Tolnai Népújság, 1991. június (2. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-22 / 145. szám
1991. június 22. NÉPÚJSÁG 9 Rézi néni diőtortái szonyok többsége: neki jár a keze akkor is, amikor beszél. Látszatra egyszerűnek tűnik a diótorta-készités.- Felolvasztom a cukrot, utána beleteszem a darált diót, sodrom, majd kosártortánál megformázom a tálon, azután meghajtogatom a füleket és összeragasztom olvasztott porcukorral - sorolja egy szuszra, miután azt is elmondja, az utóbbi olyan jól ragad, hogy nem lehet szétszedni. Jót nevetnek Kati lányával együtt, amikor ez a ragasztás kerül szóba, ugyanis eszükbe jutnak azok a német ismerősök, akik azzal „gyanúsították” Rézi nénit, hogy biztosan UHU-val, az univerzális Kosártorta gyöngyös habcsókkal A patyolat konyhában szinte elviselhetetlen a hőség, hiszen - évszaktól függetlenül - be kell gyújtani a sparheltbe, ha valaki diótortát akar készíteni. A modern konyha, a gáztűzhely erre nem jó. így, amikor a júniusi melegben Pelcz Györgyéknél járunk Páriban, diótortanézőben, a háziasszony, Rézi néni meg is magyarázza a konyhai hőség okát. De közben nem tétlen. Atűzhely- rűl egy lábasból veszi az alapanyagot, s azt a nyújtódeszkára teszi, sodorja, majd éles késsel szeleteli. Füleket készít, a diótorta fontos alkotórészeit. Az első megállapításunk az, nem úgy van, mint az aszragasztóval dolgozik, azért marad egyben a diótortája. Beszélgetünk, aztán sok minden kiderül. Többek között az, hogy az ilyenfajta édesség magyar hagyomány a Koppány mentén, s a háziasszony huszonhat éve leste el a fogásokat Nagykónyiban Amerein Mariska nénitől. Nemcsak elleste, de tovább is fejlesztette, mivel ötlet is, igény is akadt bőven az elmúlt évek alatt és jelentkezik ma is újabbnál újabb mindkettőből. Rézi néni nem számolja, hogy mennyi idő alatt készül el egy remekművével, de az biztos, hogy általában este vagy éjszaka cifrázza ki - papírból saját kezűleg készített cifrázójával - a különböző formákat. Az alapanyag nem más, mint tojásfehérje és porcukor, amit csak kézzel lehet jó keményre felverni. Próbálta segítségül hívni a technikát, de a megfelelő gépet még - úgy látszik - nem találták fel. Aprólékos munkát jelent, sok időt vesz el a torta kiírása, az, míg a fehér, vagy az ételfestékkel megszínezett cukorhab színes virágokká alakul. „A minta csak úgy jön magától”. Egyébként ettől a színezéstől, no meg azoktól a rárakott apró gyöngyszemektől lesznek egyéniek és a szomszédos falvakban készítettektől különbözőek a pári diótorták. Szomszédos falvak? Ott már sajnos kevesen tudják, értik ezt a mesterséget - mert mesterség ez a javából és ezért keresik fel egyre többen a takaros pári házat, s annak ügyeskedő gazdaasszonyát.- Ha megáll egy autó, az uram mindig az mondja: te, már megint jött valaki - nevet a háziasszony, majd sorolja, hogy Dunaújvárosba, Tamásiba, Pécsre, Nagykónyiba és még nagyon sok helyre elkerültek a napokban tortakölteményei. Lakodalomba vőlegénynek,' menyasszonynak magas tortát rendelnek a keresztszülők, a nagyszülők pedig gyöngyszemmel díszített habcsókos kosarat, de van, aki a száraz, diós tésztát látja szívesen benne. Keresztelőre bölcsőt kérnek, a különböző alkalmakra pedig - most már ballagásra is - gombaházikót, szivet és sok más formát kívánnak.- Volt olyan, aki Adidas focit kért - szól közbe a leánya, folytatva a gondolatsort.- Egy férfi elküldte saját autójának a fényképét - emlékezik Rézi néni -, hogy azt mintázzam meg, egy másik pedig a Szent István koronát akarta. Megnéztem az újságban, s azt mondtam, nem igaz, hogy én ezt nem tudom megcsinálni. Sikerült. Még a kereszt is olyan ferde volt rajta, mint az eredetin.- Aztán saját részre készít-e ebből az édességből?- Nem, mert cukros vagyok. De az unokámnak csinálok - moso- lyodik el.