Tolnai Népújság, 1991. június (2. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-22 / 145. szám

991. június 22. NÉPÚJSÁG 3 A napsugár nyomában Dán kiskocsi A cím néhai Rockenbauer ’áltól származik, aki egyik leg- ükéletesebb filmsorozatát, a üldgolyót megkerülő útról szó­it jelölte így. Mindezt előzetes­ént, figyelmet gerjesztőként, nert szeptemberre meghívást aptam Európa legnagyobb apelem-gyártó cégétől, hogy ipanyolországban látogassan reg termelőüzemüket, ami ne- ünk, magyaroknak márcsak zért is tanulságosnak ígérke- ik, mert napfényes órák dol- ában a földrész egyik legjob- an ellátott területének számí- jnk. Ennek ellenére csak Pécsett íűködik néhány éve napház és rost kezdenek el majd a japá- ok ilyeneket építeni Mezőkö- ssden. Mi szegények va- yunk, tehát prédák. A gazda­ok, mint például a dánok, taka- jkosak. Dániában már 984-ben eldöntötte a parla- lent, hogy nem építenek ato- lerőmüveket, a dagály-apály nergiáját felhasználókat és szélerőműveket annál inkább. Birtokomban van néhány példa, ezekből szemelgetek. A dannenbergi Wolfgang No- ack 1978 óta éttermét és a fe­lette lévő lakását fűti napele­mekkel és ez szolgáltatja a me­legvizet. Öt év átlagában 3834 márka megtakarítása volt. A napenergia fő előnye, hogy nincs szállítási vesztesége, ha­nem helyben használható fel. Hannover legközepén kisebb városnegyed energiaellátása történik napelemek és szélmo­torok kombinációjával. A mün­cheni solar-ház 310 négyzet- méteres lakóterületét 50 négy­zetméter napelemcella látja el meleggel. Napelemes autóknak már 1985 óta versenyeket rendez­nek Svájcban. A széríajármű- veknél elért legnagyobb sebes­ség 110 km/óra volt. A képeink egyikén bemutatott nyitott tetejű dán gyártmányú, Északhes- senben sűrűn látható a városi közlekedésben. Környezetkí­mélő voltát nem kell külön hangsúlyozni. A környezetkímélésnek és a természeti erőforrásokkal való takarékoskodásnak egyébként más példái is vannak: - határa­inkon kívül. Ilyen az esővíz összegyűjtése öntözési cé­lokra, mert az ivóvíz hovato­vább máshol is hiánycikk. Az il­lemhelyek öblítésére pedig a mosógépek elhasznált vizét al­kalmazzák. O.l. — KPM Napelemes autó a „tankol” Freiburgban Kormánykoncepció az ügyészség szerepéről Dr. Györgyi Kálmán legfőbb jyész és dr. Balsai István azságügyminiszter tavasszal kormány elé terjesztette az gyészség alkotmányos hely­iének, feladatkörének és mű- idésének módosítására vo­ltkozó új koncepciótervezetét. A végleges hálózatra a közeljö­vőben kerül sor. Már az előző kormány jogi szakértői is felve­tették, térjünk vissza a Nyu- gat-Európában elterjedt állami hatóságként működő ügyész­ségi struktúrához, amely az ál­lam érdekeit képviseli mind bűnvádi, mind polgári ügyek­ben. Hiszen az 1949 évi Alkot­mányban rögzített, s ténylege­sen 1953-ban létrehozott „új rendszerű” magyar ügyészség az 1936-os sztálinista szovjet alkotmány elveit követte, a par­lamenti alárendeltsége merő­ben formális volt. „Pótolni” pró­bálta a megszüntetett közigaz­gatási bíróságokat, az Alkot­mánybíróságokat és a törvény- hozás által létesítendő állam- polgári jogok ombudsman-ját. Cousteau kapitány Magyarországra tekint Cousteau kapitány, akit fiim­iiből, könyveiből Magyaror- zágon is jól ismernek a Föld rcának tisztántartására irá- yuló szándékáról, környezet- édő-kutató tevékenységéről, ziszifuszi harcához új szövet- égeseket keres. Cousteau az ddigi negatív tapasztalataiból zt a következtetést vonta le, ogy új szövetségeseket kell eresni, név szerint azonban csak Magyarországot említette. „Már 1980-ban felkértem négy szakértőt, hogy fogalmazza­nak meg egy nyilatkozatterve­zetet, melyet Kurt Waldheimnek átadtam. Ő ezt érdeklődéssel fogadta. Ahhoz azonban, hogy a közgyűlés elé kerüljön, lega­lább két országnak javasolnia kellett volna. Én