Tolnai Népújság, 1991. június (2. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-22 / 145. szám
6 NÉPÚJSÁG 1991. június 22. „A kisemmizésbe nem tudnánk beletörődni!”- Kevés dolog van ma Magyarországon, melynek emlegetése annyi vitát váltott és vált ki, mint a kárpótlás kérdése. Ki kárpótoljon kit, mikor és miből? Az országgyűlés döntése értelmében a kárpótlás szempontjából alapul vett határnap 1949. június 8. Ezzel a dátummal a magyarországi németek többségét kirekesztették a kárpótlásból a honatyák. Pedig a népcsoport a Magyarországi Németek Szövetsége kezdeményezésére aláírásokat is gyűjtött a kárpótlási törvénynek a magyarországi németségre való kiterjesztése érdekében....- Több mint 29 ezren írták alá az Országgyűléshez intézett petíciót. A tövény meghozatala előtt megkerestük a koalíciós pártok vezetőit is, akik elismerték jogos igényeinket.- Az Alkotmánybíróság május 29-i határozata értelmében nem alkotmányellenes, hogy a tulajdonban esett sérelmek kárpótlásáról nem egyetlen, átfogó törvény rendelkezik.- Igen. Ugyanakkor kimondta, hogy az 1949. június 8-i határidő meghatározása alkotmányellenes, mivel a törvény csak általában mondja ki, hogy az állampolgárok tulajdonában ez időpont előtt, az állam által okozott károk kárpótlására is sor fog kerülni. Ez a rendelkezés az Alkotmánybíróság szerint azáltal tehető alkotmányossá, hogy a törvény meghatározza a korábbi sérelmek kárpótlására vonatkozó jogszabályok megalkotásának végső határidejét. Az országgyűlés úgy döntött, hogy az alkotmá nyellenesnek minősített kárpótlási rendelkezésekkel ismételten foglalkozik. Remélem, hogy az ide vonatkozó új jogszabályból egyértelműen kiderül majd, hogy az 1949. június 8-a előtti sérelmeket mikor orvosolják.- Igenám, csakhogy az itt élő, magukat németnek vallók közül sokan csak legyintenek erre, mondván, ha a kárpótlás első ütemében nem gondoltak rájuk, ha most nincs pénze erre az országnak, akkor miért éppen fél, vagy egy év múlva lenne? Arról nem is szólva, hogyha egyszer kiosztanak egy bizonyos mennyiségű földet, ráadásul épp azt, amire ők is igényt tartanának, akkor mi marad nekik? „Másodszor is kisemmiztek bennünket" - fogalmazott találóan az az idős sváb ember, aki szerint nagy bátorság volt a kormány részéről a mai nehéz gazdasági helyzetben ilyen törvényt hozni, de ha már egyszer így döntöttek a honatyák, akkor kárpótoljanak mindenkit egyformán, és ne zárják ki éppen azokat ebből, akiktől egyszer már elvettek mindent, akiket földönfutóvá tettek.-Ezzel kapcsolatban szövetségünk Országos Választmányának és Elnökségének az volt az álláspontja és ma is az, hogy nem a magyarországi németek és szövetségük feladata és hatásköre eldönteni, hogy a kárpótlás megfelel-e a társadalom érdekeinek. Amennyiben azonban az Országgyűlés a kárpótlás mellett döm, úgy a magyar- országi németeket ebből nem szabad kirekesztení. A kirekesztés ugyanis újabb kollektív büntetést jelentene. Kárpótlási igényünkkel egyébként semmiféle politikai célt nem követtünk és nem követünk. A kisemmizésbe azonban nem tudnánk beletörődni. Ez sértené a jog- egyenlőséget. És ugyebár azt a 100 milliárd forintot, amit a pénzügyminiszter szerint a kárpótlásra fordítanak majd, végül is az adózóknak kell kifizetniük és mi is a fizetők között vagyunk. Természetesen tudom, hogy abszolút igazságot nem lehet tenni, de legalább törekedni kell rá.- Ön korábban tett egy nyilatkozatot a hazai németek hovatartozását illetően, ami nem kis vihart váltott ki. Mintha néhányan szándékosan félremagyarázták volna a dolgokat.- Igen, így volt. Nem értettem és ma sem értem az ellenérzést. Elmondottam, mindenkinek emberi joga eldönteni, melyik néphez, népcsoporthoz tartozónak érzi magát, melyik nyelvet tartja anyanyelvének. Rendkívüli Kongresszusunk határozatainak szellemében nyilatkoztam. A beszélgetés kiindulópontja egyébként az volt, hogy mi itt, Magyarországon keressük a boldogulásunkat. Ezt akkor az interjúban egyértelműen leszögeztem és kifejeztem azt a reményemet, hogy az így is marad. Nekünk itt, a hazánkban kell megkapnunk a lehetőségét annak, hogy német népcsoportként fennmaradhassunk.