- Amikor elindulunk a diótorták világából, Rézi néni kikisér és any- nyit kér búcsúzóul:- Fényképezzék le a házat, mert akkor többen idetalálnak... Megtesszük, bár tudjuk, anélkül is odatalálnak. Annál is inkább, mert a pári diótorta izére sokan emlékeznek még. ÉKES LÁSZLÓ Kisodrom Tortaköttemények Kónyiban lestem el a fogásokat FOTÓ: GOTTVALD KÁROLY Tüzel tőnek lenni megint szép lesz Újjá alakult a Tolna Megyei Tűzoltó Szövetség Arad főterén 1835-ben kigyulladt egy kereskedő háza. Rítt József kalaposmester bátor társaival biztonságba helyezte az áruház padlásán fahordókban tárolt lőport. Ezzel megmentette Arad főterét a pusztulástól. Elhatározták, hogy - nyugati példák alapján - létrehozzák az önkéntes tűzoltószervezetet. Nehezen engedélyezték az elgondolás végrehajtását. A kitartó munka eredménnyel járt és megalakult az Első Magyar Aradi Tornász Tűzoltó Egylet. Volt tehát már példa, aminek alapján a mai Magyarország területén elsőnek Sopronban alakult meg az egyesület. Napjainkban ünnepelte fennállása 125. évfordulóját. Követték a sorban más városok is. Tolna megye területén 1873. december 21-én jött létre elsőnek a Szegzárdi Tornász Tűzoltó Egylet. Két hónappal később követte Bonyhád, Tamási és Paks mezőváros a példát. Mint ahogy Aradon is történt, mindenütt egy-egy nagy tűz pusztítása előzte meg az egyesület létrehozását. Mint minden újnak, ezeknek a szervezeteknek is voltak ellenzői. Az önként szerveződött tűzoltóság azonban megerősödött. A helységek kultúrköz- pontjaivá váltak. Műkedvelő gárdájuk, zenekaruk volt. Külön szivattyús és mászó egységeket képeztek ki. Ezeken a helyeken - bár ezt követően is keletkeztek tüzek, de - elmaradt a nagy pusztulás. A szalmával vagy náddal fedett és rendezetlenül elhelyezkedő házak, a szűk porták ellenére a jól képzett és bátor csapat időben megfékezte a tüzet. A sikeres beavatkozáshoz a kiképzés és bátorság mellett természetesen a kornak megfelelő oltóeszközökre is szükség volt. A Khetibos matematikus által feltalált hengerben mozgó dugattyús vizipuskától a Héron által készített fecskendőn át hamarosan eljutottak a lóvontatású kéthengeres légüstös fecskendőkig. Ezekkel 20-30 méteres vizsugarat tudtak folyamatosan a tűz oltásánál működtetni. Jutalmat kapott az a lófo- gatos, aki a tüzet jelző harang kon- gatására elsőnek ért a tűz színhelyére a fecskendővel. Tűzoltószereket gyártó cégek jöttek létre. Különösen hires volt Köhler István gyára. Az általa készített fecskendőkből még néhányat látni lehet a Bonyhádi Tűzoltó Múzeumban. Időközben feltalálták a gőzfecskendőt, később a hordozható motoros szivattyúkat, aztán az önjáró gépezetes tűzoltó kocsikat. A szervezeti élet is fejlődött. Rendeletben szabályozták a tüzek megelőzését. A helyi önkéntes tűzoltóságok szaktekintélynek számítottak. Véleményüket figyelembevették. Minden önkormányzat helyi szabályrendeletet alkotott. Ebben határozták meg a tűz elleni védekezés és a tűzoltás szabályait. Tűzi kasszát hoztak létre. Szerek vásárlására fordíthatták a begyűlt összeget. A helyi méltóságok az egyesületeknek tiszteletbeli elnökei voltak. Orvosok, lelki- pásztorok, iparosok és kereskedők jelentkeztek az egyesület tagjai sorába. Nagy megtiszteltetésnek számított tagnak lenni. Most egy kicsit vissza kell lépnünk a századfordulót megelőző időszakra. Ugyanis hamarosan felvetődött az igény arra, hogy különösen Budán és Pesten néhány fizetett embere is legyen a tűzoltóságnak, hogy a kivonulás még gyorsabban történjen. így aztán 1870-ben létrejött a fizetett tűzoltóság intézménye. Szinte ezzel egy időben szervezték meg az Országos Tűzoltó Szövetséget. Feladata volt a tűzoltóságok tevékenységének összehangolása, tagjainak képzése. Részükre - ugyancsak nyugati példák alapján - versenyek szervezése. A balesetet szenvedett tűzoltó segélyben részesült: A tűzoltóegyesületek és hivatásos tűzoltóságok számának növekedése szükségessé tette megyei szövetségek létrehozását. Megyénkben 1893-ban Boda Vilmos képviselő, főszerkesztő és tűzoltó főparancsnok segédletével hozták létre a Tolna Vármegyei Tűzoltó Testületek Szövetségét. Két világháború is megtizedelte a tűzoltótestületek tagjait. Amíg folyt a háború, a tűzoltók látták el a légoltalmi - mai néven polgári védelmi - feladatokat is. A második világháború után, 1945-ben az új hatalom megszüntette