Tolnai Népújság, 1991. június (2. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-15 / 139. szám

6 NÉPÚJSÁG f 1991. junius15. Alsónyéki lépések Egy téeszböl négy polgármester Hét végi beszélgetés Bogár Dezsővel ; .................................................. ........................................................ — Át kell értékelnünk az utóbbi negyven évet éle­tünkből, mert így alakult sor­sunk. Hogyan kezdenéd sa­ját életedről szóló mondan­dódat ma, ha ez volna a fel­adat? — A Sárköz szülötte vagyok, alsónyéki. Életem zömét itt él­tem. Volt öt év kisiklás, amikor el kellett költözni a szomszédos Bátaszékre, utána visszakerül­tünk. A termelőszövetkezetben 1959. óta dolgozom. Felesé­gem szintén alsónyéki, ő is szakmabeli, de ma már nem mezőgazdasági vonalon megy. Ágazatvezető vagyok. Megbe­csülnek, úgy érzem ... — Mielőtt folytatnád, meg­szakítom a gondolatot. Arról az öt éves kisiklásról hallha­tunk-e? — A Világszabadság nevű té- esz Nyékipusztán volt, de a lo­vak egy része a mi istállónkban. Gyerekek voltunk - padláson játszottunk, amikor kézigránátot találtunk. Apám jelentette a tör­ténteket és akkor végehossza nem lett a kihallgatásoknak. Apámat gyanúsították. Nem bírta az ezzel járó huzavonát, azt mondta, menjünk el innen. Ekkor költöztünk 1954-ig Báta­székre. — Kezdem sejteni, ennek az önkéntes költözésnek azért mélyebbre nyúlnak a gyökerei. A Bogár név itt Al­sónyéken egy jó hangzású, patinás név másokkal együtt. Az sem titok, hogy nem a szegényebb réteghez tartozott, hanem azok közé, akiket kulákoknak minősítet­tek. Bántalmaztak is? — Volt egyszer egy kulákverés itt Alsónyéken. Beidézték az összes kulákot és... — Ez csak egy példa, de mások hasonlót számtalant tudnának mesélni. Kulák- gyerekek voltatok testvére­iddel együtt. Tanultatok mégis! — A bátyám Pesten akart szakmát tanulni, mert középis­kolára nem is gondolhatott, mint kulákgyerek. Fölvették a Váci úti ipari iskolába, de kirúg­ták a származása miatt. Egy évig itthon volt, amikor édesa­pám elment Bajára. A gimná­zium igazgatójának elmondta, tanulni szeretne a fia, de a származását sem hallgatta el. Az igazgatót ez nem érdekelte. Fölvette, a bátyám végzett, egyetemen gépészmérnöki dip­lomát is szerzett. Ilyen egészen apró dglgokon múlott emberek élete. Állt vagy bukott. Én ke­reskedelmi tanuló akartam lenni, 1954-ben el sem küldték a jelentkezési papíromat. Vélet­len szerencsén múlott, hogy ismerettség révén kikerültük a bátaszéki tanácsot és azonnal fölvettek Palánkra a mezőgaz­dasági technikumba, ahol vé­geztem. Ott olyan tanári cso­port volt, akiket nem érdekelt a kulákozás. — Nagyon sokat mondhat az, hogy téged, mint kuláki- vadékot a rendszerváltás után polgármesternek vá­laszt a szülőfaluja. — Az sem mindegy, hogy ami­kor a téeszek ellen kirohanások vannak, akkor nálunk, a báta­széki Búzakalásznál négy pol­gármestert választanak a tagok sorából Bátára, Bátaszékre, Sárpilisre, no és nem utolsó sorban Alsónyékre. — Meggyőződésem, hogy minden településen fontos szerepet játszanak a közös­ségi rendezvények. Alsó­nyéken ebben az évben már két ilyen alkalom volt. — Kézdiszentlélekről volt egy csoport, dallal, tánccal. Húsvét- kor. Alsónyéken telt ház volt. Bátaszéken hasonlóan nagy