Franciaor­szágra gondoltam, mert termé­szetesnek vettem, hogy az em­beri jogok első megfogalmazója kiáll mellettem. Nos, a magas politikai köröket nem érdekelte a dolog. Mindeddig semmilyen konkrét lépést sem tettek ... Amit azonban ezideig nem si­került elérni Franciaországgal, azt talán most elérhetem a ke­let-európai országokkal, pél­dául Magyarországgal és más Duna menti országokkal. Ezek­kel máris dolgozunk.” Betegebb-e a magyar beteg? Mielőtt a Wallenberg Egyesü­let felvetette volna, már azelőtt is sokan elgondolkodtunk rajta: miért van az, hogy a magyar beteget betegebbnek, a fogya­tékost fogyatékosabbnak tartja a közvélemény, honnan a sötét szemüveg, amellyel az egész­ségkárosodottakat szemléljük, honnan az a reményevesztett pesszimizmus, amellyel nem fel, inkább lefegyverezzük mondjuk a mozgáskorlátozott gyerekeket a beilleszkedés felé vezető rögös út küszöbén? Hasznosan élni Európában, vagy az Egyesült Államokban az a természetes, hogy a csökkent látású, hal­lású, mozgáskorlátozott vagy másként fogyatékos fiatal em­berek a társadalom hasznos tagjaként éljék le az életüket. Ezért rendkívül sokat tesznek hivatalok, szervezetek, hatósá­gok és magánemberek. Mi még mindig nem erre tö­rekszünk. „Gettósítjuk”, elkülö­nítjük őket - és ezzel egyben nem csak megkülönböztetjük a „normálistól” ezeket az ember­társainkat, de hosszútávon megvonjuk tőlük a reményt is arra, hogy elfogadtathassák magukat hasznosságuk révén a társadalommal. Nem csak a fogyatékosokkal bánik Így az új tájak felé épp hogy megindult, és még tétova léptekkel haladó társadalom, hanem a betegekkel is, előítéle­tekben vagy épp Ítéletekben döntenek sorsuk felől, meg sem várva, hogy szembenéznek-e a kórral, fölveszik-e, képesek-e fölvenni vele a harcot. Esély - mindenkinek A gyógyászatban a diagnózis a megoldandó problémát je­lenti, nem egy olyan skatulyát, amelyből, akár koporsóból a ha­lott, a beteg többé nem kászá­lódhat ki. A probléma megálla­pításával veszi kezdetét a gyó­gyítás folyamata, melynek esé­lyei esetenként változók, de semmiképp nincs joga senkinek sem külön-külön, sem csopor­tosan diagnózisra ítélni a bete­get. Vagy önbecsülése kialakí­tásának lehetőségétől megfosz­tani az egészségkárosodással világrajötteket. Esélyt kell adni mindenkinek. A magyar beteg sem betegebb a többinél, csak a betegségtu­datának visszaszorításától fosztja meg a divatot immár jócskán meghaladó pesszi­mizmus. Ezért emelt szót a fo­gyatékos gyerekek kiközösí­tése ellen a Wallenberg Egye­sület. Vegyük tudomásul: nem csak nyugaton lehetséges az, hogy ezek a gyerekek toleráns, ép gyerekközösségekben foly­tathassák tanulmányaikat. A fogyatékosságot vagy a beteg­séget senkinek, semmilyen tár­sadalomnak nincs joga a hasz­nossá válás reményének meg­vonásával „büntetni”. Domokos Eszter Egy mondatban Nem az, de hasonló Ó, te csámpás nemtudom- micsoda valami, amit má­sodmagaddal ötnyolcvanért raktak nekem zacskóba Dombóváron abban az ABC áruházban, ahol a bolt meg­nyitását követően, de nemré­gen is rendre megtaláltam mindent, amit Szekszárdon hiába kerestem, tán azért, mert itt már működött a „ve­szi, nem veszi, nincsen más” elve, láthatod, milyen múlé- kony e világ dicsősége és hova tudnak romlani a dolgok midőn az a kérdés, hogy mi­ként tudjuk túlélni a ránk mé­retett legalább háromszor hét szűkesztendőt, lehetőleg ke­rülve a további vesztesége­ket, mikből is van nekünk le­galább fél évszázadra ele­gendő, akár bele is fulladha­tunk, kivált ha továbbra is szemrebbenés nélkül állíta­nak elő és forgalmaznak olyan élelmiszeripari termé­keket, melyek akár naponta pályázhatnak a PÁF (Pocsék Áruk Fóruma) emblémájának viselésére szünet nélkül bizo­nyítva, hogy fölöttébb szép számmal vannak, akik selejt­jük költségeinek igazságosan rájuk háruló terhét, a rossz