Tolnai Népújság, 1991. június (2. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-15 / 139. szám

1991. június 15.

NÉPÚJSÁG 7

S hogy bújik meg a völgyperemen ez az apró falu, mennyi báj és kellem lakozik egy ilyen településen? Ott, hol a templom mellett kétfelé ágazik az út, s egyiken felkapaszkodhatsz egy vízmosta kaptatón át pár házig, ott, hol észrevesznek mint idegent, kit barátsággal köszöntenek, s hol megtudhatod; itt sem csupán rózsaszirmokkal telehintett a hétköznapok útja, és ahol mégis érzed, mennyi-mennyi akarat és terv forog a falusi ember fejében. El kell jönni ide, ki kell szállni autóból, buszból, és sétára kell indulni.

Szó kell a falusi embernek, melyből könnyen, tisztán ért, némi vigasz, hogy van jövője, mert múltja során már 1300 lakost is számlált. Ma ötszázan lakják. Valaha Üveghuta és Dö- mörkapu is idetartozott, volt önálló nagyközség, később Mő- csényhez csatolták. Ma önálló. Van újra óvodájuk, van iskola is, tatarozzák a művelődési házat... De hol vannak már a régi csodás szőlőskertek? Feledve a vágóhíd is, présházai jórészt bedőltek. Aztán úgy hírlett, Paks itt csinálna atomtemetőt, ami a falun 20 évet lendítene egyből. Ma a paksi irodában heti egyszeri tájékoztatót tartanak, no meg ébren egy reményt, hátha meg lehet itt csinálni azt a sokak által oly nagyon félt dolgot:... az atomtemetőt. S akkor minden házban csenghetne a telefon, s a nagy áldás, a cross-bar rendszer segíthetne vállalkozókat. Lehetne Bátaapáti akár üdülőfalu is. Mára szilárd utak vannak utcáiban, van kábeltévéjük, s ismét működik az ifjúsági klub. Kellene ide egy szolgáltatóház, benne fodrász, butikos és bolt, és épülhetnének végre új házak. A jómóduakat kitelepítették egykor, aztán sokat elszívott a város is. Az Appo- nyi család, az egykori grófi birtok nyomait őrzi a múltat is látott régi magtár, ahol ma a téesz borospincéje van. Az Egresmenti Vadásztársaság tagjai bizonyíthatják, milyen csodakörnyék ez az apáti vidék. Ótós Réka képriportja árulkodik múltról, máról és a holnapról is ...