tetszést arattak. Megható pilla­natok voltak. Könnyeztek az emberek. Különösen szép ta­lálkozás volt. A mi fiataljaink is terveket szőnek a viszontláto- gatásra. A másik most a refor­mátus püspök látogatása volt. — Alsónyék kis községnek számít, de amióta a Bajára vezető utat erre terelték, ki­kerülve a bátaszéki sorom­pót, megnőtt az átmenő for­galom, ami hatással van az érintett utcákra. — Szeretnénk is jobban ki­használni, vagy odafigyelni erre, no és arra a tényre, hogy elöregedett a falu. A fiatalokat akarjuk meggyőzni, letelepedé­süket segíteni olyan áron is, hogy jóval olcsóbban juthatnak építési telekhez, mint amennyit az eredetileg ér. Van olyan vál­lalkozói elképzelés, hogy - ép­pen az átmenőforgalom miatt - panziót építene. Úgy gondolom minden ilyen kezdeményezést fogadni kell. Természetesen az idősekkel is foglalkozunk. — Ez már-már egy prog­rambeszédnek is megfelel. — Amikor el kellett mondani, hogy mi az, amit polgármester­ként meg akarok csinálni, első helyen szerepelt az öregekről való gondoskodás, a klubjuk fenntartása. Ezzel szinte pár­huzamosan az iskola gondja. Ha igénylik, akkor az alsó tago­zat első két osztályát elindítjuk. Négy év alatt meglehet a négy osztály. Tíz elsős jelentkező van. Ézzel a létszámmal egy valódi pedagógus csodákat művelhet a gyerekekkel. Jelen­leg a könyvtárban tudjuk csak elhelyezni őket, de ... — Ez a csak úgy hangzott, mintha nagy baj lenne. Miért árthat a gyerekeknek, ha egész nap könyvek között vannak. Szerintem nagy­szerű. Máshol is be kellene ezt vezetni. Nem találkoz­tam még kis településen ol­vasóval zsúfolt könyvtárral. Legyen példa Alsónyék eb­ben a vonatkozásban. Ki le­het majd mutatni számsze­rűt az energia-megtakarí­tást, hogy délelőtt iskola, délután könyvtár, egyéb előadások rendezését ugyanúgy meg lehet oldani. A meglevő értékek becsü­lése előbbre viheti az egész község ügyét. — Olyan elképzelésünk is van, hogy például egy videomagnót miként hasznosítsunk az óvo­dás, az ifjúsági és az öregek korosztályában. Határozott el­képzelésünk van erről, remé­lem sikerülni fog. Olyan keve­sen vagyunk ebben a község­ben, - alig kilencszázan - nem hiszem, hogy ellenségeskedé­sekkel szolgálunk jobban. Gáz­programunk is van, ami a la­kosság érdekeihez fűződik. Ez még nem teljesen sínenjáró, de ha a mezőgazdaságnak lesz jövője és ebben a termelőszö­vetkezet is marad gazdálkodó egység, akkor meg tudjuk ol­dani, ugyanis egyik telepre Bá- taszékről Alsónyék érintésével lehet elvezetni a gázcsöveket. Az időseket is sikerült meg­nyerni e cél támogatására. Is­mert, hogy milyen idő járja most a téeszekben. A mi gázprogra­munk is úgy áll. A reményünk azért megvan, hogy sikerül. — Sikerülhet-e napjaink­ban egy mezőgazdasági célú magánvállalkozás? Van tapasztalatod a családi múltból, a szakmai, a terme­lőszövetkezeti életből. — Sikerülhet, ha több millió fo­rintos tőkével tud indulni. Én nem mernék belevágni. Gépek, épületek, megfelelő ismeretek, gyakorlat hiányában kevés az esély. — Időzzünk kicsit az ön- kormányzati teendőknél. Mi­lyen a képviselőtestület? Kik a tagjai? — Az alpolgármester a körzeti orvos, dr. Pató József. Sima Endréné pedagógus, Mózsi László a termelőszövetkezet gépesítési főmérnöke, Negele Zoltán a