Tolnai Népújság, 1991. június (2. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-22 / 145. szám

8 NÉPÚJSÁG

1991. június 22.

Ez a gyár eladó

Nem hirdeti ugyan tábla a duna- földvári kendergyár kapuján, hogy EZ A GYÁR ELADÓ!, de ha vevő érkezne, bizony jó szívvel fogadnák. Az érdeklődőknek készséggel adnak tájékoztatást a gyár adottságairól, a lehetőségekről, amelyek például abból is fakadnak, hogy szárazföldi, vízi és légi úton remekül meg lehet közelíteni a telepet. Mi vezetett addig a döntésig, hogy bezárják ezt a gyárat, erről beszélgetünk először Cziger Sándorral, a Pécsi Fonó- és Szövőipari Vállalat igazgatójával, aztán Gara István műszaki vezetővel és Princ Fe- rencnével, a dunaföldvári kendergyár vezetőjével.

Fogyókúrára szánva- Ha tömören összegezzük a problémák sorát - kezdi Cziger Sándor igazgató - akkor vissza kell mennünk az 1960-as évek közepéig, mert már akkor érezhető volt, hogy a vállalati összevonás nem hozza azt a várt sikert, amit terveztek. A kenderkóró-termeltetés sosem volt nyereséges ágazat, mert mindig kiszolgáltatottként állt a helyén. Függött attól, hogy a kenderfonó megvásárolja-e a terméket, vagy sem. Amikor olcsóbban kapta például Lengyelorszábtól a ken- derkórót, akkor mért nagy csapást a hazai termelőkre. Később a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben a kézi munkaerő hiánya okozott gondot. Egyre inkább gazdaságtalanná vált a termelés. A szintetikus alapanyagok megjelenése legyőzhetetlen konkurencia lett Csökkent a termőterület. Az alapanyagot több száz kilométer távolságból kellett szállítani. A közelebbi termelőkkel való szerződéseket felbontották. A hetvenes években Furkópusztán, Szekszár- don, Tolnanémediben bezártak a kendergyárak.- ... és most Dunaföldvár következik!- Már 1989-ben bejelentettük a dolgozóknak, hogy olyan komoly problémák vannak, amelyek miatt valószínű be kell zárni a gyárat. Ez történt Sarkadon is, de hasonló a helyzet Mázaszászváron. A KGST- piac összeomlása vállalatunkat is magával rántotta. Exportunk nagyobb részben csak szocialista országokba volt. Erre korábban állami támogatást kaptunk. Külön gyárat létesítettünk csak azért, hogy a szovjeteknek kielégíthessük a ponyvavászonigényét. Ez egyik napról a másikra megszűnt. A korábbi jónak mondott kapcsolatokat nagyon nehéz a jelenlegi helyzetben megtalálni. Az NDK-partne- reinket is elveszítettük, Jugoszláviában is recseg-ropog a textilipar. Nagyon erős fogyást kell végrehajtanunk. Személyesen sok szállal kötődök a dunaföldvári gyárhoz, első munkahelyem volt. Mégis el kellett jutni odáig, hogy a válságot csak úgy lehet oldani, ha értékesítjük a gyárat. A dolgozóknak nem tudunk perspektívát mutatni. Fel kell mondanunk nekik, átképzésükre nincs módjuk. Uj termék- szerkezet kialakítására nincs tőkénk. Rendszeres kapcsolatban vagyunk a helyi önkormányzattal. Ez a gyár mindig a nehezen elhelyezhető munkaerő felvevőhelye volt. A kevésbé képzett embereknek is viszonylag stabil munkahelyet jelent.- Szám szerint hány embert érint?- Jelenleg százan dolgoznak a

földvári gyárban, de körülbelül 70-80 embert kell kérni, hogy a munkanélküli-segélyt fogadja el. Aki nyugdíjkorhatárhoz közel áll, azt választhatja. Marad majd egy mag, a gyár őrzésére, amíg nem jelentkezik valaki, aki felvállalja a telepet. Ingatlanközvetítőkkel már tárgyaltunk a gyár értékesítése ügyében. Japán, amerikai érdeklődők voltak, de vevő még nem.