munka, helytelen szállítás, tá­rolás kártételeit továbbra is a fogyasztókra óhajtják tartó­san hárítani, ez esetben ép­pen rám is, aki fél liter tejjel és két kifliként kiszolgált nemtu- dommicsodával szeretném megoldani dombóvári vendé­gebédemet, s csöppet se dob föl, hogy nem savanyú a tej, hogy az egyik valami maga ugyan a még fogyasztható födelem, az ellenben kisöpri szívemből a jámbor megadás készségét, hogy te még ron­dább, kalapácsként lehetnél használatos, és ezéd igenis haragszom, med nem az vagy, amiként megvásárolta­lak, legföljebb hasonló, és, hogy valamit törlesszek, köz­löm veled, pont olyan vagy, amilyen nagyon megszenve­dett és hévvel kívánt demok­ráciánk: még nem az, de va­lami hasonló.- lászló i. ­Gyermekszépségverseny, 1991. Weisz Tamás Őcsény, Ifjúság u. 8. Katz József Dunaszentgyörgy,Temető u. Miklós Adrienn Kisdorog, Dózsa Gy. u. 114. Lakatos Linda Schell Józsika Sióagárd, Dózsa u. 16. Szekszárd, Tartsay Itp. 6. Tolnai Hírlap A századfordulón napvilágot látott hetilap volt az elődje a Tolna városban most megje­lenő új társadalmi havilapnak a Tolnai Hírlap-nak. Első oldalán szól az olvasók­hoz a lap felelős szerkesztője Takács Zsuzsa, aki visszaem­lékszik, de jövőbe tekintve tájé­koztatást is ad a lap feladatai­ról, céljairól. A tolnaiak olvashatnak a vá­rosban megjelenő havilapban a Duna-padi vakációzókról, a szovjet csapategység kivonu­lása utáni helyzetről, de meg­ismerkedhetnek a vállalkozói sorssal is. Járda Sióagárdon Sióagárdon, a Dózsa György utcában megépült egy 780 mé­ter hosszú járdaszakasz. A munkát helybéli kisiparosok vé­gezték el, a segédmunkások az utca lakói voltak. A jó szervezés és összefogás eredményeként a járda rekordidő - hét nap - alatt készült el. Szerdán tadotta ezévi máso­dik ülését a Helytödéneti Bi­zottság, melynek meghívott vendége volt Szabadi Mihály művelődési otthon igazgató. A bizottság elnöke, Doszpod Já­nos számolt be arról, hogy az idei tervből az eddig eltelt idő­szakban mit sikerült megvalósí­tani, mi az, ami még vissza van. Soron következő feladataik közül igen nagy horderejű munka - s csak a lakosság be­vonásával valósítható meg - a jelenleg igen elhanyagolt álla­potban lévő Kálvária rendbeho­zatala. A közeljövőben tervezik to­vábbá a temetői kereszt kör­nyékének rendbetételét, meg­tisztítását, s a Községháza fa­lán a sióagárdi gazdák által el­helyezett millenneumi emlék­tábla felújítását is. Továbbképzés óvónőknek A Cigány Ifjúsági Szövetség a Művelődési Minisztérium Nemzetiségi Önálló Osztályá­nak támogatásával a cigány- gyermekeket nevelő óvónők részvételével országos tovább­képzést szervez június 27-29. között az önkormányzat Tenge- lici Oktatási Központjában. MUSZ-gyűlés A MÜSZ 1951-56 szervezete az első munkaszolgálatos ala­kulatok felállításának 40. évfor­dulójára országos nagygyűlést tad július 13-án 10 óra 30 perc­kor Budapesten, a POFOSZ Columbus u. 11. szám alatti székházban. Minden bajtársat vár a MUSZ 1951-56 szervezet elnöksége. Úgy lehet szavazni, hogy az újságból kivágják a legszebb­nek tadott kisgyerek fényképét, és beküldik szerkesztősé­günkbe. Egy borítékban több fotó is beküldhető, mindössze annyit kérünk, hogy a címzés mellé írják oda: Gyermekszép­ségverseny. Címünk: Tolnai Népújság Szerkesztősége, Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. 7100. Az nyeri a versenyt, il­letve az ér el helyezést, akinek az újságból kivágott fényképe a legnagyobb számban érkezik hozzánk. Sokan érdeklődnek, mikor láthatják lapunkban a beküldött fényképet. Még több százan várakoznak, de előbb-utóbb mindenki sorra kerül. Legköze­lebbi, keddi számunkban a paksi Éberling Petra, az őcsé- nyi Weisz Péter, a decsi Gellér István, a szekszárdi Ambrus Angéla, a tolnanémedi Sztojka Józsika fényképét közöljük.

Next

/
Thumbnails
Contents