- Csakhogy ehhez szükség lenne egy, a kisebbségek jogait védő törvényre, ami ugye egyelőre nincs.- Nincs, de folyik az előkészítés. Nemcsak a németségnek, hanem minden Magyarországon élő kisebbségnek és a többségi nemzetnek is érdeke, hogy mielőbb megszülessen és megvalósuljon ez a törvény. Nem akarunk kiváltságokat, csak azt, hogy Magyarország biztosítsa a fennmaradásunkhoz szükséges intézményi, jogi és egyéb feltételeket. Hogy mindenki félelem nélkül dönthessen arról is, melyik néphez tartozónak érzi, vallja magát, legyen az illető magyar, német, szlovák vagy éppen román. Ebből senkinek sem hátránya, sem előnye nem származhat. Ez alapvető emberi jog. Ez nem sérti senkinek az érdekeit. És nem szabad egy nyelvhez, egy népcsoporthoz, egy néphez való tartozást, annak vállalását összetéveszteni az állampolgársággal, a lojalitással.- Ez így nagyon szépen hangzik, csakhogy éppen a kisebbségi kerekasztal - mely a Magyarországi Németek Szövetsége és a Phralipe Független Cigány- szervezet egymástól független kezdeményezése alapján februárban jött létre, és melyben képviselteti magái minden hazai jelentősebb számú kisebbségi szervezet, - észrevételezte: „a kisebbségi szervezetek három éven belül már a negyedik olyan törvénytervezetet kapták kézhez az állami szervektől, amelynek kidolgozásában nem vettek részt. Alapvető problémáikra nem kaptak választ. A tervezetek nem tartalmaztak elfogadható megoldásokat a kisebbségek kulturális autonómiájának, érdekképviseletének biztosítására. Hiányoztak belőlük azok a gazdasági, jogi, hatásköri, szervezeti és képviseleti elemek, amelyek lehetővé teszik a kisebbségek egyenrangú partneri helyzetbe kerülését. Akkor most mi a helyzet?- A Kerekasztal megalakulásakor levélben fordult többek között a parlament elnökéhez, a Kormányhoz, valamint a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatalhoz, amelyben ismertettük a Kerekasztal létrehozásának indokait, valamint azt a szándékunkat, hogy szakértők közreműködésével kidolgozzuk javaslatunkat a meghozandó kisebbségi törvényre. Ehhez türelmi időt kértünk az említett szervektől a megalapozott szabályozás érdekében. I- Hogy reagáltak erre az említett szervek?- Üdvözölték a kezdeményezést és közölték együttműködési szándékukat a Kerékasztallal. Kérték, hogy minél előbb készítse el a Kerekasztal a törvényjavaslatot, hiszen sürgős a törvény mielőbbi megalkotása. A Kerekasztal egyetértett a kéréssel, sűrítette üléseit, gyorsította munkamenetét, de emellett elvárja azt, hogy a kormány és a parlament, - tekintettel a több éves hiábavaló várakozásra és az eddigi nem megfelelő tervezetekre - hagyjon időt az alapos előkészítő munkára, és a konszenzus kialakítására. I- Három hónap telt ei azóta, mire jutottak?- Egyetértésre jutottunk a tervezett kisebbségi törvényjavaslat alapelveiben, a kisebbségi önkormányzatok létrehozásának kérdéseiben, a kisebbségi kulturális autonómia intézmény- rendszerének kialakítási és működési elveiben, a törvény végrehajtásának anyagi fedezetének kérdéseiben. Jelenleg a törvényjavaslat végleges szövegezése folyik. Konszenzus elérése után a törvénytervezetet egyeztetni kívánjuk a kormánnyal és a pártokkal. Remélem, hogy még ebben az esztendőben sikerül modern, európai színvonalú kisebbségi törvényt megalkotni. Megvalósulásáért minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk. I- Köszönöm a beszélgetést. F. Kováts Éva A HIT VILÁG A „Példa mutatja, oly sokféle szólás van a világon, és azok közül egy sem érthetetlen.” Pál I. levele a korinthusbeliekhez, 14, 10. Ismerjük meg a Bibliát (5.) A bibliai történetszemlélet A Biblia könyvei