Útkereső Fává II

Négy hónapja jelent meg egy feltűnő tábla a kendergyár egyik épületén: Faváll Kft. Hódvár-kereske- dés. Garai István e kft. egyik tulajdonosa, a gyár műszaki vezetője -arról az útkeresésről beszél, ami vállalkozásuk célja.- Miután a gyár piaci lehetőségei teljesen beszűkültek - emlékezik Garai István - néhányan elhatároztuk, hogy megpróbálunk valamit. Elsősorban a gyár a vállalat termékeinek, a pozdorja és bútorlap értékesítésére gondoltunk, de rövid idő alatt bővült a kínálatunk és már számtalan egyéb árucikkel is kereskedünk.- Azt tapasztalni, hogy a pozdor- jalapok iránt megvan a kereslet.- Nagyon jó jellemzői vannak. Az igazi vonzereje abban van, hogy könnyen kezelhető, méretei kedvezőek, a barkácsolók kedvence. Magyarországon nagyon nagy az igény, amit azért nem tudunk kielégíteni, mert az alapanyaggyártás szállítási költségei gazdaságtalanná teszik a termelést. A kendertermesztést is ugyanolyan kategóriába próbálják besorolni, mintha búzát termelnének. Korábban a kender másodlagos termék volt. Napjainkra minden megváltozott. A Közel-Keletről olyan olcsó áru árasztja el a magyar piacot, amivel nem lehet versenyezni.- Tehát nem éri meg semmilyen társulást szervezni a kendetermelésre.- Egy szóval, nem. A mi útkeresésünk sem jelent megoldást. A bútoripar hasonló problémákkal küzd mint mi. Tehát semmilyen beruházást nem éri meg indítani. A finanszírozás ma nem úgy történik mint mondjuk tíz évvel ezelőtt, hogy elhatároztunk valamit és megcsináltuk, hanem megvizsgáljuk, hogy meg lehet-e csinálni, gazdaságos művelet lesz, vagy sem. Ha kicsit kitekintünk nyugatra - és talán rossz, hogy mindig rájuk mutogatunk - de lépten-nyomon beleesünk olyan megoldásokba, amelyeken ők már túljutottak. Afejlődé- si folyamatokból nem vonhatjuk ki magunkat. Korrigálni kell, hogy kisebb hátránnyal indulhassunk. Csak rövid ideig lehet vállalni a ráfizetést.- Két éve már, hogy elszánták magukat a gyár értékesítésére. Azóta mégis tovább üzemelnek.- Egy működő gyár mutatása eladáskor másként látszik, mint az, amelyik áll és fölveti a gaz, a gyom. Ha nincs karbantartás, az állag rohamosan romlik. Mit mentettünk meg az elmúlt két évben? Kérdezheti nyugodtan. Az amortizációt, a fenntartási költségeket, hogy sikerült megóvni egy olyan állagot, amit nem tudunk pénzzel kifejezni. A veszteségeket pontosan ki lehet számítani, ami talán eladás esetén megtérül.- Ha komoly tőke jelentkezne itt Dunaföldváron erre a tevékenységre, akkor az alapanyagellátás neki is gondot jelentene.- Nem feltétlenül kell a gyárat megvásárlónak ugyanezt a tevékenységet folytatni. Volt olyan érdeklődő, aki hasonló termelést szeretett volna folytatni. Informálódtak, de nemleges döntésük okáról nem tájékoztattak bennünket.- A Faváll Kft-t mennyire érinti, ha a gyár egy hónap múlva bezár és aki megveszi, az egy teljesen más profilú tevékenységet akar folytatni?- Egy kereskedelmi kft. annyit is jelent hogy független. Vannak érdekközösségek, amennyiben a gyárban készült bútorlapokat értékesítjük, de ha ez megszűnik, akkor ez a kötelezettség úgymond kiesik a kft működéséből. így a sok közül egyről le kell mondanunk A kereskedelemben ez nem új dolog. Ha a gyár megszűnik és nem üzemel, attól a kft még működik tovább. A későbbiekben odáig is juthat hogy a gyár területéből újabb részeket vonjon működési körébe. Ha értékesítés után más tulajdonos lesz, a többi egyezség kérdése.