az addig működött valameny- nyi egyesületet és szövetségeit. A tűzoltóságok sem működhettek egyesületi vagy testületi alapon. A parancsnokot hivatalból nevezték ki. Azonban eltörölni őket nem lehetett. Addigra már tűzoltódinasztiák alakultak ki. Annyira kötődtek a tűzoltósághoz, hogy továbbra is együtt maradtak. Az állami tűzoltóságot 1948-ban hozták létre. Ekkor tehát voltak állami tűzoltók, néhány községben pl. Dunaföld- váron, Pakson, Bátaszéken, Tolnán úgynevezett szegődményes tűzoltók. Őket a helyi önkormányzat fizette. Végezetül megmaradtak az önkéntes szervezetekből a fizetés nélküli tűzoltók. Az Országos Tűzoltóparancsnokságon egy osztály koordinálta a falusi és üzemi tűzoltóságok munkáját, az ő kezdeményezésükre 1956. januárban újra tűzoltótestületté alakultak. Mindenütt vezetőséget választottak és alapszabály szerint működtek. Ezt az osztályt azonban megszüntették. A tűzoltóegyesületek a helyi tanácsokra és a megyei, valamint járási, városi tűzoltóparancsnokságokra bízták. Időközben az állami tűzoltóság területi szervei is kettős - tanácsi és belügyi - irányítás alá kerültek. Megkezdődött a községek körzetesítése, vele együtt a tűzoltóegyesületek megszűnése. Atüzoltóságok vonulószerei sajnos, még ma sem érik el a kívánt színvonalat. Kellemetlenül érezzük magunkat, ha egy nyugati város tűzoltósága látogatást tesz. De ne legyünk szégyenlősek mondjuk meg a barátkozni érkező vendégeknek, hogy mi sajnos így állunk. Merjük elfogadni a segítő kezet. Vegy ü k át és helyezzü k készenlétbe a felajánlott és átadott vonulószereket. Építsük tovább a kapcsolatokat a nyugati tűzoltóságokkal. Ott ugyanis ma is nagy kultusza van ennek a szervezetnek. Az ottani tűzoltóparancsnok ma is a helység első emberei között található. Az önkormányzat vezetőségében ott van a tűzoltóság képviselője is. Sajnos, megyénkben ez nem így van. A nyugati testvérvárosokba utazó polgármesterek és küldöttségek tapasztalhatták, hogy ott milyen tekintélye van és mennyire támaszkodnak a tűzoltóságra. Ide kellene eljutni nekünk is. Tudjuk, hogy az alig fél éve alakult önkormányzatoknak ezerféle gondjuk van. A helyi tűzoltóság fönntartásáról, működtetéséről azonban nem mondhatnak le. Ma már törvény kötelezi őket a tűzvédelem biztosítására. Az ezzel járó gondok egy részének átvállalására, a hivatásos, állami és önkormányzati, önkéntes és vállalati tűzoltóságok, valamint a tűzvédelem érdekében tevékenykedők munkájának összehangolására, segítésére alakítottuk újjá a Tolna Megyei Tűzoltó Szövetséget Több mint 30 tagja van e szervezetnek, melyet 13 tagú vezetőség irányít. Szövetségünk a Széchényi Ödön által 1870-ben megfogalmazott célokat szeretné megvalósítani: „Legyen egységes a magyar tűzoltóság. Egység a szellemben. Egység az akaratban, és egység a tettben.” El szeretnénk érni, hogy a hivatásos szervezet ne gyengüljön. Az önkéntes és vállalati tűzoltói mozgalom megerősödjön. A jól működő egyesületeknél tovább fejlődjön, a gyengéknél kialakuljon a családias légkör. Legyenek jól képzett, hadra fogható tűzoltóságok. Ne kelljen szégyenkezni a szertáruk és vonulószerűk miatt. A beavatkozáshoz szükséges modem eszközök álljanak rendelkezésre. Bővüljenek a kapcsolatok a nyugati országok tűzoltóságaival. Csatlakozni kívánunk az Országos és a Nemzetközi Tűzoltó Szövetségekhez. Legyenek híresek a Rónán napi ünnepségek és családi összejövetelek. Érjük el, hogy a tűzoltóság soraiba kerülni megtiszteltetés legyen. Önkormányzataink ismerjék el magukénak a tüzoltóegyesülete- ket és a hivatásos tűzoltóságot mert ezek elsősorban keményen dolgozó szervezetek. Aki ezt nem hiszi, próbáljon meg tűz esetén a nyolc bar nyomáson működő víz- sugárral az égő, roskadozó épületbe behatolni. Megváltozik a véleménye annak, kit megcsap az égő emberi test szaga. Az ország mostani állapotában nehéz jövőt jósolni. De legyünk optimisták. Bízzunk abban, ahogy hazánkban élő emberek sorsa előbb, vagy utóbb jobbra fordul és hogy tűzoltónak lenni megint szép lesz. CSÓGLEI ISTVÁN a Tolna Megyei Tűzoltó Szövetség elnöke