kiemelkedő helyet foglalnak el az ókori Kelet történetírásában. Az Ószövetség ún. történeti könyveit egymás után helyezve végig követhetjük Izrael történelmét az időszámításunkat megelőző évszázadokig. A történeti könyvek közt két nagy egységet találunk. Időrendben első a Józsue, Birák, Sámuel 1-2. és a Királyok 12. könyve, egyetlen történeti mű részei (szaknyelven: Deutero- nomisztikus történeti mű). Ösz- szességükben 700 év eseményeit beszélik el, attól kezdve, hogy Izrael törzsei Kánaán elfoglalására készülnek, egészen a babiloni fogságig (1250-586). A mű szerzői a tetemes forrásanyagot egységes szemlélet alapján időrendbe, tematikus folyamatosságba rendezték. Hasonló jellegű, nagyobb lélegzetű munka a későbbi Krónikák 1-2., Ezdrás és Nehemiás könyve (szaknyelven Krónikás történeti mű). Éz szintén Izrael történetét beszéli el, a hangsúlyt azonban a babiloni fogság után (538) a judai zsidó közösség helyreállítására és megszervezésére helyezi, kiemelve Ezrdás és Nehemiás szervező munkáját. A felsorolt művekből és a történeti hagyomány más, jelentős ószövetségi könyveiből, mint Mózes öt könyve, képet kapunk a bibliai történet- szemlélet és történetírás jellegzetességeiről. A bibliai történet- szemlélet gyökere a hit. A bibliai történetírás egyetemes szemléletű, mindig tekintettel van a nemzetekre. Nemcsak azért, mert Izrael sorsa összefonódott az ókori Kelet más népeivel (Asszíria, Babilon stb.), hanem hitéből következően. Jahve, Izrael istene egyúttal a nemzetek egyetlen Ura. Ők is Jahve alkotásai, s ezért egy nagy közösséget alkotnak, amelynek Izrael is része (Tér 10. f.) így jelenik meg az ókorban először az egyetemes történelem eszméje. Az elmondottakból következik, hogy az Ószövetség történetírása vallásos. Az események értelmét és összefüggését a hit fényében keresi, amely a rendelkezésre álló történeti forrásanyag válogatásában és elrendezésében is érvényesül. Szempontja más, mint a szokásos történetírásé. A múltat nem politikai vagy gazdasági sikerek és sikertelenségek szempontjából mérlegeli, ezért gyakran átsiklik a politikai történetírás számára fontos részleteken. Mindez nem jelenti azt, hogy a bibliai történtírásnak nincs históriai értéke. Hitelességét biztosítja forrásainak eredete és sokrétűsége. Népi eredete miatt elkerüli az ókori Kelet udvari, „arisztokratikus” történetírásának gyengéit. A valóságot írja le, árnyoldalaival együtt úgy, ahogy a nép látja és megéli. Természetesen felhasznál írott forrásokat is, királyi évkönyveket, hivatalos feljegyzéseket stb. kifejezett hivatkozással vagy a Biblia szövegéből közvetve kielemezhetően (pl. Izrael királyainak könyve, Salamon története stb.). Említésre méltó még a bibliai forráshasználat is. A modern történetírás a forrásokat kritikusan egybeveti és értékeli, kiválasztva a hitelt érdemlőt. Az ószövetségi történtíró ezzel szemben egy-egy eseményt a lehető legtöbb szempontból akar bemutatni, ezért minden elérhető forrást felhasznál. Ha valaki az Ószövetség könyveit olvasni kezdi, hogy megismerje a bibliai történelem egy-egy szakaszát, nem fog csalódni. Az elbeszélés élményszerűsége, az igazmondás tisztessége meggyőzően tanúskodik a kor politikai és vallási arculatáról, erkölcsi felfogásáról. Rózsa Huba a róm. kát. hittudományi egyetem professzora Levél New Yorkból Tisztelt Szerkesztőség! 1991. május 18-i számukban megemlékezést közöltek dr. Dienes Valériáról, Szekszárd szülöttéről. Most ebben a megváltozott rendszerben elismerik az ő nagyságát, amit korábban bizony elhallgattak. 