Mi keres gazdát?

A kendergyár vezetője, Princ Fe- rencné készséggel kalazuzol a gyár területének egy részén, hiszen a központi telephely maga 32 hektár. Ezen két fő üzemépület áztatómedencék raktárak szociális létesítmények, irodaépületek vannak.- Nagyon sajnálom - mondja menet közben Princ Ferencné -, hogy ide jutott ez a gyár, amikor 300 embernek biztos megélhetést jelentett valamikor. A gyár területe 53 hektár, jól osztható, sokféle technológiára alkalmas, elhatárolható.- Az épületek állaga jónak látszik.- Az is. Zömében téglafalazású, bár vannak könnyűszerkezetes épületegyüttesek is.- Próbálok elvonatkoztatni a jelenlegi tevékenységtől és elképzelem, hogy a medencékben halakat tenyészt valaki.- Közel nyolcezer négyzetméter felületüek az áztatómedencék. Akadt olyan ötlet hogy valóban halakat telepítsenek, de a vízmélység nem alkalmas azt hiszem. Egyébként vízzaróak a medencék.- Ha a Duna közvetlen jelenlétére gondolok, akkor kizárok mindennemű ipari tevékenységet és csak üdültetéssel foglalkoznék, hiszen az egész terület kínálja magát. Víz, domb, erdő! Azépületek belső átalakítással szállodáknak, szórakoztatóhelyiségeknek kiválóan alkalmasak.- Hét lakóépületünk van, negyvenhét különböző komfortfokozatú lakással. Négy összkomfortos lakásra hosszú távú bérlőkijelölési joggal is bírtunk. A gyár területén van még egy 200-250 személy étkeztetésére alkalmas étterem, jól felszerelt konyhával.- Nem feladatunk, hogy leltár szerint menjünk végig a gyár ingó és ingatlan értékeit elsorolva, de azért a járműparkot is kínálják - gondolom - az érdeklődő vevőnek.- Főként tehergépkocsik, autódaruk, vontató és pótkocsik vannak, emelővillás targoncák...

Princ Ferencné elhallgat. Bár nem ez a város születési helye, de mégis nagyon kötődik a környékhez, különösen a gyárhoz. Megszerette és aggódik a dolgozókért. Tekintetéből sugárzik mindez.

Ahogy körülnéz, érezni féltő pillantásában a reménytelenséget a várakozást, a tényt hogy valóban eladó ez a gyár, ami most még kérdés ugyan, de holnap - sajnos - valóság.

DECSI KISS JÁNOS

A tíz évvel ezelőtti felvétel azt tanúsítja, hogy akkor a termelés évi nyolcezer-háromszáz köbméter bútorlap volt

írás közben

(Madzsari türki) A bécsi Nemzeti Könyvtárban őriznek egy arab betűs kéziratköteget, mely latin, török és horvát verseket tartalmaz. Van közöttük egy magyar nyelvű is, a címe Madzsari türki, azaz Magyar ének. Szerzőjéről csak annyi bizonyos, hogy a Nóg- rád megyei Divényben írta versét, ami Balassi-birtok volt, tatán valóban Divinyi Mehmednek hívták, de erre nincs bizonyíték. Az is csak feltevés, hogy ismerte Balassi Bálintot, esetleg verseit is olvasta, mert ebben a hét strófában, amit valamikor 1580 körül irt, némi Balassi-hatást érzünk, de ez kevés ahhoz, hogy ismeretségükre, esetleg barátságukra következtessünk. Az ismeretlen költő, akit éppenséggel Divinyi Mehmednek is nevezhetünk, talán magyar szegény- legény volt, aki beállt töröknek, bár a fordítottja sem lehetetlen, a Divénybe vetődött török katona megtanult magyarul, mégpedig egy lány kedvéért s áradó szerelmét versbe foglalta. A Madzsari türki ugyanis szerelmes vers, s könnyen lehet, hogy az ismeretlen szerző tehetségéből csak erre az egy versre futotta, soha többet nem vett tollat a kezébe, mert ha meghódította a lányt, minek is erőlködött volna verssel, ha pedig kudarcot vallott, felesleges volt folytatnia.

