Tolnai Népújság, 1991. június (2. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-22 / 145. szám
1991. június 22. Képújság 5 Nem, kedves olvasónk, ez a kosár nem a Ko- delkáné-féle. Ez csak amolyan szegényember kosara, amit nap mint nap meg kell tölteni ahhoz, hogy szegényemberéknél a család ap- raja-nagyja a terüljasztalkám elé ülhessen. Ez az a kosár, amely bizonyítja, hogy eljött már a tejjel folyó Kánaán, ha méztől nem is csepeg. Persze, minden csodának varázsszó a nyitja. Ennek a varázsszónak a címe A Kormány 56/I99I. (IV. I3.) Korm. rendelete a tej- és a tejtermékutalványról. A május l-jén hatályba lépett rendelet értelmében ilyen utalványra jogosult a támogatás időtartamára az, aki rendszeres nevelési segélyben, aki rendszeres szociális segélyben, illetve aki hadigondozotti rendszeres pénzellátásban részesül. Hogy e varázsszavakból, melyek hatására a rászorultak kosarába havi 3oo forint értékű tej vagy tejtermék kerül segélykiegészítő konstrukcióként, ki mit, mennynyit és hogyan értett meg, kiderül ebből a riportból. Első helyszínünk a Szekszárd városi polgár- mesteri hivatal családvédelmi és szociálpolitikai csoportvezetőjének az irodája. Voltaképpen műfaji meghatározásként azt is állíthatnám, hogy ez egy irodariport, ha egyáltalán volna ilyen. Sümeginé Vecsei Marianna! egészen másról beszélgetünk, amikor a téma belép az ajtón Tesényi Vendelné, a Tolna Megyei Tejipari Vállalat pénzügyi osztályvezetője jóvoltából. Csak úgy viliódznak a replikák, amint elhangzik a tejbon hívószó. Percek alatt kiderül: a boltosok még mindig nem ismerik a jogszabályt, holott az erre a hónapra szóló tejutalványok szelvényeire már adják az árut a közvetlenül a fogyasztók részére tejet és tejterméket értékesítő üzletekben. Minthogy több helyen már júliusi és augusztusi bonokat is beváltottak, habár csak a tárgyhavit lett volna szabad, nehéz lesz elszámolniuk a visszárut a Tejipari Vállalatnál.- Azért, hogy ez többé ne fordulhasson elő, nem lehetne az utalványokat havonta megküldeni a jogosultaknak? - kérdezi Tesényi Vendelné.- Nem - hangzik a válasz -, mert már elküldték az első három hónapra szóló utalványokat a legrászorultabbaknak. Minthogy ez egy ezerfős listát jelent Szekszárdon, és mivel az utalvány a rendelet értelmében szigorú számadású nyomtatványnak minősül, ajánlott küldeményként postázzák. Ha minden hónapban külön külde- nék ki a tejbonokat, az a postai költség megháromszorozódását jelentené.- Nem lehetne ezt a költséget úgy csökkenteni, hogy a jogosultak befáradnának az utalványokért, ha amugyis szekszárdi lakosok? - kérdem naivan. - Legalább azok, akik járóképesek...- Ezer ember álljon sorba egyszerre tejbonért? - kapom vissza azonnal a labdát. - Amú- gyis szidnak bennünket azok, akik nem ismerik a rendeletet és annak alkalmazási módját, amit a népjóléti, a földművelésügyi, valamint az ipari és kereskedelmi miniszter együttes rendelete állapított meg. Van aki azt állítja, hogy elpana- máztuk az utalványát, azért nem kapott kedvezményt, van, aki betelefonál, hogy látta a boltban, amint valamelyik kedvezményezett nem tej vagy tejtermék vásárlására használta fel a szelvényeit. Sok az ingerült ember, és az ingerültségük jó része nálunk csapódik le. Valóban: fültanuja voltam egy telefonbeszél- getnésnek, melynek során egy magát meg nem nevező fiatal férfi afelől érdeklődött, hogyan kell szociális segélyt kérnie, mert otthonukba most szerelték be a telefont, és ez költségekkel járt. Amikor viszont megtudta, hogy lakásában környezettanulmányt kell készíteni ehhez, kijelentette, hogy az eljárás dühítő, hogy jönnek ahhoz, hogy abba a