1976-ban, vagy '77-ben sugároztak egy vele készült tv-in- terjút, két részben. Az 1. részt főidőben az I. csatornán közvetítették. A második részt már nem főidőben, jó későre a II. csatornára tették át, mert a „hivatalosok” megtudták, hogy mennyien odafigyeltek arra, amit mondott. Hatására sokan megváltoztatták gondolkodásukat, magatartásukat. Szerintem helyes lett volna, ha lapjuk megemlítette volna azt a hívő magatartást, amit Dienes Valéria megvallott életében, és ami értelmet adott ennek az életnek. Korábban materialista volt, majd amikor több tudományág magaslatára jutott, megtért. A tudományokon keresztül Isten hangját ismerte föl, amelyet gyakran költőien meg is fogalmazott, pl. így: Bárhová térdelsz- Elém térdelsz Bárhová nézel- szemembe nézel. Bármi a gondod, bármi a vágyad- Engemet gondolsz, En vagyok nálad. Az emberi szavakra oly érzékeny „Valéria néni” az lsten-i szóra is tudott figyelni. Az életét is azért szerette volna még hosszabbra, hogy a négy Evangélium fordítását elkészíthesse. 1974-ben részt vett (95 évesen) a Tihanyban rendezett Nemzetközi Szemiotikái Kongresszuson, ahol előadásál szinte alapokmánynak fogadták el. Erről így nyilatkozik: „Az egész gondolatsikert az Eucha- ristiával (Oltáriszentség) értem el. Nem én voltam, de az 'eszméletcsere' megvolt”. Azt gondolom, hogy érdemes ezt is megírni. Talán mi is változunk gondolkodásban, magatartásban, amikor az Igazságot, Jóságot, Szépséget, Szeretetei keressük a megújuló világban, társadalomban. New York. 1991. jún. 6. Rév. Kormon József New York-i róm. kát. vezető lelkész Ps: Az igazi értékeket ma már nem kell elhallgatni, sől meg kell mutatni! Kívánok a szerkesztőség munkájához sok sikert Isten áldásával. Hatalmas oltár a Hősök terén Elkészültek a Hősök Terén a II. János Pál pápa miséjére felállítandó oltárépítmény tervei - tájékoztatta az MTI-t, Diós István, a pápalátogatást előkészítő püspökkari iroda vezetője. Az oltárépítmény több szintes ácsolt szerkezet, alapterülete 1200 négyzetméter, szélessége 50 méter, magassága 15 méter lesz és a Szépművészeti Múzeum előtt építik fel. A legfelső szinten kap majd helyet a trónus és az oltár. Az építmény fölött kötelekkel rögzített 800 négyzetméteres baldachin formájú ponyvát feszítenek ki, amely francia műanyag szövetből készül. A tervekhez a pápa 1986-os bécsi látogatásának tapasztalatait vették alapul. A tervezet érdekessége, hogy a pápa sekrestyéje a Szépművészeti Múzeum Pergamon termében lesz. A nagy énekkart és a zenekart a lépcsőn helyezik el. A tér hangosítását a honvédség végzi. Évközi 12. vasárnap „Jézus egy vánkoson aludt...” Jézus, nem félt a viharzó tengertől. És amikor a viharokhoz szokott halászok, apostolai is rémülnek és rettegnek, képes e nagy viharban aludni. Hogy a veszély mekkora lehetett, azt arról is lemérhetjük, hogy az apostolok felköltik Jézust. Pedig egyébként aggályosán őrködtek nyugalma felett. Hiszen ezt a nyugalmat akarták neki biztosítani azzal is, hogy vánkost szereztek a csónakba. Máskor, mikor gyermekeket vittek Jézushoz az anyák, az apostolok elutasították őket, védvén a Mester nyugalmát. Most áttöri a félelem a tisztelet gátját és szinte vádolva őt a nemtörődömséggel, fölkeltik. A vihar szakemberei végveszélyt sejtettek, mégis így szólt Jézus: „Mit féltek? Még mindig nem hisztek?” (Mk 4,40). Elvárja, hogy a minden oldalról megalapozott félelem esetében is bízzanak az alvó Jézusban. (Mk 4,35-48) Szemrehányás érződik ki kérdéseiből. Az emberiség nagy egészének életében is támadhatnak viharok, az egyéni életekben is. A csendes időkben mi is különféle elgondolásokkal biztosítani akarjuk .TJrunk nyugalmát, ám jöhetnek idők, amikor megállapítjuk a „végveszélyt”. Ekkor sem szabad ijedezni. Bíznunk kell abban, hogy Jézus akkor is velünk van, ha aludni látszik - ezt várja el tőlünk. Nagy győzelme a hitnek, ha lelkünk viharai közepette csukott szemmel és összezárt szájjal is biztosítjuk lelkünk mélyén alvó Urunkat hitünkről és bizalmunkról. Panaszkodhatunk, égre is kiálthatjuk bajainkat. Isten módot ad erre is, mert irgalmas. De érdemes Jézus stílusát fölvenni, nehogy kérdezze tőlünk is: „De hát hol van a ti hitetek?” Pápay József Ki kárpótoljon és kit? Hét végi beszélgetés Hambuch Gézával