Az első strófa botladozik, ezért gondolom, hogy egyversű költő lehetett Mehmed, itt még mintha csak próbálná a szavak zenéjét:

Fekete szemű, szeműdükű,

Szeretlek én, tes megszeress,

Narancs csecsű, kesken derekú,

Szeretlek én, tes megszeress.

Aztán hirtelen belelendül. A sorok virágfüzérként fonják be a szeretett nőt, s minden strófa végén felhangzik a refén: Szeretlek én, tes - azaz te is - megszeress. „Ó mely fénes orcájú vagy” - sóhajtja a szerelmes török s így panaszkodik: Se élhetem, se halhatom, Se ülhetem, se járhatom, Se ehetem, se ihatom - majd tárgyilagosan közli: Vagy élek avagy meghalok, ami a végvári harcok idején nagyon hihe- tően hangzik, s végül ugyanilyen józansággal fejezi be vallomását: Egy divinyi ezt megírta, Meddig az eszivel bírta, Az szerelmet hogy forgatta.

Jól bírta az eszivel s bármi történt is a továbbiakban, csak áldhatjuk a divényi leányzó fekete szemét, keskeny derekát, narancs csecsét, fénes orcáját, hogy ilyen versre ihlette a marcona hadfit, akit szerelme csempészett be irodalmunkba.

Egyszerű lenne arra gondolni, hogy egy török katona a XVI. század második felében éppúgy lehetett szerelmes, mint egy magyar vándorlegény vagy egy német landsknecht. A kortárs Balassi is epekedett, igaz, latrikánus verseket is szerzett Hannuskáról, a „porcogós Annókáról”, mega citerás lengyel lányról, a bécsi Zsuzsannáról pedig azt is tudjuk, hogy a Tie- fengrab utcáján lakott. A kor vad volt, a nőrablás sem vala idegen tőle, a szerelmes török is megtehette volna, hogy egyszerűen elragadja a divényi szépséget, de inkább versbe foglalta szerelmét, nekünk is kedvünkbe járva. Kérdés, hogy a divényi leányzó jó partit látott-e az ábrándos törökben? Mai szemmel nézve, aligha.

Divinyi Mehmed, nevezzük csak így, a magyarok szemében áruló volt, aki átállt az ellenséghez, s ha úgy hozta a reglama, prüszkölő lován nyargalt tegnapi honfitársai ellen, mert ha megszólaltak a kürtök és dobok, mérnem ő döntötte el, hogy ki a barátja, ki

az ellensége. Amikor lefújták a támadást s fölhajtott néhány kupa mézízű serbetet, a következő riadóig csaphatta a szelet Juliskájának, vagy akárhogy hívták. A törökök is gyanakodhattak volna, mert ha magyar volt, kérdés, leszámolt-e korábbi gyaurságával, ha meg török, annál rosszabb, mert azokért a versben emlegetett fekete szemekért, narancs csecsekért megtanult magyarul s nem átallotta magyar versekben ünnepelni kedvesét. Akár így volt, akár úgy, — felettesei nem rótták meg, mondjuk így, nem indítottak ellene fegyelmit, nem húzták karóba, ami egyébként abban az időben kedvelt mulatsága volt hóhérnak és röhögcsélő népnek egyaránt. Egyebekben sok magyar megtanult törökül, miként Balassi is, aki jól bírta a nyelvet, a török katona pedig magyarul próbálta elcsavarni a lányok fejét, amin senki nem bot- ránkozott meg.

