Tolnai Népújság, 1991. június (2. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-22 / 145. szám

2. KÉPÚJSÁG 1991. junius 22. Európai Egyesült Államok vagy Európai Konföderáció? Minek van nagyobb realitása? Az Európai Konföderációnak, amelyet a bécsi Der Standard a francia elnök legutóbbi prágai fel­lépése nyomán „Mitterrand vízió­nak” nevez? Vagy az Európai Egyesült Államok gondolatának, amelyet viszont - véletlen, nem vé­letlen - a német Die Welt ugyan­csak víziónak minősít, igaz, Helmut Kohl bonni kancellár nevéhez kap­csolva? De lehet, hogy az európai érem­nek van egy harmadik oldala is. Rudolf Kirschläger volt osztrák ál­lamfő mintha ezt az utóbbi oldalt emlegetné, amikor így fogalmaz: nem a Közös Piac mai tagországai­nak holnapi Európáját kívánja min­denki azok közül, akik be szeretné­nek jutni - s lehetőleg minél előbb - Európába. A francia elnök első ízben 1989- ben használta az „európai konfö­deráció” kifejezést, s akkor a konti­nens cseppfolyós politikai-társa­dalmi körülményeihez igazodó „európai strukturális egységet” ér­tett ezen. Ma a francia külügymi­nisztérium már úgy értelmezi a konföderációt, mint amely „lehető­vé teszi Európa számára, hogy egyenrangúan vitasson meg min­den kérdést, amelyben közösen érdekelt”. Mitterrand prágai meg­nyilatkozásai óta világos, hogy eb­ben a megfogalmazásban egy­aránt fontos a közös témák soka­sága és az egyenjogúak vitáinak intézményesített rendszere. Kör­nyezetvédelem, be- és kivándor­lás, hírközlés, közlekedés, energia, kultúra, nemzetek és nemzeti ki­sebbségek helye - ezek a témák kaphatnak ma láthatóan elsőbbsé­get egész Európát érintő témák kö­zül. A megoldásokat pedig a fö­derációs szervezés kötelező dön­tései helyett a szuverén országok vitájában kellene megtalálni, a konföderáció nemzetközileg elfo­gadott normáinak megfelelően. A működéshez kis szervezetet - legfeljebb egyetlen titkárságot - képzelnek el, de mindeddig pél­dátlan földrajzi mélységű hatás­körrel: Havel csehszlovák elnök a konföderációs Európát már olyan­nak rajzolta fel, amely az Atlanti­óceántól - a Szovjetunió ázsiai ré­szeit is beleértve - a Csendes­óceánig érne. S ha valaki úgy gondolja, hogy a konföderáció az egyenlőek és a még egyenlőbbek - a fejlett nyuga­tiak - számára szerveződik majd, annak csak a történelem válaszol­hat. S aki úgy véli, hogy ez a szer­vezet a keletiek teljes jogú közös piaci tagságának elodázását cé­lozná (Mitterrand e térség orszá­gainak az EGK-ba való teljes jogú felvételét újabban „tucat vagy több tucat éven belülre” jósolja, az kér­dőjelbe ütközik: akkor miért csak 15-20 év múlva látják megvalósít­hatónak a konföderációt? Lehet, hogy az európai államok laza szö­vetsége mégis az Európai Egyesült Államokat helyettesíthetné? Kohl elképzelése ugyanis - hogy a Közös Piac európai szövet­ségi államként működjék - még azok szerint is sok akadályba ütkö­zik, akik támogatják a gondolatot. A pillanatnyi föderációs elképzelé­sek az Európai Közösség június 28-i csúcsértekezlete elé kerül­nek. A tervezet három tartópillére - a közös külpolitika, a jogrendszer egymáshoz közelítése és az egy­séges belső piac kialakítása - csak része volna e tényleges Egye­sült Államoknak. London mégis fél­ti tőle nemzeti szuverenitását (eb­ben az új miniszterelnök, Major már alig különbözik elődjétől, Mar­garet