lakásba, amit ő szerzett, körülfürkésszenek? Visszatérve a szelvényekre és azok felhasználására, Tesényi Vendelné megjegyzi:- A jogszabály kizárja, hogy a szelvényeket más áru vásárlására is használják, de ezt nem ellenőrizteti. így alakul ki az a helyzet, hogy a Tejipari Vállalattal alkalmanként megfinanszíroztatják a boltban kapható többi árut, mondjuk a sört, vagy a cigarettát, vagy a kenyeret, vagy a húst... Vajon mennyi tejnek álcázott folyékony kenyér fogyott el az üzletekből az utóbbi hetekben? - merengek. A szelvényeket este, zárás után a boltokban Mi van a kosárban? fölragasztgatják azokra az ívekre, amelyeket azután szintén ajánlott küldeményben juttatnak el a Tejipari Vállalathoz. Csakhogy a szelvény nem öntapadós. így aztán kenegethetik, illeszt- gethetik. A ragasztó pluszköltség. A vállalat minden érdekelt boltnak ajánlott küldeményben juttatta el a mintaíveket. Az ajánlott levél az érvényben lévő postai díjszabásnak megfelelően helyi kézbesítésre 22, vidékre 27 forint költséget jelent küldeményenként. Panaszkodnak a boltosok. A magánkereskedő felteszi a kérdést: miért kell neki is beszámítania a vételárba a szelvényt, ha utána az elszámolás pluszköltségként jelentkezik, hiszen ő nem jótékonysági intézmény, hanem magánkereskedő... A sióagárdi tejcsarnok sem érti, hogy akármennyire is csarnok, azért kell elfogadnia az utalványokat, mert a rendelet kötelezi erre mint közvetlenül a fogyasztók részére értékesítő üzletet. A Skála áruházban panaszkodnak a pénztárosok: valaki 3oo forint értékű süteményt csomagoltatott be, és szelvénnyel akarta kiegyenlíteni a számlát. Erre természetesen nem volt mód, a már meg- fogdosott árut vissza kellett venni, kicsomagolni, ki az, aki ezek után megveszi? Nem beszélve az egészségügyi előírásokról... Miért ilyen bonyodalmas mindez? A jószándék kétségtelen: a legrászorultabbakat hozzájuttatni az egyik alaptáplálékhoz ma, amikor a lakosság jövedelmi helyzete ezt igencsak'indokolja. Ma, amikor a papírral is spórolni kell, amikor a szociális segélykérések is egyre kisebb formátumúak, miért ekkora a bürokráciája egy ilyen segélykiegészítő konstrukciónak? Vagy a jótéteményhez nem elég a jószívűség? A családvédelmi és szociálpolitikai csoport az eddigi megegyezés szerint szeptemberben postázza az év végéig érvényes valamennyi szelvénytömböt. Ehhez nyolc rubrikás űrlapokon vezetnek nyilvántartást, kézzel címezik a borítékokat, amelyekben ajánlott küldeményként eljuttatják a tömböket a jogosultaknak, és mindezt, minthogy az utalvány szigorú számadású nyomtatvány, egyetlen személynek kell végeznie.Az iktató ragszámmal látja el a küldeményeket. Ha mindezt a létszám alapján beszorozzuk ezerrel, magkapjuk azt az ideális esetben (a havi kézbesítésre gondolok) előálló munka- mennyiséget, amely a nyilván munkakörével járó más feladatokat is ellátó szociálpolitikai előadót az iktatáson kívül egyszemélyben terhelné. Nem lenne egyszerűbb, ha a boltokat köteleznék az előírások szigorú betartására? A kereskedelem havonta kétszer küldi be ajánlott küldeményként a szelvényekkel telera- gasztgatott [veket a Tejipari Vállalatnak. Tesényi Vendelné szerint a kereskedelem tejutalvánnyal kapcsolatos postaköltsége mintegy hatszorosát teszi ki az önkormányzaténak. Természetesen senki sem szeret nem öntapadós címkéket ragasztgatni kasszazárás után, sok helyen ezért fogadják el a nem tárgyhavi szelvényeket is, hogy legyenek minél hamarabb túl a babráláson. A pénzügyi osztályvezető elmondja: küldtek már be felülbélyegzetten, tehát érvényességi dátum nélküli szelvényeket is a vállalathoz. Ezen elgondolkodunk. Mi lehet a magyarázat? Mi felülbélyegzés nélkül nem adtunk ki tej- és tejtermékutalványt - állítja teljes bizonyossággal Sümeginé Vecsei Mariann. Csak nem hamisítják már a tejbonokat is? - ötlik fel az emberben óhatatlanul a kérdés. Végül is köny- nyebb hamisítani az egyszerű, fehér alapon kék betűkkel nyomtatott perforált utalványt, a szelvénytömböt, mint mondjuk a papír húszast. És ugyanannyit ér. Szerencsére nem erről van szó - tudjuk meg Miseticsné Győri Erzsébet üzletvezetőtől a 43-as csemege ABC-ben. Ők találkoztak már azzal a bizonyos fából vaskarikával, ami nem más, mint az alulbélyegzett felülbélyegzés, ugyanis a bélyegzőt a szelvények hátára nyomták, miáltal annak a felragasztás pillanatában nyoma veszett. (Ezt nem Kafka, vagy másik abszurd lángelme találta ki!). Mindezek tudatában most már kezd bennem kialakulni valamiféle, az őskáosz állapotára emlékeztető homály. Hogy is van csak - próbálok utánagondolni a jótékony kormányrendelet nyomán előállt helyzetnek -, a kormány úgy döntött, hogy a legrászorultabbak is ihassanak tejet, de a legrászorultabbak egy része ezek szerint nem is tejet akar inni. Azok a rászorultak, akik nem kaptak ilyen kedvezményt, szeretnének kapni, de miután megkapták, lehet, hogy szintén valami másra kívánnák beváltani a szelvényeiket. Hogy is van csak: a mai magyar társadalomnak kik a szelvényvagdosói? Egyértelmű a válasz e helyzet fényében: a tejivásra legrászorultabbak. Lássuk tehát: van, aki rászorult és tejet akar, van aki rászorult, és nem tejet akar. Olyan ez, mintha ajándékozáskor a megajándékozott figyelmeztetné a jótékonykodót, hogy ajándék lónak né nézd a fogát olyankor, amikor tej helyett sört rakok a kosaramba. A boltvezető szerint, a pénztárosnők szerint a kismamák igenis tejet vesznek tejszelvénnyel. A viták nem velük zajlanak. Ha sokminden van a bevásárlókosárban, és akad az áru között tej vagy tejtermék is, a pénztárosnőnek nem áll annyi idő rendelkezésére, hogy hajszálpontosan ellenőrizze, a szelvényfedezetet csakis és kizárólagosan az előírt termékek megvásárlására fordították-e. Utolsó helyszín: a polgármesteri hivatal városigazgatási irodája. Ferincz János, az irodavezető megállapítja:- Amikor ezt a rendeletét meghozta a kormány, már abban a percben benne rejlett a visszaélések lehetősége. Csak aki eddig nem az emberek között élt, aki hibernált ezidáig, képzelhette, hogy a rendelet előírásaival az érintett réteg, amely épp helyzeténél fogva nem a leginformáltabb, legolvasottabb, legtörvénytisztelőbb, nem fog visszaélni. Nagyon korrekt együttműködésre lenne szükség a rendeletet alkalmazó szervek között. Ahhoz, hogy minden rendben menjen, az kellene, hogy havonta küldjék ki a csak tárgyhavi szelvénytömböket az érintetteknek. Hogy a boltban csakis a tárgyhavi szelvényekre és csakis előírásos árut adjanak a kereskedők. Hogy a jogosultak ne akarják másra váltani á juttatást. Hogy a felülbélyegzés felülre és ne alulra kerüljön a szelvényeken. Hogy a család- védelmi és szociálpolitikai csoport kaphasson számítógépes segítséget a nyilvántartáshoz, a postai kiküldéshez. Ahhoz, hogy mindez így legyen, már csak az szükséges, hogy a miniszteri körlevélben megígért összeget biztosítsa a Népjóléti Minisztérium a többlet-postaköltségek megfinanszírozására. Ha ez augusztusig „bejön”, a többletmunkával számítógép segítségével meg lehet birkózni. Csak egyetlen kérdés marad ebben az esetben nyitva: vajon a jogosultak mentalitásával is sikerülni fog megbirkóznia a jószándéknak? Most pedig nézzünk bele a kosárba. Mégis van valami olyan jellege, mint a Kodelkáékénak. Mert mi van benne? Valaminek a keze-feje-lába, ami nem igazán működőképesen függ össze. Ez a valami egy érvénybe lépett rendelet. Egyes lakossági csoportok tej- és tejtermékfogyasztásának elősegítése érdekében született, tekintettel a lakosság jelenlegi jövedelmi helyzetéből adódó fogyasztáscsökkenésre. Milyen méretű ez a fogyasztáscsökkenés mondjuk itt, Szekszárdon? Milyen választ kaphatunk, ha ezt a kérdést nem áltudományos tudálékossággal, hanem prakticista módon a 43-as csemege ABC-ben tesszük fel az üzletvezetőnek?