Ez ma mérnem olyan természetes. Egykori keletnémet barátom, akit még Hitler sorozott be ádáz katonának, francia fogságba esett s két évig ette a kis porciókban mért gall kenyeret. Legalább megtanultál franciául, mondtam neki, de csüggedten ingatta fejét, a két év alatt egyetlen szót jegyzett meg, mert bármi történt, francia foglárai csak ennyit mondtak neki: merde, amit nem is fordítok le.

A Madzsari türki áhítatosan szelíd vers, de nemcsak azt példázza, hogy omnia Vincit amor, a szerelem mindent legyőz, mert végtére ez lenne az egyszerűbb magyarázat. Még akkor is, ha ez a bizonyos Mehmed nem élt a megszálló hatalom harcosának előjogával, nem erőszakolta meg a kívánatos haja- dont, mint annyian tették. Csak mellékesen írom ide, ez még a kitűnő Stendhaltól sem volt idegen, aki bizalmasan azt tanácsolja, hogy a vonakodó nőt legjobb állón vágni, ilyenkor fogai összekoccannak, aléltan hátra hanyatlik, s most már csak fel kell libbenteni a szoknyáját.

Ez a törökké lett magyar vagy magyarrá lett török nem ilyesmin jártatta az eszét. Éppenséggel fölgyújthatná Divényt, elhajthatná a parasztok marháit, letéphetné a nők nyakáról a kalárist, állón is vághatná őket, bár nem olvasta Stendhalt, de inkább ábrándozik a holdvilágos nógrádi éjszakában és verset ír, „meddig az eszivel bírja”. Kortársa - barátja? - Balassi pénzzel is bírta, s bár nem vetette meg a bécsi vagy krakkói ribancokat, ihletett óráiban ugyanígy ábrándozott az igaz szerelemről. Az urak megfúvat- ják a kürtöket, akinek ez a tiszte, lóra kap, a másik elsüti az álgyút, mert nem lehet másként, aztán mindenki visszavonul, ki Ábrahám kebelére, ki a hurik közé Mohamed mennyországába, amaz pedig a divényi lány ablaka alatt szavalja magyar versét

Szívében nincs gyűlölet, gyűlölni csak a hatalmasok tudnak. Divinyi Mehmed, ha úgy hozza sora, harcol, de ugyanilyen buzgalommal patkolna lovat vagy kapálna szőlőt, a gyűlöletet az urakra hagyva. Két harci riadó között Juliskájáról ábrándozik és verset ír, miként később Fazekas Mihály uram is, a Ludas Matyi szerzője, aki egy román lánynak írta szerelmes verseit.

De azért ne bízzunk mindent a szerelemre. Szívesen gondolok arra, hogy a szívek mélyén mégis csak békesség lakozik és megértés.

A többi az urak dolga, mint a hatalomvágy s ami ezzel jár, a gyűlölet. Mi pedig nem tehetünk mást, tiszteltetjük Divinyi Mehmedet, aki példájával arra int, hogy az ember eredendően mégsem a gyűlöletre rendeltetett.

CSÁNYI LÁSZLÓ

Faliratok

Az ember mindig szükségét érezte annak, hogy létét, személyiségét, véleményét valamilyen formában az utókorra örökítse. Perzsa királyok sziklákba vésett feliratokon a saját dicsőségüket zengték, a fáraók nem kevésbé. Kerültek elő persze sokkal alrendűbb feliratok is. Például Pompejiben a láva és a hamu alól, vagy a diósgyőri vár egyik tornyából, ahol az egyáltalán nem vízöblítéses illemhely falán zsoldosok érezték kötelességüket, hogy nevüket a falra karcolják. A klozetköltészet remekei általában nem bírják a közelmúltban még elég szemérmesnek bizonyult nyomdafestéket, bár akadnak, akadtak figyelem re méltó darabjai is. Több mint negyedszázada, ottani újságíróskodásom idején fél évig laktam a „Bakony” nevű régi és cseppet sem luxus- szállodában. Az ottani illemhely falán még olvasható volt a költő közismerten szép betűivel az alábbi szöveg:

„Bemegyek a Bakonyba és kiköpök, Ilyen piszok helyre többé nem jövök!

Petőfi Sándor"

Nem Petőfi irta, hanem - ezt később személyesen tőle hallottam - Örkény István.

1948-ban fenn jártam a párizsi Notre Dame bal oldali tornyában. Legfelül, ahol a csigalépcső kisebb csúcstető alatt végződik, krétával felírva olvasható volt, méghozzá hatalmas betűkkel egy bizony „TÓTH SÁNDOR” hazánkfia neve.

Faliratokért - az elnevezés tőlem származik - nem kell ilyen messzire menni. Láthat az ember a megyeszékhely legkülönbözőbb pontjain is épp eleget. Idegen nyelvek iránti állítólag hiányos fogékonyságunkat részben cáfolókat is. Ezek részben egy születőben lévő furcsa anglomániát látszanak igazolni. (Mellékesen megjegyezve, russzifikáló évtizedeinknek csak a legkezdetéről emlékszem orosz nyelvű feliratokra. „MIN NYET”, vagyis „AKNA NINCS”, tették közkinccsé az utászok.) Az előbbit folytatva: „FREE STYL HUNGÁRIA", amiről egyébként éppúgy nem tudom, hogy mit jelent, mintáz „L. L. COOL J.” szövegről, vagy a „RAP”-ről. De ez valószínűleg csak az én műveletlensé- gemről árulkodik. Az Augusz-ház oldalánál alighanem gallicista járhatott, aki többszörösen felírta, hogy „DÉPECHE”, ami ige formájában sietést jelentene, így a „TÁVI- RAT”-hoz áll legközelebb, ami eléggé rejtélyes. Legnagyobb meglepetésemre azonban olvastam már azt is, hogy „ÓRA ET LA- BORA”, vagyis „IMÁDKOZZÁL ÉS DOLGOZZÁL”, amire aligha papi kezek hívták fel a figyelmet. Kerékpárkedvelésre vall a „BMX”, zene- művészeti hajlandóságra az „EDDA”, vagy az „ISTVÁN, A KIRÁLY”.

Természetesen vannak egészen tömör, minősítő közlések. így például a cseppet sem igaz általánosítás, mely szerint „BUTA RENDŐR’ vagy a talán igaz „HÜLYE ZSOLT és annak egyszerű, bárkire - tehá a szerzőre is - vonatkoztatható ki nyilvánítása, hogy „HÜLYE”. Máj dani régészek törhetik a fejüket a „ÉLJEN TAKY” méltatásának tár gyán, vagy azon, hogy hol, mikor ki, kibe volt szerelmes. Ilyen infor máció nagyon sok van. Még sze rencsésebb eset, ha csak a hagyó mányos, nyíllal átlőtt szívvel és nen pornográf rajzokkal kombinálva Ez utóbbiak elemzése azonbai messzire vezetne, aki pedig por nográf olvasmányokra vágyódik nem feltétlenül kell faliratokat néz nie. Válogathat az ilyen jellegű új Ságok között, melyek még haza i; vihetők... Negatív, tulajdonképpel megszüntető jellegű, falirat is akad Például az evangélikus templon kerítésének egyik oszlopán, aho valaki a turisták nemzetközi kékjei zései egyike közepének gondos é: fárasztó kivakarásával tett hitet tér mészetjáró-ellenességéről.

A feliratok eszköze régebbi ko rokban az időt, erőbefektetést ki vánó véső volt. Most a spray, am sajnos ugyancsak időtálló közié sekre alkalmas. Ezek Pompeji és; diósgyőri vár falain hosszú évszá zadoknak voltak képesek ellenáll ni. Mai korunk sok mindent teremt de műemlékeket csak elvétve. Vigasztaljuk hát magunkat azzal hogy 40-50 éves „használati érté kűnek” szánt panelházainak falmaradványaival az eljövendő régészeknek semmi dolguk sem lesz...1!

ORDAS IVÁfi