GAMESZ-nél aszta­losként dolgozik, Adorján Mi­hály a termelőszövetkezetben ugyancsak asztalos, Zentai La­jos a termelőszövetkezetben esztergályos, Kocsis Károly szintén a termelőszövetkezet­ben dolgozik, a tranzittelepen rakodómunkás. — Tényleg érdekes, hogy a téesztagok vannak több­ségben. Nincs, vagy nem lehet nagy gyűlölet a téesz iránt. Ha nem becsülnék őket, nem hiszem, hogy megválasztotta volna a la­kosság képviselőnek bárme­lyiket is. Többször találkoz­hatott már az olvasó olyan intézkedéssel, hogy egy- egy településen nem veteti ki adót az önkormányzat. Ez sokak szemében rokon­szenvessé tette a képvise­lőket. — Mi adóztatunk. Kommunális adót fizettettünk, ez éves szin­ten 1200 forint. A garázsadó 300 forint lett. A vállalkozóknál első évben nem kérünk semmit. Az ipari tanulókat foglalkoztató­tól sem. A tanyaadó hét forinto négyzetméterenként. | —Mit szólt a lakosság? — A fiatalok orroltak ránk az adó miatt és akkor az idősebb generáció fölállt és azt mondta: a Horthy rendszerben is fizet­tem adót, a Kádáréban is, most is tudomásul kell venni, hogy fi­zetni kell, mert a falut viszi előbbre. Az úthálózat korszerű­sítésére egymillió forintot terve­zünk. Szinte naponta tapasz­talni, hogy egyre többen akar­nak tenni a faluért valamit. Kü­lönösen most megmutatni, önál­lóan is képesek megélni. — Köszönöm a beszélge­tést. Decsi Kiss János A HIT VILÁG A „Példa mutatja, oly sokféle szólás van a világon, és azok közül egy sem érthetetlen." Pál I. levele a korinthusbeliekhez, 14,10. Ismerjük meg a Bibliát (4.) A pátriárkák és Mózes története Az óvszövetség legszebb és legismertebb részletei Izrael ősatyáiról, a pátriárkákról, Áb­rahámról, Izsákról, Jákobról és az Izraelt alapító eseményekről szólnak, amelyeknek Mózes a főszereplője. Ézek az elbeszé­lések vallási jelentőségükön túl, irodalmi értékűek is, a világiro­dalom gyöngyszemei. A pátriárkák történetét Mózes 1., másik nevén a Teremtés könyvében találjuk. Az elbeszé­lések a szájhagyományban ke­letkeztek a Kr. e. 2. évezredben és a három pátriárka személye körül kristályosodtak ki. Erede­tükben önálló, kerek történetek voltak és egy-egy epizódot be­széltek el az ősatya életéből. Minden valószínűség szerint még a szájhagyomány állapo­tában összefüggésbe kerültek, majd az írásbeliség során fo­lyamatos eseménysorrá dol­gozták őket. A Mózes szemé­lyéhez kapcsolódó elbeszélé­sek teszik ki a mózesi könyvek többségét, elsősorban Mózes 2. és 4. másik nevén a Kivonu­lás és a Számok könyvét. Végső formájukat a Kr.e. 4. században nyerték el. Kik voltak a pátriárkák? A pátriárkák történetéből megismerjük, hogy Izrael ősei Mezopotámiából vándoroltak Palesztinába. Ábrahám nem­zetsége isteni indításra jött Ká­naán földjére. A pátriárka pász­tor, aki nemzetségével és nyá­jaival bejárta Kánaánt, s köz­ben többször isteni Ígéretben részesült: utódai néppé soka­sodnak és birtokolni fogják azt a földet, amelyen most vándo­rol. Ábrahámnak az emberiség üdvösségtörténetében jelentő­sége van: általa áldásban ré­szesülnek a nemzetek (Tér 12,1-3). A pátriárka a hit em­bere. Feltétlen bizalommal fo­gadja Isten szavát és hűséges maradt hozzá a próbatételeken is. Isten megújította ígéretét Ábrahám fiának Izsáknak és Izsák fiának Jákobnak is. Jákob