Thatchertől), s Franciaor­szág is újabb és újabb kemény kér­déseket tesz fel. A föderációs egyesült Európa gyakorlatilag belső határok nélkül, gazdasági és pénzügyi unióban él­ne, s a közös külpolitikát közös biz­tonságpolitikaként is értelmezné. Az utóbbi bizonyos időn belül in­tegrált védelmi politikává fejlődne. Ez részleteiben jóval több mint az 1982-re meghirdetett közös piaci egység. A védelmi politikát érvé­nyesítő Nyugat-Európai Unió maj­dani működése és hatásköre két­ségeket ébreszt a Közös Piacon kí­vül is. Az Egyesült Államok például úgy látja, hogy ezzel a szervezettel akarják háttérbe szorítani a NATO- t és kiszorítani Amerikát a konti­nensről. A Szovjetunió viszont attól tart, hogy ebben a szervezetben helyet kapnak végül a kelet-európai tér­ség országai is. James Baker ame­rikai külügyminiszter valószínűleg mindezért vázolt fel éppen az euró­pai külügyminiszterek mostani berlini konferenciája előtt egy újabb „víziót”: egy olyan „tranzat- lanti közösséget”, amely „Vancou­vertől kelet felé egészen Vlagyi­vosztokig terjed”. Mindennek ismeretében állapít­ja meg elemzésében a Die Welt: „Kelet- és Közép-Európa országai mind kevésbé értik, mi is lehet a szerepük ezekben a föderációs és konföderációs elképzelésekben. Pedig mindannyiunknak csak az az Európa jó, amely nekik is megfe­lel". Ferenczy-Europress Támadták és szidták a rendőröket A főváros XII. kerületében egy ismeretlen betörő feltörte Viktor Menysikov,41 éves festőművész Moha utcai lakását, ahonnan mintegy másfél millió forint ér­tékben arany ékszert vitt magá­val. * A Budapesti Rendőr-főkapi­tányság eljárást indított id. T. Já­nos 44 éves és ifj. T. János 24 éves budapesti lakosok ellen, mert a XIX. kerület Kossuth téri piacon megtámadták a tiltott szerencsejáték miatt velük szemben polgári ruhában intéz­kedő és szolgálati igazolványu­kat felmutató rendőröket. A kör­nyéken lévő mintegy 50 nézelő­dő azonban szidalmazta a rend­őröket és akadályozta intézke­désüket, igy id. T. János a hely­színről elmenekült, ám utólag a lakásán elfogták. A renitenskedő ifjabb támadót egy figyelmeztető lövés után és könnygázszóró palack használatával megszeli- ditették, majd megbilincselték. * A Szentendrei Rendőrkapi­tányság eljárást indított Ny. Já­nos 28 éves szigetmonostori la­kos ellen, aki a település egyik italboltjában ittasan megfenye­gette a vendégeket, hogy felrob­bantja a nála lévő két kézigráná­tot. A robbanóanyagot megmu­tatta, majd eltávozott, de a rend­őrség Surány egyik presszójá­ban elfogta. A garázda Ny. János itt is robbantással fenyegette meg a vendégeket akik elvették tőle a kézigránátokat és átadták a rendöröknek. A robbanószer­rel hözöngő lakásán tartott ház­kutatás során további kézigrá­nátot nem találtak. A szakértők véleménye szerint a fenyegetéshez használt kézi­gránátok szovjet oktatógránátok voltak, amelyek robbantásra al­kalmatlanok. Később szerelnek le a határőrök Augusztus 15-e helyett csak 23-án szerelnek le a sorállományú hatá­rőrök a pápa magyarországi látogatásával kapcsolatban felmerülő ha­tárőrségi feladatok miatt. A BM Határőrség illetékese elmondta, hogy a várhatóan jelentősen megnövekedő határforgalom-ellenőrzósi, valamint biztosítási feladatokat másként nem tudnák ellátni, igy is 20 millió forinttal növekszik a szervezet kiadása. A késleltetett