint, és feltété lezem, hogy létezik a politikus szint. A polgármester - s ez ismét feltételezem - bizonyo: értelemben politikus. S ebből ki indulva nyilvánvalóan már égé szén más formái vannak a tilta kozásnak.- A tüntetést kiváltó okoka egyébként méltányolja?- Teljes mértékben, hiszer az önkormányzatokat zavarj; bizonyos törvények hiánya.- Mire gondol konkrétan?- Vagyon, vagyon, vagyon.-száhasábjairól? A kérdésre tömő ren válaszolt: több rejtvényt. Fotó: Ótos Réki A tizenöt éves nyertes Május nyertese Rejtett értékeink Azt beszélik, hogy. . . Az utolsó kovácsműhely Vannak témák, amelyekről az ember nem tud, de nem is akar külső szemlélőként szólni: ilyen a Remete utca 45. szám alatti kovácsműhely is, amely jószerivel talán utolsó e régi mesterség emlékéből megyeszékhelyünkön. A hiteles visszaemlékezések szerint már több mint száz esztendeje is műhely volt ez az épület, amely részben tömésfal, részben vályogtéglából készült, s csak az idők folyamán cserélték ki egy-egy fal- részét. Ma is érdekesség a sárral tapasztott keleti padláshomlokzat, a belső teret tartó, szabadon hagyott gerendák, no meg a szabadtűzi kohó, amelyben már sokezer szerszám, ácskapocs, patkó, autórugó, s ki tudja még, mi minden fürdött a lángokban. Szelídebb tüzeknek is tanúja volt ez a szerény kis épület akkor, amikor az 1950-es években családi házzá alakították át, hogy másfél évtizedig így szolgálja az életet. Az 1970-es évektől azonban ismét a régi, ismerős hangok csendülnek itt: a több mint százéves, Brenn- bergbányán készített 101 kilós üllőé, a ráverést vezető mesterkalapács mellett a hét és fél kilós „népszaváé”, az ugyancsak egy mázsás kovácsüllőé. Akad azonban itt olyan emlék is, amely a helyi ipar hajdani minőségét dicséri. Ilyen például a Debulay lakatosműhelyben készített lassú fordulatú fúrógép, amely éppen a vele dolgozó mesterrel egyidős: 1928-as. Az már szinte természetes, hogy „mindketten” működnek ma is.*.. Körülöttük azonban átalakult szinte minden. A kovács elkészítette kéziszerszámai egy részét, amelyek ma is falra függesztve várják, mikor kerül a sor éppen rájuk, akik már nemzedékeknek adtak kenyeret. A régi bőrből készült fújtató a padlásra vándorolt, helyette motor szolgáltatja a kohó tüzét szító levegőt. Alig ötven éves a rugólapokat hajlító acélhengeres gép, alig húsz a hegesztő masina. A kovács azt szeretné, ha mindez a későbbiek folyamán egyszer majd együtt maradna, s múzeumként mutatná be szakmája emlékeit. Arról pedig valóban van mit följegyeznünk. A mondabeli kovácsoktól a történelem évszázadain át meghatározó szerep jutott a vas verőinek, akik, ha kellett békés szerszámokat éleztek, kalapáltak ki, máskor pedig kaszát egyenesítettek Dózsának, Rákóczinak, Kossuthnak. A múlt század hetvenes éveiben még 17 önálló műA kovácsmester és a 101 kilós üllő hely várta a patkolásra a lovakat, vasalásra a kocsikat: a kovácsnál azután meg lehetett beszélni a világ dolgait. A legtöbb szakmabeli furfangos ember hírében áll, az ő találós kérdéseikre csakis tőlük lehet választ kapni. E műhely mestere, aki nyugdíjasán is aktív, bár mozgássérült, sokat tudna mesélni arról, kik, hogyan kapták kézbe segédlevelüket, hiszen sokat maga „szabadított” közülük, lévén a kovácsok mestervizsga-bizottságának elnöke. Az egyik utolsó, aki e szakmát választotta, mellesleg református lelkész megyénkben. Ma már alig néhány pár ló van városunkban, a régi szerszámokat felváltották az újak. Azonban ezeknek használói is jól tudják, hogy mennyivel könnyebb egy beállított, kikalapált kapával, vakarával dolgozni, mint az otthon bütyköltél. Használható ácskapcsot, rotálókapa késeinek élét, régi autórugóknak új ruganyosságot ma is a kovácsmühely adhat és ad is. Egy okos statisztikus némi utánajárással azt is kiszámíthatná, közel öt évtized alatt mennyi veríték folyt le a mester homlokán, amíg naponta elkészült munkájával. A mesterné szintúgy beszélhetne erről, mivel ő városunk egyetlen és utolsó női kovács segédmunkása - még egy hétig, nyugdíjáig. Hadd köszöntsem most őket fiukként is örök szeretettel én: Dr. Töttős Gáboi Fotó: Ótos Réka E heti kérdésünk: Meddig van a patkó a lovon? (Vigyázat! Ez is egyike a kovács-furfan- goknak!) Májusi kérdéseink megfejtése: 1. A filoxéra: rovar kártevő 2. A város védőszentje: Szent László 3. Lengyel Pál emléktáblája a Babits utca 16/b alatt található 4. A 48-as szabad sajtó első terméke: a Nemzeti dal. Talán egyszer elkészül a Bartina utca A szekszárdi Bartina utcában több mint egy éve kezdődtek el a gázvezeték építésével kapcsolatos munkálatok. A múlt ősszel elkészült a beruházás, ám idén május közepe óta újra dolgaznak az útburkolaton, akadályozva a forgalmat és újabb problémákkal terhelve a lakosságot. Az ott lakók és a város érdeke természetesen az lenne, hogy ezzel a területtel hosszú ideig ne legyen gond.- A Bartina utcában ismételten látható munkák a tavalyi szenyvízcsatorna és gázvezetéképítés következményei - tudtuk meg Szeleczki Józseftől, a Polgármesteri Hivatal városüzemeltetési és beruházási irodájának vezetőjétől - Ugyanis mindössze fél év elég volt ahhoz, hogy bebizonyosodjon: a kivitelező a burkolat helyreállítását szakszerűtlenül végezte el. A kivitelezés alatt többször is jeleztük észrevételeinket, közöltük velük: ha így folytatják, komoly gondok várhatók. A következmény az lett, hogy az útburkolat több helyen megsüly- lyedt. A kivitelező, a Wiedemann Rt. kötelezettsége az, hogy garanciális hibaelhárítást végezzen. Az előzetes megállapodások alapján május 31-ig be kellett volna fejezni a garanciális munkákat, viszont most már több hete késnek vannak. Jelenleg azt vizsgáljuk, hogy miként lehetne jogi úton érvényt szerezni a munka végérvényes befejezésének. A garanciális javításokat egy alvállalkozó végzi, név szerint a Pécsi Közúti Építő kft. A Wiedemann Rt. szerint a két hét kevés volt a munkák befejezéséhez, hiszen az előre nem látható problémák új technikai megoldásokat követeltek. Minél előbb el akarnak vonulni a területről, addig is kérik a lakosság türelmét és elnézését. Arra a kérdésre, hogy mikor fejezik be a javításokat, senki sem tudott pontos választ adni. Becslések szerint két-három hét alatt talán teljesül mindany- nyiunk réges régi álma: a szép, új, talán közlekedésre is alkalmas Bartina utca átadása. Ám mi a garancia arra, hogy nem süllyed el az egész terület? Ezt a témát illő lenne már lezárni, hiszen van elég felújításra váró utcánk. Sárvári János Fotó: Kispál Mária Kézreálló lapátok a Bartinában Híres szekszárdiak Korbonits András műszaki igazgatónak. Nevéhez fűződik az igen rossz műszaki állapotú Mezőhegyesi Cukorgyár rekonstrukciója. Később az Országos Tervhivatal Élelmiszeripari Osztályának vezetőjeként a hazai hűtőhálózat kifejlesztésében szerzett érdemeket. Jelentős fordítói munkásságot is végzett, szakcikkei cukoripari, konzervipari és általános élelmiszer-ipari folyóiratokban jelentek meg. A kiváló vegyész 1984. június 18-án Budapesten hunyt el. /SZ, A kiváló vegyészmérnök 1901. június 4-én született Szekszárdon. Felsőfokú tanulmányai végeztével a Hatvani Cukorgyárba került, ahol először üzemmérnökként, majd később ugyanitt a gyár fővegyészeként tevékenykedett. 1924-től 1948-ig tartó hatvani működése jórészt a paradi- csomkonzerv gyártásának technológiai irányításával telt el. Tevékenysége nyomán a háziasszonyok körében is népszerű „Aranyfácán” paradicsomsűrítmény-márka a világpiacon is ismertté vált. A nagyüzemek 1948. évi államosításakor a Cukoripari Igazgatósághoz nevezték ki