tizenkét fia lett Izrael tizenkét törzsének ősatyja. Tévedne, aki a pátriárkákat pusztán népi vagy irodalmi fan­tázia termékének tartaná. A pátriárkái történetek szájha­gyományból eredő népies elbe­szélések és históriai pontossá­gukat nem a modern történetí­rás léptékével kell mérni. A szájhagyomány a tényszerűség megőrzésében elsősorban a lényegre szorítkozik. A részle­teket viszont gyakran szabadon egészíti ki, ami azonban nem jelenti, hogy meghamisítaná az elbeszélt történeti emléket. Mikor éltek az ősatyák? A pátriárkái történetek legő­sibb rétege a Kr.e. 2.évezredbe vezeti vissza az olvasót és az ősatyákról mondottak beleil­leszthetők az ókori kelet álta­lunk ismert világába. A pátriár­kák a kor békés, legelőváltó félnomád állattenyésztői, akik szabadon vonulnak nyájaikkal, a városlakókkal való kapcsola­tukat szerződésekkel szabá­lyozták. A családjukban hasz­nált nevek (Ábrahám, Jákob, Terach, Serug, Náchor) a Kr.e. 2. évezredből ismert nyugat- szemita névtípusok. A felsorolt helységek ténylegesen létező települések voltak. A pátriárkák szokásaiból a házasságkötés, adopció és örökbefogadás ese­tében számos párhuzamot talá­lunk a 2. évezred családjogi törvénykezésében. Az ősatyák korát a Kr.e. 1900-1200 között határozza meg a tudományos kutatás. A Mózes-történetek Izrael alapí­tását beszélik el. Alapgondola­tuk: Izrael léte annak köszön­hető, hogy Isten kinyilatkoztatta magát neki és népéül válasz­totta. Az elbeszélések a rab­szolga munkára kényszerített Izrael Egyiptomból való szaba­dasával kezdődnek. A fáraó hatalmából való megmenekülés Jahve, az Izraelnek magát ki­nyilatkoztató Isten nagy tette népének érdekében. A rendkí­vüli eseményben Jahve Izrael Istenének bizonyul, s ez kez­dettől fogva Izrael hitvallása lett: „Én vagyok Jahve, a te Is­tened Egyiptom óta” (Oz 12,10). A kivonulás után a nép a Sinai hegyhez vonul, ahol Is­ten szövetséget köt Izraellel. A negyven éves pusztai vándor­lás ideje alatt is segíti népét a megígért haza felé vezető úton. Az egyiptomi szabadulástól egészen az ígéret földje hatá­rán bekövetkezett haláláig Mó­zes a nép vezetője, s ő a közve­títő Isten és Izrael között. Sze­mélye kapcsolja össze a kivo­nulástól Kánaánig tartó ese­ménysor részeit. Menekülés a fáraók földjéről Mózes történetének időpont­ját a történeti háttér ismereté­ben határozzuk meg. Egyiptomi okmányok tanúsítják, hogy no­mád csoportok rendszeresen engedélyt kaptak állataik legel­tetésére a Nílus-deltában. II. Ramszesz (1290-1223) a delta vidékén nagyszabású építke­zéseket folytatott, amelyekbe az ott tartózkodó nomád cso­portokat is bevonhatta. A sza­badságuk korlátozásának tekin­tett tehertől csak meneküléssel szabadulhattak meg. A Mózes vezetésével történt menekülés időpontját Kr.e. 1200 körül álla­pítja meg a biblikus kutatás. A pátriárkák és Mózes mély nyomot hagyott Izrael hitének történetében. Maga a Biblia ta­núskodik arról, hogy válságos időkben gyakran nyúlnak vissza hagyományukhoz útmutatást és erőt meríteni. Rózsa Huba a róm. kát. hittudományi egyetem professzora Évközi 11. vasárnap .. Mihez hasonlítsam az Isten országát?”,»4»«, Százezernyi belépő Az augusztusi, magyaror­szági pápai szentmisékre szóló belépőjegyigények feldolgo­zása során