leszerelés mintegy 4400 fiatalt érint. Keleti György honvédelmi szóvivő a távirati iroda kérdésére megerősítette, hogy a Magyar Honvédségnél rendes időben augusztus 15-én szerelnek le a fiatalok. Nem az áfészé, a téeszé Pálinkafőzde - zuhanyzóból címmel lapunk június 17-i számá­ban cikk jelent meg, melyben kö­zöltük, hogy a pálinkafőző az áféaz tulajdona. Utólag szereztünk róla tudomást, hogy helytelenül infor­máltak, s az áfész egyelőre csak bérli a helyiséget a téesztől. Az ismeretlen kontinens Harmincéves az Antarktisz-szerződés Harminc éve, 1961-ben ratifikál­ták az Antarktisz-szerződést, amelynek aláírói - eredetileg tizen­két ország - kötelezettséget vállal­tak, hogy a fehér kontinens terüle­tét nem használják fel semmiféle katonai célra, és kísérleti atomrob­bantásokat sem végeznek. Az egyezmény egyúttal a földrész tu­dományos kutatásához is kerete­ket adott. A szerződés jó egy évtizeddel ezelőtt még egy exkluzív klub be­nyomását keltette, mert a tagorszá­gok erősen korlátozták a belépők számát. Jelenleg 39 a tagorszáok száma. A szerződés eredeti válto­zata mai szemmel nézve erősen hiányos. Nem rendelkezik például az antarktiszi ásványkincskészle­tek kutatásának, illetve feltárásá­nak módjairól és lehetőségeiről, sőt magáról a környezet védelmé­ről sem. Csupán az élővilágra vo­natkozó kitétel szerepel a szerző­désben. Közhelyszámba menő igazság, hogy az Antarktisz bolygónknak az utolsó szárazföldi területe, amely­nek a felfedezése még hátravan. A kontinenst gyakran emlegetik a természet utolsó érintetlen labora­tóriumaként. Bár már nyolc évtized telt el azóta, hogy Amundsen, majd Scott elérte a Déli-sarkot, úgy tűn­het, jóformán semmi sem változott ebben a távoli világban. Természe­tesen nem hagyható figyelmen kí­vül, hogy az ember ma már közvet­lenül is otthagyja a lába nyomát az Antarktisz jegén, hiszen 1990 telén például 48 különböző ország fenn­hatósága alá tartozó áttelelésre is alkalmas kutatóállomás több száz főnyi személyzete dolgozott külön­féle tudományos programokon. Ezek közül a legfontosabb a globá­lis éghajlati egyensúly megbomlá­sa és az Antarktisz kapcsolata. Minthogy az Antarktisz tárolja a Föld édesvízkészletének több mint kilencven százalékát, egyáltalán nem közömbös, hogy az előjelzé­sek szerint fokozódó ütemben me­legedő éghajlat milyen hatással lesz a jégtakaróra. Különösen fon­tos e tekintetben a nyugat-antarkti­szi jégself. Ez egy olyan hatalmas jégtömeg, amelynek egy része a szárazföldhöz kötődik, a többi pe­dig a kontinenst övező sekély ten­ger felett lebeg. Innen származik a legtöbb leszakadó jéghegy, s nem kétséges, ha az Antarktisz jege ol­vadásnak indul, elsőként és legfő­képpen ez a vidék sérül. A különfé­le éghajlati modellekből arra lehet következtetni, hogy a sarkvidéki te­rületeket a globális felmelegedés érzékenyebben érinti, mint a mér­sékelt övét. Nem tudni azonban, hogy a feltételezések szerint meg­növekvő csapadékmennyiség és a nagyobb ütemben pusztuló jégta­karó közti különbség milyen hatás­sal lesz az egyébként nagyon érzé­keny természeti egyensúlyra. Az Antarktisz kutatottsága egyébként igen kétarcú. Míg pél­dául a 80. szélességi körön belül csupán egyetlen kutatóállomás működik, az Antarktisz-félszigeten, közel a dél-amerikai Tűzföldhöz ti­zenhat állomáson dolgoznak a ku­tatók. További