- Az igaz, hogy mióta érvénybe lépett a kormányrendelet, több tej fogy, mint azelőtt - válaszolja Miseticsné Győri Erzsébet. - De az is igaz, hogy a nyári időszakban mindig nőni szokott a tejfogyasztás. Most hogy a fogyasztásnövekedés a jó időnek vagy a tejjegynek köszönhető, elég nehéz volna megítélni. Több tejet adunk el, mint a múlt hónapban. Ezzel együtt az idei tej- és kenyérfogyasztás a tavalyinak csak a felét teszi ki. Hát ez is egy változata a relativitáselméletnek. Nyilvánvaló: viszonyítási rendszer kérdése az egész. Vannak ilyen dolgok az életben, hogy mikor az ember beteszi ezeket a kosarába, nagynak látszanak, amikor meg otthon előveszi a családját jóllakatni vele, kicsinek. Ámbár könnyen megeshet manapság az ellenkezője is. Például beteszünk a büvészkosárba egy mindössze hat paragrafust tartalmazó rendeletet, mellé helyezzük a végrehajtásával kapcsolatos utasításokat, aztán várunk egy hónapot, majd kivesszük belőle az addigra összeérlelődött eredményt. Meglepetéssel tapasztaljuk, hogy bár minden részutasítás a maga módján működik, a kosárból hatalmas tengerikígyó tekergőzik elő: a bürokrácia. Ez a szörnyeteg dagasztja túlsúlyosra a költségeket, lassítja és nehezíti a lebonyolítást, nehezíti meg a végrehajtó felek közvetlen és akadálymentes együttműködését. Az ő „jóvoltából” fordulhat elő, hogy például jóval nagyobb összeget kell fordítani a rendelettel kapcsolatos papirosok ajánlott küldeményként történő postázására, mint amekkora maga a rendelet által a lakosság bizonyos rétegeinek nyújtott juttatás. Vagy nem is tengerikígyó, hanem maga a Gó- lem van a kosárban? Erre természetesen csak akkor jön rá az ember, amikor az előzőleg kisebbnek és ártalmatlanabbnak becsült agyagszörnyeteggel a kosáron kívül, a valóságban találja szemben magát, és látja, hogyan gázol el válogatás nélkül mindent, ami az útjába kerül - rosszat és jót egyaránt. „Irodariportokkal” épp úgy nem lehet segíteni a hivatali katasztrófán, mint kabinetbeszélgetésekkel. Szántszándékkal nem idéztem fel a bűvészinas esetét, akinek gyakorlatlan pálcája alatt elszabadult varázserők szerveződtek káosszá. Már csak azért sem, mert a bürokrácia sohasem dilettáns. Az érti ám csak igazán a dolgát! Minél jobban bénítja a körülötte zajló élet haladó, mindenki számára hasznos törekvéseit, annál pontosabban töltötte be feladatát. Csak azon szerettem volna eltűnődni ezalka- lommal a Tolnatáj első oldalán, amin oly sokan nem csak Szekszárdon, vagy a megyében, de az egész országban: mennyi bonyodalmat idézhet elő egy apró, mindössze húsz forintot érő szelvény - a társadalmi jóindulat bélyege amikor belép az életünkbe. Időnként úgy tűnik: olyan ez a mi mai alakulgató világunk maga is, akár a tejjegy esete. „Az utalvány névértékét, kiadásával és fel- használásával kapcsolatos előírásokat, az elszámolásával és ellenőrzésével kapcsolatos kérdéseket a népjóléti, a földművelésügyi, valamint az ipari és kereskedelmi miniszter együttes rendeletben állapita meg” — olvastuk a tej- és tejtermékutalványról szóló kormányrendelet szövegében. Megállapították. Azután mai magyar valósággá vált. Domokos Eszter Fotó: Ótos Réka