kiderült, hogy az eddigi adatok szerit II. János Pál esztergomi, pécsi, szom­bathelyi és budapesti miséjére - helyszínenként - mintegy 120-130 ezren, a máriapócsira 180 ezren kértek belépőt a lel- készi hivatalokban. Máriapócsról, az Európa-hírű búcsújáró helyről az Euro-TV, valamint a Magyar Televízió egyenes adásban közvetíti majd a szentmisét. Máriapócsra várják egyébként a kelet-szlo­vákiai, a szovjetunióbeli és a romániai hívőket is, mintegy 80-100 ezer embert. Az állandó határállomások mellett ideigle­nes átkelőhelyek is nyílnak, a magyar-szovjet határszaka­szon - a tervek szerint - öt, a magyar-cseh és szlovákon há­rom, míg a magyar-román hatá­ron két átkelő. A HM Polgári Védelem a mi­sehelyeken mintegy tízezer ön­kéntessel ad segítséget a ren­dezéshez. Műszaki felszerelé­seket is rendelkezésre bocsáj- tanak, hogy a több százezer résztvevő ellátása megfelelő legyen. A polgári védelem az egyházi rendezőkkel, a rendőr­séggel és más szervezetekkel együtt alaposan felkészült a nagy tömegek irányítására, szükség szerinti segítésére. Lukács evangéliumában öt­ször hangzik el ez az önmagá­nak feltett kérdés Jézus szájá­ból. Egyik hasonlata előtt két­szer is ismétli. Ha az evangé­lista ezt ötször jónak látta följe­gyezni, akkor többször is elő­fordulhatott és szavajárása le­hetett az Úrnak. Miért kellett Jézusnak küsz­ködnie a kifejezésekért? Hiszen ő volt a megtestesült bölcses­ség, megfogalmazhatta volna tökéletesen mondanivalóját. Ha Vergilius költészetével és szava hatalmával nőtte ki ma­gát Róma koronázatlan kirá­lyává, a mi Urunknak sem lett volna nehéz pusztán szavai erejével világnagysággá lenni. És ha a rabszolga származású Epiklétosz pusztán bölcseleté­vel olyan hírnévre tett szert, hogy Hadriánusz császár At­hénban járva katedrája elé ült, akkor Jézusnak nehéz lett volna úgy beszélnie, hogy a császárok is felfigyelje­nek rá? Egyszer-egyszer elárulta, hogy tud így is beszélni. Mikor például úgy elragadta a töme­get, hogy három napig ét- len-szomjan követte őt a pusz­tában (Mt 15,32). Vagy amikor az elfogására kirendelt temp­lomőröket szinte megbabo­názta, úgy, hogy azok bevallják az őket küldő papi fejedelmek­nek: „Ember így még nem be­szélt”. (Jn 7,46). Mégis, amikor az utolsó va­csorán főpapi beszédének utolsó mondataiban jellemzi beszédmódját, ezt mondja: „Ezeket képletesen mondtam nektek. Eljön az óra, amikor majd ... nyíltan beszélek”. (Jn 16,25). Ilyen módon elmond mindent, amit ki akar jelenteni, de valahogy rejtetten, bennfog- laltan, talányszerűen. Megkérdezhetjük: miért vá­lasztotta ezt a rejtélyszerű be­szédmódot. A felelet egyszerű: amiért szülőjének az elszegé­nyedett királyi család lányát, Máriát, születésül palota helyett a betlehemi barlangot, harminc éven át a rejtettséget, működé­séül a küzdelmet és halálául a keresztet választotta. Ez is be­letartozik megváltó szenvedé­sébe. Nem ok nélkül keresi te­hát Jézus a szavakat és a ha­sonlatokat, amikor az Isten or­szágáról beszél. A hívő lélek azonban éppúgy megtalálja bennük a jézusi értelmet, mint ahogy Betlehem szegénysége, Názáret rejtettsége és a kereszt botránya sem tudja elrejteni elő­lünk a hozzánk érkezett és minket megváltó isteni kül­döttet. Pápay József

Next

/
Thumbnails
Contents