alapos elemzést igényel az egyre aggasztóbbá váló ózonpajzsritkulás, amely legerő­teljesebben - „lyuk” formájában - éppen az Antarktisz felett jelentke­zik. Először 1986-ban észlelték, azóta minden tavasszal megjele­nik. Az antarktiszi élővilág kutatása szinte valamennyi résztvevő or­szág kulcsfeladatai közé tartozik. Gyakorlatilag minden élőlény - le­számítva persze a növényzetet - az Antarktisz körüli vizekben élő krill- ből táplálkozik. Ezek a kb. 5 cm hosszúságú rákszerű állatkák al­gákkal táplálkoznak, őket viszont a bálnától a pingvinen át az emberig mindenki eszi. Eddig szerencsére az ember önmérsékletet tanúsított a krillfogásban, de elöbb-utóbb nyilván szükség lesz valamiféle korlátozásra ebben a kérdésben is. A rendkívüli antarktiszi körülmé­nyek nagy kihívást jelentenek az építészmérnökök és járműterve­zők számára is. Olyan lakó-és munkafeltételeket kell teremteniük az ott dolgozóknak, hogy képesek legyenek elviselni a téli félévben különösen zord hideget és viharo­kat, amikor néhány perces sza­badban való tartózkodás az ember számára felér egy űrséta viszon­tagságaival. A kontinens és a külvi­lág kapcsolattartásában a közle­kedési nehézségek jelentik a leg­nagyobb akadályt. Ma sincs az egész Antarktiszon egyetlen be­tonkifutóval ellátott repülőtér sem, s az országok egy része mindent meg is tesz, hogy ilyenek építését megakadályozza. Ha ugyanis az egyik építene magának, rövidesen tucatnyi követné. Sajátos orvosi-pszichológiai probléma, hogyan viselik az áttele- lők a bezártságot, a féléves sötét­séget, az ingerszegény környeze­tet. Gyakori köztük a depressziós, nemegyszer öngyilkosságok is előfordulnak. N. G. Kérdőjelek az utazási kedvezmény körül Várakozó állásponton a MÁV A kormány és a MSZOSZ között a közelmúltban született megálla­podás értelmében bevezetik az évi egyszeri utazási kedvezményt, amelynek hatályát minden munka- vállalóra kiterjesztik. A MÁV illetékeseinél arról érdek­lődtünk, hogy felkészültek-e a ked­vezményes utaztatás gyakorlati le­bonyolítására? A válasz nem túl biztató: a vasút egyelőre várakozó állásponton van. 1 Mint mondják, a kedvezményre való jogosultságot nem ők bírálják el, s egyéretelmüen munkáltatói feladat az igénybe vett utazások nyilvántartása valamint az igénybe vételre jogosító igazolványok kitöl­tése is. Minderre már csak azért sem tudnak vállalkozni, mert az új sze­mélyi igazolványokban a munkál­tató már nincs bejegyezve, nem le­het tehát elbírálni, hogy a kedvez­mény jár-e az utasnak vagy sem. A kedvezmény költségkihatásait illetően csak becsléseik vannak. Úgy számolnak, hogyha 1 millió munkavállaló él a kedvezménnyel, akkor 400-500 millió forintos többlettel kell kalkulálni. Akárhogy alakulnak azonban a költségek, a vasút saját bevételeiből nem vállal­hatja a finanszírozást, hiszen a sze­mélyfuvarozás - függetlenül a drasztikus áremelésektől - ráfize­téses. Készen állnak ugyanakkor arra, hogyha az árkiegészítést és a költ­ségvetéssel történő elszámolás módját szabályozzák, akkor - a munkaadók által kitöltött igazolá­sok alapján - a vasút pénztárai ki­szolgáltatják a kedvezményes je­gyeket. ÚJVÁRI GIZELLA Ferenczy-Europress A szónok rémálma (Novoje Vremja) Megérkezett a gyorssegély Moszkvába... ahogy a Baltimore Sun rajzolója látja

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents